Jobhoppert nem veszek fel! Rosszul teszed…

Jobhoppert nem veszek fel! Rosszul teszed…

A jobhopperekre meglehetősen káros és misztikus lényekként tekintenek, a kiválasztók rettegnek tőlük. Ők azok, akik ugrálnak, állásból állásba, sosem állapodnak meg sehol. Sokan jutnak el hozzám álláskeresők is, olyan félelemmel, hogy „jaj, jobhoppernek fognak nézni, ha most váltani akarnék, de…” és sorolja az indokokat, miért akar váltani, és ezek racionálisnak is tűnnek. Mégis fél a jobhopper bélyegtől.
Egy általam nagyon nem kedvelt marketing irányzat képviselője egy időben gerjesztette a parát a kkv vezetőknél, jaj, az „állásvadász” veszélyes. Ügyfelei, kisvállalkozások többnyire – mert erre specializálódott – megvették. Aki sokat fizetett ezért a „jobhopperek felismerésének titkos tudományáért”, elhitte, mert nem lett volna jó belátni, hogy kidobott pénz volt a „titkos tudás”.

Valójában sosem derült ki, milyen nagyon szörnyű veszélyei vannak egy jobhoppernek, „állásvadásznak” (a szót magát sem értem: levadássza, megöli az állást???)  Mert ki is az „állásvadász”? Aki könnyen vált munkahelyet. Sok céget megjárt, így azzal vádolják, hogy nem lojális. Pedig bárkivel előfordulhat ez, azzal is, aki az előző helyein sok-sok évet töltött egyhuzamban. Mégis, megeshet, hogy próbaidőben kilép, esetleg fél vagy egy év után mégiscsak elhagyja a céget. Nem vált lojálissá. Vajon az ő hibája ez?

Jobhopperré bizony az aktuális főnök, vagy sok-sok főnök tesz egy embert, magától senki sem vállalja az álláskeresési macerát, ha van jobb – például egy jó munkahely. Erre még majd kitérek egyszer a jövőben, mert fontos tudni, miért válik valaki jobhopperré.

Most inkább arról beszélnék, hogy a jobhopperek olyan jó tulajdonságokat is hordoznak, amikre nem is gondol az, aki fél tőlük. Néhány fontos pozitívum (mindegyik elé képzeljük oda a „valószínűleg” szót), amik (vagy néhány ezek közül) megtalálhatók lehetnek egy jobhopperben:

1. Kiemelkedő teljesítményű, rutinos

Rutinos a beilleszkedésben, az új feladatokban, abban, hogy belevesse magát a munkába. Már sokszor megtette, gyakorlott ebben is. Az, hogy sokszor vált állást, azt is mutatja, hogy sok ember látott benne fantáziát, sokan mérték fel a szakmai tudását, sok helyen megfelelt. Aztán valahol valami mégis félrement. Vagy mind kóklerek voltak a kiválasztásban (erre kicsi az esély), vagy más okok vannak a háttérben. Az mégsem lehetséges, hogy sok jól menő cég sok vezetője egyaránt hibázik, hiszen akkor nem lennének jó cégeik.

De a jobhopperek tudása, teljesítménye vitathatatlan, hiszen, ha nem így lenne, mindenhonnan kihajított szerencsétlenek lennének, nem jobhopperek, akitől félsz te, mint cégvezető, kiválasztó. Ha felmerül benned, hogy egy jobhopperrel beszélsz, akkor jusson eszedbe ez is: sok helyen megfelelt már.

2. A gyakorlati tudását a versenytársaidnál szerezte

Ez számodra érdekes lehet, nem? Mit csinálnak jobban, rosszabbul? Mi vezetet a piacon eredményre és mi nem azokból a módszerekből, amit te még nem próbáltál. Ezekre a jobhopper tudhatja a választ.

3. Gyorsan tanul

Siet, tudni akarja, jó helyen van-e, így gyorsan át akarja látni a céget, folyamatokat, kapcsolatrendszert.

