Pozitív hozzáállás – hogy is van ez?
A hurráoptimista pozitivizmus manapság tort ül a józan ész felett. Ennek „örömére” egyre többször kell(ene) a megmentő álláskeresési segítő szerepét elvállalnom, és hát nem szoktam… Amikor én az álláskereséshez való hozzáállásról beszélek, annak nem sok köze van a hurrápozitivizmushoz. A gyakorlati megközelítés híve vagyok – az álláskeresés egy feladat, meg kell csinálni. Vannak erre jó gyakorlati módszerek, mint a tojásfestésre (ha már húsvét után vagyunk, ugye). De a tojásfestés sem úgy ment, hogy néztem őket, és majd az optimista hozzáállásom, reményem hatására szépen kirajzolódtak a mintáik 🙂
Tehát, amikor valaki jön, hogy már ennyi mindent próbált, de szerinte minden jó a CV-jével, és néha állásinterjúkra is hívják, állása ugyan hosszú ideje nincs, de ő reménykedik, akkor veszek egy mély levegőt, és megírom: a nulláról kell kezdenünk. Mert a remény nem stratégia, mégiscsak hiba lesz a módszerében. Talán a jó CV eljuttatja állásinterjúra, és az interjúztató nem azt kapja, amit a CV alapján vár. Akkor az a CV mégsem jó – neki. Az egy jó CV, ami nem róla szól, hanem valaki másról.
De a pozitív hozzáállással le is söprődnek az érveim időnként. Hogy neki az van, és mindenhol azt olvasni, hogy az kell. Brian Tracy és társai megmondták… Az, hogy ők sosem kerestek állást a mai Magyarországon, pl. kisgyerekes anyaként, releváns tény-e ilyenkor?
A hozzáállás tényleg fontos, el kell ismernem. Amikor állásinterjúra mész, nem szabad, hogy azt lássák, „jobb híján” és valójában nem is érdekel az egész, és előre utálod minden napját a még meg sem kapott munkának. De azért titkon az interjúztatók is tudják, nehéz lelkesedni a minimálbéres dobozpakolói állásért. Amikor életed lehetőségéről interjúzol, akkor meg eszedbe jut a kibic ismerős, aki azt tanácsolta, nem szabad nagyon lelkesedni, mert akkor kevesebbet fizetnek. (Mivaaan?) Szóval, józan ész és/vagy optimizmus.
Az optimizmus csak arra kell, hogy higgy abban, fog ez neked menni. A többi már simán gyakorlati feladatmegoldás, semmi köze az optimizmushoz. Minden nap jelentkezni kell sok álláshirdetésre, mozgatni kell a kapcsolati tőkét, fel kell készülni a cégekből, jól kell szerepelni állásinterjún, meg kell tanulni tárgyalni, meg kell tanulni nem szorongani. Tudni kell belátni, hogy ha az álomállás nem jön, akkor egyelőre érd be azzal, ami jön. Tudatosítani kell magadban, mi is az elsődleges problémád, egyszerű elemzéssel:
- Nincs állásod
- Nincs bevételed
- Nem szakmai munkát végzel
Ezeket belátva nem optimistáskodni kell, hanem priorizálni. Mi a legfőbb problémád itt és most? Az elsőn – minő meglepetés – az álláskeresés segít. Ezért van az ott fenn jobboldalon a blog állandó leírásában, hogy „soha ne add fel”. Aki nem keres, nem talál állást. A másodikon az segít, ha egy akármilyen jövedelemszerző munkát elvállalsz – ha a jövedelemszerzés a prioritásod. A harmadikon megintcsak az álláskeresés fog segíteni, megfelelő stratégiával. Bizony az optimizmus egyik esetben sem lesz megoldás. A realizmus inkább. Hiába vagyok én jól képzett vagy autodidakta módon a legokosabb cápapásztor, és még tuti kis szakblogot is írok erről, hatalmas olvasótáborral, rajongókkal, tényszerűen ilyen állást nem hirdetnek. Elmegyek az összes magyarországi cápatartóhoz, de csak nem kell nekik a tudásom. Akkor ezt félre kell tenni. Legyen jövedelmem egy bármilyen állásból, majd veszek cápát, pásztorolom a sajátomat (a példa szándékosan teljesen idétlen, hogy bárki képes legyen a saját vágyát és lehetőségeit behelyettesíteni ide). Ez az igazi optimista hozzáállás, valójában nem is hit, hanem tudás. Tudom, hogy ha dolgozom, abból kijön az eredmény, közelebb jutok a problémám megoldásához (lsd. még Newton, és az energiamegmaradás törvénye)
Komolyra fordítva: sokszor látom, hogy emberek 35-40 éves koruk körül kétségbeesve döbbennek rá, hogy valamit nem jól választottak, nem is szeretik a szakmájukat, amiben állást kellene találni, és emiatt persze nem is megy jól az álláskeresés. Nem tudnak lelkesedni. Majd jön Brian Tracy vagy más megmondóember, és pár bölcselet után emberünk belelkesül, és rendkívül optimistán csalódik minden állásinterjúja után, esik kétségbe egyre jobban… Maradjunk a józan ész alkalmazásánál: Mi a vágyad? Mi kell ahhoz, hogy azt csinálhasd? Elsősorban pénz: ha az van, tessen a vállalkozás alapításán gondolkodni – ésszel! Piackutatás, van-e igény a cápapásztorkodásra stb. Ha nincs pénzed, meg kell keresned. Azzal a tudással, amire a bizonyítványodat, diplomádat adták, amit az előző munkahelyeiden felszedtél. Ilyenkor nem az a jó az állásban, hogy élvezed a feladatokat. Azért örülsz a feladatoknak, mert tudod, hogy ez visz el majd ahhoz, hogy a vágyadat megvalósítsd. Ez meg nem pozitív hozzáállás, hanem realizmus. Szóval? Kergeted még az álmaid, vagy dolgozni is hajlandó vagy értük?
