Építsünk csapatot! – vagy inkább ne?
A nyár a céges csapatépítők szezonja is. Kevesebb a munka a legtöbb üzleti szektorban, „a fű sem nő”. Építsünk hát csapatot! Csak nehogy meglepődjünk, mikor csapat helyett egymást utáló, sértődött kollégák jönnek vissza az elvonulásból. Sajnos, annyi tapasztalat a legtöbb cégben nincs erről, hogy rutinosan szervezzenek egy ilyet, és ne okozzanak vele brutális károkat. Igaz, külön cégek szakosodtak ilyen szolgáltatásokra, de ettől még a cégnek magának is nagy figyelmet kell szentelnie erre. A programlehetőségek száma végtelen, kalandpark, parasztolimpia, sárkányhajózás, extrém sportokkal megtűzdelt játékok stb. És mindezek néha nagyon rosszul sülnek el.
Megelőzni könnyebb a bajt, mint kezelni. Erre figyelnie kell mindenkinek: HR-esnek, munkavállalóknak, vezetőknek különösen. A legvégső kontrollpont mégiscsak a szervező-levezető cég (lenne), legalább nekik kell észnél lenni a témában, ha már másnak nem sikerült a csapatépítő megszervezésekor. Néha viszont pont ők állnak hadilábon azzal, amire vállalkoztak, valójában nem is csapatépítő, tréner cégek ők, csak kirándultató vállalkozások. Rosszabb esetben tényleg van valami netről összetákolt tréning programjuk, még rosszabb esetben valamilyen szcientológiára alapozott izét sikerült megtalálniuk a guglival. Garancia lenne egy pszichológus szakember trénernek, de bizony nem az. (Érdekes cikk a témában: Pszichológusok asszisztálnak a munkahelyi terrorhoz)
Mire figyeljen a HR-es?
Az első hatalmas hiba, ha a csapatépítő és a CSR (Corporate Social Responsibility) tevékenység fogalma keveredik. Ilyenkor megspórolná a cég a trénercég költségeit, és a kollégák szociális érzékenységére próbál hatni, de ez nem mindig sikerülhet – nem azért, mert a kollégák szocio/pszichopaták, hanem mert annyira különböző érzelmi készlettel érkezünk, hogy szinte lehetetlen mindenkinek megfelelő programot találni ebben a témában. Ezért CSR tevékenység ne csapatépítő legyen, hanem választható program. Mert kétségtelen, hogy értékes dolog segíteni pl. rákos gyerekeknek, de egyáltalán nem biztos, hogy minden munkavállaló helyén tudja kezelni a betegek (főleg gyerekek) helyzetét. Tehát: a csapatépítő helyszíne és a programja kellemes, szórakoztató legyen, és ha még hasznos is, akkor teljes az öröm. CSR tevékenységre pedig majd máskor kerítsetek sort.
A program kiválasztásakor figyelembe kell venni rengeteg szempontot. Menő, hogy 4 napos csapatépítőre megyünk, de gondoljuk át (kérdezzük meg az érintetteket), hogy a kisgyerekes kolléga meg tudja-e oldani a többnapos távollétet? Vagy tényleg szükséges-e a kétnapos hétvégéből egyet erre áldozni? A programot úgy kell összeállítani, hogy életkor, egészségi állapot és egyéni sajátosságok mentén kell is jó legyen mindenkinek. Egy ranidafóbiás (fél a békáktól) nem fogja élvezni a nádas mellé szervezett céges horgászversenyt. Az meg akár konfliktust is generálhat, ha sikítógörcsöt kap minden brekusz láttán – és nem tehet róla, nem tudja kontrollálni, attól fóbia – emellett persze továbbra is a cég legjobb logisztikusa lehet, mint eddig is volt. Egy vegetáriánus lehet, hogy egyébként jól érzi magát pörköltfőzéskor, de legyen lehetősége a saját preferenciája szerint étkezni – és ne kelljen beszólásokat hallgatnia emiatt. És akkor még vannak a cukorbetegek, pollenallergiások, napérzékenyek, szívbetegetk stb. Lehet, hogy ezt eddig nem is tudtuk róluk, és nem is szívesen osztotta meg most sem a kollégákkal. De kénytelen volt, mert alá akartak íratni vele egy papírt, hogy nincs semmilyen betegsége, és a teljes felelősség őt terheli, ha történik vele valami…
Ha már a versenyt kihozta a szó, másik hatalmas hibaként említhető, ha a csapatot sok kisebb csapatokra bontva úgy versenyeztetik egymással, hogy annak komoly tétje van. Abból bizony konfliktus és harag lesz, nem csapat. Utálni fogják a kis szerencsétlen kollégát, aki nem tud pingpongozni a cilinderes szemüvegével, nem mászik fára a műtött térdével, ügyetlen a billiárdhoz, csocsóhoz, tériszonya van, és nem mászik sziklára; vagy a túlsúlyost, akit hatan sem tudnak átemelni valami hülye akadályon, pedig ez lenne a feladat, és „az ilyenek miatt”(?) a másik csapat nyerte a versenyt.
