Munkavállalói élmény: a legfontosabb munkaerőhiány idején

Munkavállalói élmény: a legfontosabb munkaerőhiány idején

staff-happy1.jpgNézegetem a HRFest programját, mert érdekelnek a legfrissebb trendek. Hogyan reagál a HR-szakma a munkaerőhiányra? Megkönnyebbülés látni, hogy a régebbi toborzásmágia helyett, amikor különféle tesztek és felmérések – néha közékeveredve áltudományos butaságok – adták a fő témát, mára az lett a fontos, hogy a nálunk dolgozókat megtartsuk a cégnél. Munkavállalói élmény, XXI. századi munkáltatói attitűd. Azaz, érezze jól magát a munkavállaló. Ez már igazi szakmai kihívás! De nem újdonság ez, pár éve még szájtátós prezentációkon járt körbe a neten, milyen a Google irodája, ma már egyre több cég próbál valami ilyet kialakítani.

A csillivilli iroda viszont nem lesz elég, még akkor sem, ha már az álláshirdetésbe beírjuk, hogy van csocsóasztal. De a munkavállalói élmény nem itt kezdődik, hanem már a kiválasztásnál: beszédes, konkrét álláshirdetést kell írni. Az állásinterjún partnerként kezelni a jelöltet, tájékoztatni az őt érintő döntésekről, még akkor is, ha épp nem őt választották. Őszintének lenni, miért nem őt. Ha őt választották, akkor a munkaszerződés aláírása után segíteni a beilleszkedését.

Szomorú kimondani, de erre kevés helyen van gyakorlat és tapasztalat. Nálunk a munkavállalói élményre koncentrálás azt jelenti, hogy le kell tenni a XIX. századi vezetési stílust. A tekintélyelvűség, az egyirányú, utasító jellegű kommunikáció, a szigorú „rendszabályozás” nem fogja elhozni azt a munkavállalói elkötelezettséget, ami ahhoz kell, hogy nagy szabadságot adva is jól és hatékonyan dolgozzanak. Ami miatt ez a szemléletváltás biztosan szükséges, az az Y generáció megjelenése. Az ilyen változásoknak persze a többi generáció is élvezi majd az előnyeit. A cég pedig hatékony, lojális dolgozók révén sikeres lesz.

A jó fizetés, rendezett és kellemes munkakörnyezet mellett az odafigyelés, az elismerés, a támogatás az, amit az álláskeresők a szabványmondattal úgy fogalmaznak meg az álláspályázatukban, hogy „sikeres csapat megbecsült tagja szeretnék lenni”. Erről a mondatról már elmondtam, miért nem jó, de amit ki akar fejezni, azt kell érteni.

A szemléletváltás abból is áll, hogy meg kell érteni: a mai technológiák mellett más lett az emberek életvitele, ezáltal a munkastílus is megváltozott – bizony a munkamorál is. Már nem monitort meredten néző alkalmazottak vannak az irodában, az okostelefonok megjelenésével akkor is csetelni fog a fontos ügyekben, ha egyébként a céges hálózatból ez letiltjuk. Viszont minél több tiltással találja szembe magát, annál inkább rosszul is érzi magát. A határidők, targetek tartása fontos, de ha épp napközben kell valamit elintéznie, ami kíván 1-2 órát, azért ne kelljen kivennie egy egész napot szabadságnak, abból úgyis kevés van. Jut eszembe, a Munka Törvénykönyvétől el szabad térni a munkavállalónak megfelelő irányban: több szabadságot sem tilos adni neki, vagy nevezzük csak home office-nak, amikor otthonról dolgozik, a munkát elvégzi, mégsem bánjuk, ha közben még elment bevásárolni, bankba, gyerek farsangjára az oviba stb.

Az irodai alkalmazottaknak szinte csak döntés kérdése, hogyan adjunk jobb munkakörülményeket, de a helyhez kötött munkáknál is lehet jó dolgokat kitalálni. Az egyik lehetőség, hogy megkérdezzük a gyártósornál vagy a raktárban dolgozókat, mi kellene nekik a munkahelyi jóllétükhöz? Meglepő dolgokat fognak mondani, mint saját íróasztal a raktárban, ahol nyugodtan adminisztrálhat, vagy erősebb izzó az asztali lámpába, vízautomata és más szinte filléres tétel (ezek valahol már valós igények voltak). A jó munkahely ismérve, hogy a műszakos munkarendben is van némi szabadság: ha el kell térni ettől, előre egyeztetve, átszervezve, de a munka elvégzését biztosítva, azt is lehessen. Ha hirtelen történik valami, akkor is elég legyen egy telefon, hogy most nem tud menni dolgozni (csőtörés, családi tragédia stb.). A műszakos munkarend másik nagy problémája a kiszámíthatatlansága: a munkaerőhiány miatt az erőforrás-szervezés néha abból áll, hogy a munkavállalók műszakjait addig pakolgatják, míg maguk sem tudják, mikor is lesz végre egy szabadnapjuk. Ezt a gyakorlatot sürgősen meg kell szüntetni, mert még kevesebb munkavállalót, még nagyobb káoszt fog eredményezni. Az igazi humán erőforrás menedzsment ott kezdődik, amikor úgy menedzseljük a „humán erőforrást”, hogy az az érintetteknek is jó.

Ezek a módszerek még csak az alapok, ezzel még nem is az igazi munkavállalói élményt hoztuk el, csak hozzákezdtünk. De legalább kezdjünk hozzá!

———————-

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

Hölgyeim! Augusztus 14-én jöhettek az Álláskereső sulira is. Klikk a képre:

 

picture1.jpg

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Circus
    mondta:

    @poszt: ismét szinte betű szerint.

    Elég szomorú, hogy ehhez egy új generációra van szükség, nem a sima normális emberi hozzáállásra.

  2. Circus
    mondta:

    @kukatr:
    „versenyképes fizetés”
    Az elmúlt hetekben elharapódzott, hogy a pályázat szövegében szerepel a versenyképes fizetés, majd alul a szövegben írják, hogy küldd be a CV-t a fizetési igény megjelölésével…

    Amikor már azt hiszed, hogy nincs lejjebb a hülyéneknézésben.

  3. Circus
    mondta:

    @büdösbanya: mindenhol ezt tapasztaltam, de ez a jelenlegi nyomott bérszínvonal miatt teljesen érthető, hogy az egyetlen igazi motiváció a pénz.
    Ráadásul a közérzetjavításra szánt csapatépítő meg hasonló tréningek nagyon nagy része is pont az ellentétes hatást éri el, főleg, ha munkaidőn túli időszakra van szervezve, keresztbetéve a másik fontos és alapvető motivációs tényezőnek.

    @azénházam:
    „Ha meg valaki 10 20 ezer pluszért lép le, azért em kár.”
    A minimálbérért (85e nettó) dolgoztatottak esetén ez a 10-20 ezer százalákban kifejezve is kb pont annyi emelkedéés, ami már jóval feljebb a megfontolandó kategória. Maradva idelenn egy BKV-bérlet ára már komoly tétel a havi költségvetésben ahhoz, hogy megfontolják a mozgást. Szóval ezt a mondatot azért gondold át.

  4. azénházam
    mondta:

    A csocsóasztal, masszázs, ingyenebéd, csapatéptős bowling, mind fotos, de komoly bérhátralékot nem kompenzál. Ha meg valaki 10 20 ezer pluszért lép le, azért em kár.

  5. Untermensch4
    mondta:

    ” A tekintélyelvűség, az egyirányú, utasító jellegű kommunikáció, a szigorú „rendszabályozás” nem fogja elhozni azt a munkavállalói elkötelezettséget, ami ahhoz kell, hogy nagy szabadságot adva is jól és hatékonyan dolgozzanak. Ami miatt ez a szemléletváltás biztosan szükséges, az az Y generáció megjelenése. Az ilyen változásoknak persze a többi generáció is élvezi majd az előnyeit.”
    Aha. Csak a „fiatalos” vezetés hajlamos nem alkalmazottakat hanem alkalmazásokat keresni. Többnyire nem sikerül, akkor meg két kattintással törölni akarja… 🙂

  6. hibbant_hídrobbantó
    mondta:

    Csocsóasztal meg üdülési csekk, marhára érdekel. Inkább először a normális munkafeltételeket kéne biztosítani ( ne kelljen a műszerekkel, eszközökkel küzdeni, meg az adminisztratív munkatársakkal), illetve a humánerőforrás-politikán csiszolni, ahogy a posztban is van. Csak aki hozzászokott ahhoz, hogy bármit meg lehet csináltatni a dolgozóval, nos az nehezen adaptálódik 🙂

  7. kukatr
    mondta:

    @büdösbanya: Egyrészt a cafeteria nagy hátránya az, hogy kevésbé likvid mint a fizetés, bizonyos érték fölött sokaknak elkölthetetlen. Továbbá a cafeteria összege és struktúrája bármikor könnyedén megváltoztható, míg a fizetést csökkenteni nehéz és kockázatos húzás.

