Hogyan néz ki a támogató vezetés a gyakorlatban?

Hogyan néz ki a támogató vezetés a gyakorlatban?

Történt volt, hogy új középvezető került egy új munkahelyre, kívülről. Végigkísértem az álláskeresését, sok bizonytalanság volt benne, megtanítottam arra, hogy ne emberek kedvét keresse, simán elég, ha korrekt, a mások és a saját jóllétével is egyformán törődik. Később, egy követő érdeklődésemre  büszkén mesélte, hogy amit tanult tőlem, hogyan alkalmazta – emberek sorsának jobbítása is célja lett, új helyen középvezetőként erre már külön figyelt. (Terjed a jobangelség, ennek külön örülök)

Mint ilyenkor szokás, új kollégaként próbált ismerkedni, leginkább „read-only” módban, hiszen véleményalkotáshoz információ kell. A saját főnökével is leült beszélgetni, hogy megismerje, ő milyen problémákat tart égetőnek, amit neki rögvest meg kellene oldani.

Felmerült sok szakmai téma, és egy ember neve. Rá mindenki más is panaszkodott, ő egy asszisztens, aki egyébként mindent meg kellene, hogy oldjon, régebben ez működött is, de már nem. Szinte egyértelmű volt, hogy emberünknek – nevezzük Edének – meg vannak számlálva a napjai a cégnél. Újdonsült középvezetőnk fontosnak tartotta, hogy mindig igazságos legyen, és bár egyszerűbb lett volna mindenki kedvére tenni, és rövid úton megszabadulni Edétől, voltak ennek akadályai. Az igazságosságra törekvésén túl a helyére érkező új munkatárssal járó költségek pl. nemcsak érzelmi, de racionális töltetet is tudtak adni annak, hogy megalapozottan kérje a felsővezetők és kollégák türelmét Ede-ügyben.

Ede rutinos, mindenkit ismer, mindent el tud intézni. De mostanában rosszul teljesít, ezzel tényleg kell valamit kezdeni. Tehát, középvezetőnk körüljárta a dolgot, és azt látta, hogy Ede végzettségét, tudását, eddigi munkáját tekintve kompetens ember, sőt neki még szimpatikus is. Úgy fest, rendesen dolgozik, nem is érti, mi a baja vele a többieknek. Miért utálják ennyire? Valahol biztosan hibázik, valamit biztosan rosszul csinál. Vezetőnkben az is felmerült, hogy épp egy rejtett mobbing tanúja, de erről meg kell győződni.

Elbeszélget Edével is. Ede szorong, nem panaszkodik, elismeri, hogy igen, késésekkel dolgozik. De dolgozik folyamatosan, mindenkinek a kedvére szeretne tenni, ezért egyetlen feladatra sem mond nemet. Vezetőnk végre tisztán lát: Edét ellepik a feladatok, és akiknek a kedvére akart tenni ezekkel a vállalásokkal, türelmetlenül várják a feladat elvégzését, ha nem kapják meg azonnal, amit kértek, panaszkodnak a nagyfőnöknek. Nem látják, mennyi feladatot zúdítottak rá összességében. Nahát, pont így járt ő is az előző helyén…

Vezetőnk átgondolja: ha ezt rendbeteszi, megoldódhat a probléma.

Írat Edével egy feladatlistát a saját feladatairól, és másnapra szervez vele egy következő négyszemközti találkozót. Ede összeomlik, mostmár tudja: vége, de azért megírja a listát. A másnapi beszélgetésre már lemondóan úgy gondolja, épp a felmondását közlik majd vele. Hozta a listát is, de a vezető nem kéri. Vezetőnk egészen mást közöl. Edém, a saját feladataidra koncentrálj, minden más majd csak ezek után. Ott a lista kezedben, ami azon nincs rajta, az szívesség. Aki szívességet kér tőled, azzal közöld, hogy szívességet kér, és mint ilyet, illik megköszönni, még inkább türelemmel kivárni. Ha mindenkinek a kedvébe akarsz járni, abban tönkremész, és lám, hiába töröd magad, mégis ellened fordulnak.

Aztán beszélt a csapattal: Ede marad, a feladatköre pedig az, hogy … most kerül elő a lista. Akinek olyan feladatai vannak, amik nem férnek bele a saját idejébe, szakterületébe, jelezze neki, és ne Edének adja ki. A feladatok újratervezése így indult nála.

Vezetőként így tehetsz a legtöbbet az embereidért: lásd el jótanácsokkal, tisztázd a feladatait, támogasd, segítsd, ismerd meg a pontos helyzetét. Azért vagy te vezető, és azért beosztottad ő, mert felelősséggel tartozol iránta.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Személyre szabott segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierépítésedben, karrierváltásodban?  válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy jelentkezz be hozzám most!

További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

 

Oszd meg!

Írj te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Mások mondták:

  1. rokakoma
    mondta:

    Nalunk is van egy Ede, csak kicsit mas helyzetben. Kozepvezeto, az informatikai osztaly vezetoje. Valamiert nem tudja delegalni a beosztottainak a feladatokat, sokmindent o csinal, ami szerintem nem az o hataskore (kezdve a userek letrehozasatol a projektor beallitasaig). A gond nemcsak az, hogy sok a feladata es nem tudja szetosztani, hanem az, hogy a vezetoseg sem segit neki erdemben. Evtizedek ota az intezetnel van, mindent atlat, nincs meg egy ilyen. Es nem is lesz, mert ma mar nem szokas evtizedekig maradni egy helyen, masreszt a felso vezetes nem hajlando versenykepes fizetest kinalni (kozszfera, nehogy mar berfeszultseg legyen, inkabb az az elkepzeles, hogy majd idejon a kis igenyu, tehetseges kezdo es itt is marad). Pedig talan ideje lenne egy friss szemnek, aki valtoztat a berogzult dolgokon. Kozben a rendszer lathatoan kezd fenntarthatatlanna valni – Ede szamara is, es a felhasznalok szamara is.

    1. jobangel
      mondta:

      A delegálás megtanítására remek tréningek vannak, lehet, hogy legalább arra érdemes lenne költeni esetében.
      És persze sok esetben az van, hogy a vezetőség azért nem segít, mert 1. nem tudja, hogy segítség kell 2. nem tudja, hogyan kell segíteni… és akkor itt is csak a tréning fog segíteni.

      A berögzült dolgokra a Qwerty-problémát szoktam példaként felhozni, amikor én tréningelek, sokat segít a megértésben, főleg műszakiaknak.

      1. rokakoma
        mondta:

        Igen, jo lenne tovabbkepezni. Sajnos az intezetunkben a treningeket uri huncutsagnak tartjak.

    2. F. Pignon
      mondta:

      Arról a reakcióról már nem is beszélve, hogy „miféle tréning, ő nagyon jól tudja enélkül is, hogy mit kell csinálnia”.
      Nekem legalábbis ez a tapasztalatom az ilyenekkel, hogy egy ilyen soha nem is volt vagy lenne hajlandó egy szalmaszálat is keresztbe tenni. Azért is tart ott, ahol. A 22-es csapdája. Ezek az emberek minden szakmai célzatú kritikát személyes sértésnek vesznek, annyira képtelenek a munkakörüket egyszerű munkakörnek látni.