Jutalékos fizetés vagy átverés?

Jutalékos fizetés vagy átverés?

A munkák egy jó részénél az értékesítési teljesítmény pontosan mérhető és ösztönözhető, jutalmazható, eredetileg erre lett kitalálva a jutalék. Ami persze az idők során és a kis magyar valóságunkban úgy torzult, hogy kevés munkavállaló érzi úgy, hogy jól jár vele – és minden munkáltató jóljár, aki arra alkalmazza, hogy az értékesítés kockázatait (anyagi és reputációs) áttolja egy másik emberre. A legtorzabb verziója, a „0 Ft+jutalék, jó lesz, nálunk még senki sem járt rosszul”. Amellett, hogy ez nem is jogszerű, nyilvánvalóan simán csak nem is jó, tehát erre érdemes gondolkodás nélkül nemet mondani. Az ilyen munkáltatók jórésze persze ezt úgy interpretálja, hogy a munkavállalók félnek a teljesítményméréstől. Ebben van is némi igazság, de azért nem ez az egyetlen ok, amiért nehéz jutalékos modellre ember találni.

Amikor ilyen fizetési konstrukcióról tárgyalunk, akkor részletekbemenően meg kell arról győződni, hogy valóban megfelelő lesz-e nekünk. Ha a munkáltatótól habozó, mismásoló választ kapsz bármelyik kérdésedre, akkor a konstrukció nem jó. A „majd kialakul” elfogadhatatlan válasz. Mindent előre kell tisztázni, menet közben csak konfliktus okoz, az pedig rabolja az időt az érdemi, jutalékot jelentő munkától.

Alább összeszedtem pár kérdéskört, amiket a kapott válaszok mentén tovább is lehet boncolgatni. Amikor erről tárgyalunk, kicsit sem szabad zavarba jönni, ha hosszúra nyúlik a beszélgetés, nem kell attól félni, hogy „mit gondol rólam, mindig akadékoskodom, értetlenkedek” – inkább gondolja ezt, mint legyen egy rossz állásod. Ahol ezt a tárgyalást türelmesen végigviszi mindkét oldal, ott jó lesz dolgozni. Nem szégyen jegyzetelni sem, de illik megkérdezni, szabad-e? Ha nem, az is jelent valamit…