4. Gyorsan épít kapcsolatokat

Szintén a sietőssége miatt megpróbál minél több embert megismerni, mert általuk is információkat kaphat a piacról, a cégről, a termékéről.

5. Könnyebb őket meggyőzni, hogy dolgozzanak neked

A jobhopper váltani akar, a munkahelyváltás számára nem stressz, nem sokk, hanem racionális döntés. Így racionális érvekkel könnyen meggyőzhető. Később lojálissá is tehető, de hogy hogyan, az már egy másik cikk tárgya lesz.

6. Mi a jobb neked? Egy kiemelkedő tehetség egy évre, vagy egy átlagos dolgozó 10 évre?

Az adott pozícióba, ahová embert keresel, fontos a hosszútávúság? Vagy éppen most kell valaki, aki nagyon jó, és még te sem tudod, mi lesz egy év múlva? Ettől egy átlagos munkavállaló, aki beleírja az önéletrajzába, hogy megbecsülést, hosszútávú helyet keres, megretten, és nem megy hozzád dolgozni. A jobhopper a határozott idejű szerződéses ajánlattól sem fog megijedni, sőt, inspirálhatja.

7. Tényleg veszteség lesz a betanítása?

Nekik általában kevesebb betanítás kell. Gyorsan beilleszkednek, gyorsan megértik a folyamatokat, mert ők maguk is gyors, pörgős személyiségek. Ha el is viszi a tudást, amit az elején, a betanítással átadott a céged, hoz pont annyit, vagy többet. De lássuk be, akármilyen gyorsan tanul is, néhány hónap alatt nem tudja „elvinni” a cég tudásanyagát.

8. Megláthatják a problémákat a cégedben, figyelmeztethetnek

A jobhopper gyorsan tanul, gyorsan lát át folyamatokat – és ha nem tetszik, amit lát, lelép. De ha valaki végre rákérdezne nála, mit lát, vannak-e ötletei, mit gondol, nagyon hasznos lehet.

9. Nem a kényelmes állást keresi

Sok-sok állásváltásban, új munkahelyen alkalmazkodásban megedződve tudja, nem biztos, hogy a langyos, kényelmes állás a neki való. Tud és mer konfrontálódni, ami akár karrier és szakmai hírnév szempontjából is pozitív lehet (ezért talál mindig állást). Ha te ill. a céged nem kényelmes, hanem aktív, változásokkal járó munkát tudsz kínálni, jó lesz benne. Persze nem biztos, hogy sokáig…

——

HR-es és vezetői kihívás (pedig de utálom ezt a szót :))) , hogy egy jobhopper-jelleggel bíró embert hogyan lehet a cégnél tartani. Jövő héten erről írok.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Void Bunkoid hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Online Távmunkás
    mondta:

    @nagybalfasz: Normális helyeken igen, de átlag multi magyar irodájában nem…

    Tipikus, amikor az ilyen felelősség nélküli menedzserekből láncok alakulnak ki, az utolsó beosztott is egy menedzser beosztott nélkül, a főnökének sincs rajta kívül más beosztottja, stb. és az egész osztály felelősségi köre megegyezik valamelyik másik osztály felelősségének 5%-ával, amit persze az a másik osztály lát el, a csupa menedzserek csak a konferenciákat látogatják. Az a legszebb, amikor két ilyen csupa menedzser csoport összetűz és próbálnak szakmai kérdésekbe beleszólni 🙂

    Másik kedvencem, amikor az osztályvezetőnek már túl sok a 30 beosztottjának a közvetlen irányítása és ezt nem a csoportvezetőknek vagy a senior embereknek delegálja, hanem felvesz maga alá még egy menedzsert, hogy oldja meg, ő addig a stratégiai dolgokkal foglalkozik. Ilyenkor az inkompetencia miatt gyakorlatilag duplázódik a menedzseri réteg…

  2. Névtelen
    mondta:

    @Online Távmunkás:
    Normális cégnél pont, hogy a menedzsrri pozíció jár a több felelősséggel. Én például nagyon nem cserélnék a főnökömmel, még kevésbé az ő főnökével…

  3. Névtelen
    mondta:

    @Void Bunkoid:
    Nézd, gyerekkoromban érdekelt valami, így elkezdtem foglalkozni vele, hobbimmá vált. Aztán felnőtt koromban elkezdtem ugyanezt dolgozni, nyilván így már nem hobbi, bár így is lehet hobbiként is űzni (van mondjuk más hobbim is), de mindig sokkal jobb, hogy olyat csinálok, ami érdekel, még ha nem is pont úgy, ahogy szeretném.

