Mosolyogj! A főnök a hülyéket szereti!

Mosolyogj! A főnök a hülyéket szereti!

Még a 90-es években volt egy munkahelyem, ahol a titkárságon kitette az ott dolgozó fiatal asszisztenslány a faliújságra ezt a kis szösszenetet:

faliujsag.jpg

Vigyorgott is mindenki, mire belépett a főnökhöz, de szerencsére a teljes társaságban volt kellő humorérzék (beleértve a főnököt is), ügyfél meg nem járt arra, így nem értette félre senki. Most e kis plakát jutott eszembe, ahogy belekeveredtem egy beszélgetésbe az optimista álláskeresőkről.

Az egyik felvetés többeknek nem tetszett (nekem sem), miszerint van ám KÉMIA a kiválasztásban. Namost, randin biztos van, ott az érzelmek a főszereplők, de a munkatárs kiválasztása gazdasági döntés. Mint ilyen, ennek a fajta kémiának nincs helye. De kifejtette: hát az optimistább, mosolygósabb, sugárzóbb ember veszi fel mindenki, nem? Ez már egy másik probléma. Aztán persze a fókuszált figyelmem okán sorra jöttek szembe a feltétel nélküli optimizmusról szóló mémek, naplementés háttérrel vagy épp egy posztban fejtegetve, hogy „minden fejben dől el”.

Sajnos legtöbbször a trillázó optimizmus nyer a józan ész felett, és ez nagy hiba. Hiba, mert az optimizmus, a mosolygósság nem döntés kérdése – ha az, akkor lesz belőle kényszeredett vigyor, vagy profi szerencselovag esetén üres magabiztosság, amivel a gondatlan kiválasztókat jól meg lehet téveszteni. Ha nincs miből fizetni a villanyszámlát is, de mosolyogjon, mert az kell az álláshoz? Hát ennyire bárgyúnak kell lenni? Szakmai tudás meg nem is fontos, ha nem vagyunk optimisták? Az nem kiválasztási szempont? Vagy az, de mégsem ér semmi mosolygás nélkül?

Egy munkanélkülinek, vagy rossz állásban lévőnek éppen pont nincs oka optimizmusra, az ő ereje most a kitartás, a küzdelem és a tevékeny hozzáállás. Megy előre, keres, levelez, pályázik, önéletrajzot farag, újabb két ismerőst felkutat a Linkedinen, állásinterjúra jár, felkészül, félreteszi az aggodalmait – pedig azok vannak. Ez talán sokkal erősebb készségeket mutat, mint a kényszeredett mosoly, az önáltató optimizmus. De az is egy furcsa személyiséget mutatna, ha bajban van, és nem úgy viselkedik, mint aki bajban van. Nem mennék ebbe bele, mert ritka, hogy az aggodalmai ne húzzák le az embert. Az mutat igazi lelkierőt, amikor az aggodalmai ellenére jól szerepel. És ilyen ember nem kell, mert nincs KÉMIA, nem mosolyog, nem optimista? Kiválasztónknak (direkt nem HR-est írok, mert ez nem HR-specifikum) ezzel nem szimpatikus? Mert a saját félelmei kerülnek elő, ha lát egy rosszabb sorsú embert? A megélhetéséért aggódó, de mégis állásinterjúra eljutó ember egyvalamiben biztos jó: a kríziskezelésben. Kell-e ilyen készség a cégbe?

Kötelező optimizmus – mert féltek félni

A kötelező optimizmus mindenféle más területen is előjön, mintha valami csodaszer lenne – pl. még súlyos betegségeknél sincs ám jogunk rosszul lenni: az zavarja a környezetünket. Ők is rosszul vannak attól, hogy más nincs jól, mert rettegnek, hogy ez velük is megtörténhet (meg bizony). A kirekesztésnek is ez a félelem az alapja: nem akarják látni, hogy van olyan, akinek nincs – pénze, állása, uzsonnája, jó ruhája, lába akár. Pedig, ha mindezt elfogadjuk, és tudjuk kezelni, hogy van ilyen, segítően állunk mindenkihez, máris nem kell félni: láthatnátok, hogy van segítség akkor is, ha nem mennek jól a dolgaitok. Önáltatásban élve ezt nem fogjátok látni. Persze, egyszerűbb annyit mondani: „ooolllyan neggatíííív

Sejtem, hogy a kötelező optimizmus, mint elvárás, abból ered, hogy féltek félni. Szembesülni azzal, hogy fordulhat rosszra a sorsotok, akár úgy is, hogy erre nincs ráhatásotok. A tudata is elviselhetetlen, akkor inkább nem is hagyjátok tudatosulni.  Még áltathatjátok magatok azzal, hogy „minden fejben dől el”, meg „jó döntéseket kell hozni”, de azt, hogy miről kell dönteni, nem ti határozzátok meg, hanem a körülményeitek. Így van ezzel az álláskereső is, aki nem mosolyog.

Ha ez a félelem a kiválasztóban is ott van, akkor vajon milyen cég ez? Ahol hozni kell az optimizmust, mert nincs automatikusan. Vagy legalább mutatni, mert a látszat fontos – és csak az. Tényleg ez a megoldás?

A norma

Az általános megoldás a félelmeitekre pedig abban lenne, hogy ha tudnátok, hogy mindenki elfogadó és megértő, segítő módon áll hozzá az éppen bajban lévőkhöz, akkor nem kellene félnetek. És ti sem úgy álltok hozzájuk? Pedig, ha így lenne, és ez lenne a norma, akkor, ha bajba kerültök, lenne, aki segítene – ez lenne a norma, nem kellene félnie senkinek, ha bajba is kerül, tudná, hogy van kiút. Így lehetne a bajban lévő is optimista.

Amikor a misztikus (még inkább semmitérő) kémiát keresitek, elvárjátok a mosolygást, az optimizmust ok nélkül, akkor pont az ellentétes normát alapozzátok meg: a kirekesztő sznobságot, ami figyelmen kívül hagyja a racionalitást a kiválasztásban is. Elveszik az alapelv, hogy szakmailag alkalmas ember kell, még akkor is, ha épp nem mosolyog.

—————–

A megoldás

Ha optimista, mosolygós embert akarsz, teremts olyan környezetet az állásinterjún is, hogy az legyen. Employer brandingnek hívják ezt, van róla már terrabájtnyi szakirodalom a neten. Ne kérjetek visszajelzést a jelölttől az állásinterjúról (már ilyen is van!), mert úgysem fogja leírni őszintén, hogy hogyan érezte magát. Nem meri. Mert két poszttal arrébb kötelező optimizmusról értekeztetek, meg a kémiáról, és ezzel oda is lett a kiválasztási folyamat hitelessége.

