Női kvóta a cégeknél – hogyan nyerhet vele mindenki?
Az előző kvótás posztom kommentfolyamában fel is merült a kérdés, hogy ha a nőknek munkát adunk, „ki megy akkor szülni?” A nőkkel szembeni méltatlan munkaerőpiaci hozzáállás pont ebből a nézetből ered. Leginkább ezt ellensúlyozandó kell a női kvóta (is), bármennyire is nem szeretem.
Valamiért sosem kérdés, hogy ha egy férfi munkát vállal, „ki lesz akkor apa?” Az általános közvélekedésben az is kérdés, hogy egy nőnek lehet-e egyszerre munkája és gyereke… Alapvető nézet szerint nem lehet, és akkor vannak a kivételek. Pedig ez így nem vezet semmi jóra.
Más országok tapasztalata alapján az anyagi biztonságban lévő nők több gyereket vállalnak. Az anyagi biztonsághoz meg pont munkát kell adni a nőknek (sőt még meg kell oldani egy pár más dolgot is, pl. tartásdíj-behajtást, családon belüli erőszak elleni védelmet, de ez nem e blog tárgya). Emellett fontos lenne még jövőkép is: ha egy nő tudja, hogy képes lesz boldogulni a következő 20-30 évben gyerekkel, gyerekekkel akár, akkor bátrabban vág bele a gyerekvállalásba.
Ezzel szemben a nők állástalálásának akadályozására minden életkorukban van egy sztereoptikus mondás Magyarországon a munkáltatók többségének fejében. (kép forrása: Femtopia)
Kvóta vagy nem kvóta, ez itt a kérdés…
Régóta lebegtettem már, hogy lesz egy ilyen cikkem, de mivel nem vagyok jómagam sem meggyőződve a kvóta 100%-os jóságáról, elég nehéz érvelnem mellette. De ellene is, mert látom, hogy egyes rétegeknek semmilyen más esélyük nem marad, csak ha megkövetelik a kvótázást. Egy ideális szemléletet próbáltam hozni, emellett tudok érvelni, de ennek meg az a legfőbb hibája, hogy ez a szemlélet nem létezik a gyakorlatban – legalábbis Magyarországon még nem láttam.
A kvóták megítélése nagyon rossz a közvélekedésben, mert nem esélykiegyenlítő, hanem az esélyeseket kifejezetten visszahúzó tényezőnek élik meg – mert ilyet láttak már többen, és szájhagyomány útján terjedt is a rossz tapasztalat. Kvóta miatt jöjjön a kvótás, az alkalmatlanság nem akadály, de legyen kipipálva. Kvóta letudva, készen vagyunk. Ez a leegyszerűsített kvótázás persze az alkalmas kvótásoknak sem tett jót – emiatt nem örülök neki, hogy kvóták kellenek.
Emellett látom, hogy vannak rétegek, akik kvóta nélkül nem boldogulnak, mert a társadalom jórészében nincs meg a belátás arra, hogy az esélyegyenlőség mindenki érdekét szolgálja. Azét is, akinek éppen most van esélye – mert ez egy pillanat alatt megváltozhat, és akkor már ő is csak abban reménykedhet, hogy „kvótás” lehet még valahol, pedig továbbra is alkalmas lenne a megváltozott körülmények ellenére. Pl. baleset érte, vagy hirtelen egyedülálló szülővé vált. Tragikus esemény híján simán csak betöltött egy bizonyos életkort.
Azt is érdemes látni, hogy akkor már késő lesz a kvóta mellett érvelni, ha szükséged lenne rá…
Fel szokott még merülni az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód kérdése, erről már írtam itt, most csak a képpel térnék ki rá röviden. Ha azt akarjuk, hogy mindenki átlásson a kerítés felett, akkor azt csak így lehet. Az egyenlő bánásmód nem ugyanaz, mint az egyforma bánásmód:
—————-
Általános nézetté vált, hogy ha van kvóta, akkor bárki is került be a céghez, a „kvóta tette oda”, hiába vannak valós szakmai érdemei. Jómagam sem szívesen lennék „kvótanő”, márpedig női kvóta léte mellett minden nőt veszélyeztet a „kvótanőség” vádja, ami egyenlő az alkalmatlanság vádjával.
Array