Kincskereső közvetítők

Kincskereső közvetítők

Mint már egyszer saját történetemen keresztül bemutattam, a toborzók, közvetítők érdemi segítséget tudnak nyújtani az álláskeresőknek az álláskeresés folyamatában. Az álláskeresők oldaláról egy toborzó, közvetítő cégről legtöbb esetben csak annyi látszik, hogy kapott egy keresési megbízást, felad egy sablonos álláshirdetést, vár egy kicsit, majd interjúztat néhány jelöltet a beérkezett jelentkezőkből. Akik megfeleltek, következő körben már a megbízó cégnél interjúznak, onnantól a közvetítő látszólag nem csinál semmit. A valóság ennél jóval összetettebb.

Nagyobb cégeknél, ahol van külön HR osztály, a közvetítők jól bejáratott együttműködés mentén toborzást, előszűrést végeznek, a többit a belső HR végzi.Az álláskereső végigcsinálja a folyamatot, és álláshoz jut. Valószínűleg profi fellépése, komoly szakértelme és gyakorlata, valamint jó álláskeresési technikái miatt könnyen, nem igényel különösebb támogatást.

Egy kevésbé jó helyzetben lévő álláskereső számára a közvetítők tevékenysége akkor érdekes, mikor kisebb, belső HR-szakértelemmel nem rendelkező cégek bízzák meg őket kereséssel. Az a cég, amelyik szakértőkre bízza a kiválasztást, profi hozzáállást mutat, van igénye a szakértelemre, valószínűleg több lehetőséget rejt az álláskeresőnek is, mint a szakértelem nélkül kiválasztásba kezdő versenytársaik. (Ha hozzáértés nélkül fog hozzá egy cég a kiválasztáshoz, abból meg ilyen idétlen hirdetések kerekednek.) A közvetítők nem vállalnak el akármilyen keresést, kockázatos cégekkel nem akar senki sem üzletet kötni. Ezek alapján közvetítőhöz fordulni kifejezetten előnyös az álláskereső számára, hiszen már a leendő munkáltató is átesett egy üzleti és egy szakmai szűrőn. Egy jó közvetítő ügyfeléről biztosan tudhatjuk, hogy valós igénye van új munkatársra, és lehet, hogy limitált az erre szánt költségkerete, de semmiképpen sem irreálisan alacsony.

A közvetítők pontosan tudják, hogy a gyengén megírt önéletrajzok, sablonos motivációs levelek mögött is lehetnek jó szakemberek, a diszkriminált társadalmi rétegek is rejtenek nagy tehetségeket. Igazi kincsek ők, hiszen gyorsan elérhetők, jól motiválhatók, akarnak dolgozni, egy kis cégben is látnak lehetőséget. Ha ilyen alkalmas jelöltet talál a közvetítő, van lehetőség arra, hogy meggyőzze a megbízót: a jelölt egy jó szakember, jól fog járni vele, de kompromisszumokat kell kötnie: mert a jelölt éppen kisgyermekes nő, 50 év feletti, vagy éppen nem egy trillázó-vidám lányka, de nagyon tud beszállítókkal tárgyalni, esetleg túlsúlyos, de szakmailag kitűnő jelölt, aki remek munkát fog végezni. A megbízó pedig racionális érvek mentén mindig meggyőzhető. Így lesz mégis állása diszkriminált csoportok tagjainak, álláskeresésben járatlan jelölteknek közvetítők segítségével. De ehhez az álláskereső megfelelő hozzáállása is kell.

