Hogyan nyomulj ismerősöknél egy állásért?

Hogyan nyomulj ismerősöknél egy állásért?

helping-others.jpgNa jó, ez így erős, nyomulni természetesen sehogy sem szabad, de az kétségtelen, hogy az álláskeresésben az ismerőseid tudnak a legtöbbet segíteni. Az álláskeresői beszámolók alapján viszont azt látom, hogy mégsem, mert mikor kétségbeesett álláskeresők hozzám kerülnek, akkorra már elvileg végigkérdezték az ismerősi kört, rokont, barátot, jelentkeztek sok-sok álláshirdetésre, és mégsem sikerült állást találni. Az álláshirdetésre jelentkezés sikerének egyik nagy titka a jó álláspályázati anyag, de vannak sikerkritériumai az ismerősökön keresztüli álláskeresésnek is.

Az egyik legjellemzőbb probléma, hogy az álláskereső nem ismeri fel, hogy az adott ismerős mit tud tenni érte, és mit kérhet egyáltalán.

Gyakori párbeszéd ez köztem és az álláskeresők között:

– Elküldtem a CV-m minden ismerősnek, de nem történt semmi
– És mit kértél tőlük?
– Azt, hogy ha tudnak, segítsenek, mert állást keresek.
– És kaptál visszajelzést tőlük?
– Nem, és az e-mailjeimre sem válaszoltak, és a telefont sem veszik fel.

A kétségbeesés érthető. De ez nem azért történik a legtöbb esetben, mert ezek az ismerősök nem kedvelnek téged, és mert nem igazi barátok. Azért van, mert fogalmuk sincs, mivel tudnának segíteni, mert nemcsak az álláskeresést nem tanítják, hanem a segítségnyújtást sem (és persze a segítségkérést sem, tehát te sem jól kérted a segítséget). Miután te úgy gondoltad, hogy tudnak segíteni, nekik ciki belátni, és bevallani, hogy nem tudnak. Mert lehet, hogy épp ők is állást keresnek, vagy még csak billeg a pozíciójuk. Lehet, hogy nincsenek is olyan pozícióban, hogy ajánlhassanak (vagy ezt gondolják magukról), lehet, hogy nincs elég bátorságuk ehhez. Ezért inkább elkerülnek, ami kevésbé kínos érzés – de azért kínos. Tehát, vegyük át gyorsan az álláskeresői segítségkérés (és -adás) paneljeit:

Kitől kérj?

Bárkitől, akit ismersz! Sosem tudhatod, ki segíthet éppen rajtad. Volt kollégák, üzleti partnerek, főiskolai/egyetemi csoporttársak/évfolyamtársak, tanfolyami csoporttársak, távolabbi rokonok, szomszédok, sporttársak stb.

Hogyan kérj?

Tisztázd vele már az elején, hogy ha nem tud segíteni, azt is érted, nem lesz belőle sértődés, de neked most meg kell próbálnod minden lehetőséget. Gondold át, mit kérhetsz tőle:

  • Vigye be a CV-det az ő munkahelye HR-esének és/vagy a szakmádhoz passzoló szakmai vezetőnek. Sok cégnél van dolgozói ajánlási program, aminek keretében jutalmazzák, ha dolgozó ajánl új kollégát, és az új kolléga be is válik. Ezzel is nyithatod a kérésedet: náluk van-e ilyen program?
  • Elküldenéd a CV-det, mondjon véleményt róla! Küldés után nem sokkal (max. 1-2 nappal) hívd fel, kérdezz rá, elolvasta-e, tud-e segíteni, van-e javaslata, kit kellene még megkeresned, hivatkozhatsz-e rá, ha valakit javasol.
  • Mondd el, milyen állást keresel!

Lehet, hogy olyan környezetben mozog, ahol felbukkanhatnak állások, így ha csak annyit kérsz, hogy figyeljen, hátha van neked való állás a közelében, az is elég lehet.

Mit ne kérj?

Ha saját cége van az ismerősödnek, ne akarj nála dolgozni! Egy jó barátságból örök ellenségekké válhattok, ha nem sikerül. Ne akarj betársulni valaki cégébe, még akkor sem, ha vállalkozó kedvedben vagy, mert elsülhet nagyon rosszul.

Miről ne feledkezz meg?

A viszonzásról. A „köszönöm” alapvető, de ha majd egyszer ő fordul hozzád segítségért, te is tegyél meg mindent érte.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Eltévelyedés
    mondta:

    Vagy csak igen kis eséllyel keresi pont az ismerős cége azokat a skilleket, ami neked van. Ha 20 éve varrónő vagy, akkor nyilván ne nagon áhítozz más komolyabb tapasztalatot igénylő munkára. Ha nem varrodában dolgozik az ismerősöd, akkor ugye bukó.
    Tőlem is szokták kérdezni, hogy hé figyelj, nincs valami jó pozitok? És van, mindig van. De ha nincs 10-15 éves, pont ez a nagyon spéci tapasztalatod, akkor sajnos, nem leszel jó. Márpedig pontosan tudom, hogy nincs ilyen tapasztalatod, ha lenne, már magamtól is felhítalak volna, akkor is, ha van állásod.

  2. pippa2011
    mondta:

    @báró Csekonics: Elvileg elvárható, hogy odategyem magam, de ha nem válik be a hely, akkor már nem fogom vagy nem is tudom. Mindig benne van a pakliban, hogy rosszul sül el, ezért teszi meg csak az, aki respektál.

  3. báró Csekonics
    mondta:

    @pippa2011: meg aztán ilyenkor – ha nem közvetlen rokon, vagy nagyon jó barát – előjöhet az a félsz is, hogy ha nem válik be az illető, akkor ő volt az aki rosszat ajánlott.
    Sajnos ezen is kevesen mernek átlépni, pedig szerint az alap, hogy ha valaki valahová beajánlott, akkor már csak azért is odateszem magam, mert nem akarom lejáratni.

  4. pippa2011
    mondta:

    Leggyakoribb az lehet, hogy nincsenek abban a pozícióban, de azt is valószínűnek tartom, hogy magát a céget nem ajánlanák, pláne ismerősnek, de ezt nem vallanák be csak utólag, ha leléptek. Vagy még akkor sem.
    A vetítés nagy akadály.
    Van, aki előadja, milyen jóban van a fél céggel, de évek múlva, amikor segítséget kérsz, már nem emlékszik, kivel volt olyan nagy span.

    Kínos ez a nyomulás, akárhonnan nézzük, de az ilyeneket leszámítva eredményesebb, mint a többi keresés (nekem legalábbis).
    Aki tényleg csak ismerős, nem volt munkatárs vagy csoporttárs, bármennyire is kedvel, nem ismeri azt az oldalunkat, ami alapján munkatársnak ajánlana. Tőle ne várjunk sokat.

  5. Circus
    mondta:

    No, végig bólogattam, részben, mert teljesen egyetértek, részben meg ismerős a lerajzolt cipő…

    Valóban, ez olyan buddhista stílusú „waiting game”, majd a legváratlanabb helyről és időpontban kerül elő valami használható megoldás, csak győzdd kivárni 🙂

    Egy kiegészítést azért szeretnék hozzátenni, az ismerősök részére: nem illik „ó, ha ezt hamarabb tudom”, „pont múlt héten vettek fel valakit” visszajelzéseket tenni lerázásképp kapásból, mert ez is megronthat egy baráti kapcsolatot 🙂