  4. Névtelen
    mondta:

    @Void Bunkoid:
    Szerintem meg a régóta egy helyen dolgozó emberek és a jobhopperek között is egyaránt van jó és rossz munkatárs is.

    Pl. kimondottan ártalmas egy olyan kolléga, akinek a speciális tudása abból áll, hogy ismeri a nagyrészt általa fejlesztett rendszert, de más nem, mert nem vagy szarul dokumentálta, ráadásul kusza az egész.

    Ellenben bizonyos munkakörökben előny lehet, ha a munkatársnak sokmindenre van, de nem túl mély rálátása.

    Amúgy pont azért vannak jobhopperek, mert általában ppnt hogy nem becsülik meg azt az embert a cégek, akik 10+ évre is maradnának a cégnél. Kijön az egyetemről valaki, elhelyezkedik, 3 évig ott dolgozik, és akkor szembesül azzal a helyzettel, hogy alig emelték a bérét, és nem is fogják nagyobb ütemben, miközben 3 év tapasztalattal már a dupláját kapná, ha vált. Szerinted?

  5. HellsAngel
    mondta:

    Hat, azert nem mindenki olyan, mint a Nevtelen Ember az Egy mareknyi dollarert cimu filmben. Bar az is igaz, hogy o is fennakadna a „jobhopper” detektoron.

  6. Din Serpahis
    mondta:

    3-5 év az sok. Felesleges ratyi cégekre ennyi időt vesztegetni, 1 év maximum, hogy mégis legyen valami értékelhető tapasztalatod onnan, aztán huss. Szerintem megéri, ahol most dolgozom, az például egy istentelen jó hely minden szempontból, ha belegondolok, hogy ehelyett még rohadhatnék az előző rémes munkahelyemen 3 évig, hát brrrr…

  7. Eltévelyedés
    mondta:

    Kicsi optimista a poszt a jobhopperekről. Nyilván van a zseni, aki továbblép, ha látja, hogy a cég nem elég jó hozzá, de a legtöbb azért… naplopó irodai patkány.

    Hogy ha bekerült valami multihoz, akkor nem lehet olyan rossz? Ugyan, nem olyan nehéz meghekkelni egy kiválasztási folyamatot, egy kis street-smart hozzáállás, éles ész és eléggé átlátható melyik feladat mire megy ki egy ACn, vagy mit szeretne a munkáltató hallani.

    Két ismerős jobhopper jut eszembe, egyik sem az a kiváló szakember, inkább jó stratéga, hogyan ássa ki magának a jó állást. Nem rossz emberek, egyszerűen nem akarnak 10 évig szopni ugyanott, és minden évben meghallgatni, hogy hát, Tibikém, a gazdasági helyzetre való tekintettel idén is csak másfél százalékos emelést tudunk adni. Te kiváló vagy, majd jövőre hátha meglesz a 2 százalék is!

    Valahol a 40 éves lojalitás és a hat havonta új állás közt húzódhat az arany középút, nem? 3-5 évente annyira nem ciki váltani, főleg a karrier elején.

  8. Online Távmunkás
    mondta:

    @jobangel: Én az olyanokat is a „nem tud beilleszkedni” kategóriába sorolom, akik csak egy vezetővel haverkodnak, másoknak a nevét se tudják. Az ilyenek simán kapnak a havertól jó ajánlást…

    A legdurvább jobhopperek a multis felsővezetők között vannak, akik simán váltanak 1-2 évente iparágat és még az újságok címlapjára kerülő bukás se akadály…

  9. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Aki sehol sem tud beilleszkedni, az 2-3 próbálkozás után a lúzer kategóriába kerül, nem jobhopper lesz. Az ő utolsó lehetőségük egy olyan cég, ahol a HR segíti a beilleszkedést (ez lenne az egyik feladata, ugye…)
    És szintén jó cégvezető és HR-es tudja, hogy lojálissá lehet tenni bárkit, csak olyasmit kell kínálni neki, ami miatt akar maradni.

