A karriertervezés alapjai

A karriertervezés alapjai

lighthouse.jpgA témával rengeteg könyvet teleírtak már, de ezeket csak az veszi meg, aki akar ezzel foglalkozni. Aki nem, annak e könyvek nem mondják el, miért fontos a karriertervezés bárkinek. Nekik megpróbálom röviden összefoglalni. Mert a karriertervezés fontos a közértesnek, a fodrásznak, adminisztrátornak is, nemcsak a topmenedzsereknek.

A világ folyamatosan fejlődik, ez a munkaerőpiaci igényeket is alakítja. Pl. Megjelennek új eszközök, amiket tudni kell használni, mert része lesz a napi munkavégzésnek. Aki nem fejlődik, lemarad, és nehéz helyzetbe kerül. Nem az a kérdés, kell-e fejlődni, törekedni az előbbrelépésre, hanem az, hogy merre induljunk. Ez viszont egyéni képességek, adottságok mentén alakul ki, néha a véletlen is segít. Nézzünk pár szempontot:

„Belesodródtam a szakmába”

Nem baj, ha valami gyökeresen mást csinálsz, mint amit tanultál, ha azt szereted, és jól csinálod. Ha látod ennek a jövőjét, akkor érdemes a szakmai fejlődésért mindent megtenni. Ha pedig kényszerből csinálod, gyorsan kezdd el keresni, mit csinálnál szívesen.

Szakmaiság

Mi az a szakmai irány, ami tetszene, megtetszett neked, amiben sikeres tudnál lenni? Van-e erre igény a munkaerőpiacon? Ha igen, akkor kezdd el tanulni, elmélyíteni a meglévő ismereteidet, szakmai versenyen részt venni, szakmai közösségekhez csatlakozni(pl. LinkedIn, Facebook, szakmai szövetség stb.), sőt saját magad is alapíthatsz ilyet (pl. kezdj el szakmai blogot írni)

Munkakörülmények

Milyen munkakörülményekre, anyagi, erkölcsi megbecsülésre vágysz? Hol, milyen pozícióban lévő ismerőseidről gondolod azt, hogy jó munkakörülményeik vannak, megbecsülik őket? Mi kellett ehhez nekik? Milyen végzettség, szakmai út, nyelvtudás, egyéb körülmény vitte őket el addig? Neked ebből mi van meg, mi hiányzik? Ami hiányzik, azt milyen úton, mennyi idő alatt tudod pótolni (szakmai gyakorlat, tanfolyam, könyvek elolvasása stb.)

Magánélet

Bizony, ez is egy fontos szempont. Lehet, hogy az előző kettő alapján kiválasztottad az irányt, de mérlegeld, lesz-e annyi időd a magánéletedre, mint szeretnéd? Az nem sikeres élet, ha a munkád, szakmai életed oltárán feláldozod a magánéleted. De a csütörtök esti bulikról akár le is mondhatsz különösebb fájdalom nélkül, ha kell egy kis plusz idő tanulásra…

Személyes életutak

Voltak olyan munkahelyek, ahová nagyon jól beilleszkedtél, jutalmakat kaptál, kedveltek, kedvelted a kollégákat? Mi volt ezekben a közös? A szakma, a korosztály, a nők-férfiak aránya, a munkahely földrajzi elhelyezkedése, a cégek társadalmi szerepvállalása? Multik voltak, vagy kis magyar vállalatok? Mik voltak azok a képességeid, amiket ott jól tudtál használni? Ez kijelölheti, milyen munkahely való neked. Aztán elemezd a jelen helyzetedet. Mi van meg ezekből a cégekben, ahol jártál, ill. benned? Mi hiányzik? A hiányokra koncentrálj, akkor fogod megtudni, mit keresel.

A Terv

A fentieket végiggondolva – és nem hazudva magadnak – rájöhetsz, mi a neked való út, innentől meg is tudod tervezni, hogyan járod azt. Milyen legyen a terved?

Leginkább reális és elérhető. Tudod-e pótolni a hiányosságaidat? Van-e egyáltalán jövője a kiválasztott szakmai területnek, vagy már telített a szakma? Érdemes-e erre specializálódni, vagy túl szűk terület? Vagy esetleg látsz-e olyan rést, amit te sikerrel ki tudnál használni?

