A középdöntő
Előző posztomban szereplő mesebeli HR-esünk a kapott 400 db önéletrajzból 50-ről gondolta azt, hogy a jelölt alkalmas lehet az állásra.
Most jön a neheze, hogyan lesz az 50-ből 5-10 olyan, akit behív interjúra? Ez itt az állásért folyó bajnokság középdöntője.
20 másodperc
Képzelj el egy HR-est, aki feladott egy hirdetést, mondjuk egy teljesen általános pénzügyi előadó állásra, majd kapott 400 db önéletrajzot e-mailben (ezek valós számok). Neki 1 ember kell. A 400 db önéletrajzból az egyiket te küldted. Vajon mi segít abban, hogy téged válasszon?
Rés a CV-n
A legtöbb álláskereső különböző okok miatt nem tud egy teljesen folytonos vonalat felrajzolni az eddigi munkaviszonyaiból, ez tény.
De honnan vesszük, hogy ez baj lenne?
Rengeteg kérdést kapok arra vonatkozóan, hogy mit lehet tenni ezekkel a „lyukakkal”. A megoldás sajnos mindenkinél egyedi, de íme pár gyakorlati tipp, mivel érdemes elfedni vagy éppen kiemelni a réseket.
Alapszabály, hogy ha nagyon egyértelmű a hiány, akkor meg se próbáld elrejteni. Fel kell vállalni, hogy volt egy időszak az életedben, amikor valamiért nem dolgoztál munkaviszonyban.
A mi kis városunk
A legegyszerűbb álláskeresési stratégia, hogy böngésszük az álláshirdetéseket, és ha nekünk való akad, akkor pályázunk rá, interjúkra járunk, végül elnyerünk egy állást.
Általában az első lépésnél akadunk el, ha nem fővárosi álláskeresőről van szó. Nagyságrendekkel kevesebb vidéki állást hirdetnek, mint fővárosit. Ha hirdetnek egyáltalán.Helyi lapokban, hirdetőhelyeken talán, interneten legfeljebb további nagyvárosok hirdetéseit találjuk.
Vidéki álláskeresőként milyen speciális álláskeresési stratégiáink lehetnek?
Csináld jól! – A szakmai igényességről
„Amit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni!” – Lord Chesterfield
Sok álláskereső fakad ki egy-egy rosszul elvégzett munka láttán, hogy „én mennyivel jobban csinálnám, hogyan lehet mégis neki állása?” Igazuk van, mármint a kifakadást illetően.
Azonban ezt a fajta önbizalmat, hogy – „én jobban csinálnám” – és ambíciót – „én akarom jól csinálni” – át kell vinni az álláskeresői kommunikációba. A motlevélben, a CV-ben, az állásinterjún való viselkedésedben ez látsszon: jól akarod csinálni.
A negatív diszkrimináció kivédése II.
Folytatva tegnapi témánkat, íme további lehetőségek a diszkrimináció kezelésére.
Van még legalább két olyan élethelyzet, ahol nagyon gyakori a diszkrimináció. Fiatal hölgyek, kisebbséghez tartozók, talán segítenek az alábbi sorok.
A negatív diszkrimináció kivédése I.
Nem titkolt célom, hogy az álláskeresők által gyártott kifogásokat módszeresen, egyesével cáfoljam meg, kínáljak helyettük valami mást, előremutatót. Így most diszkriminációs hetünk lesz.
Az álláskeresők egyik magyarázata arra, hogy miért nem talál állást az, hogy diszkrimináció áldozata lett. Ebbe a feltételezésbe lovallja bele magát, ami egyenes út ahhoz, hogy fel is adja az álláskeresést, bele is süllyedjen a depresszióba, reménytelenségbe, mert e tulajdonságán nem tud változtatni. „Kisgyerekes nő vagyok, fiatal nő vagyok, idősödő nő vagyok, cigány vagyok, vidéki vagyok, túl szép vagyok, csúnya vagyok, kövér vagyok, sovány vagyok stb., ezért nem találok állást”.
<
Szeretném egy kicsit az így gondolkodókat megnyugtatni: ha valakit diszkriminálni akarnak, arra biztosan találni fognak okot, azaz kár ezen elkeseredni. De a döntéshozók nem akarni szokták a diszkriminációt, „csak” előítéleteikből táplálkozva belesodródnak.
Az álláskeresőként kár a diszkrimináción lovagolni: a semmit sem tudsz az ellen tenni, hogy nőnek születtél, hogy elmúltál 50 éves stb. Hasznosabb, ha ezeket a tulajdonságokat az önéletrajzban valamennyire elfeded vagy éppen kiemeled, és/vagy ellensúlyozod a melletted szóló érvekkel. Erre kell koncentrálni. Alant pár technika, ami segíthet a hátrányosnak vélt tulajdonságod ellensúlyozására.
Formátumok harca
A CV formátumának témája állásos fórumokon mindig egy helyes kis flame-et indít, mindenki hülyézi a másikat, aki másik formátumot küld, nem azt, ami szerinte jó.
PDF, TXT, DOC, DOCX, képformátum? Minden mellett lehet érvelni, de egyetlen szempont számít: az olvasóé.
Én nem vállalom, hogy igazságot tegyek (hogyan is vállalhatnám), alant azonban pár szempontot talán adhatok:
Milyen a sikeres álláskeresés?
Ha már az előző posztomban úgy lehordtam a sikertelen álláskeresőkön nyerészkedni óhajtó „terméket”, most egy kicsit írnék arról, mikor is számít egy álláskeresés sikeresnek.
Nem, nem akkor, ha állást találsz. Az kevés.
Ébresztő, álláskeresők!
Az előző posztomban a HR oldalt ostoroztam, de már akkor is említettem, hogy mindkét oldalon nagy a baj. A HR gőgje mellett az álláskeresők ellenséges hozzáállása sem segíti, hogy minél többen találjanak jó állást. Az álláskeresők egy része ugyanazokat a kiszólásokat dobálja be minden álláskeresésről, HR-ről szóló blog kommentjeibe, egymást hergelve. Az eredmény az, ami a képen is látható. Akit kellően felhergeltek, a vesztébe rohan. Néhány példa ezekre a hergelő mondatokra:
„Minden meghirdetett állás csak kamu, úgyis ismerős kapja, kár jelentkezni!”
„A cv csak a HR-esek kitalációja, hülyeség az egész!”
„A motlevél csak lózunggyűjtemény, azt veszik fel, aki legjobban tud közhelyeket puffogtatni”
„Már vagy 100 helyre jelentkeztem, vissza sem jeleznek, nincs értelme”
„Magyarországon nincs munka”
Akik ezeket hirdetik, mára elérték, hogy szinte mindenki retteg az álláskereséstől, a munkanélküliségtől, gyűlöli az álláskeresési procedúrát. Akinek volt némi önbizalma, azét letörik, akinek nem volt, csak még mélyebbre rántják a pesszimizmusában. Kinek jó ez a fajta hergelés? Legyünk már észnél, emberek! Alant pár józan cáfolat.