  1. Mi a jogi kerete a foglalkoztatásodnak? Ha munkavállalóként, beosztottként dolgozol, rendben, és ekkor ugye van a munkaszerződésedben egy pont, ami az alapbéredről és a jutalékszámítás módjáról szól. Ha számlázós-vállalkozós elképzelésük van, akkor is kérdezz végig mindent, de utána keress egy könyvelőt, és a szerződéshez ez ügyvédet – nem mindegy pl. kinek mikor milyen teljesítésigazolásokat kell írnod, és hogyan hagyják jóvá. Emellett tudd, hogy az ilyen vállalkozós modell egyesíti a munkavállalói és a vállalkozói lét hátrányait, előnye meg nem biztos, hogy van. Ilyenkor a költségek, munkaeszközök is kérdőjelesek .Ha mégis jónak tűnik számodra, azt fel fogod ismerni, és el tudod dönteni, belevágj-e.
  2. Mi a munkakör, feladatkör? Tudsz-e egyáltalán valamit tenni azért, hogy a teljesítmény, a forgalom, bevétel meglegyen, növekedjen? Elképedve olvastam állásinterjú-beszámolókat, amik szerint sales backoffice munkát is jutalékosan gondoltak megoldani, meg online marketingesnél, honlapon keresztüli értékesítésnél is kizárólag jutalékban gondolkodtak. Az is érdekes, mikor a beszámlázós értékesítő (aki per definite külsős) a cég CRM rendszerét (egy belső rendszer) kell, hogy töltögesse…
  3. Szokott vicces ajánlati elemként megjelenni, hogy „irodai környezetet biztosít” (főleg ingatlanos és biztosítós világban), és van, ahol ezért még díjat is felszámolnak a beszámlázós értékesítőnek. Mert még mindig találnak valakit erre, még mindig nem egyértelmű, hogy mire kell nemet mondani… Gondolom, a takarítójuknak nem számolnak fel felmosóvödör-használati díjat…
  4. Mi a termék? Ki a vevő? Cégek, vagy magánszemélyek? Milyen értékesítési ciklusra kell számítani? Van, amit 1 telefonhívással lehet eladni, de olyan is van, hogy 3 évente 2 db bányagépet kell eladni, mert ekkora a piac, meg olyan is, hogy többezer golyóstollat havonta… Olyan panaszt is hallottam már, hogy a termékre minőségi kifogása volt a vevőnek, vissza kellett venni tőle, és az értékesítőnek vissza kellett fizetnie a jutalékot. Vajon tényleg olyan terméket fogsz majd értékesíteni, amivel elégedett lesz az ügyfél?
  5. A betanítás szinte minden munkáltatónak fájdalmas, pedig ezt kihagyva biztosan nem lesz siker. Egyesek aztán a termékhez szükséges ismeretanyag átadásáért szoktak külön díjat felszámolni. 3 napos tanfolyamon elmondják a részleteket, jó hangulatú oktatás, „csak” a szállást kell fizetned vmi mocsokdrága helyen. A válasz ugye egyértelmű? Normális munkaviszonynál próbaidőben betanítanak, és ezért neked fizetnek, és nem te fizetsz…
  6. Mi az elvárt teljesítmény? Milyen időszakra terveznek célszámokat? Havonta, negyedévente, évente stb. Szezonális termékeknél komoly kockázat rejlik ebben. Illetve hallottam már éves jutalékelszámolásról is, amit elég nehezen tudok elképzelni a gyakorlatban.
  7. Mit mérnek pontosan? Itt is többféle modell van, árbevétel, fedezet, árrés, darabszám stb. Ismerni kell a pontos számítási módot, illetve, hogy adottak-e a körülmények ahhoz, hogy ezt jól teljesítsd. Belefutott már darabszámra mért értékesítő abba, hogy bocsi, nincs annyi termék raktáron, árrésre mérés is vicces, ha publikus árak vannak a cég honlapján, és nem egyedi árazású termékről/szolgáltatásról van szó, vagy épp a költségoldalt nem látod, és/vagy a beszerzési költségre nincs hatásod. Olyat is láttam, amikor egyéb teljesítmények is beleszámítanak a jutalékba, pl. naponta 5 új potenciális ügyfelet fel kell hívnod, hetente frissítened kell a jelentési rendszerben az adatokat, negyedévente minden ügyfeledet meg kell tudnod szólítani valamivel stb. Ha ez teljesíthetőnek és korrektnek tűnik, akkor miért is ne vállalnánk?
  8. Hogyan mérik pontosan? Van, ahol nagyon komoly informatikai rendszer van arra, hogy a saját teljesítményed is követhesd, és a jutalékot is abból számolják, ez a legkorrektebb. A másik véglet, hogy a vezetőnek el kell hinni, hogy jó az, amit ő kiszámolgatott a kis excel táblácskájában, te meg a te táblázatodban valahogy mégis mást számolsz, és nem sikerül megtalálni a közös pontot.
  9. Nagy csapda lehet a „sávos” jutalék. Van, ahol az előre megadott célszám x %-át (általában 60% vagy több) el kell érned ahhoz, hogy egyáltalán jutalékkifizetésre jogosulttá válj. Az első trükk ebben, hogy olyan magas a célszám, hogy csak kivételes esetben (pl. karácsonyi szezonban) tudnád hozni, és gyakorlatilag 2-3 hónapban kapsz jutalékot, a többiben úgy értékesítesz, hogy az csak a cégnek bevétel, neked nem. Ez a modell persze havi elszámolásban, két hét nyaralás vagy egy hét betegség mellett is jelentheti az adott hónap összes eladása utáni jutalék elvesztését. Nem épp értékesítő-barát modell, de ha jól megnéznénk, kiderülne, hogy a munkáltatónak sem jó.
  10. Mi az alapbér és a mozgóbér aránya? Többféle modell van itt is, a legelterjedtebb a 50-50% és a 70-30%. Vegyél végig konkrét példákat az interjúztatóval, hogy megértsd, hogyan is jön ez ki… Aztán néha kiderül, hogy sehogy. Biztosítók régebben próbálkoztak azzal, hogy a próbaidőre minimálbért fizettek, majd a későbbi jutalékokból ezt levonták. Ugye nem kell mondanom, hogy mi a jó válasz erre? 😉
  11. Milyen motiváló ereje van számodra a jutaléknak? Van, ahol azt tartják, kevés alapbér és sok jutalék legyen, mert akkor majd „kapar” az értékesítő. Csak azt felejtik el, hogy alacsony bérért senki sem szeret bejárni dolgozni, és egyáltalán nem lesz motivált, ha nehézségek jönnek. A legőrültebb megoldás mégis az, amikor maximálják a jutalékfizetést, azaz akármennyit is ad el, többet nem lehet vele keresni, mint egy előre rögzített összeg. Nyilván ez sem jó a munkáltatónak, de ők arra hivatkoznak, hogy így tudnak költséget tervezni…
  12. A cég marketing és PR tevékenysége, hírneve. Értem én, hogy közvetlen értékesítésre vesznek fel embereket, ahol az ügyféllel való személyes kapcsolat a legfontosabb, de a cég híre milyen a piacon? Ismeri egyáltalán valaki? Hová pozicionálták magukat? Ne feledd, a termék és a cég a te neveddel is összeforr majd a vásárlók fejében. Ha esetleg továbbállsz, hogyan hat majd ez a további szakmai életedre? Bizony, egy értékesítő legyen igényes a szakmai hírnevére, és gondoljon arra, hogy fog ez a cég és termék az önéletrajzában mutatni.

