A leggyakoribb beosztotti hiba
Sokat gondolkodtam már azon, mi okozza, hogy a rosszá válik egy állás, pedig a legtöbb munkaviszony úgy indul, hogy mindkét fél örül, megtalálják a közös pontokat, az egyikük egy jó munkahelyet talált, a másikuk egy lelkes, motivált beosztottat. Aztán sok év (néha hónapok) alatt elromlik. Leginkább a párkapcsolatok elromlásához hasonlítható ez a folyamat, amikor a felek elkezdenek nem kommunikálni a problémákról. És azt is tudjuk, hogy a munkaviszonyok megszűnésének leggyakoribb oka a személyes konfliktus a vezetővel. Egyszer már fejtegettem, hogy szólj, ha bajod van, amíg még nem késő szólni. Alább olyan körülményekről írok, amikor már késő…
Csalódott beosztottakkal találkozom sokszor, panaszkodva, kétségbeesve jönnek hozzám, hogy ők mit meg nem tettek a cégért, mindent, de mindent beleadtak. Mégis leépítették, kiszervezték, kiutálták őket, felmondtak nekik. Düh, elkeseredettség, csalódás, és sajnos én is azt fogom mondani nekik: nagyot hibáztak. Először nem értik.
Pedig, amikor valaki erőn felül tesz bele energiát a munkájába, és mégsem sikeres, ott a háttérben rossz szervezés áll. Kiderül, hogy 2-3 munkakört vitt egyszerre, saját eszközeivel pótolta a cég által nem biztosított eszközöket, este rendszeresen otthonról folytatta a munkát, sőt már hétvégén is. Ez a munkáltató szempontjából egy nagyon kényelmes helyzet, hiszen akármilyen probléma van, nem kell észrevenni, megoldani, majd kitalálja a szerencsétlen beosztott, és eleinte még jól is érzi magát benne (alább lesz szó az altruizmusról). És tényleg mindig megoldja, ezzel eléri, hogy az egyébként rosszul kitalált folyamatokat, szokásokat konzerválja, és semmi sem változik. A szakmai élete folyamatos „tűzoltás” lesz.
Ebbe nyilvánvalóan bele fog fáradni idővel, és hiába a rengeteg plusz energia, mégiscsak rosszul fognak működni a dolgok, mert úgy van kitalálva (nem szándékosan nyilván), hogy csak rosszul működhet azokkal a feltételekkel. Hibás, téves, de az is kényelmes a közvetlen vezetőjének, hogy ezt nem kell belátnia – még ha látja is, nem kell változtatnia, nem kell konfrontálódnia a saját főnökeivel, annak érdekében, hogy változzon valami. „Jó’vanazúgy, ügyes ez a Józsi/Teri/Klári, majd megoldja”. De mivel nem a tűzoltás a megkövetelt eredmény, a végkifejlet mégis az lesz, hogy az elvárt eredményeket nem tudja hozni (tipikusan sales, HR, projekt menedzsment és hasonló, mérőszámokkal jól mérhető feladatokban). A főnöknek pedig ilyenkor bűnbak kell. Hát ki nem hozza az eredményeket? Józsi/Teri/Klári. Mi persze tudjuk, és talán valahol a vezetője is, hogy azért nem hozza, mert amíg tüzet olt, nem tud az érdemi munkával foglalkozni.
Nem kiégett, elege lett
Ennek a helyzetnek két kimenete lehet: az egyik, hogy a beosztottnak előbb-utóbb elege lesz, amit mindenki (még ő maga is) kiégésnek fog diagnosztizálni, pedig simán csak a kialakított rendszer akadályozza a munkáját, ettől hosszútávon eredménytelen a küzdelme. Ha ugyanazt a problémát kergeti sokadjára, az nem az alkalmatlanságát mutatja, hanem azt, hogy rendszerszintű hibák vannak. Teljes erőbedobással hajtja a semmit, mint mikor egy elakadt autót próbálunk nagy gázzal kimozdítani. Nem fog mozdulni, hiába tapossuk a gázt… Vagy ő maga mond fel, vagy elkezdi végre jelezni, hogy baj van. Tényeket fog közölni, és lerázzák. Mi az, hogy már most megmagyarázza az elmaradt bevételeket? Tessék rajta dolgozni, nem panaszkodni! Ez csak arról szól, hogy a vezetők még mindig nem akarnak tudni a problémáról, mert megoldani ők sem tudják, vagy konfrontálódni kellene a megoldásért valakikkel, azt meg nem vállalják. Emberünk még néhányszor megpróbálja bemutatni, hogy mi a baj, de eljut oda, hogy érzelmeket visz a vitába – a motivált alkalmazott bizony így tesz, hiszen a motiváció egy érzelem, amit elvártak, mikor felvették, és még most is ez hajtja. A szorgalma, lelkiismeretessége is ebből ered, a megoldásra törekvése is. Mivel jó szakember, a szakmai elhivatottsága, hiúsága sem engedi, hogy rosszul menjenek a dolgok, ezért oltogatta sokáig a tüzeket, de ez hiba volt. Visszaüt a hibája: a főnökei arra fognak hivatkozni, hogy hát ez évekig így működött, akkor nyilván jó így, nem? Mit panaszkodik? Olyan negatív! Hát milyen hozzáállás ez? Demoralizálja a csapatot! Rossz hatással van a panasza másokra! Nem kérdés, hogy ő lesz leépítve a legközelebbi leépítésnél.
A másik kimenet, hogy esetleg némi vezetői mobbinggal elintézik, hogy maga mondjon fel. Beszélnek a fejével, hogy viselkedjen rendesen, ne panaszkodjon, tegye oda/szedje össze magát, hol vannak az eredmények, hogy ők milyen rendesek, adnak neki egy utolsó esélyt, álszentebb verzióban elkezdik feszegetni, hogy van-e magánéleti problémája, mert ők megértik, meg segítenek (Grrr). Emberünkből akkor is álláskereső lesz, ha nem rúgják ki, mert erre más reakciója nem lehet, és már annak örülni kell, hogy felismerte: állást kell keresni. Álláskeresőként pedig ott áll, csalódottan, és nem érti, hogy mit csinált rosszul. Mindkét eset ellentmond a munkaerőmegtartásnak, mint frissen felmerült vezetői követelménynek, de ez még nem baj (később majd lesz ilyen vezetői mérőszám…)
Olyat csak egyszer láttam, hogy változtak a dolgok attól, hogy egy beosztott végre kiakadt, fellázadt. Őt kivették a napi munkájából, és alapítottak neki egy projektet, hogy oldja meg a problémakört (multiban történt). Az ő személyes varázsa az volt, hogy higgadt tudott maradni a panaszkodása alatt is, és végtelen türelemmel újra és újra elmagyarázta, hol a hiba a folyamatokban. Nem mellesleg szaktekintélynek is számított az adott témakörben, így jó döntés volt rábízni a feladatot – és benne volt a döntésben az is, hogy ha ő mondja, akkor az valószínűleg tényleg nem üres hiszti. Szólt, mert baja volt.