Hogyan lesz az állásinterjú jó hangulatú? Ha releváns, az álláskeresőt érdeklő dolgokról mesélsz. Milyen itt az élet, milyenek a vezetők, milyenek az elvárások, mi van, ha beteg lesz a gyereke… Mi vár rá, mi a nehéz ebben a pozícióban, mi tette sikeressé a hasonló pozícióban lévőket? Hol vannak a pozíció csapdái – reálisabb, ha megmondod, milyen problémákat kell majd megoldania – senki sem hisz már a csodapozíciókban, ahol töretlen és hibátlan minden. De ez nem is baj, a szakemberek attól azok, hogy meg tudják oldani a munkájukban felmerült problémákat. Aztán kérdezd őt: a pozíciót így megismerve, milyen ötletei vannak? Beszéltesd, hagyd kibontakozni, hagyd, hogy már valamilyen szinten belehelyezkedjen a lehetőségbe. Így lesz optimista, attól, hogy lehetőséget lát az állásinterjúban, nem egy megalázó vizsgáztatást.

Elő szokták hozni, hogy de a személyiség milyen fontos. Valóban az. A legtöbb ember személyisége nagyjából rendben van, statisztikák szerint is elenyésző a pszichopaták és szociopaták aránya a társadalomban – nagy „szerencse” kell ahhoz, hogy pont egy szakmailag tökéletes, remek CV-t író, nagyszerű embernek tűnő pszichopatára találj rá. Ha racionálisak vagyunk, azt is tudjuk, hogy az embereket a munkában az érdekei mozgatják – ez viszont csak akkor veszélyes, ha a személyes érdekei és a cég érdekei nem egyeznek. A zsarnok munkáltatóknál pedig nem fognak, így a munkavállaló ellenséggé válik, a munkáltató-munkavállaló viszony pedig harccá – miközben az ideális az együttműködés lenne.

Hallom a következő érvet, hogy jaj, itt egy jó, vidám csapat, mi lesz, ha beteszek egy „depresszióst”? (most nem fejtem ki, hogy a depresszió, mint klinikai fogalom hogyan lett tönkretéve a nőimagazinos „pszichológia” által). Megint a munkáltatóknál a megfejtés: ha te egy jó munkahelyen egy jó pozíciót kínálsz, akkor neki érdekében áll a lehető legjobban működni ebben. Mert így lesz sikeres, és az akar lenni. És nahát, a céged is így lesz sikeres. Egy sima aggódó, pesszimista ember az első komoly lehetőségtől megváltozik: olyan lojális, jól dolgozó embered biztosan nem lesz, mint az az ember, aki hálás a lehetőségért, amit kapott.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz jobangel hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Zabalint
    mondta:

    @NagyPeter64:
    Pl. voltam olyan interjún, ahol a leendő főnököm mikor belekérdezett a hogyanba az előző munkahelyemmel kapcsolatban, mert bizony szoftverfejlesztő interjún is előfordul ilyen, nem lehet mindent programozással tesztelni, akkor elmondtam valami etikailag kétes dolgot is. Megkérdezte, ezt helyesnek tartom-e. Mondtam neki, nagyon nem (bár már a hangsúlyomon is látszott). Nyilván ez lehetett volna hazugság is, csakhogy ismerek olyan embereket, akik még csak nem is ismerték volna fel az etikai problémát az adott kérdésben, őket biztosan nem vették volna fel oda.

    Csak egy példa, ami független a munka jellegétől.

  2. Zabalint
    mondta:

    @NagyPeter64:
    Ez nem egybites kérdés, van amikor interjún is látszik, hogy nem passzol a jelölt a csapatba, vagy a jelölt látja, hogy ilyen arcokkal nem akar együtt dolgozni. Van amikor meg próbaidőn derül ki. Ha már az interjún látszik, akkor viszont miért lenne érdemes folytatni?

  3. NagyPeter64
    mondta:

    @Melki:
    Elismerem szerencsés szakmád van, akármi is legyen, tiszta élőbeszéd pont elég, vagy alapvetően nincs eszköz igénye egy próbafeladatnak, állítólag a szoftver készítés ilyen pl.
    Sokkal kevésbé tesztelhető egy gépet üzemeltető fizikai, vagy művezető mérnök. Legfeljebb elmeséli mi volt a rutin az előző helyén, és ha bármi nem úgy működik mint ahová menne, akkor nem jók a „skilljei”. Az meg kizáró ok, megemlíteni, ha rajta múlik másképp dolgozik, ócsárlásnak tűnik. Szóval kell az előadás.

  4. Melki
    mondta:

    @NagyPeter64:

    Szerinted mi alapján kéne megítélni egy jelöltet, ha nem az interjú alapján?
    Ne interjúztassunk, hanem kérdezzük meg, hogy:
    „Béla, kompetensnek érzed magad?”
    „Igen”
    „Felvéve”.

    Valami ilyesmit képzeltél el?

    Egy interjúnak az a lényege, hogy ezt kiderítsük, és egy interjú (nálam legalábbis) kb csoportmunka. A jelölt kap egy olyan feladatot, ami akár a napi munkája során is szembejöhet, elsősorban nyilván neki kell megoldani, de alapvetően közös beszélgetés a problémáról ahol én is felvetek dolgokat, adok tippeket, ő is felvethet olyan problémákat vagy mellékszálakat, amiket én nem vetettem volna fel és elmehetünk arra is stb.

    Nem teljesen értem hogy ez hogy lehetne győzködés, vagy tudsz haladni a problémával vagy nem. Vagy reagálsz a hintekre, vagy nem. Vagy vannak jó ötleteid vagy nem. Nem lehet egy normális interjúztató hasába lyukat beszélni, nem is értem hogy mire gondolsz „győzködés” alatt.

    Ugyanezt kapom (jobb esetben) én is, ha elmegyek interjúzni és számomra kifejezetten kínos, ha egy interjú túl könnyű, mert abból azt szűröm le, hogy alacsony a színvonal -> nem akarok odamenni.

  5. NagyPeter64
    mondta:

    @Melki:
    Könyörgöm, az interjú nem csoportmunka. Amit ott látni az egy egyszeri fellépés. Abból megítélni valakit az olyan mint a színészt a szerepével azonosítani.
    Egyébként a felvételi bizottság sem a tényleges csapatot reprezentálja. Szóval amit a jelölt produkál az inkább győzködés – a jelenlévőknek szól – nem az ahogy dolgozni szokott. De mindegy, győzzön az első benyomás, vagy még jobb az ismerős, nála ráér a szigor felvétel után.

  6. Melki
    mondta:

    @jobangel:

    ” Tudom, hogy időnként van indoka annak, ha nem fogadnak be valakit.”

    Akkor nem értem miről beszélünk, ezek szerint te is elismered, hogy van ilyen. Senki nem rasszizmusból elutasításról beszélt, de pl egy interjún simán kiderülhet, hogy valaki képtelen elengedni a saját ötleteit és minden áron azokat erőlteti ahelyett, hogy a tényleges legjobb megoldást keresné egy problémára. Sok ilyen ember van és szerintem ez pl egy teljesen valid ok az elutasításra.

  7. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: A jó csapat befogadó. Befogadja a nőt, férfit, fiatalt, öreget, csodabogarat, társasaág középpontját, szorongásos személyiségzavarost, cigányt stb. Olyan már volt, hogy azt láttam egy csapat arcán, hogy a tervezett új kollégát látva kiült az arcukra a döbbenet: úúúristen, ez lesz? Nem lett. Állásinterjú utolsó körén bukott el. Sőt, olyat is láttam, hogy az új vezetőt bemutatták a meetingen, hogy ő lesz, mire munkábaállt, már ketten felmondtak miatta. Meg olyat is (magyar cégnél), hogy aláírást gyűjtöttek az újonnan felvett vezető ellen, hogy szeretnék, ha menne. Inkább őt küldték, minthogy 10 új embert keressenek. Tudom, hogy időnként van indoka annak, ha nem fogadnak be valakit. De nem mindegy, hogy az egy valós indok (rossz hírű, rossz modorú, stb.) vagy „nem illik a csapatba, mert … és ide jöhet bármilyen imént felsorolt tulajdonság”

  8. Melki
    mondta:

    Itt nem arra gondolok, hogy az lenne a szempont, hogy kivel mennék el sörözni. Őszintén gratulálok annak, aki ez alapján dönt a jelöltek között (sajnos ismerek ilyeneket…).

    Most is van olyan csapattársam, akivel teljesen jól együtt tudok dolgozni, de bármilyen munkán kívüli programot passzolnék vele. De olyan is van, akivel simán elmennék sörözni, de isten ments, hogy együtt kelljen vele dolgozni.

  9. Melki
    mondta:

    @Zabalint:

    +1
    Nem elég ha kompetens valaki, ha nem tudtok meglenni egymás mellett akkor valaki előbb utóbb fel fog mondani, a fölösleges feszültség meg az egész csapatnak és környezetének is rossz.

  10. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    De a másik oldalról is nézve:
    Te nem találkoztál még olyan csapattal, amire azt mondtad volna, hogy első nap felmondanál, ha ezekkel kellene dolgoznod, miközben van egy rakás ismerősöd, akikről tudod, hogy egy ilyen csapatban nagyon jól éreznék magukat?

  11. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Nagyon nem értek egyet. Vagy tényleg, el sem tudsz képzelni olyan csapatot, amely képes bővülni, de nem akármilyen személyiségű emberekkel, mert nem mindenkivel kompatibilis a csapat?

  12. Zabalint
    mondta:

    @NagyPeter64:
    „Érdekes lehet annyi beosztottal főnöknek lenni, hogy csak címszavakban van képben a munkákról. „

    Érdekes lehet, de nagyon nem ilyenről beszéltem, nagyjából az említett főnökről az ellenkezője igaz ezen a téren, épp ezért fordulnak hozzá a kérdéseikkel. El sem kellett volna kezdenem leírnom az egészet, mert bármit írok, csak félreértésekhez vezet. Nem a te hibád, az enyém, nem fogalmaztam meg jól, de most már hagyom a fenébe.

  13. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Melki: Nem én agonizálok ezen, hanem az antropológusok. Mi volt az ok, hogy egy alapvetően fenyegető gesztus barátságos együttműködő gesztussá vált az ember törzsfejlődése során?

  14. Melki
    mondta:

    @Muhammad Balfas:

    Számomra hihetetlen, hogy napok óta ezen agonizálsz ahelyett, hogy pár percet rászánnál és rágoogliznál.

    Nyugodtan mesélj be magadnak amit akarsz, a valóságot sajnos ezzel nem tudod megváltoztatni. 🙂

  15. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Melki: De. Ott egyértelmű fenyegetés ez a gesztus.

  16. Melki
    mondta:

    *könyvet

  17. Melki
    mondta:

    @Muhammad Balfas:

    Értsd már meg, hogy az állatvilágban sem feltétlenül fenyegetés, mint ahogy az embereknél sem.
    Nagyjából 5 másodpercedbe kerülne rágooglizni, de ha nagyon érdekel a téma, akkor akár el is olvashatsz pár metakommunikációval foglalkozó könyveket…

  18. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Urbán Legenda: Az állatvilágban fenyegetés, az emberi kommunikációban nem az..

  19. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Urbán Legenda: De az ember az állatvilágból nőtt ki, nem az Isten teremtette a 7. napon. Az állatvilágban pedig ez egyáltalán nem egy pozitív gesztus.

  20. jobangel
    mondta:

    @bz249: Ha valaki nem illik a csapatba, rossz a csapat 🙂 De tényleg, nem mindegy, hogy az összetartó, együtt húzó csapat tényleg csapat-e, vagy egy farkasfalka, ami elmarja az odatévedt egyedeket (újfelvételes). Láttam már ilyet, még a hivatásos külsős szervezetfejlesztő is el volt ájulva, hogy csapatépítőkön micsoda csapatként viselkednek, de valahogy sosem tudott bővülni a cég, az újak nem tudtak ottmaradni, a régiek meg átlagosan 9 évet voltak a cégnél…

  21. NagyPeter64
    mondta:

    @NagyPeter64:
    Menedzselésben vagy valami hasonlóban bíznak …

  22. NagyPeter64
    mondta:

    @Zabalint:
    Érdekes lehet annyi beosztottal főnöknek lenni, hogy csak címszavakban van képben a munkákról. (Volt hozzászóló aki ilyen helyzetbe került, erős tanácstalanságra emlékszem.)
    Egyébként a gyártásban ez a főnöktelenség sűrűn előfordul, ott is elvárt az önállóság. Szóval nem tekintem kiemelkedő tulajdonságnak. Inkább vállalati adottság, a mikro

  23. Névtelen
    mondta:

    @Online Távmunkás: Ha már pötyögök ezt akkor most nem hagyom ki: ha nem auti, akkor is mindenáron a kavarógépeket kell felvenni?
    Egyszer beszóltam viccből, hogy csak a csókosok kapnak szabit. Na aztán az egyik egyből felpörgött azt jött a „Miért…?!” kezdetű pampogás. Meg is mutatta magát egyből, miután felvették igazi nyalógép volt, olyan romantikusan szépet (nem volt szép ne álmodozz :P) mondott a főnöknek, hogy azóta is vakargatják tán a szirupot a padlóról. Ja és emellett pletyis meg aljasan kérdezősködős is volt. Én az ilyeneket hagynám a fenébe, akárhogy dolgozik, szerintem az az auti aki ilyeneket beenged vagy megtart.

  24. Névtelen
    mondta:

    @Muhammad Balfas: Semmi eredendően negatív nincs abban, ha a fogmutogatás az állatoknál azt is jelenti, hogy ezzel a csodásan csillogó és erős fogakkal fogja a csopi többi tagját megvédeni és ha szépek a fogai, akkor a csontjai is erősek. És akkor ez a többieknek öröm és boldogság.
    Ha az ősbummig szeretnél visszamenni, ahhoz már sehogyan se értek. Azt hiszem kimerítettem a mosoly témát.

  25. Zabalint
    mondta:

    @NagyPeter64:
    Hát nem egészen. Vannak ügyeik/projektjeik, amelyek adott emberhez tartoznak, de ezeknek vannak átfedéseik, illetve adott esetben előfeltétele lehet egyik a másiknak, amelyekhez együtt kell működniük a többiekkel. A főnök valamennyire rálát az egyes projektekre/ügyekre, de a hétköznapokban nem ő oszt ki feladatokat, hanem hozzá fordulnak segítségért, vagy azért, hogy hogy komolyabb kérdésnél, ahol eleve csak a főnök dönthet, akkor megbeszéljék és rábólintson, vagy megvitassák (ami valódi, „vérre menő” vita tud lenni), hogy melyik koncepció legyen. Mellesleg a főnök idejéért is konkurálnak a csapattagok. Egy csapattag, aki csak úgy tud dolgozni, hogy odaadják neki a feladatot, tessék megcsinálni, ott meghalna.