Álláskeresés közvetítővel

Vele közösen, és nem rajta keresztül. Mert a közvetítő azon dolgozik, hogy összehozza a munkáltatókat a leendő munkavállalóval, és olyan munkavállalót találjon, aki hosszútávon beválik. Felméri a megbízó igényeit, megjelenteti az álláshirdetést vagy adatbázisokban keres megfelelő jelölteket. Ha a megbízó egy korlátozott anyagiakkal rendelkező kisebb cég, lehet, hogy pont a legjobbnak tűnő jelöltek nem lesznek megfelelőek az állásra, mert nem megfizethetők a megbízó által. Be sem hívják őket interjúra, mert nem valószínű, hogy fizetési igénye feléért hajlandó lenne váltani vagy feladni a jelenlegi céges autót, hogy metrózhasson a külvárosba. Ezért van az, hogy egyes álláskeresők – tévesen – a közvetítőket hibáztatják, mondván, tökéletesek lettek volna a munkára, de a közvetítők akadályozták az elhelyezkedésüket, egy sokkal gyengébb jelölt nyert, aki biztos valaki valakije és már győzött is a tájékozatlanság és a rosszindulat, mérgezve minden álláskereső életét.

Ha a megbízó kompromisszumkész, komoly esélyt kapnak az alacsonyabb végzettségűek, gyengébb nyelvtudásúak, pályakezdők, vidékiek stb. A korlátozott költségvetés miatt az ilyen megbízó fogékonyabb lehet egy Start kártyás vagy egyéb járulékkedvezménnyel alkalmazható jelöltre is. De ahhoz, hogy létrejöjjön az együttműködés a 3 fél között, az álláskeresésben kevésbé jártas jelölteket a közvetítőnek mentorálni kell. Interjúra hívja azokat, akik sejthetően passzolnak a céghez és az álláshoz is, a hátrányaik ellenére is. Ha az interjú is sikeres, a közvetítő tehet javaslatokat az önéletrajz, motivációs levél átírására, és a már közösen kijavított anyag jut el a megbízóhoz. Egyéb tanácsokat is kaphat a jelölt: mit mondjon, mit ne mondjon, milyen fizetési igénye lehet az adott cégnél. A jelölt vagy elfogadja a tanácsokat, vagy elutasítja a segítséget, akár azzal, hogy nem jelenik meg a következő interjún – gyakori jelenség -, akár aktívan kifejezi nemtetszését. Pl. éktelen üvöltésben tör ki a javaslatokat hallva, hogy mi az, hogy egy kiscsaj oktatja ki őt, mondja meg neki, mit írjon a CV-jébe, és mi az, hogy több interjúkör van, miféle kis gagyi cég ez, ő azt hitte, itt konkrét állások vannak neki, de vele mindenki csak szórakozik… A megfelelő jelölttel a következő kör már egy interjú lesz a megbízónál, ahol akár a közvetítő is megjelenhet, sőt az interjúztató oldalán ő maga is kérdezhet (ki akarja helyezni a jelöltjét a munkáltatóhoz, tehát úgy kérdez, hogy ezt segítse elő). Ezután általában a jelöltre vár még egy találkozó a megbízóval, ahol már szakmai felmérésnek lesz kitéve: itt már a közvetítő nem tud segíteni, de erre már mehet teljes önbizalommal a jelölt, hiszen a tudása adott, a cég nyitott rá, hogy őt alkalmazza, „csak” meg kell felelni.

A folyamat során a jelölt mindig fordulhat a közvetítőhöz, és mindenkinek azt tanácsolom, tegye is meg: ha mégsem jó az interjúidőpont, ha meggondolta magát az állással kapcsolatban, ha a fizetési igényébe elfelejtette beleszámolni az utazási költségeit, ha bármilyen kérdése merült fel a céggel, leendő főnökeivel kapcsolatban, ha bizonytalan abban, akarja-e ezt az állást stb. Olyat is láttam már, hogy a jelölt annyira bizonytalankodott – amit a közvetítő jelzett is a munkáltatónak – hogy a munkáltató úgy érezte, emel egy kicsit az ajánlott bruttón, hátha elmúlik a bizonytalanság. A közvetítő érdeke, hogy munkáltató és munkavállaló egyaránt jól járjon, így mindig segíteni fog, persze, csak ha tud róla, hogy segítség kell! Ezért kell tőle kérdezni, hozzá lehet fordulni végig az álláskeresés folyamán.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobkereso
    mondta:

    az hogy 1 darab visszautasított jelentkező üvöltözik, nem érv arra hogy a többinek sem kell akkor értesítést küldeni a buktáról, főleg azért nem, mert ezt az értesítés el lehet követni levélben is, és akkor nem tud a jelentkező üvöltözni, vagy igen, de azt csak a szomszédai hallják

    egyébként meg nem kötelező közvetítőket igénybe venni

  2. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: Akkor itt vagyok én! Ha “nem” válasz jött, mindig örültem neki, mert nem éreztem úgy, h semmibe vettek. :-)És ezzel sok ismerősöm így van.

  3. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: Miért is szívná meg?
    Semmi haszna sem lenne egy “kösz nem” válaszból. A normális jelölt vagy vállat rándít rá (ez a jobbik eset), vagy elkeseredik tőle, a sokadiktól meg konkrétan összeomlik az önértékelése. Az agresszív meg konkrét veszélyt jelenthet.

    Olyat még sosem láttam, hogy egy “kösz, nem téged választottunk” levélre hálás szívvel gondolt volna a cégre, HR-esre a jelölt.

  4. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: 1-2 idióta, üvöltő, agresszív jelölt miatt szívja meg a többi békés ember?

  5. jobangel
    mondta:

    @Guybrush Threepwood, mighty pirate: A céggel kapcsolatba kerülő emberek közül az elutasítottak mindig rossz szájízzel fognak emlékezni a cégre. Ha adsz visszajelzést, azért, ha nem, akkor meg azért. Mindenkinek rosszul esik, ha valahová nem felel meg, ez érthető is. A visszajelzés viszont olaj a tűzre. A posztban írt eset az üvöltő jelölttel még ennél is durvább: ő azt a visszajelzést kapta, hogy továbbmehet a következő körre, ha ezt-azt változtat az anyagán, és már ettől is őrjöngeni kezdett. Képzeld el, mi lett volna, ha a kolléganő azt közli vele, hogy nem felelt meg. Nyilván így sem jutott tovább, mert nem az esélyre koncentrált, hanem a saját sérelmére.

  6. Guybrush Threepwood, mighty pirate (törölt)
    mondta:

    @karnak: “a cégnek a visszajelzés 333 embernek nemleges válasszal (esetleg arra miért nem kérdéssel, plusz válasszal, stb) ráfordítás, idő, költség, munkaóra, egyebek. ez a mai piaci helyzetben nincs benne a megbízó által fizetett díjban nincs benne. “

    333 nemleges válasz az pontosan 1 e-mail. Ha ezek 10 %-a visszatelefonál az okokat firtatva, az lehet időigényes, de az a helyzet, hogy ez is benne van a pakliban és foglalkozni kellene vele.

    Arról nem is beszélve, hogy ezek szerint a céggel kapcsolatba kerülő emberek 90%-a keserű szájízzel emlékszik a dologra, ami elég rossz “public relation” szempontból és lehet, hogy így többe kerül a cégnek, mintha elküldött volna 1 mailt és elbeszélgetett volna az érdeklődő vesztesekkel.

  7. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: Az a baj, h nemcsak a shortlistedeket nem értesítik, de olyan is volt, h az utsó körre 2 ember maradt és így már csak egyet kellett volna kiértesíteni, de arra is lusták voltak.

  8. jobangel
    mondta:

    @karnak:
    Visszajelzések: bizony, nincs rá se idő, se jó hatása sincs, megértem, ha nem küldenek. Sőt, ez máshol sem gyakorlat, a legtöbb álláshirdetés az Usában, íreknél úgy végződik, “Only shortlisted candidates will be notified”. Ezt esetleg nálunk is be lehetne vezetni, nem is értem, miért pont ezt nem vették át a hirdetők.