A jutalékos munkákról általában elmondható, hogy nagyon jó fizetési modell tud lenni, sokkal jobb, mint a „havi fix”. Ha kellő körültekintéssel vágsz bele, ha kellő elhivatottsággal csinálod, és kitartó, kudarctűrő, rendszerezetten dolgozó ember vagy, sikeres lehetsz benne. Még egyszer kiemelném a szakmai hírnevet, ami egy értékesítőnél talán a legfontosabb, és egyszerűen ábrázolva: az nem jó értékesítő, aki eladja a szaunát a hóembernek.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Bambano
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: az, hogy dolgozom, munkát adtak nekem, meg az, hogy a cég fejlődni akar a piacon, elég szoros összefüggésben van. Tehát nekem csak akkor lesz (igaz, több lépés után) zsetonom a villanyszámlára, ha a cég piaci dolgai rendben mennek. akkor lesz piaci megrendelés, igény, majd munka számomra. vagy egyáltalán nem számít a piaci dolog, akkor meg záros határidőn belül kirúgnak, mert nem lesz miből fizetést adni.

    ebből nem következik sem az, hogy magaménak gondolom a cég céljait, sem az, hogy jónak gondolok-e bármit is, ez egy egyszerű objektív tény. és ennél többet nem is képzelek bele, a cégnek piaci dolgai vannak, nekem meg villanyszámlám, mindenki intézi a maga dolgát, ők az enyémbe nem szólnak bele, én meg az övékébe. de ettől még az objektív tény az tény marad, hogy egy bittel se vesztegetek rá több energiát.

    szerintem jobb lenne, ha te sem magyaráznál bele többet egy betűvel se.

  2. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Bambano: “tehát ez nem illúzió, hanem tény, és magamévá tettem.”
    Illúzió, bedőltél a munkapszichológusnak 🙁
    Amúgy akkor is magadénak érezted, amikor tömegesen elbocsátottak?

    Ugyan válasszuk már külön a munkapszichológus keltette illúzót a villanyszámlától! Ahhoz, hogy napi 8 órában egyszerű, de monoton betanított munkát vagy épp egyszerű, de az idegedet próbára tévő ügyfélszolgálatos teendőket végezz, nem kell magadévá tenni semmit a műveleti utasításban leírtakon kívűl. Dolgozol, a munkáltató meg fizet valami minimálisat, ami a megélhetésre épp csak elég. Az illúzió arra kell, hogy elfogadd sőt kifejezetten magadra nézve jónak gondold ezt a helyzetet.

  3. babona
    mondta:

    @Eugene Horse: egy ideális világban biztos így lenne. A szürkék is csak emberek, meg a manegerek hah is :).

  4. Eugene Horse
    mondta:

    @Bambano: tökéletesen jól látod. Sosem értettem, amikor a vezetők a melósok nyakába rakják a cég fejlődésének a terhét. Mi közük hozzá? A sima melós (akár gyári, akár irodai) egy kialkudott fizetésért végez egy kialkudott mennyiségű munkát. A melósnak ez a feladata, ezzel kell törődnie, minden másra ott vannak a vezetők, a menedzsment, a tulajdonosok. Ha a vezetés rá akarja nyomni a fejlődés, előrelépés terhét a melósra, akkor bizony a részesedést se felejtse el kifizetni. Sosem szabad érzelmileg kötődni vagy felelősséget érezni a meló iránt, ez legyen a vezetés, a tulajdonos, a részvényes dolga.