Ennél is veszélyesebb kérdés lehet az elszállásolás: van, aki nem szívesen alszik együtt számára idegenekkel, még akkor is, ha azok kollégák. Nem szeretne hálóruhában mászkálni előttük, vagy épp a fürdőszobát nem osztaná meg idegenekkel. Nem adja ki a privát szféráját, és ezzel nincs is semmi baj.
Felmerül még az alkoholfogyasztás is, mint probléma. A céges csapatépítők sokszor az össznépi lerészegedés színterei is, ez pedig nem mindig hoz épületes eredményeket. Kezelni kell ezt is, céges, HR-es, vezetői szinten.
Tudatában kell lennünk, hogy a csapatépítőkön kialakult konfliktusok nem múlnak el nyom nélkül, „hazaviszik” a kollégák, megváltozik a véleményük arról a kollégáról, akivel eddig jól együttműködtek. Indul a mobbing, ki tudja, hol áll meg… (tudjuk: az áldozat felmondásánál. Egy új kolléga megtalálása pedig milliós kiadás a cégnek.)
Hogyan válassz tréner céget?
Sajnos a legfontosabb tényező az ár sok helyen… Ezen lépjünk túl, a másik tényező a program maga. Mennyire kidolgozott, hogyan néz ki a forgatókönyve, mit kezdenek azokkal, akik nem akarnak részt venni egy-egy feladatban? Mi a B terv a szabadtéri programokra, ha esik az eső? Mi csapatépítés elméleti része, hogyan vezeti le, mennyire interaktív a prezentációja? Mik a megoldásaik baleset esetére, mennyire képzettek maguk egy sérülés ellátására? Hogyan kezelik az ébredő konfliktusokat és azt, ha egy feladatot nem sikerül megoldani? Mihez kezd a korosztály szerint heterogén vagy épp homogén csapattal? Mihez kezd az adott korosztállyal? (Az egy vicces pillanat, mikor az Y generációsok kergetik sírógörcsbe a „trénert”)
Mire figyeljen a munkavállaló?
Kérnek tőlem tanácsokat erre vonatkozóan is főleg kétségbeesett munkavállalók: megbillent a karrierjük egy ilyen után, kiélesedett egy személyes ellentét, konfliktusba került egy csoporttal a cégen belül – vagy egy csapat alakult ellene, bullying, mobbing áldozatává vált. Egy ostoba játék, egy ügyetlen szervező miatt. Nem könnyű ezekre reagálni és jó tanácsot adni, mert a munkavállaló felelőssége a legkisebb ebben: nem ő választotta a programot, helyszínt, csapattagokat, mégis ő a helyzet vesztese.
Aki arra kér tanácsot, hogy mit tegyen, mert nem szeretne elmenni a „csapattal” sárban kúszni, fürdőruhára vetkőzni, de ettől ő még szereti a munkahelyét, munkáját, annak azt tanácsolom: ezt így mondja el a főnökének. Hátha lesz foganatja. És tényleg, egy jó könyvelő jobb lesz-e attól, hogy idétlen feladatokat old meg a kollégákkal? Ennél előbbremutat, ha megértik: mindenkinek megvannak a maga korlátai, és ha ez nem a munkájukra van hatással, akkor semmi baj nincs ezzel.
Egyáltalán, minek nekünk csapatépítő?
A csapatépítő valódi célja a kollegiális együttműködés erősítése. Ehhez szolidaritás, tolerancia, empátia és megértés is kell. Olyan kérdésekre érdemes koncentrálni, hogy hogyan bánunk egymással, mi emberek, akik együtt dolgozunk. Hogyan adjuk, hogyan fogadjuk a segítséget? Ez alapvető kérdés a cég versenyképessége szempontjából is – főleg most, mikor az employer branding is egyre fontosabb lett. Ha ezt szem előtt tartva szervezünk programot, sokat tehetünk a kollégák és a cég sikeréért is.