  9. karnak
    mondta:

    @Bartush: ha ilyen van akkor mindenkeppen te tanacsold neki hogy hogy legyen (pl xy-nal mar kitoltottel tesztet, beszelj vele, hogy mi a helyzet es hogy adja at wz-nek a tesztet, vagy ilyesmi, epp ismerosommel tortent 2 hete ilyen. meglett a teszt, minden megoldodott nem kellett 2x kitolteni, raadasul annal 2. korre is ment, ergo jok voltak a tapasztalatok a masik interjuztatoval).

    sokszor sajnos tapasztalatlanok az ott dolgozok, ha nem abszolut rutin a dolog, nem a megszokott metodus van..

    ilyenkor az o kezuket kell fogni, vagy segiteni oket a helyes utra talalni. ugye ok is emberek, akar butak, akar tapasztalatlan fiatalok is lehetnek, csak a munkajuk miatt az elvaras veluk szemben olyan mint egy igazi fejvadasszal szemben, pedig nincs igy. (ok sem keresnek milliokat es nem 20 eves mindetlatott emberek)

  10. karnak
    mondta:

    # kommentek:

    azt azért látni kell, hogy az alkalmas és jó jelentkezők (gondolom 2-10 fő):
    – elég gyorsan (2-4 nap max) visszajelzést kapnak és új körre időpontot; akinek nem szólnak vissza (ha közvetítő, akkor valszeg valami profession/monster/cvonline hirdetés, ergo cca 100-400 ember) az esetek 99%-ában nem kap visszajelzést, ergo a vissza nem jelzés a visszajelzés, ennyi. lehet morgolódni, de vélhetően a cégnek a visszajelzés 333 embernek nemleges válasszal (esetleg arra miért nem kérdéssel, plusz válasszal, stb) ráfordítás, idő, költség, munkaóra, egyebek. ez a mai piaci helyzetben nincs benne a megbízó által fizetett díjban nincs benne.

    – ha nem alkalmas az illető, akkor hiába kérdez, hogy hogy áll, legtöbbször nem kap valós választ (hacsak nem volt szimpatikus az interjun mas okbol), hiszen velhetoen a neki adott infok mar nem tartoznak ra.

    – szoban, telefonon nem szokas elmondani, hogy sajna nem ő. az esetek egy részében felesleges körökbe torkollik, “miért”, anyázás, stb. ez nincs benne az időkeretben és mivel a nem az nem, ezért elkerülik ezt a helyzetet. ez sztem érthető. emailben van amelyik cég jelez, sablonlevéllel, aki tényleg keres, annak azt sem jó olvasni.

    – a szakmaiság sokszor gond, ez sajna igaz, de megint nem erről szól a poszt.

    – sajnos az ügyfél szűrés nem mindig tortenik meg, plane igy valsagos idoben, mostani peldak, hogy a cegek a megbeszelthez kepest mar mast mondanak a 2. koron, a vegso ajanlat pedig egy 3. verzio. ez zavaro, persze lehet egyeztetni a ceggel, de akar a tanacsado ceggel is, hogy o mit gondol, de sajnos ezt vagy kevesen engedhetik meg, vagy ugy gondoljak hogy kevesen engedhetik meg, szerintem akit kivalasztanak (ha normalis munkarol beszelunk persze) abba fektettek annyi energiat, hogy lebeszelheto ha a konstrukcio romlik.