  5. babona
    mondta:

    @jobangel: Korlát kell mert nem kereshet jobban mint a CEO… 🙂 Miért is nem kereshet jobban, ha jobban dolgozik? 🙂 Egyértelműen hibás az üzleti modell ha mesterségesen és ilyen átlátszóan kell korlátozni az értékesítést.

  6. Bambano
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: “nem betanított munkás vagy, tehát nem tudod magadévá tenni azt az illúzót, hogy munkád hozzásjárul a cég piaci stb stb”: de miért ne tenném? a munkám totálisan értelmetlenné válna, ha nem járulna hozzá a cég piaci sikereihez. tehát ez nem illúzió, hanem tény, és magamévá tettem.

    a probléma nem ez, hanem a helytelen nézőpont: ne akarja egy főnök se, hogy azokért a célokért, amikért a tulajdonosoknak kell megdolgoznia, én dolgozzak meg helyettük. nekem az a célom, hogy fizetést kapjak, ezért hajtok. miközben józan ésszel belátom, hogy fizetést akkor fogok kapni, ha van bevétel, tehát a piaci duma megalapozott. az, hogy a cég épüljön, bővüljön, nem az én dolgom, azért aggódjon a tulaj, ebben a kérdésben én teljesen motiválatlan vagyok.

  7. jobangel
    mondta:

    @Bela Voltam: Hát meg azért is “lepra” szöveg, mert a költségtervezéshez kell egy jó controller, és meg van oldva. Ja, hogy azon is spórolnak.

    Szolgáltatásértékesítésben van értelme a korlátnak, mert nyilván ott a szolgáltató csapat, mint emberi erőforrás korlátos. De ott sem az értékesítő jutalékát kell korlátozni, hanem egészen másképp kell szervezni az ügyfélbázist és a szolgáltatási szinteket.

  8. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @Bela Voltam: De, valószínűleg kétszer annyi bevétel. Viszont a költségeket is ki kell számolni, szóval nem biztos, hogy a cég annyira jól jár. (Nagyon valószínű, de nem biztos.)

    Ettől függetlenül ez egy lepra szöveg, nem tisztességes, de ha előre le van fixálva a szerződésben a dolog, akkor nem kell kétszer annyit eladni, és rögtön nincs ilyen probléma.

  9. Bela Voltam
    mondta:

    “azaz akármennyit is ad el, többet nem lehet vele keresni, mint egy előre rögzített összeg. Nyilván ez sem jó a munkáltatónak, de ők arra hivatkoznak, hogy így tudnak költséget tervezni… “

    Ez mekkora lepra egy szoveg! Ha a ertekesito 2x annyit elad, mint a papir szerinti max, akkor az nem 2x annyi bevetel a cegnek?

  10. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Bambano: Emlékeztetlek, hogy az illúzió igazodik az adott munkakört tipikusan betöltő személy jellembeli sajátosságaihoz. Te – miként az itt fórumozók is – nem betanított munkás vagy, tehát nem tudod magadévá tenni azt az illúzót, hogy munkád hozzásjárul a cég piaci stb stb. Sőt ha meghallassz egy vezetőt, aki ezt a mondatot mond(ogat)ja, simán röhögésben törsz ki. Én is. A munkapszichológus meg sírásban…

  11. Bambano
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: “Betanított munkánál az illúzó az, hogy az adott munka nagymértékben hozzájárul a munkáltató piaci sikereihez, sőt egyenesen nélkülözhetetlen mind az adott munkavállaló, mind az adott munkafolyamat.”: ez miért ne lehetne igaz? én ezt simán elhinném. csak ki a fenét érdekli? ha én, mint munkavállaló, a fizetésemért gürizek és harcolok, akkor engem nullát érdekel a cég piaci sikere. A cég piaci sikere izgassa az osztalékból élő tulajdonosokat.

  12. Zabalint
    mondta:

    @Eugene Horse:
    “a munkavállalót pedig lehet motiválni jutalmakkal, norma feletti teljesítménnyel, stb, de nem a rendes fizetés kárára, hanem annak a tetejébe”

    Ami ugyanúgy jutalékot jelent, csak ez esetben a “rendes fizetés” az alapbér, az efeletti meg a jutalék.