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
jobangel
mondta:@pippa2011: Akkor egy kicsit írok nemsokára a kudarctűrés fejlesztéséről is. Ott sem a hurrápozitivizmus lesz a megfejtés 🙂 Köszi a témát!
pippa2011
mondta:2011-ben, amikor 3-féle állást hirdettek: mérnök, saleses és IT, végső elkeseredésemben MLM-re adtam a fejem.
Na, ott aztán nyomatták a pozitív hozzáállást!
Eléggé elkeseredett és eleve pesszimista szemlétet hoztam magammal ahhoz, hogy nagy hatást tegyen rám, és bizony el lehet menni ezen a téren is a szélsőséges irányba. Mert könnyen megeshet, hogy a pozitív gondolkodás megmarad gondolati síkon, és nem követi tett. Ha nem jön össze a biznisz, elolvasok még egy könyvet, megnézek még egy youtube videót, meghallgatom a meetingen az aktuális lelkesítő dumát, de akár csinálhatom ezt egész nap. Anélkül, hogy effektíve tennék is valamit.
Végül az zökkentett ki, hogy a „mentorom” minden kudarcért csak engem tett felelőssé, a körülmények nem számítottak, csak az én hozzáállásom nem volt elég pozitív.
Nem dobok ki mindent, amit hallottam, mert ott tanultam meg pl. nem az akadályokra, hanem a lehetőségekre koncentrálni, a saját kifogásaimat kezelni, stb., de bizony nagy csapda tud lenni a lelkesedés, ha nem követi kemény munka.
Akiknek mégis bejött ez a biznisz, azok valójában nem pozitívak – nagyon is tisztában vannak a tényekkel – hanem k.va nagyra fejlesztették a KUDARCTŰRŐ képességüket.
IT Knight
mondta:„De a vonzás törvénye, meg az univerzum, meg a többi maszlag több kárt csinál, mint hasznot.”
Legnagyobb igazsag a blog torteneteben. Asszony barati tarsasagaban van egy par ehhez hasonlo gondolkodasu, aki szerint ha felmegy a svajci frank hitel torlesztoje, az azert van, mert negativ gondolkodassal bevonzotta a rosszat.
Plusz a bullshit konyvekkel/cikkekkel/szakertokkel kapcsolatban is igazad van, ezek a Dr. LinkedIn meg Gerilla Oneletrajz meg 600 oldalas konyv a pozitiv gondolkodasrol (ha 600 oldalas szakmai/nyelvi konyveg forgatnal, tobbet ernel vele).
jobangel
mondta:@korni1010: Az álláskeresés témakörét elég jól ismerem, és kudarcaim sincsenek benne. Akiknek vannak, azoknak is tudok segíteni, mégpedig a posztbeli szemlélettel. A pszichológia, mint puha tudomány, sokszor téved, sokszor félreértelmez dolgokat, ezért nagyon veszélyes a témában laikusokat ebbe az irányba vinni. Ráadásul, ha állás kell, akkor állást keresünk, és nem szemléletformálunk, mert abból nem lesz állás. Nagyon nehéz ezt megértetni azokkal, akiket már beszippantott a spirituális világ, és sajnos ebben vannak kudarcaim: van, akit 4 éve próbálok rávenni arra, hogy talán írjon rendes CV-t, menjen körbe a nekivaló cégeknél az önéletrajzával, de nem. Ő pozitív, hisz benne, hogy sikerülni fog. Ettől óvnék mindenkit.
