Valódi hibák az új kollégák kiválasztásában
Általános vélekedés, hogy a sok panasz a HR-esekre gyakran csak a jelölt megbántottságának tudható be, mert nem őt választották. A sértődések mellett jócskán akadnak persze jogos panaszok. (Az, hogy papucsban volt az interjúztató, nem méltányolható panasz.) Mint minden szakterületen, így a toborzásban-kiválasztásban (és nem a HR-ben, mert az csak egy összefoglaló fogalom) is vannak olyanok, akik nem megfelelő színvonalon dolgoznak, és ezzel súlyos károkat okoznak az álláskeresőknek – áttételesen pedig az egész gazdaságnak, mert ügyetlen ténykedésük azt eredményezi, hogy értékes, nagy tudású emberek GDP-termelés helyett állástalanul vergődnek. A leggyakoribb hibák tipizálhatók, és ez a poszt most nemcsak HR-eseknek szól, de álláskeresőknek is ad egy-két érvet, mivel győzhető meg mégis a kiválasztó, ha ilyen jeleket látunk.
Jobhoppert nem veszek fel! Rosszul teszed…
A jobhopperekre meglehetősen káros és misztikus lényekként tekintenek, a kiválasztók rettegnek tőlük. Ők azok, akik ugrálnak, állásból állásba, sosem állapodnak meg sehol. Sokan jutnak el hozzám álláskeresők is, olyan félelemmel, hogy „jaj, jobhoppernek fognak nézni, ha most váltani akarnék, de…” és sorolja az indokokat, miért akar váltani, és ezek racionálisnak is tűnnek. Mégis fél a jobhopper bélyegtől.
Egy általam nagyon nem kedvelt marketing irányzat képviselője egy időben gerjesztette a parát a kkv vezetőknél, jaj, az „állásvadász” veszélyes. Ügyfelei, kisvállalkozások többnyire – mert erre specializálódott – megvették. Aki sokat fizetett ezért a „jobhopperek felismerésének titkos tudományáért”, elhitte, mert nem lett volna jó belátni, hogy kidobott pénz volt a „titkos tudás”.
Munkastratégiák bolondoknak
Április bolondja a népszokás szerint az, akit április elsején rászednek valamivel. A most tárgyalt munkamódszerekkel dolgozók viszont nemcsak áprilisban járatják a bolondját velünk, hanem folyamatosan.
Amikor embereket állásinterjúra hívunk, azt szeretnénk megtudni, hogy a szakmai kvalitásai mellett milyen munkamorálra számíthatunk tőle, még jobb, ha ebből már az önéletrajzban is mutat valamit. Van néhány igazán káros munkastratégia, amit sok esetben állásinterjún nem fedezett fel az interjúztató. Így lehet, hogy mindenki látott már ilyen módszerrel dolgozó embereket, és nem érti, hogyan van ezeknek az embereknek még állásuk egyáltalán.
Én megtehetem! – Tényleg megteheted?
Sok jó szakember követi el azt a hibát, hogy a specializációját és a tudását túlságosan felülértékeli, nem figyel arra, hogy mennyire sérülékeny az egyedi tudásából eredő pozíciója, és elhiteti magával, hogy bármit megtehet a munkaerőpiacon.
Ők már állásinterjún is így lépnek fel, hogy „én megtehetem”, „én megmondhatom”, „úgysincs más választásuk, mert kevesen vagyunk ilyen tudással a piacon, ne is alkudozzanak”.
Súlyos tévedés, és főleg hatalmas hiba karrierszempontból.
Próbaidő: a bizonyítás ideje
Aki az új évben egy új munkahelyen kezd, annak ez lehet az első munkahete ott. És remélhetőleg nem munkaidőben olvassa ezt a posztot 🙂
A próbaidőben az alkalmasság, szorgalom, rátermettség és tanulási hajlandóság bizonyítása a legfontosabb. Erről jutott eszembe, hogy sokan mennyire elrontják ezt – a munkáltatók is. Pár tanulságos – kívülállóként nevetséges, de nem vicces – eset arról, hogyan rontják el egyesek a nehezen megszerzett esélyt. (A következő történetek többségét a kirúgó cégvezetők vagy a kirúgottak ismerősei mesélték, volt, amelyiket magam láttam.)
Először pár érthetetlen próbaidős munkavállalói hiba: