Hogyan írjunk fizetési igényt?

Hogyan írjunk fizetési igényt?

Álláshirdetések egy része kér fizetési igényt, és ennek többféle oka is lehet.

TÉVHIT

A fizetési igény bekérése nem azért történik, mert a legolcsóbb embert keresik.

Miért kérik?

– Azért, mert tudni akarják, milyen profilú ember „mennyibe kerül a piacon”. Lehet, hogy ez alapján fognak büdzsét készíteni a pozícióhoz. Lehet, hogy már van egy keretük, amiben muszáj gondolkodniuk. És lehet, hogy ez a keret nem elég, és vissza kell menni a vezetőséghez, hogy adjanak több pénzt erre a pozícióra.
– Azért, mert tudni akarják, hogy tudod-e mit ér a tudásod. Bizony, a 100.000 forintért árult Mercedes hiába olcsó, gyanús is.
– Azért, mert már ezzel is mérik a precizitásodat: ha kérdeznek valamit, tudni kell rá válaszolni. Aki nem teszi, azt mutatja, hogy még erre sem hajlandó/képes. Ha kollégát keresünk, ez elfogadhatatlan hozzáállást mutat.

Itt emelném ki egyes botcsinálta tanácsadók „nagyszerű” tanácsát, hogy fizetési igényt akkor se írj, ha kérnek. Ebben az a „jó”, hogy azonnal ki is zárod magad a pályázók közül, más értelme nincs, bár ezen tanácsadók az alkupozíció fenntartására hivatkoznak. Ami persze megint balfékség, mert üzleti körökben nem úgy tartjuk fenn az alkupozíciónkat, hogy mismásolunk az árral.

És ha nem kérik?

Van az a helyzet,

amikor azt feltételezhető rólad az önéletrajzod alapján, hogy nagyon drága ember vagy, így inkább le sem ülnek veled tárgyalni. Az igazán profi, “feketeöves” emberek szembesülnek leginkább azzal, hogy hiába az erőteljes szakmai múlt, hiába a komoly kapcsolatrendszer, senki sem hívja őket. Az ő CV-jük általában rendkívül erős kompetenciákat mutat, viszonylag jól is van megírva, így ez nem lehet az oka a sikertelenségnek. Marad az, hogy azt feltételezzük, hogy azt feltételezik, hogy megfizethetetlenül drága ember. Hogy e feltételezés ne zárja el az utat az állásinterjúk elől, beírjuk a fizetési igényt. Ezzel meglepően nagy arányban (kb. 80%-ban azok közül, akik ezzel küzdenek) meg is oldódik minden problémája az álláskeresőnek.

Mennyit kérjek?

Ahogy régebben írtam volt, nagy port kavart cikkecskémben, alapvetően kérj többet! Léteznek a neten salary guide-ok, azok kb. megmutatják, hol is van az a fizetési sáv, ami a te tapasztalatodra alkalmazható.

Jut eszembe, fizetési sáv: régebben volt a mondás, jól bele is verték az álláskeresők fejébe, hogy intervallumot kell megadni, egy „tól-ig” értéket. Ami elég vicces már józan ésszel nézve is, hiszen mit is jelent az „ig”? Hogy annál többet ne is ajánljanak, az már nem fér fel a bankszámládra? A „tól-ig” a munkáltatónak jó, márpedig mi úgy keresünk állást, ahogy nekünk jó, igaz? Meg még legyen meg az alkupozíciónk is… A tól-ig megadásával be is zártad magad egy keretbe, amiből már nincs kitörés. A minimum összeg megadásával viszont a munkáltatónak szabtál egy határt.

Azaz, nem „tól-ig”, hanem minimum értéket írunk. Bruttóban, mert a munkáltatók azt tudják értelmezni. Azért minimum, mert az alatt nem mennél el dolgozni, de afölé bármikor mehetnek. És azért minimum, mert pontosan tudod, hogy ezzel a minimummal is boldog tudnál lenni, de a feladatok, felelősségi kör és egyéb még ismeretlen elvárások mentén nyitva kell hagyni a lehetőséget az alkudozásra.

Hová kerüljön ez az álláspályázatban?

