Hogyan és miért utasítsunk vissza egy állásajánlatot?

Hogyan és miért utasítsunk vissza egy állásajánlatot?

saying_no.jpgKellemes problémának tűnhet, amikor több ajánlatból kell választanunk, de a hosszútávú következményei miatt mégis hasznos lehet átgondolni, hogyan utasítsunk el egy állásajánlatot. Egy állásajánlatra adott udvariatlan nemleges válasz pont úgy megjegyezhetővé teszi a jelöltet, mint egy korrekt elutasítás. De az előjele más az emléknek….

Itt könnyű nemet mondani

1. Amikor állásportálok hírlevelében érkezik az ajánlat, az többnyire egy minden lehetséges jelöltnek kiküldött körlevél, nem is kell rá válaszolni, ha téged nem érdekel. Van azonban, amikor név szerint neked küldik az ajánlatot. Ha itt egy személy írta alá, neki érdemes válaszolni, hogy köszönöd, most nem aktuális.

2. LinkedInen is jöhetnek megkeresések. Amennyiben láthatólag nem körlevél – neveden szólít pl. – érdemes rá válaszolni, és ha valóban nem érdekel a lehetőség, ajánlani valakit a Linkedines ismerősi körödből, ha éppen van állást kereső ismerősöd. (Pl. ezért is jó ismerősöknek írni, ha állást keresel!) Mert lehet, hogy őt nem találta meg a profilja alapján, de a te ajánlásodra rákeres név szerint, és jónak találja a feladatra. Így tehetsz jót egyszerre két emberrel: az ismerősöddel és a toborzóval is. Egyik sem fogja elfelejteni, hogy tettél érte valamit, ebben biztos lehetsz.

3. Néha telefonon érkezik a lehetőség: felhív egy toborzó, hogy lenne egy ajánlata. Ha éppen nem aktuális, akkor el kell mondani, hogy köszönöd a lehetőséget, de most nem. Ha erre megpróbál meggyőzni azzal, hogy elmeséli, milyen feladatról, cégről van szó, hallgasd végig, és még egyszer mondd el, hogy most nem tervezel váltani. Vagy esetleg hagyod magad meggyőzni, és lehet időpontot egyeztetni az első állásinterjúra…

Dilemmák – melyik ajánlatot válaszd?

Ha valaki ilyen témában kér tanácsot tőlem, arra nem adhatok egyértelmű választ. Ilyenkor szempontokat, lehetséges következményeket vázolhatok csak fel, más helyett nem dönthetek. Tényleg nehéz eset, amikor egy álláskeresés végén több állásajánlat vár, és ebből értelemszerűen egyetlenre tudsz igent mondani. Egy rosszul megválasztott állás komoly törést okozhat az egzisztenciánkban, szakmai előmenetelünkben, így a dilemma nagyonis valós.  Miután már te is, a cégek is sok energiát fektettetek az állásinterjúkba, dokumentálásba, illik kicsit jobban megmagyarázni a nemleges választ, hogy legyen információjuk arról, mit nem csináltak jól. Vagy arról, hogy mindent jól csináltak, de mégsem ők a befutók.

Ahhoz, hogy több állásajánlat közül jól tudj választani, sokat kell tudnod minden ajánlatot tevő cégről. Ezért állásinterjúkon muszáj rákérdezned pár olyan dologra, ami nagyban befolyásolja majd a szakmai előmenteledet és akár az egész életedet is.  A tőled elvárt eredményekkel, azok teljesíthetőségével tisztában kell lenned. A cég középtávú elképzelései is fontosak lehetnek: hová szeretnének eljutni 5 éven belül, ezáltal te hová juthatsz el náluk, milyen módszerekkel szeretnének fejlődni, milyen szerepet szánnak ebben neked közvetlenül vagy közvetve? A cégről képet alkothatsz akár a sajtóból is: cikkeznek-e problémákról vagy éppen sikerekről? Utánuk nézhetsz céglistákban, Google kereséssel, közösségi oldalon talán találsz ismerős ismerősét, akit az ismerősöd segítségével megkereshetsz, megkérdezheted a cégről. Lehet, hogy a honlapján lévő ügyfélreferenciák mentén találsz ismerőst, akit meg tudsz kérdezni. Ha közvetítőn keresztül jutottál a lehetőséghez, a közvetítőt is felhívhatod, kikérheted a véleményét, jelezve azt, hogy épp hezitálsz. Mivel ő abban érdekelt, hogy kihelyezzen téged, magától csak a cég előnyeiről fog beszélni. Ám abban is érdekelt, hogy te hosszútávon maradj ott, ahová kihelyezett, így ha érzi a bizonytalanságodat, és kifejezetten rákérdezel a hátrányokra, erről is beszélni fog. Sok érdekesség kiderülhet így egy cégről…

Mire érdemes nemet mondani?