    A felelősség kerülésében igazad van, de ez nemcsak jobhopperi jellemző, sőt. Jobhopper el sem jut addig, hogy komoly felelősséggel járó munkát bízzanak rá, olyan sokáig nem marad egy cégnél 🙂
    Sajnos sok középvezető gondolja úgy, hogy a döntéseiért nem felelős, és ebben egy kellően nagy szervezet meg is erősíti (könnyen elrejthető a hibája, van hová szétkenni a felelősséget). Multiból kiesett, kis cégbe vezérigazgatónak vagy ügyvezetőnek menő középvezetők jellemzője ez. De ők ejtőernyősök, nem jobhopperek.

  10. Online Távmunkás
    mondta:

    @paszmazo: 2-3 évente? Nekem van olyan ismerősöm, akinek átlagosan másfél év egy munkahely és 3 évet sehol se húzott le, pedig még 2000 előtt kezdett dolgozni…

  11. Online Távmunkás
    mondta:

    „Rutinos a beilleszkedésben”
    Vagy ennek az ellenkezője, sehol sem illeszkedik be.

    „Később lojálissá is tehető”
    Ez a legnagyobb tévedés, mert a jobhopper alapvető jellemzője, hogy pár forinttal magasabb fizetésért vagy jobban hangzó beosztásért továbbáll.

    „nem biztos, hogy a langyos, kényelmes állás a neki való”
    Pedig a legtöbb jobhopper ezt keresi, nulla felelősséggel járó menedzseri pozíció az álmuk.

    Persze a tipikus, a jobban fizető menedzseri pozíciót vadászó jobhopperek mellett vannak olyanok is, akik kényszerből váltak azzá. Sokszor a bölcsész végzettségűek járnak így, amikor a kreatív cégek sorban mennek csődbe.

  12. never again
    mondta:

    Plusz a poszthoz: Végre valaki rávilágít arra, hogy nem az első munkahelyről kell nyugdíjba menni, hogy igenis a változatosság az ember előnyére válhat…
    (pl. más vállalati programokat, kultúrákat ismersz meg, és te döntöd el, hogy melyik felel meg, nem az, hogy hova vettek fel először)

  13. Void Bunkoid
    mondta:

    @datam: ez amúgy furcsa. Én sosem akarnám a hobbimat dolgozni. A hobbi az hobbi, nem pénzért, és főleg nem határidőre csinálod, hanem „szerelemből”. Amikor éppen nincs kedved hozzá, akkor meg nem.

    Na a munka nem ilyen. Azt is lehet nem csinálni, ha nincs kedved, csak akkor éppen kitesznek a munkahelyről, és elvileg ugye ebből kellene megélni, így a munkát sokszor – főleg, ha nincs jobb – akkor is elvégzi az ember, ha nincs kedve hozzá, de KELL.

    Nos, az első pillanattól kezdve, hogy a hobbidat „muszájból” kell csinálod, az többé nem hobbi. Csak egy meló.

  14. never again
    mondta:

    A kommentekben leírt típus létezik nem jobhopperként is. Aki rossz, az rossz lesz, akár vándorol, akár nem. Ezek a bratyizókirályok szerintem amúgy ártalmasabbak, mint az, aki valóban azért vált, mert az adott poziban nincs több számára. Aki csak szociális hálót épít melóhelyen, nem szakmai tudást szed fel, az szerintem ott marad, mert a „tudása” ahhoz az embercsoporthoz és céghez „köti”. Ha kilépne, gyorsan kiderülne, hogy nem tud semmit.

