Minden állásinterjú stresszinterjú

Minden állásinterjú stresszinterjú

Nemrég éles vita bontakozott ki itt a blogon a kommentekben arról, hogy az általam idétlennek és feleslegesnek ítélt kérdésnek (Miért Önt kellene felvennünk?)  igenis lehet értelmes célja, mégpedig, hogy a jelöltet lássuk, hogyan „működik” stresszhelyzetben. Eléggé megdöbbentem, hogy pont álláskeresők látták így a kérdést, miközben nem valószínű, hogy szeretnének egy stresszinterjún jelöltként részt venni, vagy akár erre a kérdésre válaszolni.

A tankönyvi definíció szerint a stresszinterjú az állásinterjú egy fajtája, amely során az interjúztató célja az interjúalany stresszhelyzetbe hozása, hogy képet alkothasson annak stressztűréséről és a stresszhelyzetben alkalmazott reakcióiról.

Miután én is ültem már az álláskeresés mindkét oldalán nem keveset, úgy gondolom, hogy ez nem ad valós képet a jelöltről, nekem személy szerint etikai problémáim is vannak vele, így szükségtelennek tartom. Abból indulok ki, hogy az állásinterjú, sőt az egész álláskeresési folyamat stresszhelyzet a jelölt számára.

A jelölt bizonytalan helyzetben van, vagy azért, mert rossz munkahelyen, számára nem kielégítő anyagi körülmények között él és dolgozik, és muszáj változtatnia, vagy azért, mert egyáltalán nincs munkája, és nem látja biztosítottnak a maga és esetleg családja megélhetését. A rossz hangulatát, stresszhelyzetét megerősíti, hogy folyton azt olvassa, nincs munka, nehéz állást találni, minden munkáltató zsarnok, kizsákmányoló, az állásinterjú hülyeség, protekció kell stb. Dolgozik az álláspályázatain, ha egyáltalán talál megfelelő hirdetést, jönnek az elutasítások, ha egyáltalán jön valamilyen válasz. Ígéreteket is kap mindenhonnan, de azért nem adnak kenyeret a közértben. Fogalma sincs jól csinálja-e az egészet, vagy sem, mert nincs semmilyen egzakt elvárás publikálva az álláshirdetésekhez. Ilyen körülmények között mesterségesen tovább stresszelni a jelöltet nincs értelme.

A kiválasztásban, mint szakmai rutinban sincs racionális létjogosultsága a mesterséges stresszkeltésnek: az állásinterjún másfajta stresszt él át a jelölt, mint majd a munkájában fog. De ha van munkája, akkor már nem nyomasztják (annyira) az anyagi problémák, nem (úgy) aggódik a holnapja miatt, és ez a teljesítményére is pozitív hatással van. A munkatársakkal való kommunikáció, együttműködés szintén nem mérhető le stresszeléssel: az interjúztató egy vadidegen, vele mindenképpen másképp fog viselkedni, mint a későbbi kollégákkal, akikkel előbb-utóbb megismerkedik. Ha ügyfélkezelés lesz a feladat, a jelöltet szintén hiába stresszelném az állásinterjún: az interjú alatti stressz más lesz, mint amit egy reklamáló ügyfél okoz. Ezért a jelölt stressztűréséről nem valós képet ad, hanem – sok esetben – sokkal negatívabbat.

A kapott szerepeknek súlyos kihatása van a viselkedésre, nagyobb, mint a pszichológiai tesztekkel mérhető személyiségtulajdonságoknak. (Ezt Zimbardo is bizonyította a börtönkísérletével.) A stresszinterjún pedig olyan szerepbe helyezzük az álláskeresőt, amilyenben a munkája során nem lesz (pl. ott már nem kell megkapnia az állást). Tehát értelmetlen ilyen szerepet osztani rá.

A módszerek

A stresszinterjú módszerei általában jól megfoghatók, csak épp nehéz megkülönböztetni, hogy egy bunkóval hozott össze a sors, vagy tényleg stresszinterjúzni próbál. Pár „technika”:

– Hosszas várakoztatás —- Lehet véletlen is, ez még nem stresszinterjú önmagában.

– Nem kínál ülőhellyel, nincs is szék számodra — kérj egy széket!

– Lekezelően bánik veled, látványosan nem figyel — udvariasan fel kell hívni rá a figyelmét, hogy hozzá beszélsz, vagy hatásszünetet tartani, amíg fel nem tűnik neki, hogy csend van…

– Túlságosan figyel, folyamatos zavarbaejtő szemkontaktust tart, minden szavadba beleköt, lényegtelen dolgokon rugózik (pl. miért nem kiszolgálónak hívod a szervert, miért nem beszállítónak a partnert, miért nem vevőnek az ügyfelet stb.) — Ignoráld a megjegyzést, nem kell se szabadkozni, se visszavágni.

– Megjegyzést tesz a külsődre, a CV-ben szereplő fényképedre („fényképe alapján azt hittem, nem ilyen kövér/öreg/alacsony”, „magáról tényleg nehéz jó fényképet csinálni” stb.) — Itt is az ignorálás a megoldás.

– Többen vannak, bizottságszerűen ülnek előtted (fokozva: elkezdenek előtted más témáról, más jelöltről beszélgetni, aki természetesen sokkal jobb volt nálad). Egyik közülük néha flegmán belemordul a beszélgetésbe, érdemi kérdése nincs, csak megjegyzéseket tesz, félbeszakítva a mondandódat (az állásinterjú trollja). – Megoldás: egyszerűen peregjen le rólad ez a viselkedés, maradj higgadt, udvarias, hogy ő érezze hülyén magát a stílusa miatt.

– Magánjellegű kérdéseket tesz fel —- közöld vele, hogy erről nem szeretnél beszélni!