Miért nem kiégés ez?
A burnout-szindróma egy fizikai-mentális-érzelmi kimerülés, ami folyamatos stressz mentén alakul ki. Kiégés esetén már nem segít, ha a fenti problémákat mégiscsak rendszerszinten megoldják. Az itt tárgyalt az esetekben a kijavított körülményekben a kolléga még évekig jól dolgozna, mert nem jutott el a közömbösség, feladás fázisába, bár az önfeláldozással már rálépett a burnout útjára. Mint a fenti két lehetséges kimenet mutatja, esélye sincs a pozitív változásra, mi több, a vezetők taszítják majd bele a többi tünetbe, amit aztán valóban lehet burnout-szindrómaként diagnosztizálni (ezek a tünetek: védekezés, panaszkodás, általános teljesítmény-csökkenés, pihenésre képtelenség). Kedves munkáltató, tessen a keretes részben foglalt megoldást választani, az lesz megtartás eszköze.
Az altruizmus csapdája
Az álláskeresővé lett beosztott magának magyarázza már: neki tényleg fontos volt, hogy jól menjenek a dolgok. Ahogy beszélgetünk, megfelelően kérdezve általában kiderül, csak neki volt fontos. Mindenki más jól ellubickolt a problémahalmazban is, mert ő megoldotta nekik. Észre sem vette, mennyire kihasználják, mert egy ideig jó érzései voltak ezzel kapcsolatban. Mérő László remek gondolata, hogy az altruista elsősorban saját altruizmusának tesz jót, és ez ebben a helyzetben tökéletesen igaz. Önbecsapás az egész. Az önfeláldozó viselkedéstől azt várta, hogy hősként tekintenek rá, és az önfeláldozás tudata hamis biztonságérzetet ad neki. Hiszen ő jó hozzáállású, ő nem panaszkodik, ő mindent megtesz, ő tudása legjavát adja, őt nem bánthatják (és már ki is derül, hogy a háttérben egy erős önbizalomhiányt kompenzál, legfőbb motivációja a maga generálta megfelelési kényszer). Nem kérdés, hogy ő személy szerint tönkremegy ebben, elveszti a hitét, motivációját, állását is. A hibája egyértelmű: a hozzáállása miatt a cégnél sem látják a problémákat, vagy csak későn, és akkor nem hisznek neki, hiszen eddig nem volt probléma (nem látszott, hogy van).
Benne volt az önéletrajzodban, hogy jó kommunikációs készség?
Akkor kommunikálni kell. Jó szervezetben a fenti tragikus kimenetek nem történhetnek meg, ott rábízzák a kollégára a rendszerszintű megoldás kitalálását, de legalább meghallgatják, leülnek higgadtan átbeszélni a bajokat. De kérni kell, hogy ezt tegyék, javasolni kell jó megoldásokat (a tűzoltás csak ideiglenesen jó). Erre többféle technika van, pl. a rendszeres, heti-kétheti négyszemközti egyeztetések a főnökkel. Így nem lehet egy folyamatos tűzoltásba belekeveredni, az igazi vezetői kontroll erről szólna. Ez persze csak korlátozott létszámnál működik, minél nagyobb a szervezet, annál kevésbé lehet ezt megoldani. De ha te elkezded ezt a vezetőddel, talán másnak is lesz rá igénye, és lám, alulról jövő változás lesz. Vezetői képzéseken sokat foglalkoznak azzal, hogy a kommunikáció főnök és beosztott között rendben legyen, viszont beosztotti tréningek nem nagyon vannak, kénytelenek leszünk utánaolvasni, hogyan érdemes kezelni ezeket. És persze meg kell próbálni állásinterjún feltárni azt, hogy milyen problémák vannak, azokat hogyan oldják meg, mi a szokása az adott vezetőnek, ha problémával találkozik, hogyan reagál a hibákra, mennyire áll ki a beosztottjaiért.
———–
Ha a fentieket olvasva valahol elkezdtél bólogatni, akkor már csak egy dologra kell vigyáznod az állásváltásod során: ne ess csöbörből vödörbe, ne kínáld fel magad kihasználásra. Pl. azonnal töröld a „terhelhető, jó munkabírású” (lefordítva: kihasználható) kitételeket az önéletrajzodból, és állítsd össze azokat a kérdéseket, amit az állásinterjún te fogsz feltenni a leendő főnöködnek (ez utóbbihoz kis segédlet itt)
Linnax
mondta:észrevette, hogy nagy baj van, különböző vizsgálatokat végzett, injekciózott, s amikor kiderült, hogy kevés oxigén van a véremben (remélem, jól mondom, de ugye akkor már idegösszeomlásom volt), kivette a kezemből a munkát azon szavakkal, hogy ha ezt nem hagyom AZONNAL abba, akkor belehalok.
Linnax
mondta:Tökéletes meglátások! Illetve tudás, ismeret, szakmaiság. Egyetlen aprósággal egészíteném ki: és még vannak olyanok is, akik – szó szerint – képesek belehalni a munkába. Olvastam is ilyen esetről, meg magam is majdnem elszenvedője voltam. (Gyanítom, egy-két krónikus betegségemet emiatt szedtem össze.) Engem csak az mentett meg, hogy egy igen tapasztalt, nagy (szinte orvosi) tudású mentőtiszt észre ette
HellsAngel
mondta:Azt en nem tudom elkepzelni, hogy valaki altruizmusbol vallal be alja pluszmunkakat. Azt igen, hogy kenyszerbol, mert le van egve, kell tartalek, esetleg kalandvagybol. Nyilvan itt egy letezo problema, aki egyszer megoldja, sikeres ember lesz. (Mar csak azert is, mert a CV-k duties reszet eloszeretettel ugorjak at es ternek ra a resultsra, az meg mindig arrol szol, hogyan oldott meg valaki egy eleve lehetetlen feladatot.)
