Álláskeresői kiégés

Álláskeresői kiégés

A kiégést (burnout-szindrómát) mindig munkavállalók kapcsán emlegetik, sajnos már annyira a köztudatba került, hogy mindenki „szakértője” lett, miközben egyértelműen pszichológusok, coachok szakterülete. A kiégést munkahelyi stressz, frusztráció, érzelmi megterhelés okozza, amit egy rossz munkahelyi környezet súlyosbíthat, de javítani egy jó környezetben is nehéz rajta. Még akkor is, ha a HR-esek között már nagy cégeknél létezik a well-being specialista szerepkör is.

A jobangeli nézetem szerint az álláskeresés is „csak” egy munka, amit el kell végezni, van módszertana, lépései, feladatokat lehet meghatározni benne, és így lesz eredménye. És itt jön a csavar: az álláskereső munkája állást keresni, „munkahelye” az otthona, ahol elvileg jól kellene lennie.

Az álláskeresés, mint munka

De az álláskereső munka speciális: az első sikerig tart, addig csak kudarc, csalódás, nehézség, aggodalom van benne a legtöbb álláskeresőnél. Nehéz lelkesedni az álláskeresés folyamatáért, bár egy-egy állás megpályázása tud nagyon lelkesítő lenni, ha mégsem sikerül, a csalódás letaglózó.

Nem lévén pszichológus, kiégést diagnosztizálni sosem mernék, de mert a tüneteket felismerem, tenni valamit mindenképpen dolgom tanácsadóként is. Segítek az álláskeresést, mint munkát struktúrába rendezni, a feladatokat, célokat világossá tenni, és a preferenciákat azonosítani. Ez utóbbi a kulcsa annak, hogy az álláskeresés valóban érdemi munka tudjon lenni, nem valami kellemetlenség, amin túl kell lenni valahogy. Értelme és célja van.

Az álláskeresési kiégés oka egyetlen tényezőre vezethető vissza: a sikertelenségre. Ebben nagyon különbözik a munkahelyi kiégéstől, mert az egy sikeres embert is elérhet. Az álláskeresés sikertelenségének okait megszüntetve jó eséllyel az álláskeresési kiégés is elkerülhető. Az okok pedig jól azonosíthatók: nem megfelelő álláspályázati anyag, célok. Realitás és vágyak közötti áthidalhatatlan távolság, preferenciák hiánya, mennyiségi pályázat minőségi helyett. Ezek mind könnyen javítható hibák.

Az álláskeresői kiégés problémája, hogy nem megoldható hagyományos kiégést „gyógyító” tevékenységekkel: egy álláskereső nem tud elmenni pihenni az álláskeresésből, nem tud más pozíciót kapni kérésére. Dolgoznia kell egy új álláson, akkor is, ha nehéz. Mivel ez egy lelkiállapot, a „szedd össze magad” jellegű tanácsok csak ártanak, márpedig többnyire ilyeneket kap a környezetétől, barátaitól, családjától egy álláskereső.

Megelőzés, mint megoldás

A kiégés elkerüléséért már az álláskeresés megkezdésekor érdemes dolgozni: igen, ez is az álláskeresői munka része… Tudatosan kell kizárnia azokat a tényezőket, amik az apátiát, tehetetlenség, inkompetencia érzését, teljesítménycsökkenést okozzák. Az álláskeresés, mint munka, egyfajta értékesítés, és mint ilyen, a B2B értékesítés lépései és módszerei szinte egy-az-egyben adaptálhatók az álláskeresés folyamatába. A lelki részek is a tevékeny léttel, kudarctűréssel együtt.

0.    Elhatározás

Az állásvesztés kétségbeeséséből sok nőimagazinos cikk szerint gyászfolyamat indul el, na, ezt ne hagyd! Tudd, hogy semmi gyászolnivaló nincs egy elvesztett állásban, lesz másik. Hagyjuk meg a gyászt a valóban fájdalmas és pótolhatatlan veszteségekre!

1.    Célcsoport meghatározás, piackutatás

Bizony így indul az álláskeresés is. Hol és mit szeretnél dolgozni? Kiegészülve a preferenciákkal, jövőbeli tervekkel. Itt még „mindenre lövünk”, piackutatunk. Megnézzük az összes álláshirdetést, ami kicsit is hasonlít, tömegével küldjük ki az álláspályázatokat (értékesítésben a megkereséseket). Ennek kevés eredménye lesz, az a néhány találat, ami ebből kijön, meghatározza a további lépéseket. A célokat és a realitásokat össze kell egyeztetni. Most kell kompromisszumokat kötni, magaddal. Mi az, amit elfogadsz, akkor is, ha nem kényelmes, mi az, amire mindenképp nemet mondasz. Most, nem akkor, amikor egy rossz állásra rátárgyalsz, mert ott már túl nagy a kísértés: a rossz állás akkor jobbnak tűnhet, mint a semmilyen.