  26. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Urbán Legenda: De hogyha eredendően egy alapvetően negatív gesztus volt, akkor hogy lett belőle egy alapvetően pozitív gesztus az idők során?

  27. NagyPeter64
    mondta:

    @Zabalint:
    Így már értem. A csapat a példádban olyan emberek összessége akik egy légtérben ülnek, egymondatos célokra irányítva. De nem dolgoznak együtt, mint egy csapat fizikai munkás. Ott valóban kritikus ha valakinek a puszta látványa vagy „stílusa” kiakasztó.

  28. bz249
    mondta:

    @Zabalint: meg aztan ugyanez megvan pepitaban is, hogy kell a csapatba kreativ ember is, meg olyanis, aki hajlando kukazni a rossz otleteket. (szoval konyhapicologia szintjen mindent meg az ellenkezojet is be lehet bizonyitani… de azert erzesre eleg jol meg lehet mondani, hogy beleillik-e a csapatba az uj kollega vagy nem).

  29. jobangel
    mondta:

    @mennyi?husz!: ennél csak jobb jöhet, ezt bizony ott kellett hagyni. Feketén alapból nem dolgozunk, meg parasztnak sem, ha megtehetjük. Ha nem, akkor meg csak addig legyen így, amíg nincs jobb.

  30. Zabalint
    mondta:

    @NagyPeter64:
    Egyrészt teljesen mindegy, hogy most jó főnökről beszélünk-e, ő egy ilyen főnök, a csapatban meg helyből ilyen emberek vannak. Sem a főnök, sem a többi csapattag nem tudna együtt dolgozni olyannal, aki sima utasítás végrehajtó. Olyan területről van szó, ahol nagyrészt önállóan visznek ügyeket, amelyek bizonyos pontokon összekapcsolódnak. Ha felvennének olyat, aki csak kész utasításokat tud végrehajtani, az sem nekik, sem neki nem lenne jó. Ahogy az sem, ha egy erősen tekintélyelvű csapatba kerül egy öntörvényűbb ember.

    De hangsúlyozom, ez csak egy felszínes példa, ez az amit úgy-ahogy meg tudok fogalmazni mert ennél sokkal mélyebb síkjai vannak, amikor valaki nem tud valakivel együttműködni.

  31. babona
    mondta:

    @mennyi?husz!: Ez a tipikus otthagyós munkahely. Hamarabb kellett volna lépni.

  32. mennyi?husz!
    mondta:

    @xtlight: „Bőven elég, ha összeférhetetlen, kötözködő, nagyképű, destruktiv, vagy lenéző valaki, és még sorolhatnám a társadalmilag kevéssé veszélyes, munkahelyi környezetben viszont káros hétköznapi tulajdonságokat.”

    Igy-Igy. 1 hete hagytam ott az allasom egy csaladi valalkozasnal az idiota fonok miatt. Allando beszologatasok ok nelkul, baszogatasok ha 5 percig nyugtod lenne, de o meg azt is ki akarta tolteni valamivel, nem volt eleg, hogy 4(!) munkakort valaltam be. Folyamatosan tuloraztam, feketen persze, heti 50-55 orakat meloztam. A bejelentettem is fele volt annak amit valojaban keresek, ez persze kozos megeggyezes okan de 2 perc „kesesert” ment a baszakodas… Pofam nem lenne szamomkerni vkit, ha vele havi 50-60ezret sporolok jarulekban. Lehetne meg sorolni. Szar ugy ha inteligensebb vagy a fonoknel es az nem epitkezne ebbol hanem inkabb lehuz es alazni probal. 2,5 ev eleg volt, ebbol az utobbi 1 evben mar kb hanyingerrel mentem be. 35 vgyok es volt par munkahelyem(kulfoldon is) de ilyen idiota parasztal meg nem volt dolgom.

  33. NagyPeter64
    mondta:

    @Zabalint:
    „Nos, volt hogy azért utasított el jelentkezőt, mert olyan típus volt, aki azt szereti, ha adnak neki egy munkát, és ő meg nem kérdez, megcsinálja.”

    Miért, mi mást lehet még tenni?
    Szerintem a visszakérdezős elvárás a kényelmes főnökök szokása. Közvetlen, kiadja a munkát, lehetőleg részletek nélkül.
    Mi a határidő az ő főnöke szerint, ehhez képest neked mennyi időd lesz, például azért mert villogni akar a csapat kiválóságával. Egyáltalán, a beosztottnak kell rájönni mire nem gondolt. Egyébként kitalálni valamit a hiányok pótlására, az nagyon egyszerű. Az viszont művészet, olyan tevékenységet találni amit a főnök szívesen fogad.

  34. Online Távmunkás
    mondta:

    Mivel a legtöbb ember nem autista, az interjú során is működnek az érzelmei és hiába próbál racionális döntést hozni, tudat alatt egy rakás szubjektív szempont befolyásolja. Ha nem szimpatikus neki a másik, akkor nem veszi fel, hiába ő elméletileg a legjobb jelölt.

  35. Névtelen
    mondta:

    @Zabalint: Ok, bocsi

  36. Zabalint
    mondta:

    @Urbán Legenda:
    Eleve a cikkben említett helyzetben is elvárt a mosolygás, tehát behódolást jelent.

  37. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Már a szakmai beszélgetésnek a leendő főnököddel is van emberi síkja. Nem a haverodnak kell lennie, de napi 8+ óraban kell majd együttműködnötök, ami nem minden személyiség kombinációval működik. Most így leírva nagyon nehéz jó példát hozni, mert a mélyebb érzelmi síkok nehezen leírhatóak, ezért egy viszonylag felszínes példát hozok: Egy valakimnek a csapata új embert kerrsett. A cég legtöbb csapata viszonylag konzervatív, tekintélyelvű módon működik, ez a csapat azonban kivétel, a főnök szereti partnerként kezelni az embereket, azonban el is várja, hogy a beosztottjai egyrészt önállóan tudjanak dolgozni, dönteni, és vele szemben is felvállalják a konfliktust. Nos, volt hogy azért utasított el jelentkezőt, mert olyan típus volt, aki azt szereti, ha adnak neki egy munkát, és ő meg nem kérdez, megcsinálja. Ez határozottan látszott az interjún, és nem a múltjából, hanem a személyiségén. Igazából épp ezen kérdés miatt volt bent több körön át, szakmailag alkalmas volt egyébként. (Az egy másik sztori, hogy a HR-es hogyan kavarta meg közben a szart, ami neki és a csapatnak is rossz volt, és a HR-es nulla emberismeretéből fakadt a probléma.)

  38. Zabalint
    mondta:

    @Urbán Legenda:
    „Ez neked (a szövegkörnyezetből) a mosolygóst jelenti?”

    Nem, és ez határozottan ki is derült a kommentemből. Ez minden csapatban mást jelent.