Az egesz narrativa a Bullshit Management Taktikak cimu nemletezo konyv egyik fejezete. Olyan embert nem akarnak felvenni, aki meg tudna oldani a problemat, hiszen feltik az allasukat a vezetok. Tamogatast nem akarnak neki adni, hiszen penzbe kerul, inkabb futoszalagon veszik fel es facsarjak ki a masodrendu alkalmazottakat. Undorito alapsema ez, sajnos tele van a vilag ilyen exploitiv arcokkal. Errol csak a blogon volt kb. szaz tortenet gyakornoki allastol probanapig minden, ez talan eppen a szazadik. De ugyanezt el lehet meselni pl. parkapcsolatokkal, hogy az egyik fel remenykedik, a masik pedig cserelgeti a jelentkezoket. Ez tenyleg egy altalanos sema.
En is ugy gondolom, hogy egy ilyen exploitiv semat csak ketfelekeppen lehet megszuntetni: 1. elegen elmennek, elfogynak a balekok, osszedol 2. ha valaki extrem kiraly es tenyleg totalis haborut tud vivni, szazbol egyszer gyozhet. A proletarforradalomban nem tudok hinni, marmint hogy a gonosz vezetoket lazadassal elsoprik a neptomegek es majd jobbak jonnek, ez pontosan harom okbol nem mukodik. (Az tomegek nem lazadnak fel altalaban, ha megis, nem tudnak bolcs vezetoket valasztani, mivel ehhez nincsenek kepessegeik, ha megis sikerulne veletlenul, semmi vedelem nincs vezetovaltas esetere.) Ugyanigy nem mukodik az sem, hogy „normalisan” probalunk kommunikalni, jelenteseket irunk, a lelkukre beszelunk. Ok tudjak, mit akarnak, tudjak, hogy tudjak elerni, tudjak, hogy ez jo nekik, nem fognak valtoztatni.
Ebben a szituacioban remenykedni eszelosseg, menekulni vagy teljes erovel ellentamadni pedig az epelmeju valasztasok. (Most nem masolom ide, mit mondott David Luke Petersonnak arrol, hogy mit tegyen azokkal a sracokkal, akik minden nap bantjak a suliban, a The Guest cimu filmben, bar magamnak gyakorta elmondom mantrakents.)
Balfredo Alfredo
mondta:@jobangel: „Úgy nem megy, hogy arra várunk, majd az alkalmatlan vezető egy reggel megvilágosodva ébred.”
Még mindíg a munkavállalók állítólagos bénaságán lovagolsz, holott mindenki más azt fejtette ki, hogy rendszerszintű problémák vannak az alkalmatlan vezetők tömkelege miatt. Te magad is úgy írod, hogy _talán_ változnak a dolgok.
Gondoltál-e például arra, hogy a blogodba hozzászólók jó része talán pont azért munkanélküli, mert annakidején beosztottként _még időben_ felhívta a figyelmet egy vagy több rendszerszintű hibára?
Balfredo Alfredo
mondta:@IT Knight: „Fejlődni nem akarsz és nem is tudsz.”
Ezt miből következtetted?
Lehet, hogy a munkája csak a megélhetést szolgálja, elvégre valamiből élni kell.
Lehet, hogy munkaidőn túl olyan tevékenységet folytat (például mandalafestés) lelkesedéssel, odaadással és folyamatosan fejlődve, aminek értékét a társadalom nem ismeri el, tehát megélni nem tud belőle.
Balfredo Alfredo
mondta:@jobangel: ‘Nemcsak a „fogjuk az oktatásra” c. általános receptet alkalmazom, emögött áll nem kevés tapasztalat is.’
A téma messze túlmutat a HR meg az álláskeresés dolgain. Szociológus vagy hasonló kellene az elemzéséhez. Egyszerűen annyira benne van a társadalomban az uram-bátyám rendszer, az ügyeskedés, a kiskapuk keresése, a szervilizmus, hogy az emúlt száz év változásai sem tudták megszüntetni. Egy csomó minden csak ennek a folyománya.
Az egyik folyomány pont a vezetők/főnökök olyan, amilyen mivolta. A többi meg egy álláskereső blogon off.
(Talán maga a főnök is tudja, hogy igazából nem alkalmas emberek irányítására. De ha eszébe jut, hogy a vezetői pozícióból való távozás után se szolgálati kocsi, se céges mobil, se nagy fizu, viszont mehet vissza a balettba ugrálni, akkor mégis megpróbálja valahogy. Az eredményt látjuk.)
jobangel
mondta:@Circus: Igen, rendszerszintű hiba, de egyedileg lehet megváltoztatni. És ha az alkalmazott csak ül, és néz, hogy hát a főnök nem változik, akkor nem lesz változás. Ha szól, hogy ezt is meg kellene oldani, meg azt is, és időben szól (ez a poszt lényege, hogy időben kellene szólni!), akkor talán lesz változás. Úgy nem megy, hogy arra várunk, majd az alkalmatlan vezető egy reggel megvilágosodva ébred. És mint tudjuk, működhetne ez jobban is, pl. azért menekülnek külföldre a dolgozók, mert ott jobban működik. Illetve 1 darab esetről tudunk Magyarországon, amikor egy nagyobbacska magyar cégnél a dolgozók aláírást gyűjtöttek az új főnök ellen, akit ezek után el is kergettek a felsővezetők és tulajok.
Sokan hiányolták privát kérdésekben is, hogy hát ugyan miféle rendszerszintű hibákról van szó, a jövő hétfői posztban ezek lesznek jól felsorolva. Sok cég próbálkozik megoldások találásával, de felsülnek. Más cégeknél elkezdték bevezetni a dolgozók között a vezetők értékelést (hoppá…) Megint más cégek a vezetői munkára is kiadtak KPI-okat, pl. a vezető közvetlen beosztottjainak fluktuációját vizsgálják, és az exit interjúkat alaposan átnézik. Rossz lesz egy idő után olyan vezetőnek lenni, akire minden elmenő ugyanazt a panaszhalmazt adja.
jobangel
mondta:@maxval balcán bircaman: Vannak még árnyalatok fehéren és feketén túl.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@jobangel:
Nem lehet a bolygó teljes lakossága milliárdos filantlopós tolvaj. Ki dolgozna, ha mindenki nagytõkés lenne?
jobangel
mondta:@maxval balcán bircaman: Kisembernek lenni döntés kérdése. Lehet másképp is dönteni, de azzal elveszik az áldozati szerep, és magunkért kell felelősséget vállalni. Akiknek ez kényelmetlen, azok lesznek a „kisemberek”.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@IT Knight:
Az emberiség 99,9 %-a kisember.
Komolyan hiszed, hogy a fejlődés egyetlen módja a munkahelyi karrier? Boldogtalan ember vagy ha ezt gondolod.
IT Knight
mondta:@maxval balcán bircaman: sajnállak téged. Nem szeretsz dolgozni, de rá vagy kényszerítve, kizsákmányolva érzed magad, és a proletárok felemelkedésére vársz. Fejlődni nem akarsz és nem is tudsz. Tipikus kisember vagy, és esélyed sincs ebből kitörni.