korni1010
mondta:Nem szeretnék vitatkozni egy olyan témáról, amit Te nem ismersz. Ismerni véled, de csak a felszínt kapargatod. Egyébként az a véleményem, hogy a munka nem elég, a pozitív gondolkodás nem elég. Mindkettőre szükség van. De az, hogy kinek mekkora szelet jut a tortából, nem véletlen. Sokan gürcölnek, úgymond „mindent megtettek, megtesznek” mégsem jutottak soha ötről a hatra. Több kell. Ezt a többet, ezt a mást érdemes megtanulni, olyanoktól, akik hitelesek. Pl. Domján László, Müller Péter, vagy Balogh Béla. Ők ismerik ezt a pluszt, ezt a mást. De elolvasni még mindig nem elég, munka van azzal, hogy változtass a gondolkodásodon, a hozzáállásodon. Akkor talán beépül ez a másfajta gondolkodás, szemléletmód, ami hozzásegít ahhoz, hogy kilépj a kudarcok sorozatából.
jobangel
mondta:@korni1010: Sarkos a megfogalmazásom, mert láttam ebben tönkremenni embereket. Igen, sok embert sokk-ként éri, hogy az álláskeresés munka, és hogy dolgozni kell a boldogulásért. És hogy a legtöbbet saját magáért tehet. Tényleg lehangoló lehet ezzel szembesülni, amíg én kemény munkát „ígérek”, addig a motivációs bölcseletek csak vakhitet kérnek. Az valóban könnyebbnek tűnik, de nyomor a vége. Mindig. Amíg azt hitetik el, hogy elég megvenni a könyvet, és jön a siker, megveszik a könyvet. Vagy el kell menni az előadásra, drága pénzen, és jön a siker, akkor megveszik a belépőjegyet. A siker pedig nem jön, nem ettől jön. Ezek nélkül is megvan, ha dolgozik rajta. Tehát tök potyára költi ezekre pénzét, idejét, energiáját.
A „sikerhez vezető utak” egy szóban összefoglalhatók: munka.
Az, hogyan, milyen célokért, milyen stratégiákkal, az egyéni. De a vonzás törvénye, meg az univerzum, meg a többi maszlag több kárt csinál, mint hasznot.
korni1010
mondta:Kedves JobAngel,
Most komolyan, de tényleg, úgy gondolod, hogy aki valaha is állást keresett Magyarországon nincs mindezzel tisztában, amit leírtál?!
Egyébként a „hurráoptimizmus” NEM azonos a pozitív beállítódással, a frekvencia (vonzás)törvényhez meg végképp semmi köze.
Valami oknál fogva anélkül, hogy különösebben elmélyültél volna a sikerhez vezető utak tanulmányozásában iszonyú nagy előítélettel rendelkezel mindenféle ilyenféle tudással szemben.
Melyek mellesleg egyáltalán nem azt állítják, hogy semmit nem kell tenned, és a sült galamb a szádba repül. Sokkal inkább rávezetnek arra, hogy MIT, MIÉRT, és HOGYAN, ami nem azonos Oravecz Nóra – számomra felületes – írásaival.
A Te írásod viszont nemcsak nem tartalmaz – számomra – új infót – de még lehangoló is.
Bocsánat a sarkos megfogalmazásért, a Tiéd is sarkos.
Névtelen
mondta:Nagyon jo! Egyetertek! A gond a siman csak leforditott amerikai konyvekkel van, amelyek a hazai vagy tagabb europai kozegre nem jok, mert egy masik kulturara, masfajta mentalitasra irodtak. Amerika a self-made man orszaga, ahol egy jo otlettel es crowdfundinggal miliomossa lehet valni. Ehhez kell az optimizmus, nagy arc, a masik hasaba lyukat beszelo karizma. Europa es Magyarorszag nem igy mukodik, ez van. Itt az amerikai magatartas visszatetszo, mesterkelt, agressziv, arrogans. A fene sem akar egy arrogans embert a csapataba, holott lehet, hogy az illeto szerepet jatszik es az egesz csak egy poz. Megis visszatetszo es az ember kukazza a jeloltet. Orulok, hogy leirtad.
toportyánféreg
mondta:http://www.youtube.com/watch?v=pt8VYOfr8To
Online Távmunkás
mondta:Végre valaki hozzám hasonlóan azt mondja, hogy az optimizmust is túlzásba lehet vinni. Bár nemrég valamelyik skandináv kutató is kimutatta, hogy a folyamatosan pozitív, mindenen vigyorgó hozzáállást elváró társadalom súlyos lelki problémákat okoz…