– Lerak eléd egy pakknyi CV-t, hogy lásd, milyen sok CV-je van az állásra, szóban is jelzi, hogy sokan jelentkeztek ám, ide nem könnyű bejutni, örülj, hogy egyáltalán az állásinterjúra eljutottál — Ne hálálkodj, csak jegyezd meg, hogy „köszönöm a lehetőséget”

– Ha információt ad a cégről, az is a szigorról, a szabályokról szól —- Tudomásul venni, nem vitatkozni, hogy micsoda hülye szabályok ezek.

– Saját nagyszerűségét, főnöke nagyszerűségét ecseteli („én már annyi mindent láttam, engem már nem lep meg semmi”, „na vele aztán nem lehet lazáskodni, kemény, szigorú ember, itt nem lehet hibázni”)

– Leszólja a CV-dben szereplő tényeket: a végzettségeidet, a sulikat, ahová jártál („oda bárkit felvesznek, az nem egy nehéz szak”), ha a legjobb suliba jártál, akkor biztosan tudja, hogy a valaha volt leggyengébb évfolyamban voltál. Becsmérli  a régebbi munkahelyeidet  („hogy azok milyen hülyék”), az ügyfeleidet („na, azokkal mi nem dolgozunk”), partnereidet („azok mindig rossz árut hoztak”). Bármilyen eszközökkel is dolgoztál, az szerinte csak vacak lehet, „természetesen” az a legnagyszerűbb, amivel még nem volt dolgod. Ha mindenfélével dolgoztál már, ő akkor is jobban ért hozzá.  — Válasz: márpedig te büszke vagy az eddigi teljesítményedre, valószínűleg itt is érdekes, ha már eljutottál állásinterjúra.

– A kérdései(k) csakis a negatívumaidról szólnak: mik a rossz tulajdonságaid, miért rúgtak ki (mert ugye mást el sem tud képzelni, csak azt, hogy kirúgtak.) —- Negatív tulajdonságaid nyilván vannak, másnak is vannak, ezek ellenére eddig ilyenolyan teljesítményt tudsz felmutatni.

– Az eredményeidet is negatívnak állítja be: ha 30%-os növekedést írsz a CV-be eredménynek, azt kérdezi, miért nem 40%, mert náluk annyi az alap (nyilván mindig több, mint amit te már valaha elértél), ha főiskolára jártál, miért nem egyetemre, ha középfokú nyelvvizsgád van, miért nem felsőfokú, ha felsőfokú van, miért nem beszélsz még egy nyelvet stb. — Az adott cég elvárásainak tökéletesen megfeleltél, azt hogy itt milyen mérőszámok vannak, nem tudod, így összehasonlítani sem tudod a múltbeli teljesítményedet az ő leendő elvárásaikkal. Nyilván mindent meg fogsz tenni, hogy jól teljesíts, ha te kapod az állást. Ha valamit hiányol: ha az nem elvárás az álláshoz, akkor anélkül is jól fogsz teljesíteni, ha elvárás, akkor meg tudod pótolni. Ez utóbbi esetben azért magadat megnyugtathatod: ha már az interjún ülsz, megfelelnél ezen „hiányosságoddal” együtt is.

A stresszinterjú hátrányai

1. Az interjúztató mindig a leendő munkáltató céget képviseli az álláskereső jelölt szemében, ha külső toborzó, akkor is. Ha pedig a jelöltekkel való bánásmódja nem elfogadható – márpedig erről is szól a stresszinterjú -, az rossz fényt vet a cégre – az ügyfélére is, a toborzóéra is.  Etikai és jogi szinten is megkérdőjelezhető, hiszen pl. a magánéleti kérdések jogi problémákat vetnek fel. Emellett nem etikus valaki bizonytalan helyzetével visszaélni.

2. Félreérthető: fiatalként, kiválasztásban tájékozatlanként én sem tudtam, hogy ez egy műfaj, így mikor belefutottam a stresszinterjúzni próbáló munkáltatóba, 10 perc után osztottam ki azzal, hogy találja meg azt a hangnemet, ami elvárható ilyen beszélgetésben. 19 éves kislányka még nem küldte el a francba az igazgató urat, ezt is át kellett élnie 🙂 Nekem nem volt annyira kínos, mint neki, hiszen én jogosan néztem bunkónak, az ő viselkedése viszont nem volt védhető. Nyilván állás nem lett belőle, így nehéz sikernek értékelni az esetet.

3. Szinte lehetetlen jól csinálni, természetéből adódóan: ha előre szólnak a jelöltnek, hogy stresszinterjúra készüljön, máris elveszítették a meglepetés erejét. Ha nem szólnak neki, a jelölt esetleg úgy gondolja, hogy egy ritka bunkó, esetleg unott, vagy inkompetens személlyel hozta össze a sors. Ha egyáltalán nem tudatják vele, hogy ez stresszinterjú volt, akkor meg is marad ebben a hitében. Jó-e ez a cégnek? Ha az interjú után közlik vele, hogy „ez most stresszinterjú volt”, az olyan, mintha magyarázkodnának, megint nem lehet jól kijönni belőle cégszinten.

4. Azonnali ellenállást alakít ki a jelöltben az ilyen viselkedés. Ha megvárakoztatják, folyton a szavába vágnak, nem kínálják ülőhellyel, túl személyes kérdéseket tesznek fel neki, idétlen próbafeladatokkal nyomasztják, érdektelennek mutatkoznak, hiába van önkontrollja teljes birtokában, nem fogja magát adni, ami a kiválasztó számára kifejezetten kockázatos. Ha valaki végig viselkedik, mert tudja, hogy állásinterjún van, és viselkednie kell, vajon egy oldottabb hangulatban is tud viselkedni? Ebből sosem tudjuk meg, a validitása tehát megkérdőjelezhető.