Circus
mondta:Picit úgy érzem, hogy a cím teljesen szemben áll a bejegyzés tárgyával, illetve a kommentekben is kifejtett magyar rögvalósággal.
Sem a magyarországi munkakultúra ‘sajátosságait’, sem az általános „vezetői” alkalmatlanságot nem beosztotti, hanem rendszerszintű hibának mondanám. Addig főleg, amíg az általános hozzáállás és alapelv a megszoksz vagy megszöksz.
Itt és most fokozottan igaz, hogy a fejétől bűzlik a hal, és amíg ez nem változik, addig kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci… Az alkalmazott nem fog tudni változtatni a tulajdonosok/felsővezetők helyett, és amíg nem veszik emberszámba addig vagy vándorol, vagy alkalmazkodik és tűr, az altruisták meg beledöglenek.
Nem akartam ennyi közhelyet összehordani, de egyrészt már kb mindent megírtak felettem, amit gondoltam, másrészt ez a pár idézetet szerintem mindannyian értjük…
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@Zabalint:
A munka egy kényszer.
Zabalint
mondta:@maxval balcán bircaman:
Túl kevés? Attól, hogy bent a munkahelyeden munka helyett eltrollkodod az idődet, nem lesz kevesebb szabadidőt. Persze ha munka helyett ezt jobban élvezed, lelked rajta.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@Zabalint:
Túl kevés előny ez.
Online Távmunkás
mondta:@Balfredo Alfredo: Erre szokták az mondani a szakértők, hogy az utóbbi évszázadban a HR négy fejlődési szakaszon esett át, a szocialista személyzetis megragadt az első fázisban, a magyar cégek többnyire a második fázisba eljutnak az évek során, van az országban nagyjából egy tucatnyi cég a harmadik fázisban, a negyedikről pedig néhány lelkes magyar HR-es olvasott már…
Zabalint
mondta:@maxval balcán bircaman:
De nem azt mondta, hogy mindenki legyen főnök. Hanem azt, hogy ha komolyan veszed a munkát, az neked is megérheti hosszútávon. Nem azt kell nézned, hogy mi a jó a munkáltatódnak, és akkor azt nem csinálod, mert nem akarod hízlalni a profitját, hanem azt, hogy neked mi a jó, tőle függetlenül, ha win-win a szituáció, akkor nem mindegy neked, hogy ő is jól járt?
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@IT Knight:
Mindenki legyen főnök? Nincs szükség annyi főnökre.
Ez olyan lenne, mint a Kádár-kori magyar hadsereg: alig voltak egyszerű katonák, mindenki főtiszt és tiszt volt.
Szóval kb. mintha azt mondanád, legyen mindenki tőkés.
IT Knight
mondta:@maxval balcán bircaman: nem azért szorgoskodik, hogy a profitot növelje, hanem hogy a saját karrierjét előlendítse.
Előléptetést szeretne vagy fejlődni, hogy később jobb állást kaphasson. Vagy csak simán unatkozik.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@Online Távmunkás:
A proletár csak a bérét kapja, miért szorgoskodna a profit növelésén? Te szoktál ingyen másnak hasznot csinálni rendszeresen?
Balfredo Alfredo
mondta:@Online Távmunkás: „Mi van akkor, ha Magyarországon a vezetők többsége alkalmatlan a feladatára?”
Üdvözlet a való világban!
A vezetőkkel nagyjából ugyanaz van, mint a HR-rel: a multikulti megjelenésével névlegesen feltüntek ugyan, de valójában a többség (tisztelet a kivételnek) csak imitálja a vezetőt. Nagyjából ugyanúgy nem lesz a szadista, pszichopata stb. főnökből igazi, menedzsertípusú vezető, mint ahogy a szocialista személyzetisből sem lesz igazi HR-es. És hiába teltek el évtizedek, ugyanúgy nem alakult ki egy igazi vezetőréteg, mint ahogy igazi, a szó eredeti értelmében vett HR-esek is csak mutatóba vannak.
„Az ilyen dolgozókkal nem érnek el semmit a cégek és nem fejlődik sehová az ország.”
Kérdés persze, hogy a cégek mit akarnak elérni, illetve hová akarják fejleszteni az országot azok, akiknek ez a dolguk. Lehet, hogy mindkét esetben pont a kívánatos irányba megyünk??? (Mindez persze már e témában eléggé off)
Amúgy meg a főnökök nem olvassák e blogot.
jobangel
mondta:@barabásildi: az oktatásról elég erős cikket írtam régebben, levezetve mindezt. Nemcsak a „fogjuk az oktatásra” c. általános receptet alkalmazom, emögött áll nem kevés tapasztalat is. 5 éves a cikk, de még ma is olvasgatják, nem kevesen. jobangel.blog.hu/2013/09/06/a_poroszos_oktatas_es_az_allaskeresesi_nehezsegek_osszefuggesei
barabásildi
mondta:Konklúzió a többiek hozzászólásait is nézegetve. Ideje lenne olyan főnököket alkalmazni, akik minimum olyan értelmesek, mint a beosztottak, nem a leghülyébbet megtenni vezetőnek, mert az erőszakos. Így az intelligens főnökök végre emberszámba vennék a beosztottat, és megoldódna minden, hiszen lehetne tisztán kommunikálni harc helyett.
barabásildi
mondta:@jobangel: De, még mindig úgy viselkednek a munkáltatók, mintha százan állnának sorba az állásért. Sőt, el is kezdtek tönkremenni kicsi magyar cégek a munkaerő hiánynak köszönhetően. Inkább a pénztől válnak meg, a kivagyiságtól soha. Mondjuk, én pont ennek köszönhetem a vállalkozásom. Már nem bírtam, hogy mindig egy agyhalott mondja meg, mint hogyan csináljak, hogy aztán biztosan rossz legyen a végeredmény. Amíg nincsenek főnökcserék, nem lesz megoldás a munkaerő hiányra.
barabásildi
mondta:@jobangel: Persze, fogjunk mindent az oktatásra, a mindenre alkalmatlan idióták lecserélése helyett ez mindig megfelelő kártya.
barabásildi
mondta:@jobangel: Csak a rengeteg alkalmatlan idióta rokon, haver, ismerős nem pótolható. Akár dolgozik, akár nem, akár szabin van, akár nem. Emiatt van munkaerő hiány. De úgy tűnik, inkább tönkreteszik a cégeket, a világ minden kincséért sem válnának meg tőlük.