Legyen mérhető is. Ha tudod, milyen kis lépéseket kell megtenned, akkor azokat tedd is meg, és látszódjon is az eredménye az egyes lépéseknek. Időben is tudd mérni: ha egy tanfolyam, ami neked kell két évig tart, akkor pontosan tudod, hogy két év múlva hol leszel. De ha „csak” szakkönyveket szeretnél olvasgatni, akkor tudd, mikorra, melyiket fogod elolvasni, megérteni, alkalmazni.

Konkrét. Az nem terv, hogy majd „valami vállalkozást szeretnék, ahol kreatív lehetek”. Ha egyedi táskákat, vagy rongybabákat akarsz varrni, és e termékekre alapozni egy webáruházat, az már terv, ahhoz már lehet listát írni a szükséges eszközökről, tudásanyagról stb.

——

Aki mindezeket felépítette magában, tudatosan végiggondolta, mikor, mit, hogyan szeretne, annak hosszútávon sokkal könnyebb dolga lesz. Ha meg is szűnik az állása, az irányt ismeri, tudatosabban könnyebb lesz új állást találnia. A specializációja révén a szakmai érvek mellette szólnak majd, a szakmai tudása révén a fizetési igénye is magasabb lehet. Sőt, az olyan nagyon vágyott biztonságérzetet is megadja: tudja mi fog történni a terve egyes fázisaiban, tudja merre tart, van jövőképe.

Sok sikert!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Borosné
    mondta:

    @jobangel:
    Rendben! Végül is igazad van sok dologban … Csak így tovább! Üdv.

  2. jobangel
    mondta:

    Igen, pont azoknak szánom az ilyen írásokat, akik azt gondolják, nekik ez a „karrieresdi” nem való, meg álomvilág. Aztán lassan rádöbbennek, hogy nagyonis valóság ez számukra is. Hozzám többnyire nem topmenedzserek fordulnak segítségért, hanem bolti eladók, fodrászok, adminisztrátorok (ők a legtöbben), frissdiplomások. Többnyire az az első kérdésem feléjük, hogy mit akarnak hosszútávon, amin meg lehet lepődni, de el is kell gondolkodni. Afelé kell menni, amit hosszútávon akar, amellett, hogy megkeresi a napi betevőt.
    Mert 65 éves koráig kell dolgoznia (mai állás szerint), és 65 évesen nehezen fog majd bárki is malterosvödröt cipelni,árut pakolni, és nem fog talpon maradni. Márpedig nemcsak ezévben kell talponmaradni, hanem hosszútávon is. Mert lehet, hogy van családja, vagy szeretne, és szerintem senki sem teheti meg, hogy feladja, leírja magát. Mert kenyér lesz a rosszul fizető szakmunkából, segédmunkából is, de hosszútávon csak kenyérre nem lehet berendezkedni. Aki ezt teszi, akkor fog összeomlani, amikor a kenyérkereső munkáját is elveszíti. Ide pedig nem szabad eljutni, mert innen már segítséggel is nehéz újrakezdeni. Ez a hozzáállás visz előre, nem a kishitű álomvilágozás.
    Így esik, hogy hiperben polcfeltöltő fiúcska már főiskolára is be mert iratkozni, mert elhitte nekem, hogy van jövő, megint más érettségizni fog a felnőttek gimnáziumában 45 évesen, egy műkörmös lányka meg nyelvtanfolyamba kezdett.

  3. Borosné
    mondta:

    Drága Szívem! Továbbra is díjazom a segítőkészségedet, bár szerintem ezt a fajta karriertervezést csak nagyon kevesek engedhetik meg maguknak ma Magyarországon, de talán egész Európában. Korrekt, világos gondolatokat írsz a témáról, gyönyörű, de ez egy rózsaszín álomvilág. Ma a többségnek nem karrierre, hanem betevő falatra van szüksége és „bármilyen” munkát elvállal(na), hogy valahogy talpon maradjon. Nehéz évekre tervezni, minden bizonytalan, minden változik és ráadásul olyan iramban, hogy azt szinte nem is lehet követni. Igen, fontos képesség az alkalmazkodás úgy általában, csak ahol a létfenntartás kerül(t) veszélybe, ott az alkalmazkodás másról szól, ott már egészen más törvények uralkodnak.