  13. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @L.Cz.: Amit leírtál, az már a munkapszichológia területére vezet bennünket.
    A munka többnyire nehéz, továbbá a munkátaltató csak alacsony vagy épp semmilyen fizetést nem akar adni. Így aztán beveti a munkapszichológust. A munkapszichológus egyetlen feladata, hogy minél vonzóbb illúzókat dolgozzon ki, íly módon biztosítva, hogy a rossz fizetés ellenére mégis el legyen végezve a munka.
    Az illúzió a munkakör jellegétől és az azt betöltő tipikus munkavállaló személyiségétől függően van kialakítva.

    Betanított munkánál az illúzó az, hogy az adott munka nagymértékben hozzájárul a munkáltató piaci sikereihez, sőt egyenesen nélkülözhetetlen mind az adott munkavállaló, mind az adott munkafolyamat.
    Az itt fórumozók többségének érdeklődésére számot tartó irodai munkaköröknél az illúzió az, hogy szorgalmas munkával magasabb beosztást és vele magasabb fizetést lehet elérni.
    Vezetői munkaköröknél a illúzó a jelentős nagyságú célprémium.
    Az értékesítő és ügynöki munkánál az illúzió az, hogy aki lényegesen többet ad el, az lényegesen magasabb jutalékot ér el, sőt még külön prémiumot is kaphat.

    Hogy ezek az illúziók tényleg csak illúziók, az rövid vagy maximum középtávon kiderül.
    A betanított munkásnál akkor, amikor a komplett gyárat egy laza mozdulattal bezárják és többszáz embert küldenek el.
    Irodai munkánál a következő nyugdíjazásnál vagy átszervezésnél, amikor nem a jól dolgozók, hanem a s.ggnyalók (multi cégnél meg a külföldi munkavállalók) lépnek előre vagy kerülnek vezetői pozícióba.
    A vezetőknél kiderül, hogy bár sokat dolgoztak és dolgoztattak, mégsem hozták a tervezett célt, vagy hozták ugyan, de valamiért a prémium mégsem jár (mert mondjuk nem teliholdkor küldték be a havi teljesítményjelentést).
    Az értékesítőknél meg a pénzügyi év végén derül ki, hogy a a jutalékrendszer nem is úgy működik ahogy elsőre mondták, vagy van egy maximális plafon, aminél több jutalékot semmiképpen nem kaphat az értékesítő, vagy nem a darabszám hanem az eladott érték számít vagy nem az eladott érték, hanem az eladott darabszám számít meg vannak kivételek és a kivételeknek is vannak kivételei sőt még a kivételek kivételeinek is vannak kivételei, egyszóval úgy általában az egész jutalékrendszer úgy anblock áttekinthetetlen.

  14. L.Cz.
    mondta:

    @driopios: Lehet, hogy a market share-t nem eladott darabszámban, hanem eladási értékben mérték. Így kijöhet ez az eredmény i. A céges bónusz- vagy jutalékrendszer útjai kifürkészhetetlenek, különösen akkor, ha olyan érték számításáról van szó, ami után fizetni kellene.

  15. driopios
    mondta:

    @jobangel: 3 darabbal csak akkor érhetett el 80%-os market share-t, ha a maradék sales-es 0.75 db gépet adott el.

  16. jobangel
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: : sose aggódj, korrigáltam 🙂 Egyébként érdekes a pincér jutaléka kérdés, szóval kétszer sem lett volna hiba…

    Svájcról viszont mindig az a helyes sztori jut eszembe, mikor nagy gépgyártó régiós találkozóján a legsikeresebb sales-eket jutalmazzák díjjal. A magyar nagygépes sales elment a rendezvényre, mert tudta, az egész régióban darabszámra és értékre is ő adta el a legtöbbet a gépből, szám szerint 8-at, ez az ilyen gépek piacának 45%-a kis hazánkban. Mégsem őt jutalmazták, hanem a svájci kollégát, mert ő a ugyan 3 darabot adott el, jóval nagyobb átlagos diszkonttal, szóval per darab is kisebb margint generált, de a market share ezzel a 3 darabbal elérte a 80%-ot, és ilyet még senki sem csinált, tapsvihar. Na, ezért kell tudni, mit is mérnek valójában. És hát nem véletlenül ismertem meg az illetőt, álláskeresési tanácsadóként…