Online Távmunkás
mondta:@paraszthajszal: Szalag mellé általában az áll be, aki semmihez sem ért, de még így is előfordul, hogy ő jobban meg tudja mondani a selejt okát, mint a gyártósort csak fotón látott minőségmenedzser, aki a főnök rokona/haverja.
@maxval balcán bircaman: Jól leírod a komvsi fideszes proletárok mentalitását. Csak semmi önálló gondolat, droidok kellenek, akiknek a munkáját azonnal automatizálják, amint a robot olcsóbb lesz 2 évnyi munkabérnél…
Zabalint
mondta:@Faszerkezet:
Nálad betalált a cikk?
Faszerkezet
mondta:Mondjuk kis hazánkban az összes parizerszeletelő micike sokkal de sokkal jobban tudja, hogyan kéne itt a nemzetközi befektetéseket csinálni. 🙂
Nálunk is bármelyik portás két kávé között tökéletesen tudja, hogy mit honnan kéne beszerezni, és a gyártásnak hogyan is kéne mennie. 😀
Zabalint
mondta:@Bambano:
Ha van 1 vagy 2 potenciális munkáltató a kisvárosban, és az illetőnek nincs lehetősége költözniy akkor ez nem olyan egyszerű (speciális területen ez a „kisváros” akár lehet Budapest is).
Zabalint
mondta:@Nerevaryne:
A kettő lehet ekvivalens, ha a beszállító haver/rokon.
tomfree
mondta:@dunántúli gyerek: ezt adom, 100% igaz amit irtal. Milyen esettanulmanyt lattal?
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@Online Távmunkás:
A cég fejlesztése a vezető dolga, nem a proletáré.
A proletár csak a bérét kapja, ezek után miért szorgoskodna a profit növelésén?
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@Gonoszgólya:
Ahogy mindenki tudja, aki dolgozott igazi munkahelyen, s nem csak hivatásos álcivil volt eddig.
czerka
mondta:A leggyakoribb beosztotti hiba az, hogy a munkavállaló nem borítja rá az asztalt a rabszolgahajcsár főnökére és nem megy el külföldre dolgozni.
Én már egy jó ideje külföldről nézem a magyar munkaerőpiaci vergődést. Félelmetes, hogy Magyarországon mennyire szarba se veszik a dolgozókat.
Akivel ki lehet baszni, azzal ki is basznak. Így finoman megmondva…
Aki meg beszél legalább egy idegennyelvet, az legrosszabb esetben elmegy Ausztriába, Hollandiába valami gyárba csavart meghúzni. És máris kisimulnak a ráncai. Ha gazdag nem is lesz, de legalább emberszámba veszik.
dunántúli gyerek
mondta:@paraszthajszal: Ja, ez igaz. Én pl. egy SSC-ben dolgoztam, ilyen helyeken általában kiszervezett szolgáltatásokat nyújtanak nagy cégek más nagy cégeknek, s alapvetően 2 fajtájuk van: 1 open office-os excel tábla toszogatás, itt dolgoznak a pénzügyesek, hresek meg ilyen egyéb szabadbölcsészek, a másik fele meg a Kólcenter, ahol az IT vagy az ügyfélszolgálat székel. Én utóbbiban nyomtam az ipart, ami arról szól hogy bemész reggel /ha mázlista vagy mert a más időzónában pörgő ügyfelek miatt jópár szerencsétlen éjjeli müszakban senyved/, telenyomod magad kávéval meg cigivel, aztán beloggolsz és jönnek sorban a userek emailben, chaten, telefonon, mind külföldi persze. Mondjuk a munkatársaim között is csak pár magyar van, mert ugye a jó nyelvtudás itt fontos.
A munka vagy pörgős, vagy van hogy napokig, hetekig 1 órát se dolgozol naponta…de ott kell lenni persze, csak azok mennek home officeba akik már hosszú évek óta csinálják ezt, vagyis eszmélelen lúzerek.
Nyilván centerről centerre, teamről teamre, és az évszaktól függően időben is változóan nagyon különbözőek a körülmények, de az irodák első osztályúak, a kajapiacsocsó ingyen van, egész nap nézhehted az Izaurát vagy a fosbukot senkit nem érdekel ha az ügyfél el van látva, és kész. Nem kell hozzá agytrösztnek lenni és ha nomád típus vagy, mehetsz amerre akarsz: a világ minden nagyvárosában kaphatsz ilyen munkát, s bár meggazdagodni nem fogsz belőle, simán meg tudsz élni, átlag feletti fizuk vannak.
Miért hagyják ott mégis sokan már 1 éven belül? Mert nem tudnak bánni az emberekkel, nem tudják elküldeni a tahó ügyfelet az anyjába, vagy a tahó főnököt. Az előrelépési lehetőségek köhömm, korlátozottak, a szakmai tudástól majdnem függetlenek, és managernek lenni itt rossz húzás, a meló unalmas, az ügyfelek ugyanazokkal a problémákkal térnek vissza amiket már ezerszer hallottál, de még mindig nem érdekel.
Valami érthetetlen okból egy ilyen ssc-t sokszor szeretnek a HResek a CVben. Úgyhogy van remény hogy valamikor kijuthatsz a XXI. századnak erről a mátrix-szerü droid farmjáról mert egy kicsit is kreatív ember hamar megfullad itt. Igazából ha valamit újítanának, jobbítanának a szolgáltatáson a beosztottak, azt megtehetik saját szakállukra, de fizetni nem fizetnek érte, akkor se ha milliókat hoz/spórol a cégnek naponta.
Jó tapasztalat de nem érdemes évtizedekre/sőt inkább sok évre se/ benn ragadni, nagyon csúnya eseteket láttam komolyan!
Leylandi
mondta:@paraszthajszal: így van, a nagy gépezetekben (tesco és társai) sem tűrik a szint alján a proaktívkodást. Azt tegye robotként, amire utasították, arra nincs idő és lehetőség, hogy ötezer ember elkezdjen gondolkodni, és menni főnökhöz meg munkatárshoz, hogy te, tudok ennél egy jobbat. Az totál káosz lenne… Arra ottvan egy agytröszt, jóval feljebb.
paraszthajszal
mondta:@Online Távmunkás: „Az ilyen dolgozókkal nem érnek el semmit a cégek”
Sok függ a munkakörtől, a dolgozó beosztásától, a munka jellegétől.
Egy titkárnőtől pl. elvárják, hogy a napi munkája (iktatás, telefonok fogadása) mellett proaktívan viselkedjen, pl. hívja a szerelőket, ha lerobban a kávéautomata, ne várja meg, amíg a főnöke erre utasítja.
