Együtt dolgozni egy elviselhetetlen főnökkel
Általános véleményem, hogy a mobbingra és/vagy együttműködésre képtelen vezetőre egyetlen jó válasz a munkavállaló részéről az állásváltás (én legalábbis erre jutottam, meg is tettem, amikor ilyen helyzetben voltam, amikor meg nem, egy autóbaleset után gondolkodhattam 1 hónapot fekve, hogy akkor érdemes-e ezt így folytatni…arra jutottam, hogy nem).
Ha az állásváltási szándékot eldöntötte a munkavállaló, akkor az álláskeresésre sok jó tippem van itt a blogon :), viszont az átmeneti időszakra is kell valamilyen túlélési taktika, amíg meg nem találja az új állást, és mégiscsak az utált főnök fejét kell néznie, nap mint nap a felmondásig.
- Adjon erőt, hogy dolgozol a változáson!
Ehhez tényleg dolgozni kell rajta. Minden elküldött álláspályázat közelebb tud vinni az új álláshoz, és kellő energiát is van miért belefektetni: a sokkal jobbért dolgozol. Az elviselhetetlen főnök legyen a motivációd az álláskeresésre. Mivel biztosan nem fog eltűnni, hatékony motiváció lesz minden egyes beszólása akár.
- Ne híreszteld, mennyire utálod
Ne beszéld ki a kollégákkal a háta mögött, ne írd ki a Facebookra, hogy mennyire eleged van, még akkor sem, ha ő nem látja (mindig lesz egy „jóindulatú” ember az ismerősi körödből, aki printscreent küld neki a bejegyzésedről…). Ne beszéld ki üzleti partnerekkel sem, még diplomatikusan sem. Nincs annál kínosabb, mint mikor a tárgyalópartner arról mesél, hogy ő jóváhagyná, de még kell a főnöke jóváhagyása, aki ilyenolyan, és nehezen fogja jóváhagyni és árad belőle a panasz a főnökére…a hallgató pedig csak megértően bólogatni tud, nem lévén más lehetősége.
- A munkádat szeresd, ne a főnököt utáld
Ha állásinterjúkra mész, lelkes, motivált dolgozónak kell látszanod (nem elég annak lenni, annak is kell látszani!). Keresd meg éd legyen listád arról, mit szeretsz a munkádban. Az eredményeket, a kollégákat, hogy szép a kilátás az irodából, stb. Így fogsz tudni csillogó szemmel mesélni a munkádról, ha ezek jutnak eszedbe róla, nem az akármilyen főnököd.
- Ne örülj a kárának, kudarcának
„Hehe, jól megkapta” — kikívánkozhat ez mindenkiből, néha még akár jogosan is. Mégse tedd: az ő kudarca rád is rossz hatással van. A rossz főnök, ha rosszkedvű vagy elkeseredett, ideges, még elviselhetetlenebb, és ez neked még rosszabb. Ha panaszkodik, biztosítsd együttérzésedről, ha sikerült neki valami, gratulálj.
- Ne vedd komolyan a vagdalkozását
Ismerek dolgozót, akit már majd’ egy évtizede tart azzal sakkban a főnöke, hogy valahányszor próbálkozik valamivel (fizetésemelés-kérés, kivételes szabadság, vagy engedélyezett korábban elmenés), mindig megadja nagy kegyesen, és egyben megfenyegeti, hogy ez az utolsó, a következő ilyenre felmondás lesz a válasza. Már ő is kitanulta, hogy nem eszik ilyen forrón a kását, de azért minden reggel gyomorgörccsel megy be dolgozni. Nem tudom, miért fél váltani.
- Tedd a dolgod és dokumentáld
Az nem dolgod, hogy ezt az embert megváltoztasd. Ne akard meggyőzni az igazadról, mert nincs értelme. A munkádat végezd el rendesen, a jövőbeni karrieredhez erre van szükség. A napi sikerek, elvégzett feladatok adjanak erőt, önbizalmat, hogy igenis jól csinálod. Fontos, hogy egy későbbi vita elkerülésére dokumentáld a munkádat: lehetőleg írásban (mailben) kommunikálj vele, találj ürügyet arra, hogy mást is be lehessen vonni a levelezésbe, legalább CC-ben legyen rajta. Sokat segíthet egy későbbi bizonyításban.
