A munka értelme

A munka értelme

A nyarat általánosságban álláskeresési uborkaszezonként lehet értékelni (kivétel azért van, tehát állást keresni nyáron is kell), ezért úgy gondoltam, inkább a munkáltatók szemléletének alakításával próbálkozom és „jómunkahelyes” témákat vettem elő. Ám a múlt heti posztom alatt megindult a kommentelés arról, hogy a munka kényszer-e vagy az önmegvalósítás eszköze, vagy… Sokféle szempont van, kifejtek néhányat. Ezek talán motivációs levélhez is ötleteket adnak, az útkeresőknek is segíthetnek.

Munka, mint megélhetés (kényszer?)

Van olyan helyzet, amikor mindegy milyen a munkánk, csak fizessenek érte, mert bevétel kell. Csak azért indulunk el minden nap munkába, mert tudjuk, hogy jövő hónap elején jön egy összeg, amivel fedezhetjük anyagi szükségleteinket. Még az sem biztos, hogy ez az összeg alacsony, de a tevékenység, amiért kapjuk, egyáltalán nem nyújt örömet, nem ad elégedettség-érzést. Látni kell ebben is a pozitívumot: segít abban, hogy az anyagi helyzeted rendeződjön/ne romoljon rohamosan. Ebben persze nem szabad benneragadni, mindig kell jobbat keresni. Ha pedig nem így indult, és valójában a fizetés összege sem problémás, mégsem okoz semmilyen örömet, sőt kifejezetten frusztráló, érdemes átgondolni, hogy kiégéses tünetek-e ezek…

———–

A következő 3 szempont már jóval pozitívabb nézete a munka értelmének.

Ezekben jelenik meg az az emberi igény, hogy használjuk a meglévő tudásunkat, tehetségünket, hogy anyagi biztonságot teremtsünk magunknak és családunk, feljesszük képességeinket, készségeinket, személyiségünket, – egyszóval a munka az önmegvalósítás (egyik) eszközeként szerepel életünkben.

Munka, mint a sikerek terepe

A kis és nagy sikereket leggyakrabban a munkában lehet átélni. Ezt persze az is okozza, hogy az emberek nagy többsége munkával tölti napjai nagyrészét, és/vagy a munkáját kifejezetten sikerességen méri a munkáltatója a teljesítményértékelés során. Így a munka szinte mindenképpen sikerre készteti az embert.

Munka, mint kaland

Főleg pályakezdők,az Y és a Z generáció tagjai élik meg így első munkahelyüket. A Nagy Kaland, az első igazi munkahely, amikor meglátjuk, hogyan is működik mindaz, amit az iskolákban megtanítottak, mit is választottunk valójában… és rájövünk, hogy megsüthetjük a tanulmányainkat, fogalmunk sem volt, mit nem tudtunk eddig a munkahelyekről, cégekről. Ezért is elhibázott a naaagy cég naaagy HR-esének azon véleménye, hogy „ezek” úgy jönnek, hogy „azt hiszik, mindent tudnak”, „hiányzik belőlük a szerénység”. Nem a szerénység hiányzik, hanem az élettapasztalat, amit nem igazán róhatunk fel huszonévei elején járóknak. Az első munkahely nekik még tényleg kaland: talán itt dől el, milyen iparágban fogják eltölteni a szakmai életüket 10-20-30 éven át, talán itt dől el, szakmán belül mire specializálódnak. A fizetés számukra is fontos, attól, hogy nem kényszernek élik meg a munkát, és jól érzik magukat benne, még rendesen kell fizetni a munkájukért, különben a lelkesedésük alábbhagy, és ők továbbállnak. Ehhez képest, gyalázatos ajánlatokkal találják szembe magukat.

Egy másik terület, ahol jellemző a „kalandozás”, a válságmenedzsment. Válság megoldására felvett menedzserek általában inkább a hírnévért („ezt is meg tudtam oldani”) vállalnak ilyen feladatot, és persze a küldetés, hogy most megmenthet egy céget, terméket stb. igen erősen munkál benne. Náluk a fizetség nem is kérdés, nagyon drágán dolgoznak, de valójában nem is érdekli őket a pénz, „csak” jön, és kész. A feladat a fontos. Tekintve, hogy ezek határozott időre szóló feladatok, a cél pontosan látszik, jól tervezhető, így pontosan tudja meddig tart a nagyon erős nyomás, ez pedig segít átvészelni azt.Ez a jelenség egyébként segíthetne más munkavállalóknak is, ha a munkáltatók értenék: folyamatos nyomásba csak belefásulni lehet, ami a hatékonyság csökkenésével jár.