A leendő cégben lévő bizonytalan helyzetek a te szakmai életben is bizonytalanságokat fognak okozni. Az mindig gyanús, ha „még nem tudjuk”, „még alakulóban van” és hasonló válaszok érkeznek. Ilyen esetben nem tudsz célorientáltan, eredményesen dolgozni, hiszen pl. nem határozták meg, mi számít jó eredménynek. Az ellenkezője is lehet riasztó: a túlságosan merev sémák, a közvetlenül előírt munkamódszerek mellett az általuk elvárt eredményt nem látod általad teljesíthetőnek, miközben sem a módszerek, sem az elvárt eredményekben nem látsz rugalmasságot.

Hacsak nem válságmenedzser vagy, a „megmentői” szerepet sose vállald. Nem valószínű, hogy te el tudod adni azt a szolgáltatást, amit az előző értékesítők nem, az sem biztos, hogy a már elrontott terméket komoly fejlesztői munkával használhatóvá tudod tenni. A rosszul szervezett céges folyamatokat csak akkor lehet megváltoztatni, ha erre a cégen belül van támogatás, anélkül hiába vagy zseni. Ezeket a cégek általában jó lehetőségnek, „kihívásnak” (muhaha) tüntetik fel, valójában egy utolsó, kétségbeesett próbálkozás, hogy találjanak egy értelmes embert a feladatra. Aki csak kivételes esetben járhat jól.

Gyanús, ha a cég ajánlata folyamatosan változik a tárgyalások során, és nem a te javadra. Ha az első ajánlat még sokkal előnyösebb volt, mint a kialakult, papírra vetett konkrétumok, akkor az a cég nem feltétlenül fog másképp viselkedni később sem.

Mondj nemet, ha a jövőbeli közvetlen főnököd nem lenne szimpatikus. Nem baj, ha nincs racionális magyarázat, „csak” érzed, hogy ez az együttműködés nem lesz jó. Ennek lehetnek jelei abban, ahogy magadban kezeled a helyzetet: ha halogatod a telefonhívást, amiben igent kellene mondanod, ha inkább zavarba hoz az ajánlat (mert irreálisan jó!), mintsem örömmel tölt el, ha kényelmetlenül érezted magad valamelyik interjún.

Telefonon

Ha felhívnak, hogy téged választottak, nagyon hirtelen kell tudni udvariasan nemet mondani, így minden állásajánlat esetében előre gondold végig az indokaidat. A „köszönöm, már nem aktuális” nem túl előremutató, hasznosabb, ha kicsit részletesebben fejted ki, miért nem.  A nemleges válasszal ugyan kellemetlenséget okozol, de a visszajelzést mégis segítségként fogják értékelni, és akár legközelebb is megkeresnek ajánlattal – azt már jobban szabva a te igényeidre. Ezzel a munkaerőpiac keresleti oldalát is tudjuk egy kicsit alakítani álláskeresőként, élni kell hát az alkalommal. Ha a cég azt látja, hogy bizonyos összeg alatt nincs elérhető szakember, vagy ha az adott főnökkel senki sem hajlandó együttdolgozni, ezt megpróbálja korrigálni.

Az indokok – ha lehetséges – legyenek őszinték: mást választottál, és az általad választott cégben több a fejlődési lehetőség, jobb a juttatási csomag, jobban tudod használni a nyelvtudásodat, kevesebbet kell utazni, jobb a munkaidő-beosztás, a részletes feladatleírásból úgy gondolod, inkább neked való stb. Ha a leendő főnök ellen van kifogásod, szépen csomagold be a kritikát: „úgy érzem, nem találnánk meg a közös hangot hosszútávon”, „nagyon másnak tűnik a munkamódszerünk, stílusunk, és ez konfliktusokat okozhat” — de számíts rá, hogy erre akár részleteiben is rákérdeznek. A cégnek különösen fontos az alkalmazottairól kapott visszajelzés a külvilágtól, ill. a toborzónak is hasznos, ha az ügyfeléről olyan infót kap, amit ő maga nem tudott volna meg.