- Hívd meg egy kávéra, tisztázzátok a problémákat!
Az ötletet valahol egy könyvében Csernus Imre említette, és ugyan nem vagyok nagy rajongója, ebben igaza volt. Lehet, hogy a barom főnöknek fel sem tűnik, hogy ő barom. Megmondani nem nagyon lehet neki, mert megsértődik, indulatból reagál, tehát meg kell fordítani a kérdést, tudjuk meg, mi baja van. Csernus javaslata az volt, hogy hívd meg egy kávéra, ebédre, vidd ki egy ügyfélhez, az odaúton együtt ülve az autóban, hátha tudsz vele beszélni (vidd ki az irodájából, ez a lényeg!) és szegezd neki a kérdést: „Főnök, mégis mi bajod van velem? Nem jól végzem a munkámat? Mit csinálok rosszul?” és akkor valamit majd hadoválnia kell. Eddig emlékszem a csernusos tanácsra, innentől jön a sajátom: A főnöknek valamit válaszolnia kell, miközben a te pénzeden kávézik, és az autóból sem tud kiugrani, hogy kimeneküljön a szituból… Bármit is mond, legyenek érveid magad mellett, és ne mentegetőzés legyen! Ha be kell látnod, hogy tényleg rosszul csinálod, akkor kérdezd meg, hogy lenne jobb, mivel lenne elégedett (van, aki már erre sem tud válaszolni), és ígérd meg, hogy mostantól úgy fogod. Ha szerinted nem csinálod rosszul, akkor mondd el miért úgy csinálod, ahogy, és miért jó úgy a cégnek (és nem neked, mert azzal nem hatod meg). Ha valamit azért nem csinálsz meg időre/megfelelően mert túl sok a feladatod, vázold neki, miért túl sok, mit tudnál delegálni, leadni, másképp szervezni. Egyszer egy főnök azt hitte, az adott dolgozónak kereskedelmi ajánlatot kiadni „csak 10 perc, mert van template, mit molyol vele annyit?” Hát azt, hogy volt olyan jófej a kolléga, hogy a template-duma helyett mindig azt írta az ügyfélnek, amire az kíváncsi volt, ezért nála az ajánlat/rendelés arány sokkal jobb volt, mint a többi kollégájánál. És bármilyen meglepő, rendelésekből él a cég, nem ajánlatkiadásból. Ahhoz, hogy rendes teljesítménymérés legyen bevezetve ez a felismerés kellett a főnöknek. És néha kiderül: nem is bunkó, csak nincs képben.
- Tudd, hogy így sem lesz könnyű
Azért nem, mert a hülye főnök okozta stressz mellé még felveszed az álláskeresés stresszét is. De ez utóbbira inkább feladatként és lehetőségként tekints, mint stresszforrásként. És türelemre is intenélek, az eredmény nem feltétlenül fog gyorsan megérkezni egy új állás képében (hónapok, néha akár egy év is kell, néha meg szerencse és gyors váltási lehetőség lesz belőle).
CoolKoon
mondta:@Bambano: Nem, senki nem vert meg senkit. Direkt rákerestem arra a posztra, és kiderült, hogy csak beszéltek róla. Aztán végül a történtek után 2 évvel (a szakszervezet segítségével) kifüstölték a főnöknek csúfolt patkányt a helyéről.
Bambano
mondta:@Online Távmunkás: egyszer velem is próbáltak ilyen 360 fokos értékelést, menő magyar cégnél, akkor elkezdtem sorolni nekik, hogy mi a gond. 2 perc után feladták, nem jegyzeteltek tovább. itt is annyira névtelen volt, hogy szemtől szembe csinálta a hr-es.