5. Ha az interjúztató hatalmi pozícióba helyezi magát, akkor a jelöltek a saját szempontjaik szerinti kérdéseket nem fogják feltenni, mert nem merik. Mivel így nem tisztázódhatnak a jelölt elvárásai, a jelölt a próbaidőben könnyebben csalódik és mond fel, mert olyan nem várt feladatok, körülmények közé érkezett, amik számára elfogadhatatlanok. Így erre a toborzásra költött összeg egyértelmű veszteség lesz.

6. Ha a jelölt jól szerepelt, és felvenné a cég, akkor könnyen nemet mondhat az ajánlatra, mert nem tetszik neki a légkör (és igaza lesz). Megeshet, hogy az összes alkalmasnak ítélt jelölt mindegyike így dönt, és vissza is jutottak oda, hogy kidobott pénz volt a toborzás.

7. A legnagyobb hátránya az én szempontomból eljárásnak, hogy a jelölteknek sokat árthat egy rossz hangulatú interjú, a rossz élmény hatására előfordulhat, hogy később már szorongva megy a következő interjúra, más állásra, más céghez is. Így teheti tönkre az egész jövőjét, csakmert valahol azt olvasta az interjúztató, hogy a stresszinterjú jó dolog, és nem gondolta végig, tényleg az-e.

Stresszelés helyett

A stresszinterjú alapvetően arra szolgálna, hogy olyan körülményeket teremtsen, amiben könnyű hibázni, és figyeljük, hogy a jelölt hibázik-e. Érthető okokból hibázni fog: elveszíti a türelmét, nem jut eszébe a válasz egy egyszerű kérdésre, belezavarodik egy idegennyelvű mondatba, magyarázkodásra kényszerül stb. Kiegyensúlyozottabb jelölt esetleg rendreutasítja az interjúztatót.

A stresszinterjú validitásáról: A stresszinterjún jól szereplő jelöltről lehet feltételezni, hogy talán jól tűri a stresszt, ritka higgadt, okos jelölt. De csak ritkán merül fel valakiben, hogy igazi nemtörődöm alak, akit semmivel sem lehet kihozni a sodrából, mert valójában semmi sem érdekli, neki aztán minden mindegy, csak valaki fizessen azért, hogy valahol csinál(gat) valamit. Vagy egy olyan bólogatójános, aki még akkor sem áll ki a cég igazáért az ügyféllel szemben, amikor kellene, hiszen nem vitatkozik, nem megy bele konfliktusba, ezért aztán nem is kezeli azt rutinosan. Ha rendre kellene utasítani az ügyfelet pl. a szóhasználata miatt, ő akkor is inkább hallgatja az anyázást, ami esetleg egy nyílt ügyfélszolgálaton más ügyfeleket is erre bátorít.

Szerintem sokkal könnyebb felmérni a jelölt tényleges szociális képességeit, ha engedem kibontakozni. Ha figyelmesen hallgatom, ha meséltetem az eddigi munkájáról, a hobbijáról, hagyom sztorizni. Így egy idő után eltűnnek a sablonok, feloldódik, közben megtudom, végzett-e pontosan olyan feladatokat, amikre én keresek embert, milyen embereket tud kezelni, ő maga milyen ember. Ebbe azért belefér egy-egy „zavarbaejtő” kérdés, de ez még bőven nem stresszinterjú. Ilyen kérdések lehetnek a szakma legalapvetőbb definíciói, mert nyilván már rég nem emlékszik a tankönyvi mondatra, de ettől még biztosan meg tudja fogalmazni a saját szavaival mit jelent számára az értékesítés, a marketing, hogyan számol átlagot Excelben stb.

Ugyanakkor a nagy lazaság csapdahelyzet is: a jelölt ilyenkor túlzottan is elengedheti magát, kicsúszik egy-két oda nem illő szó, információ a száján, elszólja magát valamiben, nekiáll pletykálni, fecsegni, esetleg egy ízléstelen viccig is eljut. Ez viszont megint több információt árulhat el róla, mint a stresszben tartott, ideges, bizonytalan helyzetben adott kép. Önmagában az, hogy oldott hangulatban hogyan viselkedik, fontosabb lehet, mint az, hogy ha nagyon kell viselkedni, tud-e.

Minimális üzleti tapasztalattal pedig pontosan tudjuk, hogy egy tárgyalás akkor lehet eredményes, ha a felek jól érezték magukat közben.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Zewadeluxe hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Mirrr
    mondta:

    nem is hallottam még ilyenről és azt hiszem, „szerencsém” sem volt hozzá. Bár szerintem eléggé türelmes, toleráns és nyugodt állatfajta vagyok, egy „ilyen” Hr-es szinte biztos, hogy vastagon kihozna a sodromból….
    Látatlanban azt gondolom, lelkiállapotomtól függ, hogy mennyire viselném jól, de ha mondjuk egy órán keresztül ilyenformán állítanának pellengérre, szinte biztos, hogy tisztelettudóan bár, de szóvá tenném.
    A „miért éppen Önt kellene Ön szerint felvennünk erre a pozícióra”, vagy a „miért épp itt szeretne dolgozni” meg olyan tipikus kérdések, amik 99,9%-ban kb minden interjún elhangzik.

  2. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: Költségek esetében tökmindegy, hogy Budapesten belül hol van az állás. Egyébként rákospalotai is menjen dolgozni a 22. kerületbe, ha az állás jó, de legalábbis jobb, mint a jelen helyzete. (Mondom ezt úgy, hogy napi 3 órát töltök utazással.)