A motivációs levélben a levél „tárgyalás” szekciójába. Az árat szépen körbevesszük érvekkel, miért is kerülünk annyiba, amennyibe. Ha értékesítőként tekintek rá, ez a kifogáskezelés szakasza. A CV-ben a végére kerül, amikor már tudják, mit viszünk, mit kapnak ezért az összegért, és értik, miért annyi, amennyi.

Tájékozódj!

Problémás lehet kitalálni, mit is kérhetsz azért, amit tudsz, de van segítség. A salary guide-okon túl kérdezz ismerőst, szakmai csoportokban is érdeklődhetsz közösségi oldalakon: ez a profilod, ez szerintük mennyit ér? Kapni fogsz mindenféle választ, de egy trend látszani fog.

Formai követelmények újra

Tegyük egyértelművé az árazást:

– havi, bruttó minimum X fabatka + juttatások – azért így, mert ha neked havi 1000 fabatka nettó összegre van szükséged, ők meg a juttatásokkal együtt értik ezt, akkor belefuthatsz abba, hogy lesz egy csomó juttatásod, de a banknak akkor is pénzben kell fizetni a lakáshitelt, az uszodabérlet, BKV-bérlet, beiskolázási támogatás nem lesz jó nekik. Ezeket jó, ha adják, de akkor is van egy minimum összeg, amit látnod kell a bankszámládon.

– Milyen munkaidőre szól a megnevezett összeg? 4-6-8 órás, nem mindegy!

– Alkuképes vagy: ezt jelezni kell. Erre vannak mindenféle frázisok: „a pontos feladatkör ismeretében” pl., „mivel az Önöknél alkalmazott juttatási csomagot nem ismerem pontosan, így min. bruttó X fabatka fizetési igényt jelölök meg, amelyet a részletek ismeretében pontosíthatunk”. Vagy hasonló…

– Ha valamilyen adó- vagy járulékkedvezmény jár a munkáltatónak az alkalmazásod mentén, akkor azt érdemes beírni.

Aki állásból keres állást minimum plusz 30%-ért (nettóban), de inkább plusz 50%-ért váltson, ha csak a pénz miatt váltana. Ez kb. fedezi a váltás kockázatait. Ha egyébként menekülne a cégtől, mert rossz a főnök, bizonytalan a pozíció, de még van munkahelye, akkor is tartsa magát ehhez, amíg teheti. Ugyanannyiért elmenni máshová nem épp a legjobb döntés: évekre bebetonozod azt a fizetési szintet, ahol most vagy, és majd szembesülsz a következő nehézséggel: hogy hogyan kérj fizetésemelést… majd szembesülsz azzal is, hogy fizetésemelést leginkább állásváltással lehet elérni. Körbe is értünk…

# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes (jelen helyzetben csakis online, kamerás, élő konzultációs) segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #

Írj te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. babona
    mondta:

    Nekrózok kicsit,csak a magam kedvére, gondolathalasztónak.:) Nem rabolnám drága idődet Angyal, de ki kell írnom magamból.
    Érdekes cikk jelent meg az indexen. Persze majdnem tapsikoltam örömömben (aka I.A.), annyira egybevágott saját véleményemmel. Első olvasatra.
    https://index.hu/gazdasag/2021/04/30/allashirdetes-fizetes-nem-derul-ki/
    Persze a számokat nem ellenőriztem; és csak egyetlen álláshirdető/közvetítő? portál adatait idézte a szerző ami komoly hiányosság. Ami tetszett: a szlovák és osztrák példa párhuzamba állítása.
    Angyal komolyan érvel a fizetés közzététele ellen: lám, külföldön (szlovákia) bevált az álláshirdetésben a legalacsonyabb bér kötelező közlése. Legalábbis a cikk szerint.

    1. jobangel
      mondta:

      A “beválás” mit jelent? Aztán Ausztriában a cikk szerint is iparági minimumok vannak törvényileg, innentől nem nagy ügy beírni a minimumot… Nálunk uge nincsenek iparági minimumok, a minimálbér és a garantált bérminimum meg nem az az összeg, ahová le kellene vinni a bérszínvonalat (a minimálbér nettó összege kisebb, mint a létminimum egy főre számolt összege!). A szlovák példa annyira “szép”, hogy a munkavállalói alkunak egyáltalán nem marad terepe.

