Kislánynak az nem való!
Nagymamám féltő felkiáltása volt ez, amikor még ifjú leánykaként mindenféle karrierekről álmodoztam.
Dehogynem!
Ez meg az én válaszom volt 🙂 Pályaorientáció ide vagy oda, tanárok és családi nyomás ellenére mégiscsak „kislánynak nem való” területre sikerült keverednem pályám elején, és úgy megszerettem, hogy itt is maradtam: így telco és IT iparágban salesben és logisztikában tevékenykedtem az elmúlt majd’ 25 évben.
Nem vagyok ezzel egyedül, sok-sok nő járja/járta pont ezt az utat, és talán össze sem tudjuk számolni, mennyi mindennel kellett szembemennünk azért, hogy itt lehessünk. És most nem is akarok panaszkodni, ez most az ünneplés ideje, és a pozitívumok helye:
- Egyre inkább támogató a gazdasági környezet a nők karrierépítésére is. Gazdasági szükségszerűség lett, hogy a nők is termeljenek GDP-t.
- Ezzel együtt a műszaki iparágak is egyre nyitottabbak. A baby boomer generáció hölgyeit még csak „odaengedték” a műszaki területekre, de megállták a helyüket. Drága hölgyek, köszönöm a mai aktív nők nevében: Ti alapoztátok meg a mi szakmai jövőnket!
- Az X-generációs nők még „kevesen vannak” műszaki területen, Y-tól viszont kinyílt a világ a legtöbb cégnél.
Ami biztos: nem kell bennünket félteni, tanulunk, tudunk, tapasztalunk annyit, hogy megálljuk a helyünket. Nincs „férfias” világ már az iparágakban, csak szakma van, és a nők is képesek szakemberként fellépni – kezeljetek is úgy bennünket! Nem kvótanő, nem dekoráció a boardban, hanem szakember 🙂
Mi, nők pedig felajánljuk mindazt hozzáadott értékként, amit akár valósan, akár sztereotipikusan női tulajdonságnak tart a közvélekedés. Néhány kolléganőmmel az IT iparágból most elmondjuk, mit gondolunk mi erről:
Köszönet a DELL Technologies-nak és lelkes, kedves, napi munkámban általam is megtapasztaltan kitűnő szakember channel marketing managerének, Hegedűs Bernadettnek!
François Pignon
mondta:Itt reagálva az előzőekre, mert hülyén tördeli a blogmotor az egymás utáni válaszokat, mobilon meg úgyis követhetetlen – egyébként a nőnap miért a férfiakra van kihegyezve?
Volt szerencsém olyan helyen dolgozni, ahol 80%-ban nők között voltam, a szűkebben vett csapatomban én voltam az egyetlen férfi. Gyakorlatilag mobbing (innen tanultam ezt a szakszót, köszi) hadjárat ment egyesek ellen. Pl. fiatalabb kolléganőmnek folyton azzal a kérdéssel jöttek: „És neked mikor lesz gyereked?” A főnöknőknek hiába panaszkodott emiatt, szinte nem is értették… Mert amúgy is olyan volt a hely, hogy a világ legtermészetesebb dolga volt mások életében turkálni, társasági életet élni a munkahelyen ennek összes vonzatával együtt (klikkesedés, mások háta mögötti pletykálás) – ez a sokat emlegetett „női empátia” beteg változata, nem? Egybemosták a munkahelyet a személyes életükkel, passzív-agresszívan, „szívességekért” mindenki kihasznált mindenkit. Csak annyit akarnék ezzel mondani, hogy ahol aztán tényleg szó sincs „elnyomásról”, ott egymásra is nézhetnének a tükröm-tükröm helyett.
amyjo
mondta:Ha akarod, mesélek, milyen, és milyen volt férfiakkal dolgozni, meg ők hogy dolgoznak egymással össze.
François Pignon
mondta:Volt olyan korszakom is. 😀 Mikor a brigád fele alkoholista, a legtöbben anélkül is a munka könnyebb végét fogják meg, és persze aki mindenért csak k*rvaanyázik.
De a hozzászólásom pusztán annyit akart mondani, hogy a problémák mélyebbek, pl. ahol „hímsovinizmus” szóba se jöhet, hanem a nők nem tartják „egyenjogúnak” a másik nőt.
François Pignon
mondta:Nektek semmi se jó, kedves hozzászólók. Pedig addig élvezzük, amíg egyáltalán van ilyen, mert alighanem a nőnapot is be fogják majd tiltatni passzív vagy agresszív módon a nemileg diszorientáltak, akik betűlevessel fémjelzik magukat. Akik a sokszínűség jegyében akarják létrehozni a szigorú egyszínűséget.
A családban is akad ilyen virtuális valóságban élő fiatal, aki megkérdezte a feleségemet, hogy ő mióta érzi nőnek magát. Mondta neki, hogy nem nőnek érzem magam, hanem nő vagyok.
jobangel
mondta:Jók lennének ezek, ha az év többi napján is lenne némi megbecsülése a nőknek. De a hétköznapokban a többség fejében a nő még mindig másodrangú. Évente egyszer-kétszer (nőnap+anyák napja) jön egy kis virág, azt ossza be minden nő egész évre, többet úgysem kap 🙁
Na, emiatt van baj az ingbe öltözött férfiakkal stb. Hogy álszent az egész, nem gondolják ők úgy nagy társadalmi szinten komolyan a női egyenjogúságot. Pedig, ahol a férfiak is beálltak feministának, ott nem jártak rosszul ők sem – és egyúttal a nők is jól jártak (pl. Svédország, a féléves apaszabadsággal).
Feminista?
mondta:„ahol a férfiak is beálltak feministának, ott nem jártak rosszul ők sem – és egyúttal a nők is jól jártak (pl. Svédország, a féléves apaszabadsággal).”
De ehhez miert kell feministanak lenni?
amyjo
mondta:Én nem kértem, sem azt hogy nőnek születhessek, sem azt, hogy nőnapon ünnepelve legyek, de azt gondolom, ha már egyszer a cég ünnepelni akarja a nőket, akkor azt ne a legolcsóbb kis valamivel tegye meg. 🙂
L. Cz.
mondta:Nálunk a kolléganők egy szál igen dekoratív tulipánt kaptak a cégtől nőnapra. De csak az irodában dolgozó kolléganőknek járt ez a kegy, mert „a termelési területre úgysem lehetne bevinni”. Senki sem lepődött meg rajta, már régóta ez a szokás minálunk.
Ha éppen nincs nemi alapú diszkrimináció, majd megkülönböztetjük a népet máshogy. A lényeg, hogy az egyenlőségnek még a gyanúját is kerüljük el.
amyjo
mondta:Nálunk meg a legolcsóbb, legalja édességgel lepték meg őket. Bár, legalább volt valami.
Belavoltam
mondta:Errefele meg azt talaltak ki az iden, hogy akkor tiszteljuk meg nagyon a noket, ha a ferfiak inget vesznek fel ezen a napon. Szanalmas es egyugyu probalkozas.
jobangel
mondta:Oh, milyen kreatív :/