Folytatva tegnapi gondolatmentemet a munkavállalók munkahelyi jóllétének fontosságáról, élő példát is kerestem olyan cégekre, ahol elébe mentek a dolgozók jólléti elvárásainak, és maguk teszik nap mint nap a céget egyre barátibbá. Nem is volt nehéz találni, mert egy ilyen cég büszke arra, amit teremtett, és büszkén hirdeti is. A Netacademiától Litkei Péter ügyvezetőnek tettem fel…
2011-ben, a munkáltatók hazai „uralkodásának” idején, magas munkanélküliségben, kínálati munkaerőpiacon egy blogger megírta kis posztját, miszerint „Tőlem ezért nem kapsz munkát”. Leírta, hogy az ideális munkaerő az egyenlő a rabszolgával, hogy neki igénye, hogy úgy és akkor rúghasson már ki valakit, ahogy csak akar stb. Bár a gondolatai között voltak értékesek is (áfa-csökkentés, korrupció-ellenesség pl.)…
A nyarat általánosságban álláskeresési uborkaszezonként lehet értékelni (kivétel azért van, tehát állást keresni nyáron is kell), ezért úgy gondoltam, inkább a munkáltatók szemléletének alakításával próbálkozom és „jómunkahelyes” témákat vettem elő. Ám a múlt heti posztom alatt megindult a kommentelés arról, hogy a munka kényszer-e vagy az önmegvalósítás eszköze, vagy… Sokféle szempont van, kifejtek néhányat. Ezek…