Írásban

Röviden, tömören fogalmazz, ne kritizáld a céget, ne dicsérd magad. Általában az első állásinterjú után derül ki, hogy a feladat nem az, aminek látszott, és te ezt nem szeretnéd, de már behívnának következő körre… Vagy még nem hívtak be, de nem is akarnál menni. Ilyenkor inkább írj egy nemleges választ, hiszen semmi értelme arról tárgyalni, amit nem akarsz. Főleg toborzók, közvetítők veszik használt az ilyen leveleknek, jó eszköz a kezükben arra, hogy meggyőzzék a munkáltatót: nem attól lesz egy pozíció vezetői, hogy annak hívják, nekik nem vezető kell, nekik nem senior kell, a kitalált juttatási csomagért nem lehet olyan embert találni, amilyet szeretnének stb.

Ha kevés az ajánlott fizetés: köszönd meg az ajánlatot, és írd meg, hogy egy ilyen pozícióban magasabbak a juttatási elvárásaid, mint amit ők ajánlottak. Esetleg hozzáteheted, hogy a jövőben is szívesen látod megkeresésüket, mert a pozíció neked való lett volna, tetszett a cég tevékenysége stb. (Nyilván csak akkor írj ilyet, ha tényleg tetszett…)

Ha nem a megfelelő szintű pozícióval találtak meg: Leírhatod, hogy eddigi tapasztalataid alapján szélesebb felelősségi körre, nagyobb önállóságra, magasabb szintű döntéshozói szerepre gondoltál. Ha te ennél magasabb szintre tartod megfelelőnek magad, és ez reálisnak tűnik számukra is, akkor ezt megjegyzik, és legközelebb esetleg egy komolyabb pozícióval keresnek meg. Itt érdemes leírnod, hogy a témában x év tapasztalattal, nagyvállalati gyakorlattal, vagy komoly szakmai minősítéssel rendelkezel. Ha a pozíció túl magas neked, akkor megírhatod, hogy ebben a témában junior pozíciókat keresel, és ha van ilyen jellegű ajánlatuk a jövőben, szívesen veszed. (Főleg pályaelhagyók számára jó kommunikációs lehetőség ez.)

Ha a cég vagy a munkafeltételek nem feleltek meg: nem érdemes leírni, hogy a düledező irodaház, a szocreál környezet, a kétes közbiztonság nem tetszett, mert ezen úgysem tudnak egyetlen döntéssel változtatni, üres kritikára meg nincs szükségük. Ilyenkor elég annyit írni, hogy úgy érzed, nem te vagy a megfelelő ember erre a pozicíóra, nem ilyen feltételekre gondoltál. Ugyanezt írhatod akkor is, ha nem tetszik, hogy az egyperces késésért fizetéslevonást helyeztek kilátásba, ha a próbaidőre nem akarnak bejelenteni, ha bármilyen egyéb inkorrekt feltételt támasztottak.

———

Összességében: Sok toborzó, közvetítő figyel arra, hogy a jövőben neked inkább való ajánlattal találjon meg, persze csak akkor, ha jelzed, mi a neked való. Ha sok negatív visszajelzést kapnak egy ügyfelükről, akkor a későbbiekben akár elutasíthatják az ügyfelet, nem vállalják a keresés, a saját szakmai hitelük érdekében. A korrekt  válaszaid hitelessé tesznek, még akkor is, ha nemleges választ adtál, és a visszajelzésekkel a munkáltatók is alakíthatóvá válnak.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz hot-spot (törölt) hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    Értem amit mondasz, és sajnos élek is a moderáció lehetőségével, mert muszáj. Álláskeresés témában, azt gondolom, néha hatékonyabb, ha vélemény és ellenvélemény, kinyilatkoztatás és cáfolat is jelen van. Nyilván ennek csak bizonyos szintig lehet teret engedni, ezért van az, hogy szegény házitrollom minden poszthoz kénytelen újra regisztrálni. Viszont látszik a fejlődés rajta is: eleinte még simán fröcsögött, mostanra érvelni próbál. Még nem szakadt el a durvaságtól, de megvan benne az elszakadás igyekezete.