Munka, mint önmegvalósítás

Ebben hisznek a legkevesebben Magyarországon, ami jól mutatja, mennyire elhibázott a munkáltató hozzáállása a munkavállalóhoz. Pedig nagyon is létező dolog, hogy munkában kiteljesedhetnek, megvalósíthatják az emberek azt, ami a lelki jólétükhöz szükséges. Sokan dolgoznak így nálunk is, és nemcsak azok a szerencsések, akiknek a hobbijukból lett olyan munkájuk, amivel mind a lelki jólét, mind az anyagi biztonság megteremthető. Pl. az egészségügyben vagy oktatásban dolgozók jó része biztosan nem a kimagasló fizetésért dolgozik, de valamiféle lelki elégedettséget hoz számukra, bármilyen küzdelmes is ilyen körülmények között dolgozni. Mert fontosnak tartják embertársaik gyógyítását, gyereket tanítását, ez jelenti számukra azt a magasabb célt, amiért azt érzik, mégiscsak érdemes. Ők biztosan tudják, hogy jó helyen vannak szakmailag, mert ők mindig is ezt akarták csinálni, vagy valahol életük során rájöttek, hogy a jövőben csak ezt akarják. Ezért is tragédia minden egyes pályaelhagyó, aki mást választ a gyenge fizetés, rossz munkakörülmények miatt. Ez a „belülről motivált” emberek csoportja, akiknek minden értelmes munkáltató örül, és megbecsüli őket…

Lehet persze a önmegvalósításnak egy egészen más értelmezése: ha valaki abban jó, és azt szereti, hogy pl. folyamatosan elintéz vagy feltár mindenféle problémákat, szakmától, témától független szinte bárhol örömét lelheti a munkájában. A pörgős, talpraesett vagy éppen az introvertált, részletekben elmélyülni szerető egyéneknek szinte mindegy milyen szakmai területen vannak, megállják a helyüket – mert nemcsak a szakmai tudásuk van meg, hanem az a hozzáállásuk is, amivel a saját egyéniségüket teszik bele a munkába: a kiemelkedő szintű koncentrációt, a soha fel nem adást, az akaratot, az akadályokon továbblépést, a kitűnő kommunikációval bármire megoldást találást. Ez az értelmezés szinte minden emberre igaz, csak meg kell találni azt, amiben igazán jó, majd azt, hogy ezt az álláspiacon hogyan lehet eladni.

Miért fontos a cél egyáltalán?

Azért, mert a felismert célok (vágyak) alapján tudsz továbblépni, jobbá tenni az életed. Valójában mindegy, milyen munkád van, annak van valamilyen célja. Ha tudod, mi ez a cél, és teljes mértékben érted is, hogy a munkád által hogyan lesz valami jobb – akkor megtaláltad a saját célod is. A kényszernek megélt munka is hoz valamit, ami jobb, mintha nem lenne. A kérdést tedd fel magadnak: mi a munkád célja számodra, és mi a munkáltatód számára! Miért csinálod azt, amit csinálsz, és miért pont azt csinálod, és nem valami mást? Mert muszáj, vagy mert úgy érzed, hogy muszáj? És miért nem azt a valami mást csinálod? Mi akadályoz meg ebben, mi kell hozzá, hogy azt a mást csináld? Gondold át, magadnak merj őszintén válaszolni. Ha megvannak a válaszok, jöhet a terv és az akcióterv is.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Pan Modry hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Eltévelyedés
    mondta:

    @pippa2011: @jobangel: @mizrolist: Ne etesd a trollt. De komolyan, az olvasottság múlik rajta.

  2. pippa2011
    mondta:

    Kicsit szűk a látókör és kevered a szezont a fazonnal.
    Ugyanazt írtam az írásról: „összesen kb. 100 ember él meg” ” a legjobbaknak fizetnek.”
    Egy újságírónak miért is kellene szabadnak lenni? Ez egy reflektáló műfaj,az egyik legkötöttebb, még formailag is! Lead hosszúság, hasábszélesség, leütés, hajtás fölé-alá, interjú, riport, stb. Egyébként láttál már egyszemélyes szerkesztőséget?
    Esküvői fotózás: hol élsz? Termékfotózás, családi, portré, könyvillusztráció, tanfolyam…
    „ami tetszik, abba képes vagyok…” -hja, abba mindenki.

  3. Max val Birca főszerkesztőhelyettes
    mondta:

    @pippa2011:

    „az írásért és a fotózásért a legjobbaknak – akik sok munkával és kitartással lettek azok – fizetnek”

    Írásból még az angol nyelvterületen is összesen kb. 100 ember él meg, azaz bugyutaságot beszélsz.