  3. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: „Az, hogy hol van éppen befolyásolhatná, ha utazási költség is felmerül, de Budapesten belül ugye ez sem opció, az utazási költség állandó.”

    Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg egy rákospalotai nem akar a 22. kerületbe járni dolgozni, nap mint nap? …

  4. jobangel
    mondta:

    @csárlszbrunzol: Ezt az ismeretet terjeszteni én is hasznosnak tartanám. Kering a neten helyes exceltábla erre, jobb, mint a bérkalkulátor, mert látszik, mit hogyan számol. De szerinted hányan foglalkoznak a munkáltató költségeivel a munkavállalók közül? 🙁

  5. jobangel
    mondta:

    @Nick Leeson: excelnél realitás lett volna a gugli, a gyufásdobozos izét meg nem értem.
    De eszembe jutott egy filmrészlet, mikor az interjúztató a jelölt lányka elé tett egy tűzőgépet, hogy „ezt most adja el nekem”. A lányka hebegett valami bénácska szlogent. Utána egy amorf izét adott neki, „ezt is adja el”. A csajszi felényújtotta a cuccot, és megkérdezte: Kell? Hepiend lett, és valahogy a valóságban is így működik.

    Irreális feladatnál nem tudsz megoldást találni, de nem is az a lényeg, hanem, hogy mit kezdesz vele. Az excelesnél lehet, hogy a magyarázkodásod nem volt rendben, a másodiknál meg, ha nem volt ötleted, azt is lehetett volna mondani, hogy fogalmad sincs, lehet, hogy ezt is várták volna(leginkább azzal beszélgetnék el, aki ezeket a feladatokat adta…).

  6. csárlszbrunzol
    mondta:

    @jobangel: Gondolom, nem ér elemi erejű meglepetésként, hogy másként látom. 🙂
    A bruttót a cég adja, de hogy abból mennyi lesz a nettó, azt már az állam szabályozza. Elég, ha megváltoznak az SZJA szabályai és máris változik a bér.
    Nem mellesleg össztársadalmi szinten feltétlen hasznosnak tartanám, ha tisztában lenne mindenki azzal, hogy 127k fizuból mindössze 65k marad a dolgozónak, a többit elszedi az állam. Sokan nem tudják; ez szerintem káros

  7. csárlszbrunzol
    mondta:

    @Nick Leeson: Hát, szerintem nem az a lényeg, hogy mit sikerült (vagy nem) a feladattal. Az igazi kérdés a HOGYAN. Könnyen meglehet, hogy Te még mindig azon háborogsz, hogy nem sikerült megoldani a feladatot a Te módszereddel, mert abban korlátoztak, pedig simán meg lehetett volna. Holott igazából arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan gondolkodsz. És azt a gulgizással nem lehet megmutatni.
    Szóval a dologból nagy valószínűséggel tényleg az volt a munkáltató számára, hogy nem megfelelő a hozzáállásod. Esetleg valamit úgy csináltál, ahogy az nekik elfogadhatatlan; vagy valami kompetenciád hiányzott. Esetleg olyat mutattál, ami kizáró ok. A lényeg, hogy nem a megoldás a kérdés, hanem az ahhoz vezető utad, a közben mutatott dolgaid.

  8. borzimorzi
    mondta:

    @Nick Leeson: Az ilyen hülyeségeket azért találják ki, hogy ne lógjon ki a lóláb a külföldi tulajnál, hogy jééé, hogy lehet az, hogy a magyarországi leányvállalat valamelyik vezetőjének a rokona/haverja/lyuksógora kapta az állást. Ilyenkor a kiválasztás folyamatába beletesznek pár ilyen baromságot, aminek a megfejtését persze az előre kiválasztott csókosnak megsúgják. Amúgy meg ember nem jön rá, hogy mi az a gyufaskatulya méretű alu bigyó. Pláne, hogy nem nyomtatójavító szakembert kerestek…

    Üdv:
    b

  9. borzimorzi
    mondta:

    @csárlszbrunzol: Pontosan. Talán csak annyit még, hogy ami eleve baromság, azt „jól” csinálni is felesleges.

    Üdv:
    b

  10. charlie
    mondta:

    Ilyet is csak olyankor lehet megtenni, ha több a munkavállaló mint a munkahely. Hiányszakmánál nem igen tudnának így arcoskodni, és nem is teszik talán, ha már fél éve nem találnak embert pl.

  11. jobangel
    mondta:

    @csárlszbrunzol: Munkáltatói szempontból igazad van, de én inkább a munkavállalók érdekeivel foglalkozom. Tekintve, hogy nettó fizetésből élnek, nekik ez ad biztonságot.

  12. cougarcat
    mondta:

    Etikátlannak és felesleges basztatásnak tartom a posztban leirt stratégiákat, de hát nem vagyok HR-es.

    Viszont én voltam olyan interjún ahol szerepjátékban kellett részt venni egy panelinterjú során.A szakmához kapcsolódó stresszhelyzetet szimulálták – a panelből egy valaki játszotta a kliens szerepét, természetesen a kliens legrosszabb arcát mutatva, és egy bizonyos krizis helyzetben. Ez pont elég volt stressznek…

  13. Nick Leeson
    mondta:

    Egyszer „interjún” (IT-s állás) bedobtak azonnal a mély vízbe. Kaptam egy állati szopatós Excel feladatot, ami kb. 5 perc netezéssel sikerült volna, de direkt nem volt net a gépen. Nem jött össze a megoldás, de próbáltam talpraesetten reagálni, és jelezni, hogy a realitásban (netes segítség), meg ha nem ér ennyire váratlanul, akkor összejön.