      A véleményem továbbra is fenntartom, kérdés, hogy aki szerint ez jó, mit szólna, ha az összes álláshirdetéshez betennék a bruttó 219 ezer forintot (nettó 145 ezer), mint garantált bérminimumot. Rohannának jelentkezni? Vagy csak az fog jelentkezni, akinek ez is jobb, mint a semmi? Azaz az összes nyomorban élő marad nyomorban, de legalább a többiek is lejutnak a nyomorig… Tényleg akarjuk ezt? Még egyszer megkérdezem: mit jelent a beválás? Mi lett jobb? A bérszínvonal biztosan nem, márpedig a munkavállalónak az a legfontosabb.

      1. babona
        mondta:

        Köszönöm a választ.
        Ha lenne iparági minimum, támogatnád? (persze nem a minimálbér, ahogy odakint sem az, van globális minimum is ÉS szakmai is. Magyarul nem kaphatsz kevesebbet a minimálbérnél ha nem a szakmait kapod akkor sem). A szlovák módszert ennyire sem ismerem.
        Vajon minden hirdetésbe betennék a minimumot? Nyilván körberöhögnék az illető céget azok az álláskeresők, akiknek úgymond van egy szakmai minimál elvárása. Most is ezt teszik, csak esetleg több felesleges kör után, ami esetleg roppant költséges mindkét fél számára, időben és pénzben is.
        Beválás: leírja a cég hogy X pozira keresnek embert minimum y fizetésért. Ez ugye kékgallérosnál most is alap kellene legyen, amennyiben jól körülhatárolható a feladat.
        Aztán ha körberöhögik (nem jelentkezik senki) akkor jöhet az emelés…

        Ha sokan jelentkeznek mert jó a fizu (amire szintén van némi esély:-)) ) akkor meg hurrá, emelkednek a bérek, mert kevesebbet nem adhat (nem adhatna de tudjuk ez vadkelet).

        Múltkor írtam vmelyik HSZbe a lassan döglődésbe hajló KKV-t az alulfizetett rendszergazdákkal (azóta sincs nekik most nem is hirdetik, de már bebukták a bérköltségét duplán is mert külsős cég csinálja rosszul náluk) – jellemzően nálunk EZÉRT nem írnak be semmit, aztán megpróbálnak okosan olcsón kijönni, ami az ügyeskedős magyar hozzáállással vegyítve kész katasztrófa.

        1. jobangel
          mondta:

          Minimumokat támogatnék, de félek, azzal járna, hogy “papírhoz” kötnék, aminek manapság egyre kevésbé van értelme, mert rengeteg a pályaelhagyó. Ill. ennek egyes iparágak vesztesei lennének, hiszen egből látszik, hogy ha valami nem egy jól fizető iparág, akkor arra már a pályaválasztó fiatalok sem indulnak el.

          Beválás: Ahogy írod, úgy működne a piac. A realitás viszont más: Ha leírja, hogy ilyenolyan embert keres, és ezért min. X forintot adna, majd nem jelentkezik senki, akkor elmegy egy szociális hálózathoz, begyűjti a közmunkásokat, egyedülálló szülőket, banki adósokat stb. mert azok olcsók és kiszolgáltatottak. Mindig lesz olyan szerencsétlen sorsú, aki a minimum feléért is akár, de dolgozna végre. Na, így lesz ebből általános bérszínvonal csökkenés. Kékgallérosok esetében pl. amikor nem találtak senkit, elmentek hajléktalanokat segítő szervezetekhez, és találtak embert egyből. Ami miatt ez baj, hogy a hajléktalanoknak nem volt olyan bérigényük, mint a környéki kékgallérosoknak, így a hajléktalanokat áron alul megkapták, és a biztosított munkásszálló miatt azok bármit IS bevállaltak (túlmunka, pihenőnap nélküli munka, dupla műszak), a helyi kékgallérosok meg nem tudtak váltani jobb fizetésért. Minden munkavállaló egyformán rosszul járt, a munkáltató meg nagyon jól – ami baj, ha ezt a munkavállalók kárára érte el…

          1. babona
            mondta:

            Igen, olvastam az cikkedben a hajléktalanszállós megoldást, sőt van ismerősöm aki ilyeneket helyezgetett el némi jutalékért. Ennek mai megfelelője az építőiparban az ukrán, magyarul 10 szót tudó segédmunkás. Ez a jelenség független sztem a ( legalacsonyabb ?) ajánlott munkabér közlésétől.
            Jó lenne ha működne a munkaerőpiac… De ehhez az kell hogy a rendes céges piac is jól működjön nálunk.