    Ezen az alapon azt is mondhattad volna, legyek focista, hisz a nagyon jó vagyok, lehet a havi bérem 8 millió euró.

    Ami pedig az újságírást illeti, ez ugyanolyan bérmunka, mint minden más. Olyan újságíró, aki szabad, s ebből meg is él alig van szintén.

    A fényképezésben azzal lehet pénzt keresni, ami a legunalmasabb: eskövői fotózás.

    „Nem lehet, hogy egyszerűen lusta vagy?”

    Nem, mert ami tetszik abba képes vagyok sok energiát fektetni.

    S még a munkámat is elvégzem. Még SOSEM rúgták ki munkahelyről lustaság miatt.

  4. jobangel
    mondta:

    @szemétpasi: Sajnos szakmát választani a mi rendszerünkben 14 évesen kellene, ez nyilván nem egyszerű. Később viszont – kezében a diplomával – már van választása az embernek. Iparág, cégméret, földrajzi elhelyezkedés, bármi. És amit majd ott lát, abból tudja továbbgondolni, mit szeretne. A Nagy Kaland, mint első munkahely erről szól.

    És de, egy multi könyvelője nagyon sok sikert átélhet, minél nagyobb szervezetben tart rendet, annál inkább.

    Egyetértek abban, hogy kifejezetten jó, hogy megjelent az Y/Z generáció a maguk preferenciáival, mert a munkáltatókat szerintem ők nevelik a legjobban. Azt a sápítozást, amit egyes munkáltatók leadnak, mikor megjön a frissdiplomás, és közli, hogy nettó 250 + cafeteria… Az interjúztató meg leesik a székről, hogy hát ő kap annyit, 20 év tapasztalattal. Hát ja, mert alul van fizetve, mert engedett a kényszernek. Az ifjoncok meg általában beszélnek két nyelvet, ha itt nem boldogulnak, majd keresnek maguknak más országot.

  5. pippa2011
    mondta:

    @Max val Birca főszerkesztőhelyettes: az írásért és a fotózásért a legjobbaknak – akik sok munkával és kitartással lettek azok – fizetnek, de a többi szabadidős tevékenység, semmi köze a munkához. Nem lehet, hogy egyszerűen lusta vagy? A lusta embernek a legjobb meló is nagyrészt nyűg, max. fifti-fifti. De ha tisztában van vele, hogy soha nem lesz a munka hőse, máris felszabadul egy elvárástól alól, amitől nő az önbecsülése, életkedve, stb.

  6. szemétpasi
    mondta:

    Nem teljesen értek egyet a postal, főleg az önmegvalósítás részével. Szerintem nagyon kevés ember választ úgy szakmát, hogy nah mi az amiben boldog tudnék lenni, hanem inkább a mi az amit legkevésbé utálok és hosszú időn át tudnám csinálni.

    Amúgy is meglátásom szerint elég veszélyes számunkra szeretett területet választani munkahelynek, mert a csalódások, kudarcok sokkal hatványozottabban fognak minket érinteni. Persze a sikerek is édesebbek lesznek, de azért olyan tényleg átütő siker kevés munkakörben érhető el. Egy sokadik számú könyvelő mikor fogja azt érezni egy multinál, hogy nah, most aztán mekkora sikert értem el? Egyszerűen nincs olyan feladatod amivel ezt az érzést kiválthatnád. De sok mérnök, vagy informatikus is ilyen, sok szempontból eléggé repitetív amit csinálnak, legfeljebb kisebb variációk vannak benne, pénzügyről nem is beszélve.

    Amúgy én is azt vallom, hogyha nem érezzük magunkat jól egy munkahelyen akkor váltani kell, mert pár hónapig/évig tudja az ember szívni a fogát, de aztán előtörnek a stressz tünetei. És szerintem ez az amiben az Y/Z generáció nagy előrelépést hoz/hozott és amiben SOKKAL jobb mint az őket megelőző. Ezt a munkáltatók úgy élik meg, hogy nagyképűek, hálátlanok ezek a fiatalok pedig nagyon nem erről van szó (persze biztos van sok ilyen is)

  7. Max val Birca főszerkesztőhelyettes
    mondta:

    @jobangel:

    Lássuk mit szeretek!

    Filmet nézni, olvasni, nyelvet tanulni, zenét hallgatni, térképeket nézegetni, írni, fényképezni. Szerinted ezek bármelyikéért hajlandó valaki nekem biztos fizetést adni?

    Egyébként nem panaszkodom. Jelenlegi munkahelyem a legjobb amim volt az utóbbi 10 évben. Az előző meg a legrosszabb volt szintén az utóbbi 10 évben. De ettől még sosem csinálnám, ha nem lennék rákényszerülve.