  17. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: Esküszöm, hogy csak egyszer küldtem el az előbbit. 🙂

  18. Túl sok felhasználó
    mondta:

    Voltam nemrég egy okosításon revenue management témakörben éttermeken belül (ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy hogyan lehet az árral játszani úgy, hogy a nyereség a legnagyobb legyen). Ott is téma volt ez, persze specifikusan az volt a kérdés, hogy adjunk-e jutalékot a pincérnek. A tanító bácsi azt mondta, hogy persze, ez nem is kérdés, de nagyon át kell gondolni, hogy melyik pincérnek, hogyan és mennyit, mert csak annak a jutaléknak van értelme, ami eladásra ösztönöz. (A helyszín Svájc, ahol bár a gasztronómia a helyi viszonyokhoz kepest kegyetlenül alulfizetett egy terület, de meg lehet belőle élni, és olyanra senki nem gondol, hogy tisztán jutalékért vagy borravalóért dolgozik egy pincér.)

    Mert ugyan igazságosabb lenne, hogy mindenki kapjon a jutalékból, de bevételt csak az generál, aki felveszi a rendelést, nem pedig az, aki csak az asztalt rámolja le, bár ez utóbbinak is több lesz a munkája, ha nagyobb a forgalom. Aztán jutalmazzuk-e egyszerűen a bevételnövelő pincért, vagy próbálkozzunk azzal, hogy csak a magas árrésű eladásokért jár jutalék? Adjunk-e jutalékot és ha igen, mennyit a bankettszervezőnek, aki előzetesen lefixálta a menüt és az italokat az esküvőre, vagy inkább a pincérnek, aki kiszolgálja a násznépet, és rábeszéli őket még egy üveg borra?

    Ezek nagyon bonyolult kérdések, nem is mindig van rájuk jó válasz, de érdemes ismerni őket más jutalekos területen is, mert átvihetők más eladási kategóriákra is. Ha más nem, akkor rá lehet kérdezni, hogy miért ennyi a jutalék, hogyan épül fel a rendszer, és ha kellően rugalmas a munkáltató, akkor lehet javaslatot is tenni, hogy hogyan lehetne jobb feltételeket biztosítani az eladásra, és minket hogyan, milyen rendszerrel lehetne jobban motiválni.

    Persze ha egy alig gondolkodó gyökér a főnök, vagy pl. egy multinál esélye nincs változtatni az egyszeri munkavállalónak, de némely esetben lehet próbálkozni.

  19. Eugene Horse
    mondta:

    Nagyon egyszerű, ahol jutalékos fizetés van bármilyen formában, az alapból felejtős. Aki ilyet elvállal, az hülye (vagy olyan gazdag, hogy mindegy neki). Normális rendszerben van egy értelmes fizetés az elvárt munkáért cserébe, a munkavállalót pedig lehet motiválni jutalmakkal, norma feletti teljesítménnyel, stb, de nem a rendes fizetés kárára, hanem annak a tetejébe. A jutalékot csak érinti, de érdekes eset, volt olyan ismerősöm, aki jó tíz éve a budapesti Liszt tér egyik felkapott pub-jában úgy dolgozott, hogy csak a borravaló volt az övé, tehát fizetést nem kapott, viszont a jattjából 15% leadó volt a tulajnak. Aki így egészen konkrétan még azért is pénzt kapott, hogy valaki dolgozott neki. Ahol jutalékos rendszerben akarnak fizetni, onnan menekülni kell.

  20. Zabalint
    mondta:

    @Bambano:
    Alkalmazottként nem sales-es munkában is kaphatsz bónuszt vagy prémiumot. Ez nem jelenti azt, hogy tulajdonos vagy, ez szimplán a cég juttatási modelljének része. Ha persze nincs fix bér, csak jutalék, akkor igazad van.

  21. A beszámlázós-jutalékos munka a legnagyobb szivatás. Gyakorlatilag rád tolják a teljes bérköltséget. Csak pislognak a csőbehúzott alanyok, amikor kiderül, hogy nem tárgyi adómentesek Áfa szempontjából.

  22. Örömhernyó
    mondta:

    @Preem ‘Patrick Jane” Palver: “a külsős értékesítő partnerek nem tudnak alapbért fizetni az értékesítőnek”

    Ilyen nincs. Csak olyan van, hogy nem akarnak fizetni még egy minimálbért se. Ami cigánytempó. Aki ilyen tisztán jutalékos rendszerbe beleugrik, az MLM-ekbe is bele fog ugrani. Forever Living Products, Amway stb. Legyél a magad ura, pénzügyi függetlenség meg kiskutyafasza.
    Nyilván van, akinek bejön ez, de hát vannak, akiknek az Uber sofőrség is bejön, amíg nincs szüksége egészségbiztosításra vagy nyugdíjra. Meg az is magyar módi, hogy akit csak lehet, azt vállalkozóként dolgoztatnak (biztonsági őrtől a takarítón át mindenkit).

  23. Bambano
    mondta:

    a számlázós vállalkozós történetről annyit, hogy ha egy cégnek dolgozol, akkor a nav nagyon csúnyán megbüntet adózás rendje elleni bűncselekmény miatt.

    úgyhogy nem kérdés: ha a munka minden aspektusát a cég írja elő és egy cégnek melózol, akkor te alkalmazott vagy és munkaszerződésed van akkor is, ha egyébként a papírokra más van rányomtatva.

    a másik problémám, hogy a céggel kapcsolatos kockázatokat a tulajdonosi kör állja.
    tehát én két lehetséges megoldást látok:
    1. te a cégben munkavállaló vagy, akkor a fizetésed minden esetben fix.
    2. a fizetésed egy része vagy jelentős része jutalék, ebben az esetben te tulajdonos vagy és az elvégzett munkádért a cég tulajdonlásából részesedés illet meg, nem pedig munkabér.

    egyéb megoldások a kutyaütő rablóbandáknál szokásosak, rendes cégnél nem.

  24. jobangel
    mondta:

    @Preem ‘Patrick Jane” Palver: Azt nem kétlem, hogy sokat tanultál ebből, házalós múlttal lesz a legjobb értékesítő valaki. De az alapmodell önmagában hibás volt. Ha beosztottként, munkaszerződést kötve dolgozol, akkor a “tisztán jutalék” nem létezik. Ha vállalkozóként csináltad, akkor nyilván jó volt így neked, bár feltételezem, ma már nem kötnél ilyen szerződést.

  25. Fődíszpinty
    mondta:

    Voltam jutalékos, két éve a vezető megkérdezte, motivál a jutalék? Szerinted? 27 éve dolgozom neked.Munkaidőm kitöltve, üresjárat nincs. Gondolod ha ezentúl fix bért kapok elküldöm a vevőket?. Nem hiszem volt a válasza. Kiszámoltuk az előző évekből a átlag havi fizetést, és azt kapom azóta. Mindenkinek egyszerűbb.

  26. Preem 'Patrick Jane" Palver
    mondta:

    Általában egyetértek veled de ezt a témát máshogy éltem meg.

    Személy szerint 4 éven keresztül dolgoztam tisztán jutalékos rendszerben, vidéken egy telekomunnikációs cégnek, nap mint nap házalva, internetet, tv-t és telefoncsomagokat ajánlva.

    Pályakezdő voltam és akkoriban nagyon örültem volna egy nettó 90 ezres fizunak(2011-et írtunk Szegeden). A főnököm azt mondta, hogy tisztán jutalék van de átlagban 200-at meg fogok keresni. MINDENKI, család, barátok óva intett de mivel nem volt más és nagyon meggyőző volt a csapatvezetőm – belevágtam. Első hónapban nettó 170 ezret keresem, a másodikban 350-et és onnantól kezdve az utóbbi volt az átlag, napi átlag 6-8 óra munkával.

    Azóta is áldom az eget, hogy akkor nem hagytam magam elkedvteleníteni. Amit ott tanultam azt máig használom, mind sales tudásban mind vezetői szerepekben.

    Tény, hogy vannak olyan típusú jutalékos állások amelyeket nem javasolnék. Viszont az üzleti modellje pl. a biztosítóknak, telco-knak és még pár iparágnak olyan, hogy a külsős értékesítő partnerek nem tudnak alapbért fizetni az értékesítőnek, muszáj teljesítményalapon mérni. Nem való mindenkinek, de aki bele tud állni az nagyon jól járhat.

  27. Serrin
    mondta:

    Ilyet soha.

  28. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Átverés.