  11. jobangel
    mondta:

    @Bartush: Lehet, hogy nem az alkalmazott volt gyenge, hanem a közvetítő cég (hiába nagynevű). Ha nem tud válaszolni a kérdésedre, akkor őt sem tájékoztatták rendesen, ami hiba. Ha tud, és nem akar, az meg az álláskereső számára legyen mindig gyanús
    (“majd személyesen elmondom” – “nem, telefonban mondja el, vagy nem találkozunk” 🙂

  12. jobangel
    mondta:

    @Lángharcos: Kérdés, hogy mire keresed… Álláskeresőként az allas.lap.hu egy elég jó listát ad róluk. Hogy ezekből az álláskeresőnek melyik jó, az szakmánként eltérő lehet. Van, amelyik közvetítő adminisztrációra tud jó embereket, van amelyik szoftvereseket tud jól vadászni, van amelyik fizikai munkásokat stb. Attól függ, mekkora az adatbázisa, és kik vannak benne. Hogy jó-e neked konkrétan, az attól függ, hogyan kommunikál. Ha hazudozik, mellébeszél, akkor nyilván nem jó, de attól még az ajánlata lehet jó. Csak nagyon résen kell lenni.
    Ha munkáltatóként keresed, pont úgy meg kell versenyeztetni őket, mint bármely más beszállítót. Referenciák, árak, garanciák, rendelkezésre állás, dedikált kapcsolattartó stb.

  13. Bartush
    mondta:

    Kérdezéshez: én is kérdeztem, aztán mivel válaszra sem méltatott a fejvadász hölgy, 1 hét múlva megismételtem a kérdést, ismét mély hallgatás. A hab a tortán az volt, amikor ugyanaz a fejvadász cég ugyanazon alkalmazottja 3 hónap múlva megkeresett egy másik állás miatt. Miután megkérdeztem, hogy fontos-e kitölteni ismét a teszteket, illetve a másik pályázat eszerint már nem aktuális, ismét csend lett. Vagy a cég a nagy neve ellenére még is csak komolytalan, vagy sikerült egy elég gyengécske alkalmazottba belefutni. Erre mi a megoldás?

  14. Guybrush Threepwood, mighty pirate (törölt)
    mondta:

    @jobangel: “Meg még egy csomó mindenre rá lehet kérdezni már az elején, ami neked fontos: pl. a leendő munkahely földrajzi helyére”

    Lásd első hozzászólás. Rákérdeztem egy csomó mindenre, aztán mégis 2-szer felmentem Budapestre feleslegesen (kb. 25.000 Ft munkanélküliként).

    Egyébként – ha csak nincsen 20 km-es körzetben – én már csak telefonos első interjúra vagyok hajlandó, mert annyiszor megszívattak. Érdekes Ausztriában (többször interjúztam oda és egyszer fel is vettek) nem volt semmi probléma. A koreográfia a következő volt: egy darab telefonos beszélgetés a fejvadásszal vagy a közvetlen hirdetővel, majd egy darab beszélgetés a felvételiztetővel személyesen, többnyire Bécsben (akkor is, ha a cég Salzburgban volt, mert ők valahogy hajlandók megosztani az utazási költségeket, talán érdekli őket annyira egy potenciális új munkaerő), majd max 2 héten belül jött a válasz.

    Arról nem is beszélve, hogy már a hirdetésben leírják, hogy mennyi az annyi – ellentétben a magyar gyakorlattal: versenyképes, oszt találd ki, hogy éhenhalni lesz elég vagy csak szomjanhalni 🙂

  15. Lángharcos
    mondta:

    Hol érdemes jó közvetítőt keresni?

  16. jobangel
    mondta:

    A pozícióleírásokat nem tilos előre elkérni mailben pl. Ha megkaptad, és még mindig nem egyértelmű, lehet kérdezni. Ha gyanús, rá lehet kérdezni, hogy a “pénzügyi tanácsadó” meg a “nyugdíjtervező” az ugye nem biztosítási ügynök? (Dehogynem az.) Meg még egy csomó mindenre rá lehet kérdezni már az elején, ami neked fontos: pl. a leendő munkahely földrajzi helyére, arra, hogy ugye nem egy versenytárs cég a mostani cégedhez képest, mert olyat nem vállalsz, stb. Mire készülj az első interjún? (Ha csak egy beszélgetést akar, aztán szci teszt lesz belőle, akkor ott lehet hagyni, panaszlevelet írni a főnökének, hogy hazudott – bár ha a szci teszt szci szándékokból és nem tudatlanságból van használva, tökmindegy, hogy panaszkodsz-e, de hátha mégis ér vmit).