  8. jobangel
    mondta:

    @Max val Birca főszerkesztőhelyettes: Dehogynem vallanák be, az emberek imádnak panaszkodni. De néha nem tudnak, mert nincs mire. Ahogy többen is mondták, próbálj meg te is olyasmit keresni, amit szeretsz is és fizetnek is érte, mert 1. nem lehetetlen 2. neked sem jó, hogy csak ennyit tudsz felmutatni az életben.

  9. Max val Birca főszerkesztőhelyettes
    mondta:

    @jobangel:

    Nem merik bevallani az igazságot.

    Ez pont olyan, mint amikor a nagymamád meghív ebédre, az ebéd rossz, majd megkérdez „ízlett?” – kevés ember mondaná meg az igazat.

  10. jobangel
    mondta:

    @Max val Birca főszerkesztőhelyettes: már hogy ne lenne? Emberek milliárdjai élnek határozottan boldogan a munkájuk révén.

  11. Max val Birca főszerkesztőhelyettes
    mondta:

    @mizrolist:

    Jó munka nincs. Van rossz és rosszabb. Én szerencsés vagyok, az enyém a csak rosszak között van.

  12. mizrolist
    mondta:

    @Max val Birca főszerkesztőhelyettes: igen, ez a szar munka. Találj jobbat, részben pont erről is szólnak jobangel bejegyzései.
    (ne reagálj, ismerlek annyira a kommentjeid alapján még Fedortól, hogy tudjam, annak se lesz sok értelme)

  13. micsoda?
    mondta:

    Ma a munka – ritka kivételtől eltekintve – csakis a pénzről szól. Látszik is, mert lélektelen, kitudja mikor rúgnak ki, alapon megy. Hivatás? Aki erre teszi fel az életét, az előbb utóbb külföldre távozik. A sok jól fizetett dilettáns elnyomja, mert a dilettánsnak jó a beszélőkéje, a másikból ez hiányzik. Igaz, hogy ő többet tesz az asztalra, de kit érdekel amikor van/lesz egy sor adónem.:)

  14. Apa(fej)
    mondta:

    @jobangel: egyszerűen csak szemléletváltásra lenne szükség. ne azért éljünk, hogy dolgozzunk, hanem dolgozhassunk azért hogy éljünk. és onnantól nagyrészt igazat adok a cikkben leírtaknak.

  15. Apa(fej)
    mondta:

    @jobangel: igen, annyiban igazad van, hogy benne van a cikkben, hogy keresd a lehetőségedet. és igen, van akinek van erre lehetősége és képes is rá. de a többségnek – koránál, anyagi tartalékainál, emberi képességeinél stb fogva – erre lehetősége nincs. nekik kényszer a munka, méghozzá az a munka ami akad. hiába teszi fel magának valaki a kérdéseket, ha nincs tényleges választási lehetősége.

    az, hogy a svájciak mit szavaztak, abszolút nem mérvadó. ég és föld a két gazdaság és társadalmi berendezkedés. sőt, egész európától és usá-tól is igen különböző.

    azt sem jelenthetjük ki, hogy a dolgozónak rossz lenne az alapjövedelem, sőt azt sem, hogy az államnak rossz. tény, hogy a kapitalista szemléletű (össztermék, össztermelés) eredmény időlegesen csökkenne, de a szociális szemléletű eredményességű azonnal nőne. aztán idővel az össztermelés is behozhatná a lemaradást. viszont az innováció azonnal megindulna, ami közvetett termelésnövekedést is jelentene. javulna az abszolút termelékenység, a felszabaduló munkaerő meg a nem termelő (karitatív, művészi, sport stb) ágazatokba lennének terelhetőek.

    azt sem mondom, hogy a máról holnapra önmagában bevezetett alapjövedelem automatikusan meghozná a várt eredményt, de megfelelő kiegészítő változásokkal igen eredményes lehetne.

    mondok példát: itt angliában van alapjövedelem. másra vannak címkézve, de ez nem lényeges. ha úgy dönt valaki, hogy nem dolgozik, akkor sem hal éhen. persze ez nem dőzsi, habzsi, de nem a léte függ egy xar munkától. itt érvényes, hogy ha célod van és találsz neked valót, akkor dolgozol. érvényes, hogy amire kevesen vannak, az magasabb bért ad, tehát van cél, amiért választhatod, még ha nem is vágyaid munkája. vagy sokan karitatív munkát végeztek.