Máshol viszont ez kifejezetten hátrány, a szalag mellett dolgozó munkástól csak azt várják el, hogy alacsony legyen a selejtaránya, a proaktívkodás nemhogy nem előny, hanem kifejezetten nem vennék jó néven, hagyja csak a szakemberekre.
dunántúli gyerek
mondta:Saját vállalkozás kell, s akkor nem kell nyelni a szart. Ez sem könnyü, de itt magadnak tanulsz, s ez valódi motiváció!
A multivilágban mindenki nyeli a szart a takarítónőtől a vezérigazgatóig, mert a motiváció arról szól hogy megtegyen annyit hogy pont ne rúgják ki, van persze aki bedobja magát más cégében na az meg még hülye is.
Online Távmunkás
mondta:@barabásildi: Mi van akkor, ha Magyarországon a vezetők többsége alkalmatlan a feladatára?
@Nerevaryne: Ha nem ad referenciát, akkor törvénysértést követ el…
@maxval balcán bircaman: Az ilyen dolgozókkal nem érnek el semmit a cégek és nem fejlődik sehová az ország.
paraszthajszal
mondta:@Leylandi: Ez kicsit off, de ilyen diszkrimizé ügyben nekem a kedvencem a Hooters étteremlánc volt, ahol csak fiatal, nagymellű lányok szolgáltak fel. De vajon mit szól ehhez a munkajog?
„A diszkriminációs törvényben szerepel egy úgynevezett generálklauzula, egy általános felmentő szabály, amelynek értelmében nem diszkriminatív az az elvárás, aminek – a jogszabályszöveg szerint – »tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van«, azaz jogszerű és méltányolható munkáltatói érdeken nyugszik – tájékoztat Dr. Göndös Gábor munkajogász.
Kiemelte: ha ennek az étteremnek a szolgáltatása a világ minden táján – és mondjuk a franchise szerződés is a mindenhol kifejezetten így szól – a felszolgáló hölgyek átlagost meghaladó kebelméretéről, szembeötlő megjelenéséről ismerszik meg, akkor ez jogszerű kiválasztó tényezővé válhat, azaz a munkáltató ezen általános klauzula mentén mentesülhet a diszkrimináció vádja alól.” http://www.hrportal.hu/hr/nagy-mell-apolt-haj-jogos-munkaltatoi-elvarasok-20120824.html
Hát ennyike. Mondjuk a nevezett Liszt Ferenc téri létesítmény azóta már bezárt, de nem a diszkriminációs perek, hanem a nyereségesség hiánya miatt. Viszont ennyi erővel akkor egy vállalati jogász mindenhol ki tudja magyarázni, hogy miért csak izmos fiatal pasi vagy a cicis néni jó neki.
„Mi hiszünk az egyelő versenyfeltételekben, de sajnos a csöcsös jócsajokra épül a vállalat arculata, ezért férfi pincéreket nem tudunk alkalmazni.” => „A vezérigazgató úr a hatvanas Rozi néninek is szerette volna megadni az esélyt, de sajnos csak a húszéves Mucuskára jött meg neki a motivaciója, hogy bejárjon a munkahelyére, és csak így tudta biztosítani a megfelelő nyereséget a cég számára. Ezért, fájdalom, de csak Mucuskát tudtuk a titkárnői munkakörben elképzelni, az adott munkakörrel összefüggő észszerű, tárgyilagos indokból.”
Gonoszgólya
mondta:@maxval balcán bircaman: Ahogy azt a fideszbuzi birkagecik elképzelik.
Leylandi
mondta:@Balfredo Alfredo: minek szólnának? A kulcspozíciókon az ezeréves urambátyám-hagyományoknak megfelelve mindig a vezér k.vái, máshol életképtelen rokonai, illetve a szpos kvótalédik vannak. Minek szólni? Mi változna?
Balfredo Alfredo
mondta:„még akkor is biztatni kéne a munkavállalókat, hogy ugyan szóljanak már. Az, hogy miért nem szólnak, elég mélyen gyökerezik”
Miből gondolod, hogy nem szólnak? Vannak statisztikáid róla? Nekem úgy tűnik, hogy az itt hozzászólók többsége szólt, és viszonylag hamar rájött, hogy hiába szól. Aztán hagyta a fenébe, munkahelyet vagy országot váltott, netán még jobban is érzi magát az új helyén.
sirdavegd
mondta:Ó! 5 évig oltogattam a tüzeket egy mellékállásban asszisztensként, de aztán változott a vezető és a nyakamba borult az egész problémahalmaz. Utána még úgy 1,5 évig végeztem a vezető munkáját is, de amikor már teljesen egyértelmű volt, hogy se a saját szabályzatunkkal, de a vonatkozó jogszabályokkal nincs tisztában, miközben elkezdett belenyúlni a folyamatokba – na akkor kellett felállni.
Persze ehhez hozzásegített egy masszív mobbing-kampányt lefolytató kolléga, aki miatt a „majd 6 hónap múlva rendezetten átadom a feladatot” azonnali meneküléssé fajult.
Leylandi
mondta:@kolomparlole1114: ja, az inter meg egy jó csapat 🙂
Leylandi
mondta:@paraszthajszal: te vigyázz, mert ezzel a hozzáállással hamar a gulágon találod magad! Nemi alapon nem lehet ám jelentkezéseket megtiltani. A libsik ki nem állják a nemi diszkriminációt… felkutatnak, mert vannak erre alapítványaik, aszt a munkahelyedről is kivágnak, a társadalomból is kiírnak, még szerencséd, ha mehetsz mosogatni…
Eszembe jut Gálvölgyi egyik kiváló paródiája. Vak emberként jelentkezett mesterlövésznek, aztán kérdezte a hüledező interjúztatót, hogy van ezzel valami probléma? 🙂
kolomparlole1114
mondta:@Leylandi: Az interurbánt az ismerem. Az jó dolog.
kolomparlole1114
mondta:@Pan Modry: Ilyen lenne, de ilyenkor jön az hogy ha nélküle is megy, akkor minek megtartani, vegyünk fel a helyére egy olcsóbbat >> több profit. Az emberünk meg tudja ezt, és esze ágában sincs pótolhatót csinálni magából. Lehet hogy a cégnek jobb lenne, de nem neki.
kolomparlole1114
mondta:És még csodálkoznak a munkaadók hogy nem lehet itt már embert találni semmire, akinek van esze már Londonban mosogat…
paraszthajszal
mondta:@Bambano: Ezért fogalmaztam úgy, hogy „jellemzően” nőket érint, nem úgy, hogy „kizárólag”. Persze, elvileg az apa is mehetne GYES-re, de ténylegesen ez mennyire gyakori?