2.    Fókuszált keresés: minőségi, és ne mennyiségi legyen!

Ha a piackutatás megtörtént, a célcsoportot finomítsd: iparág, cégméret, tulajdonos, anyavállalat stb. Bármi, ami NEKED fontos, már kizár állásokat, cégeket, amiket kerülnöd kell, vagy kiemel állásokat, pozíciókat, amiket meg kell pályáznod.

3.    Időtényezők

Idő kell ahhoz is, hogy a megfelelő pozíciók szembejöjjenek, hogy a cégek a szezonalitásuk mentén új kollégák keresésébe kezdjenek. Néha ez hosszú hónapokig tart, ezt az időt pedig „csak” alapozásra tudjuk fordítani. Tipikusan ilyen a nyár, „amikor a fű sem nő”, és a „szezon”, amikor akkora a pörgés, hogy csak a hirtelen megüresedéseket töltik be. Ez utóbbi miatt álláskeresőként mégiscsak ébernek kell lenni minden időpillanatban.

Határidőket kell szabni magadnak. Az álláskeresésben min. 2 határidő létezik: az egyik, ameddig kitart a tartalék, amiből fent tudod tartani a napi életviteled (nyilván azt is minimalizálva ilyenkor…) A másik, a keresés elfogadható hossza, amíg még az iparágban nem számítasz talajt vesztettnek (ez akár egy-másfél év is lehet, ennél több „sabbatical” nehezen tálalható).

Bármelyik határidő közeledik, a stratégia azonnal változik: ilyenkor fogadd el, ami szembejön, csakhogy bevételed és munkaviszonyod legyen, majd ebbe NEM beleragadva, folytasd a célzott keresést.

4.    Kapcsolatrendszer

Sokan hibát követnek el azzal, hogy átgondoltság nélkül, azonnal a kapcsolatrendszerükhöz fordulnak, ha állást vesztettek. A kapcsolatrendszer azonnali megszólítása csak akkor hoz eredményt, ha pontosan meg is tudjuk fogalmazni, mit keresünk és hol.

Ha ez csak később lesz meg (1. pont), akkor érdemes nem elkapkodni a segítségkérést. Ha az ismerőseid olyan cégeknél dolgoznak, ahol te is szívesen dolgoznál, értesítsd őket. Sok cégnél van referral bonus, egy ajánlással így ő is pénzt kereshet.

5.    Napi limit

Ez kifejezetten kiégésmegelőző intézkedés: ha kijelölöd, hogy minden nap pl. 10:00 – 15:00 óra között állást keresel, akkor ezen kívül nem szabad ezzel foglalkozni, de ezt az időszakot viszont csak erre szabad fordítani. Így megvan az érzés, hogy van eleje és vége az álláskeresői munkának, és ma is megtettél mindent, amit kell és lehet. Ez az érzés segít a kiégés megelőzésében.

6.    Újratervezés

A preferenciáid, a lehetőségek és a piac megismerése és mindezek kapcsolata újratervezésre késztethet. Ne aggódj ezen, az alkalmazkodás a legjobb stratégia a túléléshez és a fennmaradáshoz is a természetben. A karrierben is. Ha a stratégia, amit következetesen viszel, nem válik be 3-4 hónap alatt, akkor valamit biztosan újra kell gondolni.

7. Kérj segítséget!

Ismerősök a laikus tanácsaikkal jóindulattal, de mégis sok kárt tudnak okozni. Tanácsadó, coach, pszichológus tud segíteni az álláskeresésedben úgy, hogy abból a végén olyan állás legyen, amilyennel jól leszel hosszú távon.

Újratervezéskor ez a legjobb, amit tehetsz. Ők fogják tudni megmondani, hol kell változtatni, mit kell másképp kommunikálni, milyen lehetőségeid vannak még azokon túl, amiket már megpróbáltál.

8.    Közösségek keresése

Ellenjavallat: A sorstársak keresése sok nehéz élethelyzetben segítHET (betegség, gyász, családi problémák), de tapasztalatom szerint pont az álláskeresésben kifejezetten árt. Rengeteg rossz példával találkozik az álláskereső, elrettentő állásinterjúk, szörnyű élmények, és „úgysem lesz jobb”. Ezek mindig szubjektív élmények, és szinte mindig csak a negatív élmények kerülnek elő. Egy ilyen közösségben csak a reménytelenség, tehetetlenség érzése erősödik, erre pont semmi szükség. Ennél már a naiv, „tudatlan” lelkesedés, bizakodás is közelebb visz az álláskeresés sikeréhez.