    Én általában azért váltok (1-3 évente), mert innen-onnan mindig megtalál egy jó ajánlat, és megyek, mert mindig „felfelé” váltok. Az ex-unkahelyekről mindig remek értékeléseket kapok, és a tényleges munkatársak jó szívvel búcsúznak, míg a főnik nem…

    Ha még mindig az első munkahelyemen lennék fele ennyit keresnék egy dilettáns főnök alatt egy sokkal rosszabb munkakörben.

    Valahogy a magyar fönik nem bírják ha valaki elvágyik alóluk máshova, nekem ez a tapasztalat. Szeretik jobban tudni, hogy mi lenne neked való, mint te magad és a jövőbeli főnököd előtt eldönteni, hogy te oda nem menj :D. Aztán meg csodálkoznak, ha akkor inkább kimész az ajtón. Komolyan, személyes sértésnek veszik :D.

  15. datam
    mondta:

    En is ilyen jobhopper vagyok. Az elso munkahelyem a suli utan marhara tetszett. Egesz nap azzal foglalkozhattam, ami a hobbim is. A ceg kivonult az orszagbol, mert a fejesek szetlopkodtak a kulfoldi anyacegtol erkezo mukodesi illetve fenntartasi forrasokat. Azota tobb munkahely szunt meg a fejem folul, atlagosan haromnegyed evente, de volt amelyik tovabb is huzta. Ha beleirom az oneletrajzomba oszinten, hogy hany munkahelyem volt, hulyenek neznek. Pedig a valtasok 80%-a nem az en hibam volt. Allasinterjun megis kinevetnek, hogy mennyi helyen dolgoztam mar, biztos onnan is dobbantok hamar. Ami el is kepzelheto, ha ugy viselkednek. Gond nelkul lelepek egyebkent barhonnan, ha mar olyan a helyzet, hogy reggel mar hanyingerem van tole, hogy be kell mennem dolgozni… Persze csak akkor, ha akad valami jobb… 🙂

  16. Vizilabda
    mondta:

    Engem ötvenötször rúgtak ki és meguntam.

  17. hatar.comment
    mondta:

    Nagyon tetszett az írás. Persze nyilván a jobhopperek között is van ilyen is és olyan is 🙂 Egy munkahelyen pedig szükség van a csapatban fiatalra, ‘öregre’, kezdőre, tapasztaltra, ‘kussoló átlagdolgozóra’ és olyanra is, aki forradalmár. Szerintem egy jó vezető erre is odafigyel.
    Na és olyan is van, hogy valaki önhibáján kívül lesz jobhopper, merthogy már a 3. cég szűnik meg alóla vagy szervezik ki a tevékenységet keletebbre … Egyébként meg ha valaki szuperül érzi magát egy helyen és izgalmas feladatai vannak folyamatosan, akkor nem igazán ugrál.

  18. paszmazo
    mondta:

    Azt hiszem én is ebbe a kategóriába tartoztam. kb 2-3 évente váltottam munkahelyet 40 éves koromig. Mindig én léptem ki, mindig egy jobb ajánlat kedvéért. 🙂
    Most 15 éve vagyok egy helyen és nem tervezem egyenlőre, hogy váltsak.
    Megtaláltam a „jó hely”-et.
    Csak merni kell és jónak lenni.

  19. Bambano
    mondta:

    @Void Bunkoid: és az ilyeneket is vágják ki leghamarabb a cégektől, főleg, ha keresztezi az útját egy másik jobhoppernek, aki kettővel magasabb szinten nyalja a főnök hátsóját 😛

  20. Void Bunkoid
    mondta:

    @Bambano: a legtöbb mai jobhopper – legalábbis saját tapasztalataim alapján – többnyire valamilyen bölcsész vagy kommunikáció szakon végzett fiatal, aki az első multinacionális vagy akár nem, de nagyobb, és valamilyen nemzetközi standardok-folyamatok mentén működő céghez bekerülve rájön, hogy az iskolában tanult dolgait nagyrészt megsütheti, így általában eléggé alja pozícióban kezd (adatrögzítő, operátor, ügyfélszolgálatos, satöbbi), de gondosan kihasználja az összes tanulási-fejlődési lehetőséget, főleg közgáz-vezetői irányban, és ha épp nem akad cégen belül ilyen előrelépési lehetőség, amint tudásban „szintet lépett”, már megy is egy másik céghez értelemszerűen eggyel halljakendebb pozícióba, lobogtatva a frissen megszerzett oklevelét/képesítését/minősítését. És ez így megy tovább.