Vannak még olyan szomorú esetek is, hogy anyuka szülés közben/után elhalálozik, így apunak kell helyette is helytállnia; de ezek azért, valljuk be, szerencsére ritkábbak, mint amikor a nő szembesül munkahelyi szexizmussal, vagy az interjún a családtervezésre vonatkozó kérdésekkel.
(Felteszem ettől még férfiaknak is szüksége lehet a munkájukkal kapcsolatos tanácsokra, csak nem ugyanolyanokra és ugyanazon problémákkal kapcsolatban, mint a nőknek.)
@Leylandi: Ha nem tudod eldönteni, hogy te pontosan mi is vagy, akkor javaslom inkább pszichológiai/pszichiátriai tanácsadásra menjél nőknek szóló álláskereső tréningek helyett. A pángenderrel nincs baj, amíg otthon, a négy fal között marad a dolog.
Pan Modry
mondta:@paraszthajszal:
Pontosan, ha vezetoi pozicioba kerul valaki, az elso dolga kell hogy legyen hogy szervezze meg ugy a ceget ho ö kiesik egy hosszabb idore akkor is megy minden zavartalanul. Ilyen egy jo menedzser!
Bambano
mondta:@paraszthajszal: a magyar törvények szerint pasi is mehet gyesre, gyedre, tehát ilyen alapon kizárni a pasikat megalapozatlan 😛
ráadásul ő azt mondja, hogy pasinak hiszi magát, tehát szülni tud 😛
Leylandi
mondta:@paraszthajszal: jó. Akkor jelentkerhetek-e, ha intergender vagyok? És ha ally? Vagy ha butch?
És ha netán pángender?
Azt már meg se merem kérdezni, mi van, ha questioning 🙁
paraszthajszal
mondta:@Leylandi: Vannak olyan sajátos problémák, amik elsősorban a nőket érdeklik, pl. a szülési szabadságról (GYES/GYED-ről) való visszatérés, munkáltató hozzáállása a családalapításra készülő (/kisgyermekes) nőkhöz stb. Azt nem hiszem, hogy a blog hozzáállása ettől fasiszta lenne, inkább realista – 20/30-as nők gyakrabban szembesülnek azzal, hogy a reménybeli munkaadó a gyerekvállalásuk iránt érdeklődik; emiatt fél, hogy az illető nem lesz elég terhelhető (vagy éppen helyettesíteni kell majd).
Leylandi
mondta:Mi az, hogy tréning NŐKNEK??? Ha én férfinak hiszem magam, nem is mehetek el???
Ez a blog is fasiszta? 🙁
paraszthajszal
mondta:@jobangel: Ahogy mondani szokták, a temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel.
Ha a helyettesítést, pótlást a cég nem tudja megszervezni, ott a vezető(/k) valamit nagyon rosszul csinál(/nak).
Pan Modry
mondta:@maxval balcán bircaman:
Szerintem proaktivnak eppen lehet lenni, amit nem szabad hogy olyan munkat vegezz ami nincs benne a szerzodesedbe. Nagyon jol erdemes dolgozni, attol te mint munkavallalo is fejlodsz, illetve en peldaul egyszeruen szeretek jol dolgozni, szeretek innovalni, de mas munkajat nem csinalnam meg, soha – hacsak nem kapok erte plusz juttatast. Mindig tudnod kell mi az arad, es azt meg is kell kerni!
Pan Modry
mondta:Ha munkaviszonyban vagy, szerzodesben vagy, amire a szerzodesed szol azt csinald meg nagyon jol, de tobbet ne, nem dolgozunk olyat ami nincs kifizetve, soha!
MAXVAL bircaman közíró
mondta:Egyszerű a dolog.
El kell végezni a munkát, de nem szabad proaktívnak lenni.
Az ilyen dolgozóval elégedett a főnök.
jobangel
mondta:@Balfredo Alfredo: Hát, ha egy szólással megoldódnának dolgok, még akkor is biztatni kéne a munkavállalókat, hogy ugyan szóljanak már. Az, hogy miért nem szólnak, elég mélyen gyökerezik, pl. a „kedvenc” gumicicámnál, a poroszos oktatásnál kell keresni a választ a miértre legelőször. És ezt mondom én is: inkább bűnbakot keresnek egy-egy hibára, mint a rendszerszintű hibával szembesüljenek. Hozzáteszem, ez is olyasmi, amit még az oktatásból hoztak, mert kimondani azt, hogy hát igen, hibáztunk, az valahogy Mo-n nem megy vezetői szinten sem általában. Ha nem mondják ki, hogy hiba van, akkor meg nem kell kijavítani. Amikor meg már muszáj valamit csinálni a hibával, akkor kirúgják a tűzoltós beosztottat. A többségnek épp itt lenne a lehetősége ezen változtatni, már nincs az a duma, hogy „ha nem tetszik, százan állnak sorba az állásodért”.
Balfredo Alfredo
mondta:„a millió szar főnök országában, pedig sok esetben csak jelezni kéne, hogy a kialakult probléma SOS jellegű, nem fog megoldódni, és súlyos károkat okoz. Lehet azért nincs megoldva, mert van ötven másik is, mondjuk egy szar könyvelő, amit a munkás nem lát, mégis rohadt fontos hiba amit nehéz orvosolni.”
Ha ilyen mélyen belemegyünk, akkor valahol azzal kellene kezdeni, hogy mit várnak a beosztottak egy jó vezetőtől. A munka feltételeinek, eszközeinek, körülnényeinek biztosítása a vezető feladata. Lenne. De van akinek csak főnök jut és nem vezető. Meg a vezetőnek is van vezetője/főnöke, aki viszont egészen mást vár el tőle: hatékonyan, gyorsan, olcsón hozni a tervet/terméket/projektet, nem pedig azt, hogy rendszerszintű hibák hosszú sorával dobálózzon.
@jobangel: Nem gondolod, hogy ha a helyzet olyan egyszerű, mondhatni fekete-fehér, hogy – mint írod – csak szólni kell és a vezetőd azonnal mindent megold, minden akadályt elhárít, akkor nem is lenne szükség a cikkre? Akkor mindenki csak szólna a vezetőjének és örömmel dolgozna, túlóra és hétvégi munka nélkül. Valami oka csak van, ha a többség pont nem így csinálja. A valós helyzet az, hogy a tipikus vezető (vagy inkább főnök) nagyon nem szereti a rendszerszintű hibákat és próbálja azokat a beosztott egyedi hülyesége/lustasága/alkalmatlansága folyományaként beállítani.
jobangel
mondta:@Qoheleth: Hogy mindenki pótolható, az még nem is lenne baj, persze csak ha nem arra céloznak ezzel, hogy épp kirúgást lengetnek be. A pótolhatóság azért is fontos, mert a pótolhatatlan ember nem tud szabadságra menni, nincs magánélete, nem tud pihenni, és abba tönkremegy.