    Másrészt rengeteg oka lehet a kapzsiságon kívül, hogy magasabb fizetést akar valaki. Lakásvásárlási és -felújítási tervek, újabb gyerek vállalása, házastárs munkaképtelensége, súlyosan beteg vagy fogyatékos családtag nevelése, drága hobbi, saját vállalkozás indításának terve, előtakarékoskodási vágy öregkorra, és a lista még közel nem ért véget.

    Harmadrészt a szakterület átlagfizetése lehet simán kevés; a szakterület átlaga és az adott munkatapasztalat átlaga között nagy különbség is lehet (ezt a pontot látatlanban nem tudom megítélni, lehet korrekt a megállapításod). Ehhez még kapcsolódhat az is, hogy köszönhetően az itthoni „versenyképes fizetés” titkolózással, a munkavállaló nincs tisztában a szektor átlagával, így egy jobb ajánlat alapján azt hiszi, alul van fizetve.

    Negyedrészt, ami miatt valóban elszomorodhatsz, a kilépő interjúkon annyira kevés őszinte visszajelzés van, hogy őszinteségem külön megköszönték legutóbbi kilépesemkor. Volt aki ezen blogon viccelődött azzal, hogy ilyenkor nem mondunk igazat…

  8. büdösbanya
    mondta:

    Csalódott vagyok, mert középvezetőként egy ideje pont azt élem meg, hogy a cikkben emlegetett munkavállalói élmény lósz@r, az embereknek csak a pénz, mégpedig a havi munkabér számít. Amikor vezető lettem az osztályomon, nyugodt, emberi, barátságos munkahely kialakítását tűztem ki célul, amelynek egyik talpköve a munka és a család összeegyeztethetősége. A fizetés összege sajnos, nem rajtam, hanem részben jogszabályon, részben felsőbb vezetői döntésen alapul, e tekintetben legfeljebb javaslatot tehetek, de a rendelkezésemre álló eszköztárat próbálom teljes mértékben felhasználni arra, hogy a munkatársaimnak jó legyen.

    Ilyen előzmények után a múlt héten a második munkatársam közölte távozási szándékát pusztán azért, mert nem tartja elegendőnek a munkabérét, ami egyébként – tényleg reálisan nézve – az adott munkakörben az átlag felett van, persze nem éri el azt a maximumot, amit a piacon még ki lehetne csikarni. A felsővezetés emelni nem hajlandó. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy a „munkavállalói élmény” nem ellensúlyozza-e ezt, akkor azt mondták, hogy nem, és furcsa módon még a béren kívüli egyéb anyagi juttatások (jutalom, cafeteria, stb.) sem érdeklik őket, kizárólag a kézhez kapott munkabér nettó nominális összege.

  9. szemétpasi
    mondta:

    Szerintem ami még fontos, főleg a fiataloknak az a kicsinyeskedés és a tekintélyelvű felesleges szopatások hanyagolása.

    Az elsőre példa amikor mondjuk késik valaki 2-3 percet és akkor a főnök hangosan nagy pofával mindenki előtt előadja, hogy a munkaidő 8-kor kezdődik és ezek a mai fiatalok még az órát sem ismerik, majd délután azért a 16:25-kör odaadott 1 órás munkát még elvárja hogy megcsináld.

    A második inkább fizikai munkáknál a kulimunkák generálása a rangidős melósok részéről (pl olajos rongy lebaszkodása a földre, mert az új gyerek úgy is felmossa).

  10. kincsőrző
    mondta:

    Ha már a „munkavállalói élmény”-nél tartunk, akkor szerintem meghatározó elemek:
    – értelmes, a munkavállaló érdeklődéséhez jellemzően passzoló munka, ennek kapcsán értelmes mértékig átjárási lehetőségek a cégen belül — pl. elvből ne legyen ellehetetlenítve ha két munkavállaló cserélne egymással
    – párbeszédképes menedzsment