  39. hatterzaj
    mondta:

    @jobangel: Anyám pszichopata, soha nem volt gondja állásinterjúkon. Kifejezetten gyorsan hangolódik rá bárkire, tűéles megfigyelő, pont ezeket használja ki később. Szakmailag rá veszélyeseket tehát az igazán jó szakembereket pillanatok alatt nyír ki a környezetéből úgy, hogy rá se jönnek ki kavarta az ügyeket. Villámgyorsan halad előre amiben akar, miközben ő maga bűbájos és csöpög az együttérzéstől. Tökéletesen gátlástalanul támad hátba miközben ő minden gyanú felett áll. Sosem szúrták ki az ügyködését, sehol. Ilyen anya mellett felnőve sok erénye lehet az embernek de pl. a mosoly az kb. nem létező nálam. (Vicceken nevetek és nem vagyok depressziós alkat simán csak nem vagyok mosolygós). Ez kb. csak gyerekekkel kapcsolatos munkakörökben hátrány. Konkrétan pedagógusként kezdtem ahol a gyerekeket tényleg zavarta, hogy kedvesnek találnak de a mosoly hiánya zavaró volt nekik, engem max. megszokni tudtak. Mióta nem dolgozom gyerekekkel, a mosolytalanság kb. irreleváns, hacsak nem amerikaiak az ügyfelek.

  40. Névtelen
    mondta:

    @Muhammad Balfas: De különben nagy „franc” vagy, mert 600 videót és cikket kéne átnéznem, hogy jobban megismerjem a csimpik mimikáját, de am sem az ő mosolyukból alakult a miénk, hanem volt egy közös ős, és ezt is angolosan elegánsan „kifelejtetted”.
    Egy ábrát találtam. Azon az van, hogy „nyugodt, szorongó, vidám”-többek között, de itt most ez a lényeg. Na nekem egy olyan rémlik, hogy a nyugodt és a szorongó (csücsörítős) között van egy halvány alig észrevehető mosolyféle félcsücsörrel, és amikor elégedettek, akkor így néznek ki. Amikor vidám, az nekünk egyértelmű vigyor.
    Ami különbség van az az, hogy a csimpi szerintem egy esetben sem tetteti. És szerintem azért nincs annyiféle mosolyuk, mert a kapcsolataik sem olyan bonyolultak és sokfélék, mint nálunk (értsd: ritka (?-erről sem tudok) az átmenet a csoportok között-tehát csoportbeli vagy vagy idegen) . És még azért mosolygunk „többször”, tehát nálunk nem valami kényes téma ha a fogak kilátszanak, mert a vadállat foggal is támad, védekezik, embernél ez már nagyon ritka.
    És szerintem náluk nem a mosoly meg a vigyor a belépő a bizalomhoz és a jó viszonyhoz, nem mimdenkinél, de ha az MLM-es gurukra gondolsz, akkor érted.
    Különben az embernél annyira illik mosolyogni, hogy az már muszáj ha a fene fenét eszik is, tetszik, nem tetszik, és mivel mosologni kell, kötelező, ezért mosollyal szokás jelezni, hogy elfogadod a szabályokat. Mert mosolyogni szabály és aki nem mosolyog, az nem követi minimum ezt a szabályt.
    De az őszinte és cuki mosolyokat imádom.

  41. Névtelen
    mondta:

    @Muhammad Balfas:

    „addig az állatok között egyáltalán nem a boldogságnak és az elégedettségnek a kifejezését, mint inkább a félelmet jelenti. „”
    1: Az embernél is ugyanolyan gyakran jelentheti a félelmet, aztán a behódolást. Tehát 2 okból is rajonganak a mosolyért. Egyszer ezért, a másik ok pedig: mivel „mindig” a melós a hibás, ezért ő elégedetlen nem lehet, tehát illik mosolyogni. Ha valaki nem mosolyog, abban a kritikát látják. Nekem azt me ne mondd, hogy nem igaz, mert ezzel nagyon is erős tapasztalataim vannak még az azelőtti időkről, hogy munkát láttam volna. A „parancsszóra” mosolygás sem működik, ez is onnan jön nálam.
    2: Azt honnan tudni, hogy az állatnál ez kezdemény?
    3: Vannak cikkek amikből süt az ember felmagasztalása az állattal szemben az evolúció szó használatával nyomatékosítva. Amit idéztél, abból erős szubjektivitást érzek ki.

  42. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Urbán Legenda:

    likebalaton.hu/telepules/balaton/hireink/az-evolucionak-koszonhetjuk-az-emberi-mosolyt-55037/

    „Elég, ha arra gondolunk, hogy a nevetéssel ellentétben az emberi mosoly első kezdeményei bizony néhány főemlősnél is megtalálható, igaz nem ugyanazzal az előjellel. A mosoly lényegében nem más, mint az ajak visszahúzódása a fogakról oly módon, hogy a fogsor teljesen zárt marad. Míg ellenben az ember számára a mosoly egy kifejezetten pozitív dolog, addig az állatok között egyáltalán nem a boldogságnak és az elégedettségnek a kifejezését, mint inkább a félelmet jelenti. „

  43. NagyPeter64
    mondta:

    @Irbisz:
    Szatírát írtam.
    Egyik élményem az volt mikor a cég név nélküli képviselője közölte, mi tegeződünk, ez nem szabadon választott. Ez kérem egy jóhírű multi a 21.szátadban, Magyarországon. A tag akár a lányom is lehetett volna. Az utcán persze aligha mosolyogna a sziára. Kapun belül nem az ismert társadalmi normák működnek.

  44. Irbisz
    mondta:

    @NagyPeter64:
    „Hát ja, hatékonyság mindenek előtt. Például egy csapat akkor működik, ha mindenkinek egy rugóra jár az agya.”
    ennek jobb ha utánanézel vagy elgondolkozol rajta, ez jókora tévedés. egy/közös cél érdekében kell tevékenykedni, nem pedig azonosan gondolkodni, ez csak valamiféle nagyon lebutitott, kvázi biorobot tevékenységet végző csoportra igaz.

    „(Ha mégsem, abból bizony konfliktus lesz)”
    ja, feltehetőleg sok zombit ilyen csapatba biztos megzavar egy értelmes ember.

    „A kommunikáció minőségét a sebesség jelzi.”
    ??

    ” Oldott, mosolygós hangulatban hamar jön a válasz, de legalább aggályok nélkül. Tiszta száraz érzés nyújt egy ilyen környezet.”
    igy igaz. de ehhez nem azonosan gondolkodó egyenbirkák kellenek, hanem olyan kollégák, akik a közös (szervezeti v. csoportcél) érdekében dolgoznak.

    „Aki borzolja a kedélyeket az repüljön. De rögtön.”
    bakker, te a szocializmusból ragadtál itt? vagy az állami szféra valamelyik retardált mammutcégében termeled a gdp-t?? mi van akkor ha a kedélyborzolónak van igaza, jobbat, hatékonyabbat akar annál ahogy a csoport most müködik? az persze h. zavarja a sok mosolygós kényelmes emberkét és hasonszőrü, a langyosvizben jól ellévő főnököt. siralmas 2020-ban ilyet olvasni.
    szerintem a svezetési szervezési kultúra terén mutatott hiányosságaidat tekintve remélem nem vagy sok emberért felelős pozicióban.