    Ne feledjük, ők is olyan szolgáltatók, mint a közértes eladó, lehetnek elvárásaink velük szemben.

  17. levendulabandi
    mondta:

    Nekem ezek a bajaim velük:

    – nem jeleznek vissza (bár megígérik)
    – gyatra a nyelvtudásuk
    – behívnak olyan pozícióra amihez közöm sincs, de ez már csak az odautazás után derül ki (jobb lenne, ha lenne költségtérítés, így a kamuinterjúk drasztikusan csökkennének mindenhol)
    – sokan sajnos csak adathalászok, pénzmosók, szci-k (és itt kérek elnézést a tisztességesektól, mert ezek az ő renoméjukat is rontják)

  18. Bartush
    mondta:

    Nekem sincs jó tapasztalatom a fejvadászokkal.
    Volt olyan, aki a 2. kör után semmi visszajelzést nem adott, nagyon profi volt. Rendszeresen nem tudják pontosan, hogy mit is takar a meghirdetett pozíció. Volt olyan állás, ahol fontos volt az olasz nyelv, de az interjúztató, akinek ugyan fel kellett volna mérnie a nyelvtudásomat, csak angolul és magyarul beszélt – ez profizmus? ezek a példák, nem kis ismeretlen fejvadász cégekkel estek meg.
    Eddig egyetlen egy állást sem találtam fejvadászok révén. Nem is bízok meg már bennük.

  19. determ
    mondta:

    A fejvadászokkal az a baj, hogy rettentően felhígult (már) az egész. Amikor még pár éve interjún voltam, előfordult nem egyszer, hogy én adtam a kedves hölgy szájába az idegen szavakat… Sokszor csak sablon kérdéseket tesznek fel és látszik, hogy a viselkedésemet sem figyelik, csak csinálják, amit a papírra írtak nekik. Ez nem professzionális és nem jó semmire.
    A jó közvetítő “tudja”, mit és hogy kell kérdezni és figyelni – előzetes megbízói beszélgetés alapján – és ekkor tényleg segít azzal, hogy előszűri az embereket, így a megbízónak sokkal kevesebb embert kell interjúztatnia.
    Nem olyan régen váltunk meg az egyik közvetítőnktől, mivel nálunk elvárás a magasszintű angol és olyan embereket küldött, akik alig tudtak megszólalni. Ez tipikus példa a rossz közvetítőre.

  20. Guybrush Threepwood, mighty pirate (törölt)
    mondta:

    “Mint már egyszer saját történetemen keresztül bemutattam, a toborzók, közvetítők érdemi segítséget tudnak nyújtani az álláskeresőknek az álláskeresés folyamatában. “

    Csak az első mondahtoz szólnék hozzá:

    1. Nem tudom, az mennyire számít segítségnek, ha a 2. budapesti interjún derül ki a német tulaj elmondása alapján, hogy a meghirdetett kereskedelmi igazgatói állás valójában telemarketing és Székesfehárváron kell végezni, miközben én 2-szer tök feleslegesen felutaztam Sopronból… költségeim megtérítése természetesen elmaradt.

    2. Azt sem tudom mennyire számít segítségnek, hogy előzetes telefonos egyeztetéskor a fejvadász bruttó 500-ról beszélt, a soproni lakhelyet nem tartotta problémának, és azt mondta, hogy nem kell Budapesten tölteni a munkaidőm nagy részét – ezzel szemben a hirdetővel folytatott beszélgetésen megtudtam, hogy : Br 380e, pápai lakhely lenne a legideálisabb, és fél évig Bp-en kell tartózkodni az elején. Szintén egy felesleges út Bp-re, amit senki sem térített meg.

    Személyes élményeimből kiragadva a két legdurvább példát – kb. ennyit a fejvadászokról.