Online Távmunkás
mondta:@Din Serpahis: Manapság sok helyen próbálkoznak a 360 fokos értékeléssel, ahol a főnök, a beosztott és az azonos szinten levő kolléga is értékeli a munkát. Ezt elvileg írásban, névtelenül kellene csinálni, de ugyanúgy semmi az értelme, mint bármilyen éves teljesítményértékelésnek…
Online Távmunkás
mondta:A munkahelyi mobbing sajnos bizonyítottan ragadós, hamarosan a beosztottak is átveszik, ezért a legjobb azonnal menekülni az ilyen főnöktől…
Din Serpahis
mondta:Az egyik ex munkahelyemen be akartak vezetni valamiféle 180 fokos értékelést. No, behív a főnök, hogy mondjam el, mi a véleményem mondjuk Béláról még Elekről. Ezen már eleve csodálkoztam, merthogy ez szerintem általában noname alapon megy, de hát mindegy. Mondom nincs véleményem, egyikkel sem volt soha közös projektünk, köszönünk egymásnak a folyosón, ennyit tudok róluk. Erre a főnök: Mondjam el ám nyugodtan mit gondolok, mert a kollegák is sok rosszat mondtak rólam.
Erre igazából nem is tudtam mit mondani, bullshiteltem valamit, aztán eljöttem. Szarkeverés a köbön, a kollegák szándékos egymásnak ugrasztása. Azóta sem értem mire volt jó az egész, pár hónapra rá eljöttem onnan.
Szűcs Tamás managerCoach.hu
mondta:Talán még egy hozzátenni való a jó ötletekhez: Légy te az, aki jó légkört teremtesz az irodában! (Már ha van rá még elég energiád:-)
Fodor Balázs
mondta:@eq2: „Megbeszelni? Kitancol a felelosseg alol a tenyeket maskent allitja be elottem es maskent a hatam mogott.”
Úgy-úgy. Olvassátok, amit linkeltem, ott mindenki megtalálja a maga kellemetlen, rossz főnökének a leírását és azt, hogy mit érdemes és mit nem érdemes csinálni és miért.
Fodor Balázs
mondta:Nagyon tudom ajánlani az alábbi oldalakat (több aloldal is van, linkek az oldal tetején): http://www.softpanorama.org/Social/Toxic_managers/index.shtml
eq2
mondta:Sajna pont ilyen helyzetben vagyok de nem latok mas megoldast mint a valtast.
Megbeszelni? Kitancol a felelosseg alol a tenyeket maskent allitja be elottem es maskent a hatam mogott. Van egy preferalt kor annak mindent szabad nekem semmit. Ha a preferalt kor teved az en hibam hogy nem vettem eszre hogy ok infohianyban szenvedtek ha en tevedek mert „elfelejtenek” infot megosztani az is az en hibam. Ha szolok hogy az ugy nem oke az en hibam, ha nem szolok akkor az. Ha nem tartja be szabalyokat es kiallok magamert megbuntet maskent. Kozben pont az a gond hogy felesleges feladatokat kreal es inkorrekt modon priorizal. Lehetoleg utolag hogy egyertelmuen latszon a rossz feladatot priorizaltam. De persze ha azt csinalom amit o akart volna a masikat kellett volna. Ha mindkettot akkor tulorazok amit o persze sosem kert… De az esetek tobbsegeben pont masok miatt nem tudok elkeszulni a feladatokkal mert nem uthetek masokat hogy ellassak a feladataikat de persze vegul ez is az en hibam. A munkamat szeretni? Eleve azt csinalhatom amit engednek es az az esetek 90% szuksegtelen es karos ergo nem szeretem. Szembe megy mindazzal amit a ceg – papiron – kepvisel. A vagdalkozasat addig tudja az ember nem komolyan venni amig a nagyfonokeimnek kuldott elegedetlen levelei el nem erik a hatasukat. Szorakoztato hogy minden heten magyarazkodik az ember a kulfodi fonokoknek miert is panaszkodik rola a helyi apparatus…
Irbisz
mondta:az elbeszelgetes nem rossz ötlet, ha alapbol normalis az illetö.