  45. jobangel
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: attól függ, van-e a munkában esélye, hogy krízisbe fut. Pl. őrjöngő ügyfél az ügyfélszolgálaton, tönkrement szállítmány a logisztikán stb. Hogy kezeli majd? Pánikba esik, vagy vesz egy mély levegőt és elkezdi megoldani?

  46. jobangel
    mondta:

    @dedoca eder: Abból a szempontból írod, hogy azt hiszed, HR-es vagyok 🙂 Nem vagyok. De, a többiről viszont azt gondolom, hogy minek neked kémia a HR-essel, ha nem az ő csapatában fogsz dolgozni? Ha a leendő főnökkel tudtok szakmai alapon beszélgetni, akkor megint minek a kémia. Nem barátod, haverod lesz.

    Hogy hiszel magadban és a tudásodban, az fontos, ez adja a kitartást az álláskereséshez. De a munkahelyi jó légkör hiánya már az állásinterjún is, későbbi problémákat jelez. Ne csak állást keress, olyan állást keress, ami neked is jó. Elég jó vagyok abban, hogy motiváljak reményt vesztett álláskeresőket, de ezt sosem a „légy pozitív, légy kreatív” és hasonló dumákkal teszem. Úgy csinálom, hogy végignézzük a lehetőségeit, megtaláljuk, miket kell tennie ahhoz, hogy legyen állása (ezt írd a CV-be, így beszélj állásinterjún stb.), és akkor attól lesz motivált, hogy tudja: van mit tenni, és van esélye. Az így megkapott tudás fogja előrevinni, nem a hit.

  47. dedoca eder
    mondta:

    több dologgal is nem értek egyet. épp állást keresek, mert elveszitettem a korábbit (még felmondási idő alatt).
    egy: hülyeség, hogy nincs kémia. igenis van olyan akiről azonnal érzed, hogy na vele nem szeretnék dolgozni. épp egy hete voltam bécsben egy interjún, 2 perc után tudtam, hogy a ‘leendő’ főnök nem tud kapcsolatot teremteni az emberekkel. a HR-es vért izzadt, hogy bevonja a beszélgetésbe egyáltalán.
    igenis van kémia. aki büdös, koszos, nem veszi a lapot, az nem gazdasági kérdés, hogy akarsz-e vele dolgozni.
    a másik az optimizmus. igen, munkanélküliként az ember érzelmi hullámvalúton ül, hol pozitív, hol negatív, de a negatívra koncentrálni nagyon rossz taktika. nem attól leszek optimista, hogy az adott vállalatnál milyen a légkör, attól leszek optimista, hogy hiszek magamban, hogy elég jó vagyok, hogy fogok állást találni, hogy meg fogok felelni. hiszem, hogy létezik olyan pozíció amire alkalmas vagyok, ahol ‘engem várnak’.
    aki nem hisz ezekben az az életben nem hisz, és az nem az interjúztató hibája.
    aki HR-esként úgy hiszi, hogy az optimizmus nem elvárható ‘csak úgy’, az váltson állást. hogyan motiválnál te bárkit is, aki elveszítette a munkáját? azt mondanád neki, hogy ‘majd ha az interjún jó lesz a légkör, akkor legyél optimista, egybéként meg sírhatsz?’.

  48. Névtelen
    mondta:

    @xtlight: De hogy megnyugodj, a főnökünkkel is kiszúrt volna az a kettő ha nem szólok, mert az se tudta hirtelen hogy mi van. A fenti történet tanulsága:
    A hülyét nem nézik hülyének ha elszúr valamit, de a nem hülyét hülyének nézik ha rendbehoza.
    Amiért szóltam a főnöknek, hogy az illetőt nem lehetett leállítani, teljesen beőrült. Azóta is vannak ilyen szakaszai, ő nem csak furi, hanem elszáll az agya és kész.

  49. Túl sok felhasználó
    mondta:

    Én már megint a lényegtelenebb dologra kérdeznék rá: „A megélhetéséért aggódó, de mégis állásinterjúra eljutó ember egyvalamiben biztos jó: a kríziskezelésben.” – ez miért jó a munkáltatónak? Nem azt mondom, hogy rossz, de az állások 99÷-ban nem kell krízist kezelni. Ahol meg kell, ott azért elvárható, hogy az illető a saját életét is megfelelően managelje. (Persze, elvesztheti az állását, lehet beteg a családtagja, vagyakármi, de amíg ő csak egy jelölt az állásra, addig pont leszarom, oldja meg. Onnantól kezdve, hogy a csapat tagja, esetleg segítek neki mint munkáltató.)

  50. Névtelen
    mondta:

    @xtlight: Nálam az összeférhetetlenség úgy jött képbe, hogy ha egy főnök azt látja vita van, már jön és kérdezősködik, valamint sürgeti a csendet, mégha mindenki dolgozik is.-Ez nincs mindig így.
    És akkor úgy dönthet hogy az egyik illetőre azt mondja: ez nem való a csapatba.
    Nem én vagyok az, aki szerint a vita egyenlő a világvégével.

    Konfliktusfelvállaló személy? Mindenkinél van az a szint ameddig vállalja. Honnantól számít valaki konfliltusfelvállaló személynek?

    Különben simán befogadnak és beilleszkedésre képes egyénnek gondolnak olyanokat is, akik a munkát illetően is kevertek, mondjuk úgy két kolompos kitalálta, hogy kuncogva borsot törnek az orrunk alá, vagy simán hülyék voltak és hiába szóltunk páran ezek csak erőltették. Na ekkor még nem a közvetlen főnökömnek, hanem afelettinek szóltam hogy mivanmár 😀
    Majdnem én lettem még a hülye. Nehogy azt hidd ám hogy annak a kettőnek aki kevert szólt bárki is…

    Volt mikor főnököknek is jeleztem ezt-azt, de leszoktam róla. Egy kezemen meg tudom számolni kikkel volt érdemes beszélni.

    Erre a flow témára talán visszatérhetünk, ha majd lesz ahol nem találok 10IQ-s brokkoli alkalmazottat. Mert először is a nagy flow-t az ilyenek akasztják meg.

  51. Névtelen
    mondta:

    @Muhammad Balfas:

    „hogyan értelmeződött át”
    Nem alakult át sehova, lásd:

    @Melki: Így van.

  52. babona
    mondta:

    @NagyPeter64: OFFRA OFF Kicsit önfényezős könyv volt ha jól emlékszem, ellenben az öreg élettörténete nem a jóságos nagybácsi története. Vmi mintha rémlene hogy otthon sem rajongtak érte, de most nem keresek rá,

  53. NagyPeter64
    mondta:

    @Circus:
    Off — Morita Akio: Made in Japan

    A Sony egyik alapítója írta. A 80-as évek közepéig követi a cég történetét. Elég patetikus és utópisztikus olvasmány volt annak idején, mindazonátal átfogóbb és modernebb a munkavállalókat illetően is mint a fórumon ismertetett divatok. — On

    Egy csapat mindenképp kialakítja a működési módját, szokásait, ez eddig normális. Arról lehetne értekezni, hogy külső bírálat nélkül milyen lesz a színvonal.
    A nagy öregek a megszokottat védik. És lehet, az új ember jobban tudja, de honnan szerez erőforrást az egész csoport fejlesztésére?
    A cégek fiatalok felvételével kezelgetik a problémát. Egyrészt megvan a tudás import, másrészt még nem alakultak ki a szokások amik ütköznének a meglévőkkel.