    Segíteni viszont csak annak vagyok hajlandó, aki ezt kifejezetten akarja: ennek minimális feltétele, hogy írjon nekem egy e-mailt.

  2. karnak
    mondta:

    # jobangel:

    nem mindig ertek egyet azokkal a dolgokkal amit irsz, de az hogy normalisan foglalkozol a kerdessel szimpatikus es jo dolog.

    az hogy rad zudul a tortenet vele jar, de ettol fuggetlenul ez pl egy korrekt poszt, szerintem sok szempontbol a blog is hianypotlo, keep up, koszi azok neveben akiknek igazabol szol.

    viszont meddo vitaba szerintem ne menj bele, sot ami nagyon off vagy elkepeszto hangnem azt akar moderalni is lehetne… mert bar tobb a kattintas viszont elviszi a tartalomtol teljesen a blogot. (ertem hogy segiteni akarsz a valaszokkal, es ez jo, de ha valaki nem akar elni vele, vagy elereszti a fule mellett, vagy a vilaggal van baja, az nem biztos hogy ide tartozik.
    – masreszrol egy bizonyos szintig szorakoztato… de ahogy nezem a poszt tartalmahoz kepest mar cromwellnel es utcai megeroszakolasnal tart a kommentsor, wtf?!

  3. jobangel
    mondta:

    @Rutinosszűz: József Attilát pótolták, akiknek az volt a dolguk. A halála után is volt Nyugat pl. HR (vagy éppen logisztikai) szempontból igenis simán pótolva volt. A „termékei” helyére találtak helyettesítő „termékeket”, az ő helyére újabb „beszállítókat”, „gyártókat”. (itt nem pejoratív az idézőjel, hanem az átvitt értelmet jelöli)

    Ez ma sincs másképp: az egyik legszörnyűbb HR-feladat a hétvégi balesetben meghalt kolléga helyére hétfőn reggel elindítani a keresést, de attól még megoldandó feladat. Vagy ha a toborzó tudja meg, hogy kulcsember vesztette életét az ügyfélnél, lehet gondolkodni azon, hogyan kezdjen a pótlásról beszélni az ügyféllel. Tetszik vagy sem, mindenki pótolható.

  4. jobangel
    mondta:

    @Rutinosszűz: Majd mikor a sztrájk is sikertelen (nálunk mindig az), indulhat az értelmes párbeszéd végre.

  5. Rutinosszűz
    mondta:

    József Attilát meg azért, mert azt írtad, nincs pótolhatatlan ember.

    Ami az erőszakmentességet illeti: olykor – szerencsére – hatásos. Ám ahhoz, hogy némileg javuljon a színesek helyzete az USA-ban, rengeteg lázadásra volt szükség. És bár MLK mozgalma erőszakmentességet hirtetett, Kinget megölték, és a halálát követő sok-sok ezer erőszakos cselekedet vezetett ahhoz, hogy legalább jogilag megváltozzék a színesek helyzete.

  6. Rutinosszűz
    mondta:

    Azért álljon itt egy nem művészi példa is.

    A(z egykori) Szovjetunió megnyerte az űrverseny első szakaszát. Az első műhold, az első ember vezette űrhajó, az első távközlési műhold, stb. szovjet gyártmány volt. Ezeket az eszközöket egy, a második világháborúban pályafutását kezdő, hihetetlenül nagy tudású csapat (valódi csapat, nem olyan, ahogy ezt a HR-esek értik) fejlesztette ki.

    Az USA megvásárolta a náci rakétaprogram vezetőjét, a sok ezer embert halálba küldő Werner von Braunt, aki kifejlesztette az Apolló program hordozó rakétáját, és ezzel megelőzve a SzU-t: először lépett ember a holdra.

    A SzU nem tudott jó holdrakétát fejleszteni. (Ha érdekel, leírom, mi volt a hiba.) Új emberek próbálkoztak ezzel, mert a régi gárda kiöregedett, és az új nem volt olyan tehetséges.

    Lehet, hogy ha az USA-nak nem Braun dolgozik, 10 évet csúszik a program. Lehet, hogy addigra a szovjetek is rájönnek a titokra.

  7. jobangel
    mondta:

    @Rutinosszűz: Egyetlen szabadságharcunk sem járt sajnos sikerrel a történelem során(ez a mostani „gazdasági” sem), de rengeteg áldozatot követelt mindegyik. A Kiegyezés pl. hozott pozitív eredményeket. A kompromisszum, a kommunikáció működik, az erőszak meg nem.