———————-
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
———————-
Para Celsus
mondta:Elmondom, nálunk hogy megy a csapatépítő:
– csoportokat sorsolnak, kerül beléjük egyszerű melós meg részlegvezető is, de állítólag mindenki egyenlő a csapatban
– kapunk egy feladatot
– a részlegvezető előáll a cikis ötleteivel, a kínos csendet hallgató beleegyezésnek veszi, és onnantól ő a főnök
– ha ellenvéleményed van, pl. nem akarsz zéró hanggal szólót énekelni, mert másban jobb lennél, te leszel a destruktív pöcs.
Egyszer tudtak behúzni a csőbe, azóta nem járok csapatrombolóra.
okleveles naiv
mondta:Muhaha, a csapatépítő tréningünk, amikor csopveztől felfelé ingyen pia járt és a nagggyon mélyen 10telt vezetőség olyan részeg lett és úgy viselkedett, h a hotel megkérte a céget, h többé ne menjenek oda – pedig csilliárdnyi zsét hagytak ott. Mondjuk kb full értelmetlen volt hepaj, mert
1 – elb@szták a dolgozók 7végéjét, h ők cégpénzen beb@szhassanak
2 – sz@rt se építettek, nem h csapatot, elvégre ők az egyik teremben vedeltek, míg a vörkerek programjai természetesen másutt voltak
M_R
mondta:Az is „fura” csapatépítés, ahol minden költséget saját zsebből kell(ene) fizetni – a cég csak azzal „járul hozzá”, hogy az adott munkanapot elengedi.
Nekem tuti nem érne meg 15-20 ezer forintot, hogy ugyanazokkal az arcokkal töltsek el egy napot, akikkel az év 200 munkanapján is együtt kell lenni.
Ennyi pénzből egy hónapon át minden hétvégén elmehetek a haverokkal sörözni – ami nagyságrendekkel kellemesebb mint egy ilyen „csapatépítés”…
Jazo
mondta:Szerintem az teljesen más amikor önként és saját maga által tervezve kilép valaki a komfort zónájából…pl. befizet egy ejtőernyős ugrásra, vagy bungee jumpingra, mint amikor mások erőltetnek rá valami kényelmetlen, ciki, megalázó dolgot.
Szerintem a csapatépítésnek arról kellene szólni, hogy a „csapat” együtt szórakozik, eltölt egy napot együtt és kicsit jobban összecsiszolódik, kicsit jobban megismerik egymást, mindenféle erőltetettség és kényszer nélkül. Ezzel gyakorlatilag kizárnék mindenféle agyament „csapatépítő játékot” a választékból, a „rejtett” képességfejlesztő oktatásokról nem is beszélve. (vagy arról, hogy munkaidőn kívülre, vagy hétvégére essen)
Hozzászólok
mondta:Hát ezeken jól szórakoztam, köszönöm. Jó megjegzések. midnight codert üdvözlöm…
Ilyen. Én is voltam vadvízi evezni. Meg egyik éven beégtem mindenki előtt mert nem mertem egy kötélen leugrani a sziklafalról. Ezeknél már csak a családi nap volt rosszabb, mert akkor meg szingli voltam.
Tényleg mikor megy már ki ez a divatból?!
kukatr
mondta:@Online Távmunkás: Ami önkéntes, az nem kötelező. Ami kötelező az nem önkéntes.
Bambano
mondta:ja, és a legnagyobb problémája a csapatépítőnek, ha sikerül.
én már láttam rettegni vezérigazgatót, mikor rájött, hogy teremtett egy hatalmi centrumot maga ellen. nem is bírta megállni, hogy felszámolja.
Online Távmunkás
mondta:@midnight coder: Az ovis példánál maradva, egy százfős cégnél simán találsz olyan embert, aki örül, ha egy deszkát kell pótolni a kerítésnél, megerősíteni egy-két csavart a hintában, lefesteni egy mászókát vagy éppen virágot ültetni, sövényt metszeni, csoportszobát festeni, esetleg a többieknek szendvicset és teát készíteni vagy akár az irodai számítógépen gyors vírusirtást és szoftverfrissítést végezni. Persze mindezt céges pénzből, munkaidőben, önkéntes alapon. Ha nem így csinálják, akkor be lehet inteni a főnöknek.
