Ismerős HR-es megnézte…
A hozzám véleményezésre kerülő álláspályázatok egy része ezzel a megjegyzéssel jön. Hogy HR-es is látta, és mégsem működik, miért nem?A magyarázat a jelenségre szerintem többrétű, de semmiképpen sem az adott ismerős HR-es, és úgy általában HR-esek szakértelmét vonja kétségbe.
Helyesírás álláspályázatokban
Tudom, hogy manapság, a netes kommunikáció miatt a helyesírás egyre kevésbé tűnik fontosnak, chateken, fórumokon, blogkommentekben kifejezetten nem illik valaki figyelmét felhívni a helyesírás fontosságára (mert ezt leginkább a témáról való terelésre és személyeskedésre használják).
Elfogadom, hogy itt fontosabb a mondanivaló, az egészséges vita, ahol tényleg nincs helye annak, hogy belekössünk egy-egy rosszul leírt szóba. Az önéletrajzküldés, álláspályázat írása ellenben megköveteli a tökéletes helyesírást.
Rossz helyesírással egyes szakterületeken nincs esélye a jelöltnek. Az üzleti levelezés, vagy egy hivatalos kérelem rossz helyesírással írva sokat árthat a cégnek, amit nem engedhet meg egyetlen munkáltató sem magának. Sajnos nincs az a template, sablon, ami ezen is segítene. Nincs más választásunk, minthogy a helyesírás szabályait meg kell tanulni. Itt is igaz a közhely: jobb későn, mint soha.
Új, letölthető önéletrajz-sablon
Egy újabb sablont készítettem, ami segítségetekre lehet. Egy-két jelöltem igen komoly szakmai múltját, színes életét kellett önéletrajzba önteni, a CV váza ilyenné vált, ahogy egyre inkább kialakult, mennyi mindent mondanának el magukról. Feltöltöttem sablonadatokkal, így bárkinek hasznára lehet.
Ebbe az újabb trendeknek megfelelően olyan elemek is belekerültek, amelyeket régebben még nem használtunk, és némelyiknek hiába nem voltam híve, terjed, szeretik a CV-t olvasók, használni kell hát. Ez egy igazán trendi példány. Lefordítva angolra, németre, nemzetközi szinten is megállja a helyét. (Letöltés)
Kitöltési útmutató hozzá lapozás után:
Trendek, másképp
Ahogy én is említettem már, jó ötlet QR-kódot elhelyezni az álláspályázaton, erről most remek cikket is írtak itt. A magam részéről a QR-kód hatékonyságában nem hiszek, mert nem életszerű, hogy valaki az okostelefonján nyitogasson meg jelöltekkel kapcsolatos tartalmakat, miután pl. kinyomtatta vagy megjelenítette a monitorán az önéletrajzot. Ennek ellenére trendi, és tetszik a CV-t olvasóknak, tehát használjuk csak bátran.
Tekintve, hogy az én blogjaimra érkező olvasók első helyen a „kézzel írt önéletrajz”-ra keresve találnak rám, mások személyesen jutnak el hozzám azzal, hogy „hallottuk, állást tud keresni embereknek” úgy érzem, muszáj foglalkozni az érem másik oldalával.
A segítők kudarcai
Érdekes témát vetett fel a minap egy általam rendszeresen olvasott blogger a segítségnyújtás természetéről. (http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/10/20/329-mindig-kell-segiteni/ Minden tiszteletem az övé, hiszen az ő tevékenységének, hivatásának megítélése néhány esetben ellenségeskedést szül, köszönhetően a jelen politikai-társadalmi hangulatnak. Pedig a legelesettebbek segítése szerintem kötelessége annak, aki valamilyen tudásával képes segíteni. Tanulságos, hogy a segítő munkája során milyen tapasztalatokat gyűjtött, sokat tanultam tőle. Talán az én területem – még ha hobbiszinten űzöm is – is rejt annyi tanulságot, tapasztalatot, amennyivel segíthetek más segítőknek.