    József Attilát meg miért is kéne pótolni?

  8. Rutinosszűz
    mondta:

    Az eredmény az, ha minden jól megy, de ehhez meg kell mutatni, hogy nagyon is rosszul megy. A károkozás nem öröm, hanem figyelemfelkeltés és kényszerítés arra, hogy jobban menjen. A fejek önmaguktól nem jönnek rendbe. Ha senki nem vállalna közmunkát, ha országos sztrájk törne ki, ami addig tart, amíg a közmunkáért is teljes bért fizetnek, a fejek meggondolnák, mit cselekednek. Ezért kell összefogni. a dolgozói öntudat nem egyéni, hanem közösségi, társadalmi öntudat.

    Bizony, a királyt föl kellett akasztani… Bizony, 1848-ban forradalom tört ki, hogy szabadabb, függetlenebb legyen a népünk. Bizony, a munkás bére csak annyi, amennyit kicsikar – írta a szerinted pótolható József Attila. Bár arra nem válaszoltál, őt hogyan pótolnád.

  9. jobangel
    mondta:

    @Rutinosszűz: Szóval az az eredmény, ha minden megbénul, és nem az, ha minden jól megy? Ez a nemes cél?

    A dolgozói öntudat valóban kicsi: pl. ezért van az, hogy emberek megeszik a rossz dumát, hogy „munkáért segélyt” – a „munkáért munkabért” helyett, és még tapsolnak is az álláskeresői juttatások csökkentésének, miközben arra még munkavállalóként súlyos pénzeket fizettek be munkavállalói járulék formájában. Tán ezeket kellene helyretenni a fejekben, nem azon gondolkodni, hogyan lehet minél nagyobb kárt okozni, csakis a károkozás öröméért.

  10. Rutinosszűz
    mondta:

    Egyébként távlatokban gondolkodó cég nagyon is megbecsüli a pótolhatatlan embereit. Mert a pótolhatatlan emberi megbízhatók, nagy teljesítményt tudnak nyújtani, és alkalmasak a következő generációs pótolhatatlan emberek nevelésére.

    egy ismerősöm Angliában dolgozik, és elmondta, hogy ahol ő van, miért alkalmaznak magyarokat szívesen. Hát éppen azért, mert találékonyak, nem várják az utsításokat, hanem megoldják a problémákat. Amikhez nekik hat angol szakira van szükségük, azt egy magyar hamarabbb oldja meg. Mert szerencsére mi még nem az ISO-ban, hanem ebben nőttünk föl.

    A feltalálók, konstruktőrök, a munkájukat hivatásként szeretők nem kárt akarnak okozni, hanem büszkék az eredményeikre.

    amikor pár éve a BKV-nál egy nagyobb sztrájk volt, többek között azért folyt a sztrájk, mert a karbantartás rossz volt. És a buszvezetők féltették a mi életünket, az utasok életét is. Ha szerinted kártevők voltak ők…

  11. Rutinosszűz
    mondta:

    Jobangel: Kivel pótolnád pl. József Attilát?

  12. jobangel
    mondta:

    @Rutinosszűz: Ez nagyon romantikusan hangzik, csak épp a tények mást mutatnak.
    A „pótolhatatlan” ember a legveszélyesebb, a cég ki van szolgáltatva neki. Ha ezt egy cég hagyja, akkor az egyenes út a tönkremeneteléhez. Ezért értelmes cég ezt nem hagyja.
    Lsd. még példáid szerinti tömegközlekedés és eü. amik ugye nem virágoznak nálunk, az értelmes szervezés sem jellemző rájuk, de tele vannak pótolhatatlan emberrel, akik rengeteg kárt tudnak okozni az adófizetőknek, ha úgy akarják. Ellenben hiába pótolhatatlanok, mégsem élnek az átlagnál magasabb életszínvonalon, a károkozás és a benne lévő tárgyalási potenciál az egyetlen „előnyük”, amivel mégsem mennek semmire. Ráadásul megjelentek a magánszolgáltatók, az eü-ben elég erőteljesen, és a közlekedésben is van ilyen irányú kezdeményezés.
    Vesd össze ezt a helyzetet a spanyol légiirányítók 2010-es sztrájkjával, ahol a hadsereg szakemberei vették fel a munkát helyettük – mert tudták pótolni a magukat pótolhatatlannak tartó embereket.