@IT Knight: Azért mondtam ezt példának, mert eddig különböző cégeknél ennél láttam a legnagyobb részvételt, még a minden céges rendezvényt kihagyó, gyermektelen, örökké mindenért zsörtölődő emberek is önként jelentkeztek.
Bambano
mondta:de tudok még példákat, amikor a szervezők tudatlanságából lehetne baj:
– vittek csapatépíteni gokart pályára. aki nem próbált még rendes gokartot, az készüljön fel rá, hogy lesz ott érintőképernyő is. szerencsére ez normális volt, ki lehetett szállni hamar.
– vihetnének tankot vezetni, ez is egy népszerű csapatépítési lehetőség mostanában. na ja, csak a fiatal ficsúroknak ez újdonság, én meg voltam katona, vagyis rossz emlék
– dönthet úgy a vezérkar, hogy például véradás lesz csapatépítésnek. valaki meg szedhet olyan gyógyszert, amitől orvosilag tiltott lesz neki a véradás.
– elvitt a főnököm „csapatépíteni” pizzériába. a helyiség kapacitása a harmada volt a létszámnak, a kínálata meg pocsék. ne higgye a főnök, hogy a beosztott is azt szereti, amit ő.
van még sok elbaltázási lehetőség
Bambano
mondta:a jó csapatépítőnek szerintem a legfontosabb ismérve, hogy alulról indul.
következmény: minden olyan csapatépítő, amit a hr-es vagy a főnök talál ki, eleve halálra van ítélve. főleg azok, amik valójában nem csapatépítők, csak a főnök hobbiját/agybaját támogatják. vadvízi evezés például.
a csapatépítőnek (is) az az egyik feladata a szervezők szerint (tévesen), hogy kihúzza az embereket a komfortzónájukból. ha ez túl jól sikerül, akkor lesz a baj.
a csapatépítő elszabotálásának egyik legjobb módja, ha elmész és megcsinálod, amit mondanak. pontosan azt, amit mondanak. mondjuk a meló elszabotálásának is ez az egyik legjobb módja… ha azt mondják, hogy a csapatod hordja össze a székeket a terem egyik felébe, és védje ott meg, akkor meg kell védeni. ezt mondták. és közben kihajigálod a kollégákat a teremből. és akkor duzzogás lesz.
a másik, amikor a trénerek nincsenek felkészülve bizonyos dolgokra. például ilyen nagy vidámpark jellegű játékmező, falusi búcsú szerűen sok játékkal. ahol van egy adott méretű tatami szerű szőnyeg lerakva, és adnak rád egy ilyen nagy labda jellegű kitömött ruhát. és hogy ütközzél vele. ilyenkor a tréner komolyan elcsodálkozik (mert bölcsész a lelkem, a fizika büdös volt neki mindig is), hogy nekem a 135 kilómmal túlságosan felgyorsulnom se kell ahhoz, hogy a velem szembejövő 40 kilós titkárnő/hr-es lányka a kerítésen túlra repüljön a karambolban… te mondtad bmeg, hogy ütközzünk. én nem veszem félvállról a parancsokat.
a legdurvább, csapatépítés miatt elkövetett „függelemsértésemet” azért úsztam meg, mert bejött, amit mondtam. így jártatok.
Bambano
mondta:teszkó gazdaságos munkatárs szerint a legjobb csapatépítő közösen megpattintani egy kamionnyi árut 🙂
IT Knight
mondta:@midnight coder: „Semmi nem olyan jó, mint amikor valaki két napos előadást tart egy kb. 10 mondatban összefoglalható anyagról, megfűszerezve olyan gyakorlatokkal amik már az oviban a nagycsoportosok között is cikinek számítanak.”
ket napban eloadni ezeket a temakat szerintem relative hatekony. Gondolj csak bele, hogy ugyanezt egyetemen is megtanulhatod 3-4 ev alatt.
Na de viccet felreteve valoban nagyon keves hasznos trening van. Altalaban a trening az alabbi csoportok valamelyikebe tartozik:
-cegspecifikus (azaz megtanitanak valamit, ami sehol mashol nem hasznalhato)
-bullshit (kommiunikacio, ceg kulturajanak megismerese – WTF)
-total basic (semmi ujat nem tanulok, mert amit tanitanak, az felveteli kovetelmeny egy junior developernel is)
IT Knight
mondta:@Online Távmunkás: „Szerintem a csapatépítő és a CSR tevékenység ügyesen ötvözhető, ha például egy óvoda udvarának rendberakása és a játékok kisebb felújítása a feladat, abban mindenki részt tud venni.”
latod, ez peldaul engem nem fogna meg, valamiert kimondottan nem szeretem az ovodakat, bolcsodeket. Epp ez a lenyeg, hogy attol meg, hogy te ugy gondolod, hogy ez mindenkinek jo, meg nem lesz mindenkinek jo.
