Luca-naptár Jobangel módra – Július
A katás vállalkozók körüli viharok idején, júliusban eléggé befurakodott a politika a posztjaimba, amit egyébként nem szeretek.
Így most azt a posztot hozom, ami politikai „izéktől” függetlenül érvényes az álláskeresésre. A munkavállalók megbecsüléséhez akartam volt egy érdekes szempontot hozzátenni: a megbecsülést nemcsak elvárni kell, van felelőssége az egyénnek is abban bőven, hogy megbecsült munkavállaló legyen…
| A Luca-naptár egy olyan időjárás-előrejelző népi megfigyelés, amit december 13. napjától (Luca névnap) december 24-ig, azaz karácsony első napjáig kell figyelemmel kísérnünk. Minden egyes nap feljegyzik, hogy aznap milyen időjárás volt (pl. száraz, esős, enyhe, fagyos stb.). Eszerint minden hónap időjárása olyan lesz, mint az annak megfelelő nap időjárása a tizenkét megfigyelt napból.
Ennek mintájára egy-két éves áttekintéssel készültem cikkecskéimmel, így minden nap újraközlök egy posztomat az adott hónapból, ami utólag ránézve valamiért fontosabb, mint a többi. Leginkább az olvasói visszajelzések mentén, és kicsit a nekem fontosabb üzenetek kiemelésének eszköze is ez. Éés, bekapcsoltam a Linkedin Creator módját, azaz a cikkeim a jövőben a Linkedin cikkek között is elérhetők lesznek… Itt 🙂 |
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!
# # #
Szeretnék megbecsült tagja lenni egy csapatnak…
A motivációs levél sablonok gyakori lózungja ez, valahányszor ilyet látok ügyfelem kezdeti anyagaiban, rögtön nekiállok szétszedni a mondást: Mitől érzed te majd megbecsültnek magad? El is akadunk itt, hiszen olyasmiket mond, amit szerintem bármely munkahelyen, de még a mindennapi emberi kommunikációban is alapelvárásként azonosítok. Normálisan beszélni egymással, köszönni, segíteni egymásnak? És hogy legyen megfizetve, de ezt már csak félve mondja.
Továbblépünk, mert ezek az alapok. Ahol ez nincs, ott nincs is miről beszélni. Ha nem elég a fizetés, akkor a többi már tökmindegy, ott nem lesz jó. Ha elég a fizetés, a többi akkor sem mindegy.
A megbecsültség egy következő szintje, amire elsősorban a vállalatoknak, és a vezetőknek kell törekedni, az az, hogy részesévé tegyük a csapatok tagjait annak, amit a cég alkot. Hülyén hangzik ez elsőre,