  13. Rutinosszűz
    mondta:

    @Negyvenértelmiségi: Nem a sört, cica. Hanem az életben maradáshoz szükséges vizet vagy gyógyszert. Sokunknak nem telik sörre. És nem is alkoholizálunk.

  14. Rutinosszűz
    mondta:

    Én viszont azt gondolom, hogy senki sem pótolható. Sőt. Ha egy cégtől a pótolhatatlanokat küldik el – tehát azokat, akik érdemben segítik a cég virágzását a szó üzleti, emberi, alkotó értelmében – attól függ, hogy milyen cégről van szó – akkor a cég előbb-utóbb valamilyen értelemben tönkre megy. Ha egy kórházból elküldik az összes orvost és ápolót, ha a BKV-tól a sofőröket, akkor ki fog gyógyítani és ki fog utasokat szállítani?

    A HR-esek persze pótolhatók. Sőt, nem is kell pótolni őket, mert fölöslegesek.

  15. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: Van abban azért valami báj, hogy beleadod az ember szájába azt, amit nem is mondott. 🙂

  16. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: Mindenki pótolható, még a pápa is, mint kiderült nemrég. Sőt, ökölszabály, hogy a cégtől a pótolhatatlan embereket kell először kirúgni.
    És ha elfogadtuk, hogy mindenki pótolható, akkor senkiben ne legyen ambíció? Üljön a sarokban, és kushadjon, mert pótolható? Ne tanuljon, ne akarjon semmit, mert ő a „kisember”, akinek majd megmondják, mit kell csinálni, mit szabad akarni? Ez az egyik lehetőség, bár ebből nem lesz egyéni boldogulás – ill. pont annyi lesz, amennyit a megmondó hatalom enged neki. A másik lehetőség, hogy nekiáll dolgozni mindenki a maga boldogulásán. Ez utóbbiban több lehetőség van, bár kétségkívül sokkal fárasztóbb az előzőnél.

  17. Névtelen
    mondta:

    @Negyvenértelmiségi: Nem tartom valószínűnek, hogy engem zaklatni fognak a a fejvadászok meg a cégek, mert pótolható vagyok. Szóval ezt akkor meg is válaszoltam. 🙂

  18. Negyvenértelmiségi (törölt)
    mondta:

    @Philosoraptor:

    Azoknak szól a poszt, akik visszaküldik a meleg sört akkor is, ha szomjasak. Azt neked kell tudnod, te visszaküldöd, vagy megiszod az utolsó cseppig („ha már kifizetted”).

  19. levendulabandi
    mondta:

    @Philosoraptor: Bele se gondolok!

  20. levendulabandi
    mondta:

    @Philosoraptor: Pótolható továbbá egy asszisztens, bérszámfejtő, angoltanár, jogász,idegenforgalmis szakember is. Mert sok van belőlük. Illetve nincs annyi ilyen képzettségű emberre szükség, mint amennyi állás van.

  21. Névtelen
    mondta:

    @levendulabandi: És mennyi lenne, ha a 3 hónap múlva kiesett embereket is hozzáadnánk!

  22. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: Az egy dolog, hogy te miben hiszel, meg mi a magyar valóság. Én nem írtam kisembert, hanem az emberek többségét, de akkor elmagyarázom, mert látom, hogy nem akarod megérteni. Az emberek többsége az, aki átlagfizetést keres, átlagos beosztásban, és bizony sajnos pótolhatóak, ilyen például tipikusan a kereskedelem vagy a szalag mellett állni, de mondhatnám az olyan munkákat is, amihez csak jogsi kell…

  23. Negyvenértelmiségi (törölt)
    mondta:

    @jobangel:

    „A „kisemberben” meg nem hiszek, nincs ilyen kategória. Aki annak nevezi magát, ahhoz az első tanácsom, hogy ezt felejtse el baromi gyorsan. Mert pont attól lesz „kisember”, hogy kinevezte magát annak.”

    Csak forgatom a fejem jobbra és balra.

    Hát mégis vannak még polgárok, akik visszaküldik a meleg sört?

  24. jobangel
    mondta:

    @pcomment: de bátor csak akkor lehetsz, ha nem kenyérre kell a pénz.