    Második feladat, egy gyufásdoboz méretű nonfiguratív alu lemezről kideríteni, hogy micsoda. kb. tű a szénakazalban kategória. Természetesen ez sem jött össze. Utólag kiderült, hogy valamilyen spéci nyomtatónak a mélyén vannak ilyen lemezkék a papírtovábbítás folyamán… Próbáltam itt is talpraesettnek tűnni.

    Nem vettek fel. Utólag kiderítettem, hogy „hozzáállás beli problémák miatt”. Na ezen végképp jót röhögtem! 🙂

  14. vernon
    mondta:

    Szerintem nem kell ezt túlbonyolítani. Egyszerűen fel kell állni és szó nélkül otthagyni az ilyet, aztán majd előbb-utóbb rájönnek a tisztelt hölgyek, urak, hogy mi az illendő viselkedés.

  15. hex.kelly
    mondta:

    @ier6w7i: hm, én visszakérdeznék, hogy „mennyi férjen el?” 🙂

  16. csárlszbrunzol
    mondta:

    @jobangel: „A nettóban megegyezést azért ajánlgatom, mert ugye abból fizeted a villanyszámlát, legtöbb munkakörnél az jó, ha fixálva van. Az ideális az lenne, ha nettó és bruttó is szerepelne a munkaszerződésben, fixálva, hogy a nettó az irányadó. Ilyet persze még nem láttam, és ha egy újabb gyerek várható belátható időn belül, akkor nem is ideális.”

    Ez szerintem nem jó út. Egyrészt az SZJA szabályzását nem az adott cég végzi, hanem csak annak megfelelően számfejt/fizet. Másrészt pedig bármikor változhat. Már maga a szabály; nem kell hozzá gyerek sem.
    Felnőttek vagyunk, tanuljunk meg számolni. Nem nagy kaland, különösen most, amikor elég csak egy bizonyos százalékot megjegyezni. Sosem írnék nettó bért a szerződésbe. Vállalja a munkaadó az SZJA-szabályok változásából fakadó különbséget?

    Stresszinterjúhoz: szerintem is baromság; ha jól csinálják, ha nem.
    Megjegyzem, kollégámmal csináltunk olyan interjút, aminek a végén jelölt azt hitte, ez most biztosan az volt. Szándékunk szerint nem, de mivel a jelölt végül így érezte, ezért így utólag azt mondom, emiatt nyilván az volt. Szóval sokszor maga a szándék sem kell hozzá, csak szerencsételnül találkozzon össze a „két fél” és már kész is a baj.

  17. zobod
    mondta:

    Elképesztő. Örülünk neki, ha valaki teljesíti a képzettségre, nyelvtudásra, és szakmai követelményekre vonatkozó elvárásokat ÉS jövedelem elvárása teljesíthető … nem hogy még kóstolgassuk a felvételin ilyen igénytelen prosztóságokkal.

  18. tranzita
    mondta:

    Tavaly volt szerencsém egy ilyen interjúhoz.

    Ez volt a 3. vagy a 4. interjú már a sorban, ezért gondoltam, hogy leginkább már csak egy utolsó személyes szösszenetre hívnak. Nos, előző este(!) hívott a giga multi HR-ese, hogy bár nem jelezték eddig, de igazából egy „összetett felmérésre” számíthatok. Gyönyörű volt, előadták az összes sablont: nem figyelés, meglepő kérdések, ellenséges hangulat keltése az egyik fél által, majd a legnagyob vicc következett. IT-s analyst munkára jelentkezve kellett (volna) egy teljesen irreleváns marketing tervet elemeznem és előadnom a kis adhoc bizottságuknak, eljátszva különböző szerepeket. Ez kész, most komolyan. Voltam már pár interjún, de ez mindent visz.. Vajon milyen lehet ezeknél dolgozni nap mint nap? Mi van, ha összekevernek akkor is a marketingessel vagy a ki tudja melyik másik emberrel? Legalább az utat állták Spanyolországba, az jó volt.

    Minden ismerősöm óva intem a cégtől.

    Zárójelben: ez volt másfél éve, azóta már 3. láttam a hirdetésüket. Csoportot nem bővítenek, szóval…

  19. jobangel
    mondta:

    @Void Bunkoid: Erre a két forinton kívül ez az álláskereső-tankönyvi válasz 🙂 Ők ismerik a szempontjaikat, miért neked kéne erre tudni válaszolni?

  20. Void Bunkoid
    mondta:

    Amúgy néha az intelligens visszabeszólás hatásos, a ma már nem sűrűn alkalmazott, de nekem nyolc évvel ezelőtt feltett „miért kellene felvennünk magát?” kérdésre én mézgaaldárosan lesütöttem a szemem, és feltartottam a tenyerem, hogy „elvileg ÖNÖKNEK sokkal jobban kellene ezt tudni, mint nekem, de…két forintért megmondom” 🙂

    Röhögtek, és fel is vettek végül.

  21. ier6w7i
    mondta:

    Érdekes kérdés és kifejezetten kultúrált hozzászólások – engedjétek meg, hogy bekapcsolódjak.

    Gyakorló vezetőként és olykor felvételiztetőként nem tartom szükségesnek a stresszinterjút, bár el tudom képzelni, hogy egyes állások betöltésénél ez is szempont lehet, de különösen egy első körös interjún nem tartom szükségesnek. Ha az állás megköveteli a stressztűrést, akkor lehet azt profi módon pl egy második körben egy assesment centerben tesztelni.
    Ami fontosabb szerintem, hogy ha a munkakör ezt megköveteli, akkor azt tudatosítsuk a jelöltben a munkakör ismertetésekor, hogy bizony itt minek lehet kitéve (pl kiabáló ügyfél stb). kérdezzünk rá hogy hogy bírja (persze azt fogja mondani, hogy minden OK) és egy-egy példa felhozásával kérdezzünk rá, hogy pl az adott szituációt hogy kezelné vagy pl hogy meséljen el egy olyan szituációt, amikor ő már került ilyen helyzetbe.