Van_mikrohullámú_sütőtök?
mondta:Sztem is jobb a tréning, de leginkább szakmai. Azzal, hogy hogyan kell hatékonyabban kommunikálni/prezentálni ki lehet törölni a ..
Nálunk ilyenek voltak mostanában: bowling/gokart/laser tag/katonai kiképzés/wellness pancsi (minden évben egy-egy) destruktívan inkább dolgozni mentem. Szerencsére lehetett is, nem zavartak..
midnight coder
mondta:@Online Távmunkás: „CSR tevékenység ügyesen ötvözhető”
Szerintem viszont én szoftverfejlesztőnek mentem a céghez, és nem ácsnak. Na most, ha a cég úgy dönt, hogy munkaidőben megcsináljuk az adott óvoda weblapját mert mi olyan jóságos cég vagyunk, akkor nagyon szívesen részt veszek a projektben, de ha egy mód van rá, akkor ne az én szabadidőmmel jótékonykodjanak.
midnight coder
mondta:@aet: ” inkább költse a cég a pénzt több és színvonalasabb tréningre”
Neee! Szakmai tréningre úgy sem küldenek mert az sokáig tart, a kommunikációs tréningeket pedig legalább olyan nehéz elviselni mint a csapatépítést. Semmi nem olyan jó, mint amikor valaki két napos előadást tart egy kb. 10 mondatban összefoglalható anyagról, megfűszerezve olyan gyakorlatokkal amik már az oviban a nagycsoportosok között is cikinek számítanak.
midnight coder
mondta:Én mindig az éves csapatépítő tréning előtt gondolkodom leginkább a cég váltáson. Aztán, ha túl vagyok rajta akkor örülök, mert egy évig nem kell menni.
Szigeti Ildikó
mondta:Nincs jobb csapatépítő annál, ha a munkatársak maguk tatarozzák a munkahelyüket. Én megtapasztaltam, milyen semmihez nem hasonlító élményekkel lehet gazdagabb az ember, ha a hétvégi vihar után közös erővel menteni kell a menthetőt. Minden rejtett érték előjön. És valahogy átrendeződnek az emberi kapcsolatok. Ingyen és bérmentve…
Mindig az „átkossal” bezzegelek, és most sem teszek másként. Vajon a szoci nagyvállalatok korában ezt hogy oldották meg? Elárulom: a kötelező közös „ünnepléssel”, ld. május 1. felvonulás, stb… Nem voltak csapatépítők, mégis működött a rendszer.??????????
aet
mondta:nagyon jó összefoglaló, pár kiegészítés.
1. Egy cég soha, semmilyen körülmények között ne szervezzen hétvégére vagy hétvégébe nyúló csapatépítést. Ezt általában olyan vezetők kezdeményezik, akik valami miatt nem akarnak otthon lenni.
2. Még jobb, ha kizárólag munkaidőben szervezik, tehát reggel, munkaidőben kezdődik és délután / este mindenki hazamegy. Egyáltalán nem ottalvós. Ha valaki el akar menni bulizni, mehet: a saját pénzén, a saját szabadidejében.
2. Lerészegedés elkerülése: lehet, spórolósnak tűnik, de legyen italjegy, max 2 db / fő, amit a cég fizet. Ha valaki be akar rúgni, ne a cég pénzén tegye, akkor sem, ha ez egyébként a cégnek nem jelent túl nagy költséget.
A kimondottan csapatépítés helyett inkább költse a cég a pénzt több és színvonalasabb tréningre, abból jobban érzi a munkavállaló, hogy pénzt fektet bele a cég, plusz a bullying /mobbing sem valós veszély.
Online Távmunkás
mondta:Szerintem a csapatépítő és a CSR tevékenység ügyesen ötvözhető, ha például egy óvoda udvarának rendberakása és a játékok kisebb felújítása a feladat, abban mindenki részt tud venni.
A csapatépítőt normális helyeken munkanapra szervezik és megkérdezik az embereket, hogy milyen típusú programot szeretnének. Kevés kötelező mellett több választható programot szerveznek és hagynak elég szabadidőt a kollégáknak beszélgetni, így nagyobb az esélye a pozitív kimenetnek.