Az álláskereső számára megfelelő közösségek a szakmai közösségek: ahol a szakmai kérdéseket tárgyalják meg, ott te is tudsz szakmai énmárkát építeni, tudásod, hozzáállásod csillogtatni, miközben pl. a Linkedinen ott az Open-to-work badge-ed a sok potenciális kolléga előtt, sőt Facebookon megemlíteni sem szégyen egy ilyen beszélgetésben, hogy ilyen állást keresel… Pont azt kapod az ilyen közösségektől, amire álláskeresőként szükséged van: szakmai önbizalom, kapcsolatok, kitekintés az álláskeresői buborékból.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. En ereztem az allaskeresoi kiegest. 40 eves korom elott volt egy amolyan sabbatical allasom 2 evre, kulfoldon, aminek a vegen visszaterhettem az eredeti (magyarorszagi) munkahelyemre es munkakorombe, de azt mar nem akartam. Kisvezetobol szerettem volna specialistara valtani (a sabbatical atmenet volt a ketto kozott), kulfoldi allashirdeteseket nezve. Kb. 20 sikertelen kulfoldi interjum volt 2 ev alatt. Mar eppen elhataroztam, hogy szakertohoz fordulok, amikor az eredeti munkahelyemen felajanlottak egy masik (kozepvezetoi) munkakort, amit elfogadtam. Most megint kozeleg egy valtozas, nem kizart, hogy a valtas iranyaba kell lepnem. De a korabbi sikertelen szeriat nem birom ujrajatszani, raadasul most szeretnek itthon maradni. Kivancsi vagyok, egy hozzaerto majd mit tud kihozni a profilombol, egy nagyon szuk szakmai korben vagy mashol.

    1. jobangel
      mondta:

      Az akkori sikertelenségekre úgy kell tekinteni, hogy azt az akkori magad élte át. Azóta a cégek is, te is változtál. És egyébként a sok sikertelenség után mégiscsak jött a siker. Pont ez a nehéz az álláskeresésben lelkileg: gyakorlatilag a sikerrel ér véget, addig csak kudarc van. De pont ezért az aktivitás híve vagyok: ha azzal tudja magát az álláskereső motiválni, hogy minden nap tesz valamit, ami közelebb viszi, és nem érzi, hogy tehetetlen, az sokat jelent.

  2. François Pignon
    mondta:

    Láttam a Linkedinen, hogy a siratóasszonyok rögtön kiakadtak a nulladik ponton. 😀

    Maximálisan egyetértek a leírtakkal.

    Szerintem a „gyászérzet” pont ugyanaz, mint a kollégák „családtagnak” tekintése: az illető már képtelen elválasztani a saját életét a munkától-munkatársaktól. (A „költő” soraival élve: „Ők vannak egyedül, csak egyedül ők: / Ők, akik egytől-egyig ugyanígy jártak / Nem igazi haverok, csupán sorstársak”.)

    A munkahely otthagyása vagy elvesztése csak egy átmeneti állapot, nem végleges. Lefogadom, hogy aki az állásinterjún elsírta magát, az bizony sokkal inkább a maga számára se világos, sok év alatt felszín alatt maradt, letagadott traumák hatása alatt volt, semmint az állítólagos „gyász” hatása alatt.

    Persze én se vagyok pszichológus. De annak idején pont a kiégés kapcsán találtam ide a blogra. Hallottam egy jó elemzést, ami elgondolkoztatott, utána elkezdtem keresgélni. Hasonló tagadásban éltem: „Kiégés”? Ugyan, haha, ezt kb. irodalomórán hallottuk utoljára ilyen dekadens, hedonista alkotók életéről, akik két végén égették a gyertyát, haha. Utána átgondoltam az azelőtti kb. 3 év munkahelyi történetemet, hm…

    Nekem az volt a nehéz, hogy másodállásban voltam álláskereső. Hazajöttem egy utált, mérgező munkahelyről (az tényleg az volt!) és akkor kellett frissen odatennem magam: tanulni és megtanulni állást keresni. A legborzalmasabb része az interjúkra készülés volt: a munkahelyi szituációkat alapul véve pozitív példákat keresni, fölépíteni a lehetséges válaszokat, pozitív sztorikat (ugye a STAR technika alapján stb.) a negatív környezetemből merítve…

    A lényeg, hogy itt is sok segítséget találtam és más karriertanácsadóknál is. 🙂

    1. jobangel
      mondta:

      Ebben teljesen egyetértünk: ha a család a munkatársak, akkor ott bajok vannak. Mint ahogy az is baj, hogy ha az elvesztett állást gyászolni „kell”, az anyukám halálakor meg legyek erős. És ez most éppen pont aktuális volt, a siratóasszonyok (hihi) meg ugye pont nem a pragmatikus álláskeresés hívei: abból élnek jól, ha az álláskereső addig sajnálja magát (gyászol?), amíg már nem elég a pragmatikus segítség, és lelki támogatásra is szorul, megnehezítve a saját álláskeresői sikerét.

      Rossz állásból állást keresni valóban nehéz. Ott az adhatja az erőt, hogy a „szabadulásért” dolgozol.

      És köszönöm az elismerést a karriertanácsadó kollégák nevében is <3

    2. jobangel
      mondta:

      Bocs, most túrtam ki a spamból a hozzászólásod… Nem tudom, miért tette oda az Akismet 🙁