    Sajnos sokan akik ezt a gyakorlatot folytatják szakmaiatlanul végeznek ilyet és mélységesen megalázzák a jelöltet, ami káros mindenkire nézve.

    Gyakorló vezetőként szoktam én is meghökkentő kérdéseket feltenni. Pl egy menedzseri szintre jelentkező jelölttől megkérdeztem hogy pl hány focilabda fér el véleménye szerint egy focipályán. Nézem a reakciót (általában elmosolyodik és megkérdezi, hogy komolyan gondolom-e) ill arra vagyok kíváncsi, hogy mi a reakció, egy számára ismeretlen probléma megoldásának hogy fog hozzá, mi a gondolatmenete, hogy küzd meg egy több ismeretlenes nem kellően specifikált problémával problémával. Csak hebeg-habog és nem tud vele mit sem kezdeni, azt mondja, hogy nem tudja, elvicceli vagy megpróbál vele kezdeni valamit. Egy idő után persze ha kell félbeszakítom és végül elmondom neki, hogy nem vagyok bolond, nem tudom a megoldást én sem és a gondolatmenetére voltam kíváncsi.
    Természetesen egy raktárosnak, adminisztrátornak, ügyfélszolgálatosnak nem tennék fel ilyet, mert tőle nem ezt a gondolatiságot várom el, ez egy menedzser/vezető interjújának része, legalább második, de inkább harmadik körben.

  22. jobangel
    mondta:

    @Szalacsi_Dezső: Megadtam a lehetséges „jó” válaszokat, viselkedésmódot, amiben az álláskereső nem sérül. Leírtam a szakembereknek, miért nem kéne ezt a módszert használni. Mi hiányzik, milyen kérdés maradt nyitva?

  23. jobangel
    mondta:

    @kukatr: Igazad van, ez az, ami nehézzé teszi. A nettóban megegyezést azért ajánlgatom, mert ugye abból fizeted a villanyszámlát, legtöbb munkakörnél az jó, ha fixálva van. Az ideális az lenne, ha nettó és bruttó is szerepelne a munkaszerződésben, fixálva, hogy a nettó az irányadó. Ilyet persze még nem láttam, és ha egy újabb gyerek várható belátható időn belül, akkor nem is ideális. A „hány gyereke van” kérdésnek meg ideálisan akkor kellene felmerülnie, amikor már a munkaszerződésbe írják a megállapodott összegeket. Ez sem szokott így lenni. Most legyen okos aki tud, ilyen helyzetben 🙂

    Off: igen, mostanában le szoktam zárni az új poszt megjelenésével.

  24. GabikA
    mondta:

    Ha ideges vagyok, a homlokomon torom kette a billetyuzetet :)))

    Ez vajon jo lepes lenne egy interjun? 😛

  25. Szalacsi_Dezső
    mondta:

    Csak én érzem, úgy nem lettem okosabb ezen írás hatására? Mert úgy meg lett mondva minden, hogy gyakorlatilag semmit nem mondtak.

  26. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    Munka nincs, de lassan napi rendszerességgel jelennek meg a tutit megmondó ömlengések. Vicces.

  27. Marty Mcfly
    mondta:

    az a cég, aki ilyet alkalmaz, amatőr, mert úgy érzi, szükség van erre…

  28. Tamas Karoly
    mondta:

    Sziasztok. Egy multinál dolgozok a versenyszférában, 70-80 interjúval a hátam mögött talán rutinos interjúztatónak számítok. Soha eszembe nem jutna stresszinterjúztatni bárkit is! Szerintem megalázó és semmit sem tudsz meg a jelöltről. Van, akit debilizál az interjú szituáció, van akit rámenőssé tesz, van aki alig bír megszólalni. Ha valaki velem stressztesztet próbálna csinálni, azonnal elküldeném a francba! Persze legtöbbször olyanok interjúztatnak, akiknek fogalmuk sincs hogyan kell, esetleg elolvastak egy könyvet és egyből azt hiszik, hogy értenek hozzá. (én sem értek tk. hozzá, de és nem bunkózok a jelöltekkel :))

  29. kukatr
    mondta:

    @jobangel: A fizetési igény témában lehetnél konzisztens. Határozottan kiállsz a magánéleti kérdések ellen, de nettó bérigény megadását ajánlasz a jelentkezőknek egy olyan országban, ahol gyerekek után adókedvezmény jár.
    Kérlek oldd fel ezt az ellentmondást!

    OFF: Le szoktad zárni a régebbi bejegyzéseidben a kommentelési lehetőséget, vagy csak az én böngészőm működik rosszul?

  30. SarahConnor
    mondta:

    @sas70: igen, én is így látom. A legjobb „stresszinterjú” az, ha a jelölt nem is számít rá, de a rá váró feladatokkal szembesítik az interjún. Pl üljön le a telefonhoz és kezeljen egy ügyfelet (aki lehet akár beavatott HR-es is). Ebből sokkal kerekebb a kép, amit kapnak, mint abból, hogy szexista és intim megjegyzésekkel zaklatják a másikat.

  31. sas70
    mondta:

    Alapban az első interjúnál a stresszinterjú egy nettó marhaság és óriási öngól, szerintem. Pontosan mutatja a hozzá nem értést. Egy tapasztaltabb jó kvalitású pályázó ráadásul vagy kiszúrja, hogy mire megy ki a játék, vagy pont ezért nem fog teljesíteni, mert azt gondolja ilyen céghez nem megy dolgozni.
    Egy többkörös kiválasztásnál lehet elvileg szerepe, ha egy front-office munkatárs kell valami nyűgös területre, de ott is óvatosan. Egy ilyen esetben is hasznosabb inkább a mély vízbe dobni és megfigyelni. Azaz beültetni az ügyfélszolgálatra éles helyzetbe.