Nerevaryne
mondta:@Bambano: A rosszul reagál itt leginkább azt jelenti, hogy megaláz, kirúg, és nem ad referenciát, sőt talán még rossz híred is kelti. Sokan inkább úgy vannak vele, ezt még lenyelik valahogy, aztán egyre nagyobb a falat.
Az én tapasztalatom az, hogy sok cég, ha gyártási gondokba ütközik (nincs munkaerő, képzetlen, vagy rossz anyag jött be egy kockázatos üzletből) a legrégebbi ügyfeleire sózza rá a vackot, bízva abban, hogy a nagy múltra tekintettel ezt még elnézik. Nem kell ehhez lefizetni senkit, elő-előfordul magától is. Aztán indokolatlanul emel árat, (és itt nem a promóciós időszakok végére gondolok), egyik héten inkább egy új vevőnek szállít, egyre lassabb az ügyfélszolgálat. Normális esetben már a selejt után keresni kezdik az új beszállítót, nem várják meg míg tovább romlik a helyzet. Persze ahhoz az sem árt, ha az erről döntést hozók tudnak a szállítmányról.
A lelépés előtti őszinte beszédnek megint a szakmai hitelrontás kockázata szab gátat, az ember inkább elsunnyog mielőtt elsüllyed a hajó.
Bambano
mondta:@Nerevaryne: „Rengetegen félnek a főnöküktől, tartanak tőle, mi lesz ha rosszul reagál?”: ezt sosem értettem. inkább én kapjak infarktust meg gyomorfekélyt, ahelyett, hogy vagy megoldanánk a problémát vagy legalább rátolnánk arra, akinek a dolga lenne?
az unokaöccsös példával meg az a bajom, hogy a beszállító gyakran akkor kezd el selejtet beszállítani, ha valamiért nyeregben érzi magát. jó eséllyel megtalálta, hogy kit érdemes lefizetni. ami pont ugyanaz a kategória, mint a rokon benyomása főnöknek: valaki a cégen belül egyéni preferenciáit a cég elé helyezte.
ennek az a vége, ahogy te is írtad, hogy le kell lépni. viszont ha eldöntötted, hogy lelépsz, akkor már igazán nincs semmi okod magadra húzni mások baját, utána már kiváló lehetőség van arra, hogy őszintén beszélj a főnökkel.
Nerevaryne
mondta:Rengetegen félnek a főnöküktől, tartanak tőle, mi lesz ha rosszul reagál?
Nem is alaptalan a félelem, a hozzá nem értő vezetők szeretik személyes támadásként venni, hogy a projektjük nem egy tündérország-szerű mesebeli paradicsom, és valahol rendszerszintű hiba van.
Meg kell különböztetni milyen jellegű helyzetben állunk mielőtt felszólalnánk, hogy itt bizony gond van:
-Azt szeretnénk jelezni, hogy a brigádvezetőnek benyomott unokaöccs miatt káosz van az építkezésen
vagy
-Azt szeretnénk jelezni, hogy az egyik beszállító elkezdett selejt termékeket szállítani, tönkretéve több dolgozó munkáját?
Túl azon, hogy olyan cégtől menekülni kell ahol rokont vezető pozícióba tesznek (nulla előléptetési lehetőség, a fizuemelés is mindig neki megy majd, ha elkerül onnan másik rokon lesz helyette), azért érezhető a különbség a két probléma között. Aki nem akar foglalkozni a problémával, mindkettőre azt mondja, hogy a főnök a szar, mert az ő felelőssége megszüntetni a gondot, így vagyunk Magyarországon a millió szar főnök országában, pedig sok esetben csak jelezni kéne, hogy a kialakult probléma SOS jellegű, nem fog megoldódni, és súlyos károkat okoz. Lehet azért nincs megoldva, mert van ötven másik is, mondjuk egy szar könyvelő, amit a munkás nem lát, mégis rohadt fontos hiba amit nehéz orvosolni. Vagy azért nincs megoldva, mert az unokatesó a beszállító, ilyenkor kell minél hamarabb minél csöndesebben dobbantani.
Qoheleth
mondta:Lelkes voltam és motivált, szerettem dolgozni és sokat dolgoztam.
Többször szóltam, mindig „embert kerestek”, mindig ideiglenes állapot volt, mindig vinni kellett a projekteket. Utána egyszer kifakadtam, gyorsan találtak az én munkámra 3 (!!!) új embert, de az új projekteken sem változott semmi. Mások is szóltak, nekik sem változott semmi, ők is elmentek. A rendszer a kihasználásra van felépítve, meg arra, hogy mindenki pótolható (ez ki is lett mondva).
barabásildi
mondta:Mi van akkor, ha a „rendszerszintű hibák” Magyarországon minden cégnél mindennaposak? Mi van akkor, ha ezt a dolgozók át is látják, kommunikálnak is róla, de olyan butuskák a főnökök, hogy ezt támadásnak fogják fel, és ezért penderítik ki és/vagy készítik ki a dolgozót? Mivel eme jelenség annyira gyakori, mármint hogy a legtöbb főnök alkalmatlan szerencsétlen, hogy a legtöbb dolgozó észrevette ezt, és inkább nem szól, mert tudja, ha szóvá tesz bárhogy bármit, akár közösen a többiekkel, akár egyedül, megfelelően kommunikálva is, támadásnak fogja venni az alkalmatlan idióta főnöke? Inkább csinálja, amit mondanak neki, és „kiég”. Olyannyira, hogy külföldre megy dolgozni például. És láss csodát, ott nem kell „kiégnie”! Az az igazság, hogy azért járnak Békés megyéből már inkább Romániába dolgozni a magyarok, mert az ottani gyárakban nem bánnak velük embertelenül. Fizetésük ugyanannyi, de nem buta hajcsárok hatalmaskodnak felettük. A mai Magyarországon ha egy dolgozó vagy akár több is bármiért szólni mer, annak a személynek vagy személyeknek vége van az adott munkahelyen. Nem lehet elvárni azt, hogy felhívja bárki is a figyelmet a hibákra, mert ezzel rövid távon nyírja ki magát. Ha meg nem szól, hosszútávon. Nincsen reális választási lehetőség. Ez a cikk vajon miért is született? Tudatlanságból vagy szivatásból? Itt ma a jó munkaerő mindegy hogyan dolgozik, lényeg, hogy rokon-ismerős legyen, a többi meg cserélhető munkadarab, nem ember.