    A „csendes kussoló átlagdolgozók” általában szakemberek, akik nem akarnak a karrierlétrán felfele törni, inkább az adott területükön mélyítik el a tudásukat, és ha az adott környezet lehetőséget ad ezen tudás kamatoztatására is, akkor bizony nem mennek el addig, amíg él a cég – legtöbbször meg is becsülik az ilyen szakembereket, legyen az adatbázis/rendszer/akármi adminisztrátor, évtizedes tapasztalatú CNC-programozó, akármi, mert hülye lesz egy cég megválni egy olyan melóstól, aki tizenéve dolgozik, kívülről ismeri az egész folyamatot meg az egész melót tizenévekre visszamenőleg, méghozzá harmad/negyedannyi fizetésért, mint az alig másféléve telefonos ügyfélszolgálatosból felkapaszkodott karrierista projektmenedzser.

    És még boldog is. Legalábbis legtöbbször.

  21. bElannaTorres
    mondta:

    ahelyett hogy a jó munkát rendesen megfizetnék és akkor nem kéne lépni.

  22. bElannaTorres
    mondta:

    ehhez nálunk még nem elég értelmesek, inkább felvesznek egy kussolós balfaszt, mint egy ötletembert aki keményen dolgozik.

  23. Bambano
    mondta:

    Én ismerek két jobhoppert is.

    Az egyik ugyanazon cégen belül bejárta az összes részleget, mindenhol eltöltött egy kis időt, és mire kiderült volna, hogy mihez ért vagy mihez nem, továbblépet.

    A másik másfél-két évente ment másik munkahelyre, a gyors előléptetés érdekében. úgy gondolta, hogy cégen belül nem várja meg, amíg kihalnak előle a főnökök, hanem ahogy lehetett, lépett. pár év alatt eljutott a hr igazgatói szintre.

    „Kiemelkedő teljesítményű, rutinos”: ja, a kamuzásban. mifelénk úgy hívják: vetítőgép, mert kiváló preziket tud összehozni. csak a meló nem megy.

    „Siet”: így van, ki ne derüljön, hogy semmihez sem ért igazán.

    „Gyorsan épít kapcsolatokat”: ez igaz, igazi pedálgépek. mindenkivel haver, mindenkit ismer, de hogy ez az ismertség milyen, azt akkor tudod meg, amikor először kérsz tőle valamit. vagy akkor, amikor a te munkádat adja be a saját nevén.

    „Mi a jobb neked? Egy kiemelkedő tehetség egy évre, vagy egy átlagos dolgozó 10 évre?”: elporol, mielőtt termelni kezdene. következmény: igen, veszteség lesz a betanítása.

  24. Din Serpahis
    mondta:

    Annak idején 8 évet húztam le egyhuzamban egy közepes magyar cégnél egy vidéki városban. Nem azért mert olyan marha jó hely volt, hanem mert a szakmában az adott helyen az volt az egyetlen cég gyakorlatilag, és a barátnőm miatt, aki oda járt egyetemre, nem tudtam volna továbblépni.

    Aztán amikor végzett, leléptünk, és kijöttünk külföldre. Innentől az egész EU álláspiacára lövök, ergo megfogadtam, hogy többet nem kötök kompromisszumokat – ha egy cég nem jó, megy a levesbe.

    Az első külföldi munkahelyemet, egy nagy pénzügyi cég IT központját a totálisan inkompetens projektmenedzsment miatt hagytam ott egy év után. A rákövetkező hely brutálisan jól fizetett még nyugati viszonylatban is, de szakmailag katasztrófa volt az is, úgyhogy egy év után hopp megint.
    Ahol most vagyok, az viszont minden szempontból nagyon klassz, szerintem itt most elleszek jópár évet 🙂