  54. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Urbán Legenda: De én nem erről beszéltem, hanem hogy egy eredendően fenyegető, rivalizáló gesztus miért, hogyan értelmeződött át együttműködő, jóindulatot jelző gesztussá fajunk törzsfejlődése során?

  55. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Circus:

    Minden nagyra nőtt cég önálló organizmussá válik idővel.

    Vicces, de végén már a profit se lesz szempont, hiszen az emberek jövedelme a cégnél NEM FÜGG a profittól. Így aztán a szervezet fő célja – mint minden organizmusnál – elsősorban a saját túlélés biztosítása lesz. Így az ennek legideálisabb emberek toborzása lesz a HR célja is.

  56. xtlight
    mondta:

    @Urbán Legenda: „Jajj ha láttad volna milyeneket vitatkoztunk a kolleganőmmel hajjaj 😀
    De én imádtam és jól elvoltunk.
    Azt szeretném ha megértenénk már hogy időnként becsúszik a konfliktus.

    Nézd az összeférhetetlenség a munkában mutatkozik meg.”

    Kevered a konfliktust felvállaló személyiséget, vagy a disruptort az összeférhetetlennel. Vita nélkül nincs előrelépés. Ha mindenki ugyanazt gondolja minden kérdésről, akkor nagy eséllyel csak szuboptimális megoldások születnek. A vita jó, előre visz.

    Az viszont nem vita, ha valaki „dagi” nevű változónevet deklarál a testméretei miatt szorongó másik fejlesztővel közös kódjában. Vagy ha a vezető felé sosincs mondanivalója, de a háttérben oltogatja ellene a többi csapattagot. Ha nem érti a feladatot, nincsenek meg a készségei, nem tud hozzátenni semmit a közös megoldáskereséshez, ezért százszor megtárgyalt, és lezárt kérdések újranyitásával akasztja meg a flow-t, és pazarolja el az időt.

  57. Névtelen
    mondta:

    @Muhammad Balfas: De annyit még hozzátennék, hogy vannak, akik képesek folyton mosolyogni, de nem tudom min, ilyen néha arra gondolok, hogy elmentek neki otthonról. Persze van aki ettől ari, igazán derűs természet, de van akinél ez póz, és az utóbbi típus általában olyan lazán veszi a dolgokat, hogy attól te munkát ne nagyon várjál.

  58. Circus
    mondta:

    A cikk pedig általánosságban is igaz, nemcsak a jelen témakörben. Szerintem.

  59. Circus
    mondta:

    @NagyPeter64: @jobangel: @MAXVAL bircaman közíró: ‘inkább azt, akinek egy rugóra jár a töbiekkel’ témakörhöz – és mi van akkor, ha az egész csapatnak egy rugóra jár, kivéve egyvalakit, azonban csak az az egyvalaki az adott területhez értő szakember, az összes többi csak azért került oda és maradt ott, mert marha jól érzik magukat meg egymás spanjai, egébként a hatékonyságuk az 50%-ot veri alulról?

    Saját példa megint: középvezetőként az alattam és felettem lévők tök jól elvoltak, én meg téptem a hajam, amíg eljöttem. Nem nagyképűség, a többiek bevallottan nem értettek hozzá, csak csinálták, mert valamiért őket vették fel.

    Ez az egész helyzet vastagon a felsővezetés felelőssége, amikor kiépíti/gondozza a fa törzsét.

  60. Névtelen
    mondta:

    @Muhammad Balfas: Te is tudod hogy vannak olyanok, akik közkedveltek, senki nem köt beléjük, mégsem látsz rajta csak kb. évente egyszer egy őszinte jóindulatú mosolyt, akkor is, ha másokkal beszél. Ez semmit nem bizonyít. A helyzet és az összhatás a lényeg, amiben megnyilvánul.
    Én ezen nem tudok már tovább rugózni, ha valaki csak mosoly alapján tud véleményt alkotni valakiről, az ostoba.

  61. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Muhammad Balfas: tekinthetik..

  62. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Urbán Legenda: A legtöbb mosoly, nevetés során láthatóak a fogak is. Kellett egy olyan törzsfejlődési mozzanatnak lennie, amikor valamiért ez a negatív, agresszív gesztus pozitívvá, csoportösszetartó ,együttműködésre való hajlamot mutató arckifejezéssé vált. Olyannyira, hogy aki legalább bizonyos helyzetekben nem így tesz egy közösségen belül az igencsak hátrányba kerülhet, aszociálisnak tekintetik a többiek.

  63. Melki
    mondta:

    @Muhammad Balfas: A vicsorgás most is agresszívnak számít.

    Alapvetően a gravitáció elleni mozdulatok és a térfoglalás magabiztosságot sugallnak, ilyen pl a mosolygás is. Ha ezeket túlzásba viszed az már agresszívan hat. Ha a mosolygás mellé pl kidülleszted a melled és kifejezetten sok teret kezdesz el foglalni az már simán érződhet agresszívnak.

    A testbeszéd jeleit halmozottan kell figyelni, önmagában abból, hogy valaki mosolyog nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

  64. Névtelen
    mondta:

    @Muhammad Balfas: Nekem az az elképzelésem, hogy mert állítólag verekedés előtt a férfiak csukott szájjal, befeszülve készülnek a támadás ellen, ezzel védve a fogukat, a nők félelmüket nyitott szájjal „fejezik ki” hogy sikítással segítséget hívjanak. Szerintem csak ez az egy lehet. Mert embereknél is ugyanúgy megy a fogsor vizslatása, de a csukott szájas mosoly meg a fogvillantós vigyor között is van különbség.

  65. Muhammad Balfas
    mondta:

    @Urbán Legenda: De ez nálunk embereknél, hogy alakult át teljesen az ellenkezőjére? Érdekes..

  66. Névtelen
    mondta:

    @Muhammad Balfas: Azért örülök, hogy a mandrillokat nem hoztad fel példának :))

  67. Muhammad Balfas
    mondta:

    Érdekes, hogy a mosoly, a nevetésre húzott száj, vagyis a fogak felfedése az emberi kultúrában az együttműködés, a rímelés, vagy akár a behódolás jele, míg az állatvilágban egyértelműen a fenyegetésé, az agresszióé. Egy csimpánzcsapatban, ha egy egyed az alfa hímmel szemben felhúzza az ajkait-ami nálunk mosoly-az egyértelműen a dominanciáját kérdőjelezi meg ,fenyegetve elsőségét.

  68. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Zabalint:

    Ez tény. Jobb egy kevésbé jó szakember, aki képes együtt dolgozni a többiekkel, mint egy összeférhetetlen kiváló szakember.

