Mi a 3 jó tulajdonsága? És a szuperképessége?

Mi a 3 jó tulajdonsága? És a szuperképessége?

Avagy: mi értelme a butuska állásinterjúkérdéseknek? Hogy előnyünkre fordítsuk őket válaszadáskor.

A 3 jó tulajdonságos kérdést a Z generáció kedvéért lefordították szuperképességre, ettől sem lett hatékonyabb… Az uncsi kérdést uncsi kötelezőkkel szokták megválaszolni álláskeresők, miszerint precíz, meg lelkiismeretes, blabla… Ettől persze egyik fél sem ismeri meg jobban a másikat egy állásinterjún, de eltáncolták a kötelezőt, volt ismerkedős állásinterjú, ami alapján lehet(?) dönteni

Ehhez képest időnként álláskeresők nem is tudják, milyen fontos jó tulajdonságaik vannak, és munkáltatók sem tudják, mire is használhatnák ezeket. Hoztam pár szuperképességet, kifejezetten olyan karrierváltóknak, akik nem is tudják, milyen kincsnek láthatnánk őket, ha őszintén válaszolnának.

A szuperképesség alatt először minden álláskereső tényleg nagy szuperségekre gondol. Aztán végigvesszük az általa vágyott pozícióhoz szükséges rutinokat, készségeket, tudást, tapasztalatot, és/vagy keresünk olyan nüanszokat, amik egyedivé teszik őt. Van pár kedvenc jokerkészség, amit egy-két sztorival alátámasztva szinte bárki be tud vetni – ha tényleg illik rá.

A laikus

Karrierváltók tipikusan ilyenek. Egy értelmes, sokféle összefüggést meglátni képes karrierváltó minden termék- vagy szolgáltatást fejlesztő cég számára hatalmas érték, és mindenhol, ahol kommunikáció zajlik ezekről ügyfelek felé. Szakértői szolgáltatás és termék esetén az ügyfél általában nem igazán szakértő, tehát egy laikus vagy – bocs – szakmai félművelt házon belül rendkívül hasznos lehet a cégnek. A sok szakértő kirak tökéletes termékkoncepciókat, szolgáltatáselképzeléseket, és ott az „élő” laikus, aki 3 kérdéssel képes – értsd jól – hazavágni az egészet. Kiderül, hogy a szakértői szemmel tökéletes modellek, írott szövegek, marketinganyagok, előadástervek a megcélzott felhasználói kör számára érthetetlenek, használhatatlanok, mert túl összetettek, esetleg teljesen másképp gondolkodnak a témáról, mint a szakértők. Így lesz a hátrányból hatalmas előny. Álláskeresőként is jelezd az állásinterjún, hogy ez a szemléleted rövid időn belül fog eltűnni, amint rendesen beletanulsz az adott szakterületbe. Munkáltatókhoz szólva: Asszisztens, koordinátor, ügyintéző pozíciók valók nekik kezdetben, addig használható ez a képességük, majd ahogy beletanulnak a szakterületbe, iparágba, rövid idő alatt lojális junior specialista lesz belőlük!

A follow-up mester

A feladatot megkapja, és ezer nehézsége ellenére végigviszi. Felkutatja a szükséges részleteket, kollégákat, külsősöket, bevon mindenkit, nem fél kérdezni, emlékeztetőket küldeni. Biztosak lehetünk benne: az a feladat, amit ő kap kézhez, nem sikkad el, nem merül feledésbe, határidőre meglesz. Képes bárkit együttműködésre „kényszeríteni”, szisztematikusan megy előre. Nincsenek szorongásai, gátlásai, bárkit fel mer hívni, bárkitől mer kérdezni.

Előny ez sokféle feladatkörben: ahol folyamatokat kell kidolgozni, ahol együttműködéseket kell tudni szervezni, ahol nem ad-hoc, gyorsan megoldandó feladatok merülnek fel. Értékesítők, menedzserek, koordinátorok erőssége ez. Igen, ez egy igazi extrovertált típusú személyiségnél létezik, de introvertáltként is lesz olyasmiről szó lentebb, ami szupererőt jelent.

A hatékony

Ez lehet az introvertáltak szuperképessége is. Mindenre talál egy automatizmust, alapkészsége, hogy a jó öreg excelben egy kétméteres függvényt legyárt bármire, de ismeri az összes irodai hatékonyságnövelő eszközt, ettől gyorsan és jól dolgozik. NEM multitaskol, nem röpdös feladatról feladatra, így a sok feladatváltással járó hibázást megússza. Türelmes, mindent többször kipróbál, tesztel, remekül látja a folyamatokat, azok hibáit, és azt is, hogy egy jó folyamat hogyan lehet még jobb.

A szabálykövető

Közszférából közvetlenül versenyszférába érkezve általában sokkolódnak az új kollégák: hogy itt nincs „iktatókönyv”, meg archívum meg összevissza levelez mindenki mindenkivel? Saját döntési lehetőségek, felhatalmazások, ügyek végigvitelének felelőssége? Biztosak lehetnek benne, hogy te sosem fogsz jóváhagyás nélkül, alapos előkészítés nélkül valamit meglépni? Ezt még ott is szeretik, ahol egyébként nagy kreatív szabadságot adnak a munkára. Egy bürokratikus vezető imádni fog, egy transzformációs kicsit fék és ellensúly szerepet is vár majd tőled, hogy a „remek” ötleteit értékeld a te szemléleteddel is. Érdemes rábízni bármilyen pénzekkel, forgalommal, mérőszámokkal kapcsolatos munkát, amennyiben jó elemzőkészséggel társul a szabálykövetése.