            A ‘papírhoz kötött fizetés’ meg most is létezik, ld közszféra, meg még jópár helyen nem hivatalosan; annak ellenére hogy a valóságban a papír csak papír, általában nincs mögötte “minőségbiztosítás”. Ilyen élménye is van mindenkinek aki pár évet dolgozott… Ahogy a régi munkerőtöbbletes időkben mondta egy ismerősöm: Amikor megtudták hogy németül lesz a felvételi beszélgetés, 10-ből 2 jött be, bár első körös elvárás volt a középfokú nyelvvizsga…

            Kíváncsi lennék a mai fiatalok 🙂 akik az utóbbi 4-5 évben léptem a munkaerőpiacra, hova jutnak 10 év múlva, egyáltalán hol lesz a fókusz. Az autógyártás munkaerőigénye kifutott, csökkenteni kell a munkaerőköltséget, csökken az összeszerelési bonyolultság, innovációban meg sajnos nem vagyunk túl jók, úgy érzem.
            Közeben megnéztem a szlovák statisztikákat 2012-2018-ig. Hát, jobban nőtt a fizus mint nálunk.

      2. babona
        mondta:

        Jah van vkinek adata a szlovák bérszínvonal alakulásáról az utóbbi kb 3 évben? A magyar tuti jó de mondjuk EUR-ban siralmasabb ha jobban megnézzük…még lehet hogy negatív is. És ne jöjjön senki azzal hogy olcsóbbak vagyunk…Nem.

  2. Francois Pignon
    mondta:

    Nem akarom a kommentfolyamot dúsítani, úgyhogy ide egy update ehhez a szálhoz, hogy a mondandómat alátámasszam:
    https://jobangel.hu/hogyan-irjunk-fizetesi-igenyt/#comment-17082

    Jelenleg pont megy a vita, hogy Jeff Bezos, az Amazon feje kézzel-lábbal próbálja megakadályozni, hogy a dolgozói szakszervezetet alakítsanak. Nem véletlenül, ő se hülye, hogy saját maga alatt vágja a fát. Az egész cég az innovációra épült, gyakorlatilag lehúzhatná a rolót.
    Ez a bajom a szakszervezetesdivel, hogy a munkás nem lát előre, őt csak az érdekli, hogy minél kevesebbet dolgozzon minél több pénzért (dióhéjban). Azt már nem tudja összerakni, hogy ha ezt kezdi követelni és az őt alkalmazó cég emiatt megreked egy szinten, tehát képtelen megújulni és a piaci bevételeit növelni, akkor bizony a cég csődbe megy és neki nem lesz munkája és megélhetése. Az általa gyűlölt mágnás, a cégtulaj viszont alakít egy másik céget és annyi. Ahová persze a hibából tanulva az ilyen mentalitású embereket nem fogják alkalmazni…

    (Nem ellentmondani akarok, tényleg nem értem, hogy működhetne innovatívan bármilyen szakszervezet, hogy a munkásnak és a cégnek is jó legyen. A blogot ettől függetlenül még imádom.)

  3. babona
    mondta:

    Fizetési igény. A valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen vagy enlightement lehet.
    Ismerősöm szólt hogy x -nél rendszergazdát keresnek. Mivel 3 rendszergazdával ezelőtt kaptak egyet, aki pár évig jól elvolt, szerették stb aztán elment kb 2-3x annyiért fejlesztőnek pestre(!).

    Megszólalt a riasztó: az 1-el előző RG a sógoroknál kb dupla juttatások+fizusért vmi mást csinál, bár ügyes volt, a mostani meg felmondott. Tavaly akartak vmi új raktározási rendszert bevezetni.

    Megkérdeztem: aztán mi lenne a feladata? -Hát, ami a rendszergazdáé.
    – Mégis mi az nálatok?
    -A nyomtatók, a hálózat, a szerver karbantartás, felügyelet… (kb 80 fős cég talán 30-40 PC, 5-10 prn, vonalkód, beléptető, csipes).
    Kicsit keveselltem az 1 embert erre, de a HW faragás külső cégé volt tavaly, a szervert központilag menedzselik, a többire talán van vmi karbantartási szerz, nem neki kell faragni.