  25. pcomment
    mondta:

    @Bambano: Én is pont ugyanígy gondolom, de sajnos az erre alkalmas személyek listája még szűkebb. A válság viszont óriási lehetőség azoknak, akik elég alkalmazkodóak és bátrak ahhoz, hogy belevágjanak valamibe/fellendítsenek valamit, amit mások szimpla hülyeségnek tartanak.

  26. jobangel
    mondta:

    @Rutinosszűz: Cél, hogy a közmunkás szintig már el se jusson. Ha mégis eljutott, találjunk kitörési pontot.

  27. Rutinosszűz
    mondta:

    Jobangel: vegyünk példaként egy kistelepülésen élő közmunkást, akinek megmondja a polgármester, hogy ha egy szót is szól, ki van rúgva, és két évig se szocellátás, se segély, se semmi.

    Szerinted önérzeteskedik ezután? Mondopm, hogy fogalmad sincs arról, hol élsz, vagy csak cinikus vagy.

  28. jobangel
    mondta:

    @Rutinosszűz: Igen, néha az „elit” sokkal bunkóbb tud lenni, és sok baj van az önértékelésükkel is (nem mernek nemet mondani pl., inkább nem mondanak semmit, amitől bunkónak látszanak, miközben csak bátortalano, amit nagyképűséggel lepleznek).
    A „kisemberben” meg nem hiszek, nincs ilyen kategória. Aki annak nevezi magát, ahhoz az első tanácsom, hogy ezt felejtse el baromi gyorsan. Mert pont attól lesz „kisember”, hogy kinevezte magát annak. Igenis legyen önérzete egy 8 általánost végzett embernek is, és várja el, hogy megbecsüljék. Így általában el is éri a megbecsülést.

  29. Névtelen
    mondta:

    @vilagpolgar: Nem tudom, hogy melyik országban élsz, de itt Álomországban nem könyörögnek neked, vagy elvégzed a munkát vagy pedig mehetsz Isten hírével, van helyetted ezer másik jelentkező… Legalábbis az olyan munkakörökben, amit az emberek többsége végez itthon.

  30. Negyvenértelmiségi (törölt)
    mondta:

    @Bambano:

    Ha van hozzá támogatás, és persze érted a dolgodat, vagy legalább mákod van, akkor jó.

    De ha azt várja el a válságmenedzsertől a tulajdonos, hogy úgy legyen ezentúl minden szép és jó tegnaptól, hogy közben minden ugyanúgy folyik tovább, az nem az igazi.

  31. Negyvenértelmiségi (törölt)
    mondta:

    Nagyon korrekt poszt.

    Témától függetlenül, világítótoronyként magaslik nemcsak az átlagos, hanem az elitnek mondható színvonal fölé is.

    1. A téma súlya eleve nagy: munkahelykeresés, állásinterjú, önmenedzselés.
    2. A lényegről írt a szerző, nem a körítésről, a bulvárról.
    3. A poszt a polgárokhoz szól, nem a posztkádári „kisemberhez”, és nem is az újlipótvárosi romkocsmákban szocializálódott álértelmiségiekhez. Win-win üzletet ajánl. Nem azt fejtegeti, milyenre borotválkozz az interjú előtt és hány órával, hanem hogy hogyan állj ki jogos érdekeidért úriember módra, kölcsönös hasznára egymásnak azokkal, akikkel kapcsolatba kerülsz.
    3. Jót írt, és jól írt.
    4. Olyat írt, amitől jobb lesz a világ.

    Gratulálok, jobangel!

    Csak ezt vitatnám mégis – éppen azért, mert az ellenkezőjéről előtte megerősítettél meggyőződésemben:

    „Ha a cég vagy a munkafeltételek nem feleltek meg: nem érdemes leírni, hogy a düledező irodaház, a szocreál környezet, a kétes közbiztonság nem tetszett, mert ezen úgysem tudnak egyetlen döntéssel változtatni, üres kritikára meg nincs szükségük. Ilyenkor elég annyit írni, hogy úgy érzed, nem te vagy a megfelelő ember erre a pozícióra, nem ilyen feltételekre gondoltál.”

    Azt gondolom, ezen esetekben is az egyenes a jó irány.

    Ha nem tetszik az irodaház, vagy rossz környéken van, nem pályázom meg az állást.