  69. jobangel
    mondta:

    @NagyPeter64: Ha mindenkinek egy rugóra jár az agya, akkor ott nem lesz hatékony működés. Nem véletlenül mutatja azt az összes vizsgálat, hogy a diverz csapatok a legeredményesebbek. De régi bölcsesség, hogy „két dudás egy csárdában…” Egy csapatba kell mindenféle ember, a Belbin-teszt pont ezt vizsgálja, és ebben az esetben lehet szerepe a személyiségteszteknek – ha egy bizonyos karaktert keresünk. De ha tudjuk, milyen karaktert keresünk, akkor érdemes lenne beírni ezt az álláshirdetésbe is. És hogy megértse a jónép, mit jelent, ha „forrás-felfedezőt”, mint karaktert keresünk egy álláshirdetésben, érdemes lenne ezt iskolában okítani, de nincs „Élet” óra, meg „Karrier” óra sem… Ja, hogy ezt a munkatársakat keresők 90%-a sem tudja?

  70. Névtelen
    mondta:

    @NagyPeter64:

    „Csak a vicc kedvéért, mit szólni egy multis HR-es Füles karakeréhez a Mici Mackóból, név nélkül, csak jellemzéssel.”
    Hát nem tudom, de ha én hr-es lennék, mondjuk nem tudom név nélkül hogyan, de én attól még felvennék egy ilyen szontyolit (*-*) Ha azt látnám hogy valakit kínoznak a kérdések, akkor rövidre fognám a beszédet.
    Én azt nem értem, hogy ha arca mennek minek húzni az időt, mert a saját megérzéseiben az esetek többségében mindenki biztos.

    Ami a személyiséget illeti: én sem vagyok a cégek zsánere, de sokszor nem is tudok azonosulni azzal, ami kapun belül megy. Jobban mondva biztos tudnék, de egyszerűen egy adott ponton valahol nem is akarom már alább adni. Nem megy és kész.

    A konfliktussal kapcsolatban még lenne pár gondolatom, de most ott blokkoltam le, hogy vannak emlékeim arról, hogy előszeretettel osztanak be egymás mellé olyan alkalmazottakat akik nem jönnek ki jól egymással. Szerencsére ez kevés helyen ment így azért.
    Nagyon fel van fújva ez a konfliktus téma különben.

  71. Névtelen
    mondta:

    „nagy „szerencse” kell ahhoz, hogy pont egy szakmailag tökéletes, remek CV-t író, nagyszerű embernek tűnő pszichopatára találj rá.”
    Ők állítólag pont mindig eltalálják mit kell előadni és sikerül nekik bejutni. Nem őket használja a munkahelyük, hanem fordítva.

    „Bőven elég, ha összeférhetetlen, kötözködő, nagyképű, destruktiv, vagy lenéző valaki”
    Jajj ha láttad volna milyeneket vitatkoztunk a kolleganőmmel hajjaj 😀
    De én imádtam és jól elvoltunk.
    Azt szeretném ha megértenénk már hogy időnként becsúszik a konfliktus.

    Nézd az összeférhetetlenség a munkában mutatkozik meg.

    @Zabalint: „A másik az, hogy legyen az illető személyisége kompatibilis a csapattal.”
    Ez neked (a szövegkörnyezetből) a mosolygóst jelenti?
    Volt olyan munkatársam, aki ilyen volt:
    *más szárnya alatt
    *az hogy a minőséget hozza nem érdekelte
    *árulkodós cúnya „kisfiú” volt
    *hát volt még pár személyiségproblémája
    *tényleg senkivel nem jött ki

    Ő kellett a cégnek, de ritkán látok ilyen embert, elszakadt a cérna nálam és nem hazudok egy órás röhögőgörcs jött rám.

    Én úgy gondolom hogy akinek megengedett az bármilyen lehet, a többi meg csak „mosolyogjon.”

    @NagyPeter64:

    „Például egy csapat akkor működik, ha mindenkinek egy rugóra jár az agya. (Ha mégsem, abból bizony konfliktus lesz”
    Ez bocsi, de nem igaz.

    „Tudjuk, azokkal, akik olyan furcsán viselkednek.”-Voldemort fiai? 😀 „A tudjukki” xD

  72. NagyPeter64
    mondta:

    Hát ja, hatékonyság mindenek előtt. Például egy csapat akkor működik, ha mindenkinek egy rugóra jár az agya. (Ha mégsem, abból bizony konfliktus lesz) A kommunikáció minőségét a sebesség jelzi. Oldott, mosolygós hangulatban hamar jön a válasz, de legalább aggályok nélkül. Tiszta száraz érzés nyújt egy ilyen környezet.
    Aki borzolja a kedélyeket az repüljön. De rögtön. Ne vesztegessük az időt. Jó, egy utolsó figyelmeztetés belefér … azt mondják rólad, nem azonosulsz a vállalat értékeivel.

    Ahol látszódhat a sokszínűség, ott sajnos bajlódni kell mindenféle emberrel. Tudjuk, azokkal, akik olyan furcsán viselkednek. Az biztos, a nem hozzám hasonlók több figyelmet igényelnek. Csakhát az idő pénz, azzal meg a vezetőség rendelkezik, és miután egymást nem képesek lenyomni, ezért szorgosan kutatják a konfliktus kezelési módszereket.
    (Például: youtu.be/kARkOdRHaj8 )
    Mármint ami fent hasznos. Lent meg van „arculat”,”folyamat”,”hangulat felelős”.

    Csak a vicc kedvéért, mit szólni egy multis HR-es Füles karakeréhez a Mici Mackóból, név nélkül, csak jellemzéssel.

  73. Zabalint
    mondta:

    Két dolgot összemosol:

    Az egyik a divatos állandóan mosolyogjunk elvárás.

    A másik az, hogy legyen az illető személyisége kompatibilis a csapattal.

    Nos, előbbi egy ostoba bullshit, utóbbi viszont amíg emberek léteznek, mindig fontos marad. Hiaba jó szakember valaki, ha nem tudsz vele értelmesen együttdolgozni. Nem „kémia”, hanem minimális szimpátia, kompatibilitás kell.

  74. jobangel
    mondta:

    @xtlight: Ezek előjönnek simán próbaidőben, és akkor lehet lépni. Sőt, állásinterjún is előjöhet, ha jó az interjúztató, elő is hozza. De nem derül ki személyiségtesztekből. Referenciainterjúkból is kiderülhet, hogy ő az az ember, akivel biztosan nem szabad együtt dolgozni.

  75. xtlight
    mondta:

    Nem kell pszichopatának, vagy szociopatának lennie a munkavállalónak ahhoz, hogy lerontsa a csoport teljesitményét. Ezek nem is feltétlenül szűrhetők ki klinikai tapasztalat nélkül. A pszichopata amúgy is képes együttműködőnek és hatékonynak látszani a többség szemében. Bőven elég, ha összeférhetetlen, kötözködő, nagyképű, destruktiv, vagy lenéző valaki, és még sorolhatnám a társadalmilag kevéssé veszélyes, munkahelyi környezetben viszont káros hétköznapi tulajdonságokat. Az optimizmus és annak fetisizálása nyilván ostobaság, de érdemes egészséges személyiségű embereket felvenni.

  76. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    A kései liberalizmusban az osztályharc egyre fokozottabb.

    Alapvetően a jó főnök maga is rájön, ő is kisember, így nem képviseli foggal-körömmel a kizsákmányoló érdekeit.

    A vicceskedés viszont a nagy multiknál éppenhogy a kizsákmányolás díszlete.