  32. SarahConnor
    mondta:

    Van egy sztorim:

    Rokon (nő, az interjú idején 24 éves volt) belefutott egy ilyenbe. Nem szóltak előre, hogy stresszinterjú lesz, de hamar leesett neki. Szemtől szembe megkérdezte az interjúztatót, hogy „ez most stresszinterjú?” és elmondta, hogy meglepi a viselkedés, amit a két interjúztató mutat felé, ezért érdeklődik. Valami bunkó választ kapott, ami része volt az interjúnak („és ha az??!”), mire szépen mosolyogva felállt, felvette a táskáját és elnézést kérve közölte, hogy távozik. Az interjúztatók meglepettségükben kiléptek a szerepből, és megkérdezték, miért. Mire kedves rokonom türelmesen, angyalian elmondta nekik, hogy nem szeretne ilyesmin részt venni. Itt nem kíváncsiak rá igazán, nincs lehetősége bemutatkozni és visszajelzést sem kap, ami legalább a további álláskeresésében segíthetné, ráadásul a kérdéseire sem reagálnak, így ő sem kapja meg a szükséges információt – a két fél csak kölcsönösen kiborítja és átveri egymást, hiszen az ideg mindenkiből előjön, ráadásul nem tényekről, a tényleges munkáról van szó.
    A két interjúztatónak földig hullott az álla, a hölgy udvariasan megköszönte a lehetőséget, az idejüket, elköszönt, és távozott.

    Három nap múlva (miután az interjúztatók valószínűleg sikeresen kiértékelték a helyzetet, és tanultak belőle), felhívták újra és behívták egy tényleges interjúra, amire a csaj már nem ment el, mert időközben felvették máshova.

    Ő a mai napig úgy meséli az ilyen tapasztalatait (kettő volt), mint szánalmas színjátékot, ami totálisan eltéríti mindkét felet a céljaitól, és úgy végződik, hogy senki nem nyert és tudott meg semmit.

    Biztos lehet a stresszinterjút vérprofin csinálni, ne értsetek félre, de szerintem ebben a sztoriban van valami.

  33. doggfather
    mondta:

    @Zewadeluxe: az se lehetett semmi. :S

  34. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: Nem feltétlen. Ahogy közben Zewa is írta, ha 2 éve állástalan vki, akkor elmegy 80ért is (haközel van a cég, nincs túlóra, mellette még tud bevállalni ezt-azt: szórólapozás, kis mellékes),már mindegy neki, csak legyen vhol bejelentett főállása. Lehet, h nem is lép le olyan könnyen, hisz ha 2 évig nem kellett senkinek, nem biztos, h most majd kapkodni fognak utána…

  35. jobangel
    mondta:

    @Zewadeluxe: A családi állapotod nem kell a CV-be, a fotó meg jó, és semmi bizalmas jellegű nincs benne, tehát nyugodtan lehet küldeni.
    Aki meg van szorulva, az adhatja lejjebb a fizetési igényét, de ennek is megvan az esélygyilkoló hatása: akiről tudják, hogy kényszerből lejjebbadta (ez azért szokott látszani az előző munkahelyekből), azt meg azért nem veszik fel, mert azt sejtik, hogy jobb ajánlatra lelép (ami vagy helyes feltételezés, vagy nem, nem tudhatjuk). Ilyenkor is legjobb az őszinteség: motlevélbe beírni, hogy minimum ennyit mindenképpen meg akar kapni, mert x ideje munkanélküliként szüksége van állásra, pénzre. Érteni fogják, és kezelni is: nagy cégnél mondjuk fél év után fizuemelés, ha bizonyított, kis cégnél meg lehet róla őszintén beszélni, mik a lehetőségek. Lehet, hogy nem is terveznek hosszútávra, most van egy projekt, utána fogalmuk sincs mi lesz, és akkor lehet határozott időre szerződni pl. Mindent lehet, csak beszélni kell róla. Az „én azt gondolom, hogy ő azt gondolja” nem visz előre.

  36. Zewadeluxe
    mondta:

    @jobangel:
    Akkor munkád sem lesz. Aki hosszabb ideje munka nélkül van már, annak járható út lesz előbb-utóbb a kkv-s 80ezres fizetés is. Csak tudja ki van a hirdetés másik oldalán. Hiszen ha beírsz 500e igényt, akkor nem fognak behívni interjúra sem.
    Engem az is zavar, hogy őket érdekli a fotómtól kezdve a családi állapotomon át a bugyim színe is, de róluk sokszor semmit se tudni… így hogy küldjek el bizalommal egy jelentkezést? Akár lehet a Zepter is a másik oldalon.

  37. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: Én a kkv-tól is 500-at kérnék a helyedben, ha annyit érsz. Ha nem tudnak megfizetni, akkor te nem odavaló vagy.

  38. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: Nem mindegy. mondok egy hr generalista példát. egy kkvnál egy ismerősöm ebben a poziban nettó 80at keres, uez az állás egy német multinál nettó 500e! Tehát nem mindegy, h a 5 fős ugrimókus kft keres hr-est, vagy egy Mercedes. Nem mindegy feladat szempontjából. Lehet, ha közel van10 percre és kicsi a cég, akkor 80ért vállalom, de ha 2 órát utazok reggel és 2 órát este, plusz a túlóra is elvárt, plusz 5000 ember dolgait kell egyengetnem, akkor 500at kérek…

  39. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: Paranoiát tessen félretenni. A nettó fizetési igény kérése még önmagában nem jelent borítékozást, hanem inkább azt, hogy mennyi pénzt szeretnél hazavinni. Amit cafeteriával, ezzel-azzal még összesakkozhatnak. Tisztább nettóban megegyezni, és ha a szerződésben nettó-bruttó is szerepel, az még jobb.