    ezzel semmi probléma nem is volt. ott jött a gebasz, hogy rengeteg külföldi munkaerő áramlott be az országba, akiknek a legxarabb munka, a legxarabb pénzért is megváltás. ez lenyomta a béreket (ami munkáért 2008-ban Ł9-os bért adtak, ma ezért a Ł7.20 minimálbért) és lerontotta a munkakörülményeket is. a gépesítés pedig a béka hátsója alá került, ami volt, azt is hagyták tönkremenni. és ez azért, mert a teljes lakosság kb. 10-15%-a vagy nem élvezheti a támogatást, vagy az a minimális plussz amit munkával kap is szükséges.

    jelenleg az automatizálás legnagyobb hátráltató ereje, hogy mi lesz a munkanélküliekkel. alapjövedelemnél ez sem gond.
    a finanszírozásra meg szerintem elég lenne, a gépesített ipar, mezőgazdaság plussz jövedelme. meg az, amit most a vállalkozások kapnak munkahely teremtésre.

  16. Pan Modry
    mondta:

    @Boka1:
    valtoztassa meg inkabb olyanra amit szeret es jol is keres vele.

  17. Boka1
    mondta:

    Ha valaki olyat csinál, amit utál és rosszul fizetnek, akkor változtassa meg olyanra amit szeret, de rosszul fizetnek.
    Ebből lehet jó hivatást csinálni.

  18. jobangel
    mondta:

    @Apa(fej): nem, a cikk pont nem erről szól. Pont benne van, hogy a rosszban nem szabad benneragadni, tovább kell belőle lépni. És nem, az önáltaltásnak, önszuggessziónak nem vagyok híve, pont azért tedd fel a fenti kérdésedeket magadnak, hogy ne tudj magadnak hazudni.
    Az alapjövedelemmel viszont csak a dolgozó jár rosszul, de az már egy másik cikk témája lenne – szándékosan nem fogok írni róla, minél kevésbé terjed az „eszme”, annál jobb nekünk. (Nem véletlenül szavaztál le durván a svájciak)

  19. Apa(fej)
    mondta:

    a cikk arról szól, hogy bár nem csinálhatod amit szeretsz és piszkosul kihasználnak, de önszuggesszióval hitesd el magaddal, hogy ez neked ennek ellenére jó, csak hogy kussolj és termeld a profitot másnak. 🙁 nem vidám

    ott van értelme célról, önmegvalósításról vagy sikerről beszélni, ahol a dolgozó szabad akaratából dönt, hogy dolgozik és hogy mit dolgozik. de ez sajnos a többségről nem mondható el. így a munka célja döntően a pénz. ha esetleg lenne alapjövedelem, akkor változhatna. addig csak a tőke egyik eszköze a dolgozó elnyomására.

  20. qwertzu
    mondta:

    @gyokkkettto: Rögtön illusztrálod, hogy miért nem szabad bevezetni.

  21. Pan Modry
    mondta:

    Az a jo munkahely ahol van flow elmeny, legalabb idonkent. Szerintem fontos hogy az embert erdekelje, esetleg szeresse amit csinal. Viszont az hogy szereted a munkad, az nem ok arra hogy egy bertargyalason szerenykedj.

  22. gyokkkettto
    mondta:

    A munkanak semmi ertelme, nagyon varom az alapjovedelmet.

  23. Max val Birca főszerkesztőhelyettes
    mondta:

    @Kelly és a szexi dög:

    A munkát terhelő adók célja: bevételt biztosítani a költségvetésnek.

  24. Max val Birca főszerkesztőhelyettes
    mondta:

    A munka egyetlen célja: a fizetés.

  25. Kelly és a szexi dög
    mondta:

    Amennyiben a cigarettát terhelő adók célja, hogy visszaszorítsa a dohányzást, akkor ideje lenne megérteni a munkát terhelő adók, járulékok célját is…

  26. pippa2011
    mondta:

    Diákkoromban fizikai munkát végeztem, napi 12-14 órában egy forró pékségben, mégis azon kapom magam, hogy visszasírom a hűvös irodában, a gép előtt ülve, és hetente többször kell emlékeztetnem magam, mit kell értékelnem a mostani munkámban.
    Ott szinte mindennap elértem a fizikai teljesítő képességem határát, és épp ez adta a sikerélményt. Egyszerű volt a folyamat, néhány hónap alatt nagy rutint lehetett szerezni, így váratlan helyzeteket is könnyű volt megoldani, sőt, újításokat, egyéni technikákat kitalálni.
    Első és egyetlen munkahelyem, ahol folyamatos volt a flow.
    A hőséget és az állómunkát persze nem sírom vissza, de minden mást igen!

    A fizikai munkát mindenkinek ki kellene próbálni!