Az ilyen tevékenységben a legfőbb kérdés az, hogy hogyan legyünk a leghatékonyabbak a segítségnyújtásban. Én úgy gondolom, mindenkinek jár egy esély. Ha valaki engem keres meg álláskeresési problémáival, megpróbálok segíteni. A legtöbb esetben sikerrel, néhány esetben kudarccal végződik.
Milyen az ideális jelölt 2012-ben?
A hagyományos, eddig ismert álláspiaci helyzet szerint az álláskeresés sikere nagyban függ a szakmai tudástól, tapasztalatoktól és a jelölt készségeitől. Legalábbis ezt a sorrendet adtuk meg eddig, ebben hittünk, és most rácsodálkozhatunk a kialakuló új világra.
Hazudunk, és nem tudunk állást keresni…
… tudtuk meg ezt a mai netes sajtóból.
Bizony, érdekes felvetések láttak napvilágot az álláskeresőkről, amúgy bulvárosan, mindjárt kettő is, pl. itt elolvashatók:
http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/09/24/egy_jo_allasert_hazudunk_mint_a_vizfolyas/
http://jobline.hu/magazin/20120924_Hogyan_kell_munkat_keresni.aspx
Az első cikkben szereplő tanácsadóval sajnos egyet kell értenem. A második cikkben nyilatkozó hölgy mondatai is megfontolandóak lennének, de épp azt az információt nem rögzíti a cikk, ami előremutató lenne. Munkaerőpiaci bulvár helyett, lássuk mit lehet kihozni a fenti két cikkből az álláskeresők javára.
Szövegszerkesztési kisokos
Mostanában megjelent CV-s cikkeimre válaszul olvasóim küldtek jóadag álláspályázatot, véleményemet kérve róla. Ezúton is köszönöm a bizalmat! Egyedi levelekben természetesen mindenkinek válaszoltam, elemezve a tartalmakat, esetleg javasolva pár változtatást.
A kapott anyagok szövegszerkesztésének minősége viszont általános probléma volt, így publikusan érdemes kitérni erre is. Sok esetben az igényes külalakra való törekvést látom a pályázati anyagokban, aztán bekapcsolom a nem látható karakterek megjelenítését. A látvány időnként sokkoló, ezért úgy gondoltam, hogy a legalapvetőbb hibákat kiemelném, és szokásomhoz híven a lehetséges megoldást is megadom rájuk. Tekintve, hogy a legelterjedtebb, ezért általam is javasolt formátum a .DOC, most azokat a Microsoft Wordben rejtőző funkciókat mutatom be, amik az önéletrajzok írásához elengedhetetlenek.
A kétoldalas CV-k mítosza
Folytatva az álláspályázatok ideális terjedelmének tárgyalását, most vegyük górcső alá a CV-k ehhez kapcsolódó mítoszát.
Az ezzel foglalkozó szak- és egyéb irodalom általános vélekedése a „maximum két oldal” egy önéletrajzra, de egyes „tanácsok” szerint 1 oldalas a jó CV, a legelvetemültebbek másfél oldalt ajánlanak (vajon mire jó az a fél üres oldal, amit elvárnának???)
A helyes válasz pedig: attól függ…
A méret a lényeg?
Mint már annyiszor hiányoltam, a CV és motivációs levél írásának művészetét nem tanítják iskolákban. E fájdalmamat muszáj kiegészítenem azzal, hogy ha „tanítják”, akkor sem járunk igazán jól. Például a CV és motivációs levél írását tárgyaló cikkekben mindig említenek valami méretkorlátot, de vajon milyen alapon?
Ennek következményeképpen sokszor kapok agyonsűrített, egy oldalra ráerőszakolt önéletrajzokat, illetve semmitmondó, se füle, se farka motivációs leveleket. Amikor egy olvasóm megkér, hogy nézzem át az anyagát, általában ezzel a hibával szembesülök elsőként.