    A fizetési igényedet miért befolyásolja, hogy melyik vállalatról van szó, mi a neve, hány fős? Az, hogy hol van éppen befolyásolhatná, ha utazási költség is felmerül, de Budapesten belül ugye ez sem opció, az utazási költség állandó. A megélhetési költségeid, életszínvonal-igényed ugyanaz marad. A „minimum nettó X Ft” a helyes fizetési igény megjelölés, és mellé lehet biggyeszteni, hogy „a pontos feladatkör és juttatási csomag ismeretében egyeztethető” pl.

  40. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: A nagyobb baj, h fizetési igényt már előre kérnek. Kiírnak egy 3 soros hirdetést (vállalat neve titok, a pontos feladatkörre általános dolgokat írnak), de feltétlen kérnek fotós Cv-t, motlevéllel, fizetési igénnyel. Miért akarok annál a vállalatnál dolgozni? Azt se tudom mi a nevük, kik ők, hány fős cég és a Bp is tág fogalom: mert Óbuda? Rákospalota, esetleg Budaörsön is ezt értik? Lesz cafeteria? 8 órás állás vagy 12 órás? Sztem ilyenkor csak a piacot mérik fel, vagy olcsójánost keresnek. Nemritkán nettó igényt kérnek, amiből azt deriválom, h eszükben sincs bejelenteni.

  41. jobangel
    mondta:

    @Zewadeluxe: Hm, egyszer mondtak be nekem fizetési ajánlatot telefonban, azt kérdeztem, hogy „ez heti fizetés?” 🙂

  42. Zewadeluxe
    mondta:

    @doggfather:
    Szerencsés! Én se keresem magamnak a bajt, mégis belefutottam már többször is! Utoljára az volt, hogy kértek fizetési igényt az interjún, mondtam egy összeget, erre komolyan arccal a felét bemondja hogy ők ennyit tudnak fizetni. Hirtelen nem tudtam mire vélni, hogy tán begyógyszerezte magát vagy mi van vele… Erre felröhögött, hogy ezt ő sem gondolta komolyan.

  43. doggfather
    mondta:

    szerencsés vagyok akkor, hogy ilyenen még nem voltam. lehet elsőre nem mindent kezelnék okosan.
    Asztalt azért nem borogatnék, de lehet ilyen helyre nem mennék dolgozni szívesen.

  44. Zewadeluxe
    mondta:

    Én azt vettem észre, annak ellenére, hogy nem általános dolog a stresszinterjú, mégis egyre többen próbálják ezt beilleszteni a stratégiájukba. Kisebb cégeknél ugye (többnyire) nincs alkalmas ember aki az interjúztatási folyamatot végigvigye. Ez az ember hallomásból, utánaolvasásból és korábbi tapasztalataiból kiindulva végzi a feladatát. (Megjegyzem, többnyire nyűg neki a napi munka mellett, ami kihat az interjú általános hangulatára is.)
    A birtokában lévő információk alapján pedig nagyon sokan érzik azt manapság, hogy a munkavállalót szivatni kell az interjún. Illetve még sokszor utána is, mert ígérgetnek fűt-fát és abból legtöbbször semmi se úgy lesz. Ez már más sztori persze.
    Azt akartam érzékeltetni ezzel, hogy már nem csak a HR-esek heppje a stresszinterjú, hanem szinte bárki alkalmazza aki csak nem szégyelli. Tudatlanul, tájékozatlanul.

  45. HellsAngel
    mondta:

    Remelem, a stresszinterju altalanos – nem munkakorhoz illeszkedo, pl. ugyfelszolgalatosok, top-vezetok eseten valo – alkalmazasa is valami olyasmi, mint a horoszkop, a kaloda, a kukorican terdepeles a tanterem sarkaban, a grafologia. Valaha ezek jo otletnek tuntek, de azota fejlodott a vilag.

    Az meg egy dolog, hogy aki allastalankent/rossz munkahelybol kerul el az interjura, az ugye stresszinterjun eleve -2 lepes hatrannyal indul ahhoz kepest, akinek normalis munkaja van. Az egy masik dolog, hogy a jelolt hibait felnagyitja, es olyan dolgokat ker szamon rajta, amiket egyreszt senkinek joga nincs szamon kerni, masreszt ertelme sincs szamon kerni – altalaban nem a ket meter magas golyoallo arja fiatalemberek vegzik a legkitunobb munkat, erdekes modon. Harmadreszt pedig megsebzi az allaskeresot, total feleslegesen. Total feleslegesen. Gondolom abba sem sokan mennenek bele, hogy kessel szurkaljak oket interjun (pedig hat az is nagyon fontos, hogy a jelolt hogy birja, azok a sebek is begyogyulnak), de ennek a pszichologiai megfeleloje aztan rettento jo moka.

    Egy menedzserjelolt eseten nem feltetlenul rossz otlet (akinek a napi rutinja lesz masok hulyesegeinek kezelese), de mindenkit ez alapjan szurni valahol egy jelentos lepes a naciva valas iranyaba.

  46. Bambano
    mondta:

    A stresszinterjú elengedhetetlen előfeltétele, hogy sokkal jobb felkészültségű, gyakorlott interjúztatónak kell vezetni, egyrészt azért, mert elszaladhat a helyzet és azt is tudni kell kezelni, másrészt az eredmény értékelhetősége romlik, ha nem szakszerűen végzik.