Ha nem az, akkor kar az energiaert, ez semmit nem old meg, az egymas mellett törtenö elbeszeles tipikus esete fog elöfordulni.
körtéri
mondta:Látnátok a Budai Középiskola úgynevezett igazgatóját.
H…ülye, mint a segg, de jó fideszesként mindent jobban tud.
Tán a passzát szelet is ő fújja, a forrás megvan hozzá, csak találjon olyan széket, amiről nem csüng le!
Jo Munkas ember
mondta:@jobangel: ” én mindig kisebbségi komplexusának túlkompenzálását „
Na en pont egy ilyennel futottam ossze egy korabbi munkahelyemen. Azt a szituaciot semmilyen beszelgetessel nem lehetett feloldani, mert fonok(annak ellenere, hogy maga is JO szakember volt) onbizalom hianytol vezerelve, azt hitte, hogy a helyere palyazok. Ezert barmi aron szabadulni akart tollem. Pedig csak, uj dolgozokent lelkesen vegeztem a munkamat, mert erdekelt a szakma, mindennel torodtem, ezernyi otletem volt. Es mar az elso hetekben elert jelentos sikereimbol, nem azt szurte le, hogy itt egy dolgozo akit barmelyik teruleten hasznalni tudnak, hanem konkurenciakent nezett ram. Mire par honappal kesebb felismertem a helyzetet, addira boven elmergesedett koztunk a viszony, es kezdodott a napi szivatas.
A legjobban az zavart, hogy a negyed olyan kepeseggel, tapasztalattal rendelkezo, a munkajukhoz 10 percenkent a fonoktol segitseget kero dolgozokkal semmi problema nem volt. Mert az ilyenekre volt szuksege a fonoknek, akik istenitettek minden oraban.
En meg onnaloan sokkal komlyabb dolgokat megoldottam, de nekem mennem kellett, vegul fel ev mulva magamtol kileptem, mert elegem lett a szivatasbol.
Undorito tapasztalat volt.
jobangel
mondta:@Bambano: nagyon jó dolgokat mondasz.Én hivatalból nem ajánlhatok önbíráskodást és nyílt konfrontációt, de …
Az, h miért mobbingol, érdekes kérdés, én mindig kisebbségi komplexusának túlkompenzálását vélem felfedezni ezeknél az embereknél. Az biztos, h az ilyen állás nem lesz hosszútávú.
Bambano
mondta:válasszuk szét a tájékozatlansága okán tévhitekben leledző főnököt a mobbingolótól amiatt, hogy ha normális, de tájékozatlan, az gyógyítható, ha meg mobbingol, az idióta.
a mobbingolós főnökkel két dolgot lehet tenni:
1. otthagyni, ahogy a poszt is helyesen emlegeti
2. a mobbingolós mindig kiválaszt egy, általa gyengének képzelt dolgozót és azt mobbingolja. alaposan, mélyrehatóan meg kell neki mutatni, hogy nem vagy gyenge. ez utóbbival az az egy probléma van, hogy akkor másikat választ magának.
Példa: a munkahelyi terror blogon volt régen egy poszt, abban máv jegypénztárosokat mobbingolt a főnök, mígnem egyszer egy sötétebb éjszakán a férjek megvárták a főnököt az állomás mögötti bozótban… nem mondom, hogy ezt kell, csak hogy erre is volt példa 🙂
a személyes véleményem és stratégiám az, hogy ahogy a posztban a 2. pont szerint ne mondjunk semmi rosszat róla a háta mögött, mert azt szemtől szembe érdemes. az se baj, ha közönség előtt. ha eldöntötted, hogy ezt a munkahelyedet már megette a fene, akkor attól kezdve tét nélkül keserítheted meg a főnököd életét. 98% az esélye, hogy nem fog megváltozni, de legalább megpróbáltad 🙂