    – Ja, meg a raktározási rendzserhez felvinni a cikkeket… Meg bevezetni a…
    AHA. Hát nem tudok ismerőst…

    Ui. A disszidenst megpróbálták visszahívni elmondta a fizetési igényt (kint nem ilyen jellegű munkája van, és tudom mennyit keres juttatásokkal együtt – nem rossz. Pláne a kovid alatti 80% semmiért tetszik)
    Kíváncsi vagyok visszajön-e.

    1. babona
      mondta:

      Úgy láttam meghirdették az állást amiről írtam, persze fizetési igényt nem kértek megjelölni… És nem írtak bele sem keretet, a modern iskola szerint. Úgyhogy biztos lesz jelentkező.

  4. Viszont ha egy visszakérdezést megengedsz: ha a munkaadó-nak van már elképzelése, hogy mennyit tervez fizetni nekem mint munkavállaló, nem lenne egyszerűbb előre kiírni hogy x-y fizetést tudnak ajánlani és akkor a pályázó eldöntheti, hogy ennyiért megéri neki jelentkezni vagy sem?

    Az mitől jobb bárkinek is hogy potenciálisan pazarolja mindkét fél egymás idejét csakhogy kiderüljön, hogy nem nagyon találkoznak az elképzelések fizetés terén? (persze lehet azt mondani hogy állásinterjú tapasztalat meg miegyéb, de az sajnos nem fizeti a számlákat).

    1. jobangel
      mondta:

      Természetesen szabad kérdezni 🙂 A kérdésedre válaszolva, bizony nem lenne jó, ha kiírná, több okból sem. Pl. kiírja, hogy 1000 fabatka bruttót ajánl, mi történik?
      1. A közönség alacsonynak találja, nem jelentkeznek. – – – > nem lett új állása senkinek
      2. A közönség alacsonynak találja, kiröhögik, oda az employer branding – – > még mindig nincs új állása senkinek
      3. Meglátja a versenytárs, hogy 1000 fabatkáért keres embert, miközben ő 1200-at fizet most is – – > elhajtja a fizetésemelést kérőket, nem nő a bérszínvonal
      4. Valaki olyan rossz helyzetben van, hogy 1000 fabatkáért is vállalja, nem nő a bérszínvonal, lett plusz egy alulfizetett dolgozó
      5. Még mindig nem tudjuk, mennyit akarnának kapni ezért a munkáért a munkavállalók, mert még mindig nem kérdezte meg őket senki.
      6. Az eladó mond árat a portékájára mindig, esetünkben a munkavállalónak kell beárazni a tudását, tapasztalatát, munkaidejét.

  5. L. Cz.
    mondta:

    Van, ahol van értelme bérigényt megadni (munkáltatói oldalról pedig kérni), mert olyan az állás színvonala, hogy van valódi béralku. A dolgozó tudása, képességei vagy kapcsolatai olyan sokat érnek, hogy a munkáltatónak megéri a dolgozó kedvében járni.
    De mikor betanított munkás, gépkezelő, segédmunkás vagy udvaros munkakörben is bérigényt kér a jelentkezéshez a munkáltató, az nekem inkább nevetségesnek tűnik. Ezen a szinten jellemzően van egy fix bér (általában minimálbér vagy garantált bérminimum), amit megadnak, aztán akinek tetszik, elvállalja, akinek nem, ahelyett meg van másik jelentkező.
    Csak ugye ott van a “jó” szokás: majmolni kell a nagyobb cégeket. Ha a budapesti multinál az elektromos tervezőmérnöknek bérigényt kell megadnia, akkor a bivalynagybüdösi Jóskapista Bt.-nél a segédmunkásnak is elő lesz írva, mer’ az olyan jól néz ki. Pedig az elektromos tervezőnek jelentkező álláskereső alkupozícióban van, a segédmunkásnak jelentkező meg nem nagyon.