——–

Már látszik, hogy amilyen butácskának tűnik a 3 jó tulajdonságos kérdés, annyira jól lehet használni álláskeresőként. Egy állásinterjú során is sok jó választ kényszerít ki a kérdező hosszas hallgatása, esetemben a biztató bólogatásaim. A legfőbb tanulság: az álláskereső saját gondolatai rendkívül értékesek, erre vagyunk kíváncsiak egy állásinterjún. Is. Meg később is, a napi munkában. Épp azt keressük, mi lesz az, amivel majd együtt „csodát” teszünk valami nehéz, vagy új és ismeretlen feladatban, vagy épp hogyan lehet pótolni a most még pótolhatatlannak hitt távozó kollégát.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha te is magabiztosan akarsz a szakmai tudásodra alapozva karriert építeni, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Érdekes a poszt, álláskereső szemszögből is jó tudni, hogy a jellemvonások hol hasznosíthatóak jól. Például a szabálykövetők gyakran kaphatják meg, hogy közszférából érkezve semmi keresnivalójuk a versenyszférában, túlságosan begyepesedettek, nem tudnak eléggé hatékonyak lenni és a korábbi beidegződéseik mind rosszak – aztán lehet, hogy egy kaotikus, „ezt így szoktuk csinálni, de nem tudjuk, miért” jellegű munkahelyen aranyat ér, hogy mindenre szabályt keresnek vagy épp írnak, lehet, hogy ők lesznek azok, akik elkezdik kialakítani a folyamatokat.
    Viszont ha már az álláskereső tisztában van azzal, mik az ő hasznos jellemvonásai, nem árt, ha az álláshirdetés is a valóságot tükrözi a pozíció kapcsán. Például ha valahová humán BI munkatársat keresnek, akkor nem kellene a pozíciót specialistának nevezni, mert nem arról van szó, hogy egy témában elmélyedve, önállóan dolgozhat, hanem ezernyi kis- és nagyfőnöknek kell millióféle adatot szolgáltatnia most rögtön, de inkább tegnapra. Van, akinek ez megy és szereti csinálni, de ha valaki komolyan veszi az álláshirdetést és olyan állást vár, ahol önállóan, komoly szakmai feladatokon dolgozhat, pórul jár. Csak nyilván egy cég sem fogja azzal csábítani a jelentkezőket, hogy az égvilágon mindent kell csinálni, mindenki ugráltathatja a munkavállalót, bármit rálőcsölhetnek, amihez másnak nincs kedve.
    De ha még a hirdetés tele is van bullshittel, legalább az interjú lehetne őszinte. A menedzser csak tudja, hogy néz ki a pozíció, ha a jelentkező rákérdez, hogy mit is kell csinálni, nem kell nagyot mondani, nyugodtan be lehet vallani, ha káoszban kellene rendet tenni. Vagy ha mondjuk logisztikai asszisztensnek hívják a pozíciót, de valójában fuvarszervezőként kell tevékenykedni, akkor ezt is be lehet vallani és akkor a logisztikai középiskolából frissen kiesett, tapasztalat nélküli jelentkező inkább nem vállalja el, nem bukik bele egy számára túl nagy feladatba, nem kell tőle próbaidő alatt megválni és nem kell újra toborozni. Vagy ami még rosszabb: próbaidő alatt ellavírozik valahogy, hogy ki ne derüljön, nincs meg a kellő tudása és szervezőkészsége, aztán ott áll a cég egy alkalmatlan munkavállalóval, akit nehéz kitenni. És lehet, hogy a munkavállalónak se jó, ha tudja, hogy nem alkalmas arra, amit csinál.
    Néha tényleg nem értem, kinek jó az a porhintés, ami az álláshirdetéseknél megy. Ha gonosz lennék, azt mondanám, a cég jól jár, mert a jól megfogalmazott hirdetéssel és az interjún előadott megfelelő csúsztatásokkal be tudja húzni a csőbe a jelentkezőt, de nem hiszem, hogy hosszú távon ennek van értelme.

    1. jobangel
      mondta:

      Köszönöm! Ezekkel nem titkoltan a kiválasztókat igyekszem befolyásolni. Amíg keresik a lilamókust ( https://jobangel.hu/szotar/#09 ) , addig egy karrierváltó nem kap állást, és az a pozíció, az az ember, az a szakterület a cégben nem termel GDP-t. Akkor inkább tudják már, hogy hogyan kell bánni egy karrierváltóval, és miért jobb választás, mint a lilamókust kergetni.

      Azon elgondolkodtam, milyen álláshirdetés lenne, ha minden állásról azt az őszintét írnák, ami van, de a BI expert példád remek.

    2. A legtöbb munkához nem kell nagy, sok tudás. A betanulás után rutin lesz a 90+ %-a. Programozóként dolgoztam évtizedekig, de sokszor untam. Pedig abban van kreativitás, gondolkodás, ásás…

      1. jobangel
        mondta:

        Ezek lesznek azok a munkák, amiket majd az AI megcsinál. A repetitív, sok tudást, összefüggések meglátását és kezelését nem igénylő munkákat fogja „elvenni”. Ezt én pozitívan értelmezem, azt fogja jelenteni, hogy embert nem lehet biorobotként kezelni a jövőben, és ezzel nagyon sok jóság érkezik: a tekintélyelvnek vége, mert gondolkodó embert nem lehet uralom alatt tartani, csakis az együttműködését lehet kiérdemelni. A tudás újra értékké válik, így az oktatási intézmények nem fogják elavult „tudással” megtölteni az ifjoncok fejét, mert az nem lesz versenyelőny a világgazdaságban.