Egy történet nőnap alkalmából, idealizált tanulságok nélkül. Happy end, másképp. ——— Folytatva a múltkor elméleti fejtegetéseim a kvótákról (itt és itt), hoztam egy esettanulmány-szerűséget is. Egy huszonéve fennálló munkahelyi férfiközösségbe, ahol fizikai és adminisztratív munka egyszerre volt jelen, kénytelen-kelletlen, munkaerőhiányt enyhítendő, „tűzoltásilag” felvettek egy nőt, egy anyát, aki sokéve nem dolgozott már, végső kétségbeesésében…
Még a 90-es években volt egy munkahelyem, ahol a titkárságon kitette az ott dolgozó fiatal asszisztenslány a faliújságra ezt a kis szösszenetet: Vigyorgott is mindenki, mire belépett a főnökhöz, de szerencsére a teljes társaságban volt kellő humorérzék (beleértve a főnököt is), ügyfél meg nem járt arra, így nem értette félre senki. Most e kis plakát…
Kapcsolati tőkénk segítségül hívása az álláskeresésben kézenfekvő és kötelező, de ez elég sok munkával és nehézséggel jár – a közhiedelemmel ellentétben nem könnyebb, mint a „szabadpiacon” állást találni, csak másképp nehéz. Sőt, bizonyos esetekben rosszabb kimenettel jár az álláskeresőnek. Nem kétséges, hogy lehet így is jó állást találni, az előnyöket ismerjük: magasabb bizalmi szint már…
Ismerjük a kérdést, és persze tudjuk: azt akarják a munkáltatók hallani, hogy meg tudod oldani, van nagymama, van apja is a gyerekeknek, stb. Aztán ez vagy elég a győzelemhez, vagy nem. Tulajdonképpen lehetsz te akármilyen felkészült szakmailag, akármilyen kedves-rendes személyiség, akivel jól lehetne dolgozni, sok helyen mégis ezen fog múlni. Sok problémát jelez ez, például,…
A cégen belüli állásváltás első ránézésre egyszerűbbnek tűnik, valójában „csak” másfajta csapdái vannak, mint klasszikusan vett új munkahely keresésének. A különbségek megértése segíthet abban, hogy itt is sikeres és magabiztos légy. A belső álláskeresés olyannyira divat lett, hogy már közepes méretű cégeknél is van egy belső fejvadász, azaz olyan HR-es, aki belülről próbál embereket találni….
A munkák egy jó részénél az értékesítési teljesítmény pontosan mérhető és ösztönözhető, jutalmazható, eredetileg erre lett kitalálva a jutalék. Ami persze az idők során és a kis magyar valóságunkban úgy torzult, hogy kevés munkavállaló érzi úgy, hogy jól jár vele – és minden munkáltató jóljár, aki arra alkalmazza, hogy az értékesítés kockázatait (anyagi és reputációs)…
Mennyit kérjek? Örök kérdés, és sokan abban látják a feloldását, hogy a munkáltató írja bele az álláshirdetésbe, mennyit szeretne fizetni. Én ezt a munkavállalók szempontjából nem tartom jó megoldásnak, ki lehetne fejteni, hosszabban is, miért nem, de röviden: elveszi a tárgyalás lehetőségét, és diktátumot jelent a munkavállalónak, ezzel a teljes munkaerőpiacon alacsonyan tartja a bérszínvonalat….
Mottó: „Ha ketten mást csinálnak, az lehet ugyanaz” /Mérő László: Mindenki másképp egyforma/ Miért van az, hogy teljesen ellentétes megközelítések is tudnak eredményt hozni az álláskeresésben? Ráadásul az eredmények is hasonlóan jók. Az „egyik ezt mondja, másik azt, most akkor mi az igazság?”. Majd levonják az álláskeresők a szomorú következtetést, hogy szerencse kérdése az egész…
A magas munkabér már nem elég manapság, ha „csak” ennyit ígér egy munkáltató, nem fognak tömegek jelentkezni a meghirdetett állásra. Szakmai fejlődést is kínálni kell, mert erre a legtöbb munkavállaló vágyik. Régen ez csak egy lózung volt az álláshirdetésekben, de mára komolyan kell venni – mindkét félnek, a munkáltatónak és a munkavállalónak is. A munkavállalók…
Vannak vezetők, akik kifejezetten nem zsarnokok vagy rosszindulatúak, simán csak ügyetlenek az emberek kezelésében. Jóindulatú, szakmailag kompetens, határozott, jófej embernek jellemzik őket a beosztottjaik is, mégis ő követnek el olyan hibákat, amitől mégiscsak menekülnek a beosztottak. Az így elmenekültek sokszor maguk sem tudják megfogalmazni, miért érzik rosszul magukat a munkahelyükön, mert alapvetően nem tűnik úgy,…