    1. jobangel
      mondta:

      Nemrég még volt helye a kékgallérosok fizetési igényének is – amikor egymás elől szipkázták el a gyárak a kékgallérosokat, akik leginkább arról ismerszenek meg, hogy nem lehet náluk lojalitást kialakítani, és párezer forintért váltanak, akkor inkább megkérdezték, mennyivel lennének boldogak. És még akkor is rá lehetett ígérni pár ezret a versenytárstól. Egészen elképesztő rendszert termelt ki, pl. volt “golden sign”, azaz jutalmazták a munkaszerződés aláírását! Loyalty bónusz is volt, ha maradt próbaidő végéig, ott is jött egy kis pénz. Pedig loyalty bónuszt azelőtt specialista pozíciókban láttam, pl. gyógyszergyár kutatóinál, és ott is a letöltott év végén adták csak. Meg ugye a szoci érában volt “törzsgárda-pénz”.
      További trükkök voltak a páros munkásszállók, “költözz barátom, hozd a párod, majd találunk neki is valami melót”, meg a munkásszállók beárazása is érdekes volt, volt hely, ahol havi nyolcezer forint volt a lakbér…

      1. L. Cz.
        mondta:

        Úgy látszik, nem egyformán reagáltak a munkáltatók a munkaerőhiányra. Dunántúli ismerőseimtől hallottam a tiédhez hasonló történeteket, megfizethető munkásszállókkal, “hozd a párodat is” megoldásokkal és ráígéréssel. Itt, a keleti végeken inkább azzal próbálták megoldani a problémát, hogy változatlan bérszínvonal mellett egyre lejjebb engedték az elvárásokat a munkavállalók felé. Így alakultak ki azok a gépi forgácsolók, akik a digitális tolómérőt sem tudták leolvasni, de garantált bérminimum + műszakpótlékért csinálták a folyamatos munkarendet. Azon akadtam ki, hogy még ilyen analfabétákkal is elgurulgatott valahogy a szekér a munkáltatónál.
        Úgy gondolom, az a hozzáállás, amit írsz, miszerint a kékgallérosokat csak pénzzel lehet motiválni és nem lehet náluk hűséget kiépíteni, nem ördögtől való. A kékgallérosoknál a leggyakoribb a trükközés munkaerő-kölcsönzéssel, határozatlan idejű szerződésekkel, ha pedig nem fut annyira a szekér, őket rúgják ki először. Miért legyenek lojálisak, ha a munkáltató nem veszi őket emberszámba?
        Mint írtad, egyes cégeknél eljött a megvilágosodás: rájöttek, hogy vannak dolgozók, mégpedig nem is kevesen, akik magasról tojnak rá, hogy a gépsoron, ami mellett a fél életüket töltik, légzsák, golyóstoll vagy energiaital készül-e, csak annyi számít nekik, hogy mennyit keresnek ezzel. Ez szerintem nagyon jó dolog, mert így végre az ő igényeiknek megfelelő lehetett az álláskeresés: ráígértek a szomszéd gyárra, azt’ kész. De mikor az ilyen hozzáállású álláskeresőktől motivációs levelet kérnek, többkörös interjúval, bérigénnyel vagy “milyen állat lenne, ha egy lakatlan szigetre csak három tárgyat vihetne magával?”-szintű idióta kérdésekkel szívatják, annak semmi értelme. A HR-esek feleslegesen fáradnak, mert az egyszerű gyártósori munkához semmi olyan különleges képesség nem kell, amit ilyen cifra módszerekkel kellene mérni, az álláskereső meg tulajdonképpen csak arra lenne kíváncsi, milyen műszakbeosztásban kell dolgoznia és ezzel mennyit kapna kézhez, de végül csak ezt a két információt nem kapja meg.
        Akkor meg mi értelme az egésznek?

    2. Balfredo Alfredo
      mondta:

      Fején találtad a szöget! A “majmolás” a helyes kifejezés!
      Összeszerelőországban úgy viselkedünk, mintha igazi munkaerőpiac lenne. Mindenféle érdekes és igényes munkaköröket hirdetünk, mindenféle magas szintű elvárással és csábítóan hangzó ígéretekkel. Cserébe cévét, diplomamunkával felérő összetettségű motivációs levelet és mindemellé még bérigényt is kérünk. Valójában nincs szükségünk kiművelt emberfőkre, eszünk ágában sincs normális bért adni és még túlórát se fizetünk. Szóval úgy teszünk, mintha igazi mukaerőpiac lenne, de valójában csak majmolunk.