    Ha később derül ki, hogy nem tetszik a munkahely, akkor ezt közlöm. Esetleg másik helyen is el lehet végezni azt a munkát. Lehet, hogy másik helyen is lenne hasonló munka. Vagy másmilyen. Ha senkinek nem tetszik a telephely, majd elviszik jobb helyre.

    A közbiztonságnak utána lehet nézni előre. Ha menet közben derül ki, hogy baj van vele, azt is érdemes közölni. Talán mégiscsak lehet tenni az érdekében. Ha mégsem, akkor majd szépen kiürülnek a bűnözés sújtotta városrészek, és csak a bűnözők maradnak. Vagy tesz valamit a rendőrség, mielőtt az utolsó üzlet is lehúzza a rolót.

  32. Bambano
    mondta:

    pedig a legjobb melók a válságmenedzseri melók…

  33. hot-spot (törölt)
    mondta:

    @vilagpolgar: Azért,mert így csak egy maroknyi csoportnak okulás, a többség pedig nem lett okosabb.

  34. vilagpolgar
    mondta:

    @Philosoraptor: Miért baj az, ha nem az „egyszerű emberhez” szól?

  35. Névtelen
    mondta:

    @pcomment: Tehát kijelenthetjük, hogy nem az „egyszerű” embereknek szól ez a cikk. Amiből ugye a legtöbb van.

  36. vuvuvu2
    mondta:

    pontosítsunk: amikről a fentiekben szó van nem állásajánlat, hanem megkeresés. 1. esetben nem szükséges válaszolni, 2. és 3. esetben röviden és tömören nyugodtan lehet jelezni hogy köszönöm, most nem tervezek váltani.

    az állásajánlat az azt jelenti, hogy már túl vagy 1-2-3-sok fordulón és téged választottak ki. nem t’om milyen szagértő írja ezt a blogot, de ha ezt nem tudja, akkor elég gyenge a szaglása…

  37. jobangel
    mondta:

    @ithakan: Köszi a témajavaslatot, hamarosan mesélek róla!

  38. ithakan
    mondta:

    Jó cikk, kjó blog!
    Lehet, hogy nem illik annyira a blog profiljába, de engem még az is érdekelne, hogy hogyan kell „szépen” felmondani. Szerintem ez még nehezebb, de még fontosabb a jó kapcsolat megőrzése, hiszen a régi munkahelyén már ismerik az embert.

  39. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: Ahogy fentebb is írták, vezetői, középvezetői, de akár kismenedzseri pozíciókban, egyes esetekben asszisztenseknél is. Cégmérettől tapasztalataim szerint kevésbé függ, ha a kis magyar selfmade-man vezetőt a sokadik jelölt tartja túl bunkónak ahhoz, hogy együtt dolgozzon vele, az is infó, ha a multi nem talál embert a túlzott elvárásaihoz, kevés pénzért, az is fontos a HR-esnek (mehet meggyőzni a főnököt, a külföldi vezetést stb.)

    Toborzóknál minden pozícióban értelmezhető, ami náluk megfordul. Egy fizikai munkás is mondhatja telefonban, hogy köszöni, de talált egy jobban fizető vagy épp közelebbi helyet, vagy olyat, ami nem 3 műszakos, ezért neki jobban megfelel.
    Levelezni inkább adminisztratív, vagy szellemi, vezetői munkakörökben szoktak ebben a témában.

  40. Acmee
    mondta:

    @Philosoraptor: Mindegyikben…

    Engem vezetői – mérnöki munka alapú – ajánlattal kerestek meg, amelyhez mondhatnám, hogy nevetséges csomag társult. Jelenleg a vezetői titulust sajnos nem élvezem magaménak, azonban így is bővebb a mostani csomagom, mint a megajánlott álláshoz tartozó. Mondhatnám, hogy eléggé mellényúlt a kérdéses vállalat a csomag összeállításakor…

  41. szomorutojas
    mondta:

    @Philosoraptor: Középvezetői pozíciótól felfele főleg közép- és nagyvállalatoknál, vagy ritka tudást igénylő szakmákban.

  42. pcomment
    mondta:

    @Philosoraptor: mérnöki, kutatói, vagy közép- és felsővezetői szinteken, ott meg szerintem elég sok szakmában. Persze nem igazán aktuális ez mostanság, de később, amikor Mo. már maga a Kánaán lesz, még hasznos lehet 🙂

  43. Névtelen
    mondta:

    Milyen szakmákban érvényesek a fentebb leírtak?