      1. jobangel
        mondta:

        Megint az a kérdés, hogy mit szeretnél jobban? Hogy jó állásod legyen, vagy hogy igazad? Az a baj, ha ebből az attitűdből találsz jó állást, akkor sérül az egód, hiszen nem lesz igazad, lehet jó állást találni. Ha pedig fontos neked az igazad, neki sem fogsz indulni annak a tevékenységnek, amiből kijön a jó állás. Ez a “kádári kisember” mentalitás, amit sajnos nagyon sokan magukénak éreznek. Kizsákmányolt munkahősének lenne valamiért egy vágyott szerep… Számomra érthetetlen, ill. a pszichológiáját érteni vélem, de mégis… Miért ragaszkodik valaki a rossz sorához?

        “túlórát sem fizetnek” – nekem jobban tetszene, ha a túlóra nem egy rendszeres jövedelemforrás lenne, ami nélkül nincs meg az elégséges havi fix, hanem inkább rendkívüli esetek lennének a túlórák, amit természetesen kompenzálnak. De amikor a kékgallérosok úgy számolnak, hogy “túlórával akár 250 nettó is lehet”, akkor a hajam tépem… Mert az lenne a cél, hogy túlóra nélkül legyen elég a jövedelme, és nem érti.

        1. Balfredo Alfredo
          mondta:

          “Hogy jó állásod legyen, vagy hogy igazad?”
          Már többször leírtam, hogy nekem, mint munkavállalónak az a jó állás, ahol keveset kell dolgozni és sokat fizetnek. Mondjuk havi nettó 1millió forint elég is lenne. A gyakorlatban Összeszerelőországban ilyen állás nincs, különösen pályakezdőknek nincs. Természetesen valamilyen állást lehet találni, de abból megélni nem lehet, csak vegetálni. Az, hogy a betanított munkás (vagy épp a szakképzett zabhegyező) egy másik cégnél pár ezerrel többet keres két gyárral vagy egy településsel odébb, továbbra sem jó állás, mert ebből a pár ezerrel többől ugyanúgy nem tud megélni.

          “nekem jobban tetszene, ha a túlóra nem egy rendszeres jövedelemforrás lenne,”
          Nekem is, de ha egyszer hozzá nem értésből (kisebb munkáltatónál) vagy szándékosan (nagyobb vagy multikulti munkáltatóknál) alultervezik a létszámot, mit tegyen az egyszeri munkavállaló? Jelentse ki, hogy csak olyan munkáltatónál hajlandó dolgozni, ahol dokumentáltan és igazoltan felelős légyszámgazdálkodás folyik valamint ő aztán semmilyen túlórát nem válla? Te sem gondolod komolyan!

          1. jobangel
            mondta:

            Hát, már Hofi is megmondta, hogy ha csak dolgozgatnak, akkor csak fizetgetnek – bár ő fordítva magyarázta az ok-okozatot. Szóval, ha nem akarsz sokat dolgozni, miért gondolod, hogy magas jövedelem járna neked?

            A létszámot azért tervezik alul, mert nincs egy erős szakszervezet, ami azt mondja, hogy márpedig a túlóra az nem kapacitás, hanem eseti jelleg. Sőt, ha ilyet akarna egy szakszervezet, maguk a munkások tépnék szét a vezetőit, hogy hát ezek azon dolgoznak, hogy ne legyen túlórapénz! Hát mit képzelnek!
            Amíg embereknek nem evidens, hogy a CV-ben nem írunk olyanokat, hogy terhelhető, meg jó munkabírású, addig ez lesz.

            Ja, és fordítva van: kkv-ban sóherségből tervezik alul a létszámot, multiban meg nem értik, hogy mennyi olyan pluszfeladat van, ami más országokban nincs (pl. állam felé adminisztrációs kötelezettség). Ezekkel akár plusz munkaköröket is lehetne nyitni, de nem értik, hogy miért kell…

        2. Balfredo Alfredo
          mondta:

          “Szóval, ha nem akarsz sokat dolgozni, miért gondolod, hogy magas jövedelem járna neked?”
          Nem ezt írtam! Azt írtam, hogy ez lenne számomra az ideális. Meg azt, hogy ilyen úgysincs.
          Ettől függetlenül, miképpen itt is többször elhangzott, (majdnem) mindenki azért dolgozik, mert másképp nem tud megélni. Valamiből fizetni kell a villanyszámlát meg a társait.
          Amúgy miért akarnék sokat dolgozni? A munka a megélhetés eszköze, ennek megfelelően napi nyolc óra pont elég belőle. Magánemberként meg a többségnek van családja, hobbija, akármije, amiben magát kiteljesítheti.

          “mert nincs egy erős szakszervezet”
          Hogy erős vagy bármilyen szakszervezet miért nincs, arról köteteket lehetne írni. Maradjunk annyiban, hogy a munkások mellett oroszlánrésze van benne egy politikusnak, akinek a szobrát országszerte láthatod.

          “multiban meg nem értik, hogy mennyi olyan pluszfeladat van, ami más országokban nincs”
          Téves! Nagyon jól értik. Csak éppen nem akarnak fizetni és tudják, hogy Összeszerelőországban, a rabszolgatörvény hazájában ezt megtehetik.

          1. Francois Pignon
            mondta:

            Magyarázza már el valamelyikőtök, hogy ugyan miért emlegetitek pozitíve (egy ilyen blogon!) a szakszervezetet. Számomra ugyanolyan kontraproduktív, mint a minimálbér.
            Most tegyük félre, hogy egy velejéig korrupt országban se ezek nélkül, se ezekkel nem működnek normálisan a dolgok.
            A minimálbér egy épkézláb gazdaságban csak lerontja a képzett munkaerő bérét. A szakszervezet meg egyfajta social loafing (magyarul kb. sumákolás), ami a léhűtő és a szorgalmas munkás közé tesz egyenlőségjelet.

          2. jobangel
            mondta:

            Elvileg a szakszervezet egy munkások érdekeit védő szervezet. Hogy a gyakorlatban nem az, az nem rontja az elméleti létjogosultságát. Persze, értem a problémákat, amiket feszegetsz ezzel kapcsolatban, csak ezen nem azzal lehet változtatni, hogy akkor ne is legyen szakszervezet.

          3. Francois Pignon
            mondta:

            Úgy értem, hogy a szakszervezet is pont az itt sokat kritizált borzalmas status quót konzerválja. Nem a munkások érdekeit nézik, hanem a szakszervezetben lévő munkások érdekeit. Amelyek nem feltétlenül állnak párhuzamban az adott cég vagy vállalat érdekeivel vagy lehetőségeivel. A saját szakmai fejlődését szem előtt tartó alkalmazottnak keresztbe tehet, hiszen minek tanulni, képezni magam, amikor a szakszervezet boldog-boldogtalannak elintézi az előremenetelt, fizetésemelést stb.

        3. Balfredo Alfredo
          mondta:

          @Jobangel: Ez a téma is megérne egy írást itt a blogon. Már csak azért is, mert pont köze van a fizetéshez.
          https://tldr.444.hu/2021/01/10/fiatal-felnottek-akiknel-a-kieges-az-alapallapot

          1. jobangel
            mondta:

            Köszi, ez jó kis cikk. Ennek a cikknek a legfontosabb mondanivalója szerintem ez: “A legtöbben csak pár hónapra terveztek előre ezen a helyen, de közben fogalmuk se volt róla, hogy mit fognak csinálni egy év múlva ilyenkor. ” Minden baj ebből ered, hogy nem látják a jövőt, ill. nem látják, hogy ők alakíthatják. Én már a 16 éveseknek is ezt magyarázom pályaorientációs előadásaimon: mi ezt hagyjuk rátok, ti meg csináljátok majd, ahogy nektek jó! A tanárok is le szoktak döbbenni, hogy ilyenkor azért törnek fel a gondolatok a fiatalokból: hagyunk nekik robottechnikát meg klímaváltozást is, ők meg arról tanulnak, hogy mit írtak párezer éve számukra tök érdektelen írók ógörögül… Persze, nem támogatom, hogy az általános műveltséget háttérbe szorítsuk, de láthatólag arra van igényük, hogy a mai világot természettudományos és társadalomtudományos szempontból is megértsék. Aminek örülök 🙂