Őszintén a motivációról és a motivációs levélről

Őszintén a motivációról és a motivációs levélről

Tapasztalataim szerint a legnagyobb para az álláspályázatírásban a motivációs levél. Az álláskeresők néha inkább kihagyják az álláshirdetést, ami ilyet kér, persze különböző módon megideologizálva a megmagyarázhatatlant: „legyen elég az önéletrajz”, „úgysem olvassák”, „semmi értelme”, „úgyis mindenki ugyanazt írja”.

Ezek és hasonló társaik mind azért rossz mondások, mert általuk nyugodtan hagynak ott lehetőségeket emberek. Ráadásul nem is szűrik a leendő munkáltatót, így lesznek rossz hangulatú állásinterjúk részesei, és így nem lesz olyan állásuk, ami nekik jó. Nyilván, aki megfelelő álláspályázatot ad be, annak lesz esélye. A képen látható levél nem épp a megfelelő, régi városi legendaként terjed, de még akár igazi is lehet. Az elkeseredettség érthető, bár motivációnak nem lehet “eladni”, lehet írni olyan levelet, amiben a kiválasztók érzelmeire is hatunk.

Itt keresendő a motivációs levél értelme: egyfajta szűrő. Ahol komolyan veszik, és kérik, ott racionális okok mentén teszik. Igen, ez egy szűrő, mégpedig igen jól szűr az álláskeresők között. Érdemes átvennünk álláskeresőként, hogy hogyan, pár pontban összeszedtem. Tekintve, hogy egyedi munka minden motivációs levél, motivációs levél sablonokkal továbbra sem szolgálhatok.

1. Egyedi munka. Le kell ülni, meg kell fogalmazni, át kell gondolni. Aki erre képes rászánni fél órát (miután megvan a rutin, kb. annyi), az már komolyan akar valamit abban az állásban.

2. Plusz információ a jelöltről. Az önéletrajz egy száraz felsorolás, lehet bele érdekes elemeket vinni, de nem sok látszik az emberből. A szakembert mutatja be. Az álláskereső a motivációs levelet használhatja arra, hogy bemutatja magát, mint embert, nemcsak mint szakembert. Ez bizony álláskeresőként is fontos, érdemes élni vele.

3. A közös pontok keresése. Ha tényleg a motivációiról, terveiről szól, akkor a leendő munkáltató láthatja: tud-e ezekkel a motivációkkal valamit kezdeni. Előrelépési lehetőség, tanulási vágy, jövedelem. Igen, a fizetési igényt is érdemes lehet beleírni. Ezektől lesz az álláskereső számára is egy szűrő. Egy lapos szervezetben nem lesz előrelépési lehetőség, aki erre vágyik, annak ezt ott nem tudják megadni. A fizetési igényből is látszik egyből, azonos módon gondolkodnak-e.

Van egy felfogás a motivációs levél írásában, ami szerint a CV a szakmai múlt, a motivációs levél a szakmai jövő. A tudatos karriertervezésben sokat segít, ha az álláskereső ilyen szemlélettel írja meg a levelet. Ha leírja, mit tud „vinni” tudás, tapasztalat szintjén és mit vár a szakmai jövőjétől erre alapozva, akkor az megint fontos információ a munkáltatónak.

4. Őszinteség. Sokat szidom azt a valakit, aki az első motivációs levél sablont közzétette, lejáratva ezzel sok olyan frázist, amit jó lett volna, ha komolyan vesznek. Pl. ma már hiába írjuk, hogy megbecsültségre vágyunk, mindenki írja. Külön hiba, hogy sokan, követve a sablont, „egy sikeres csapat megbecsült tagja” lennének. Pedig milyen jó lett volna, ha a munkáltató ebből egyből látja: itt egy ember, aki azért váltana, mert nem becsülik meg eléggé. Értené a váltás okát. De ez a vonat már elment, senki sem fogja komolyan venni ezt egyszerű közlésből. Jobban kell tudni fogalmazni.

5. Állásinterjú előkészítése. Amikor motivációs leveleket javítok, mindig egy nagyon hivataloskodó, távolságtartó levelet látok. A stílus pedig meghatározza a jövőbeli tárgyalás hangulatát, így érdemes fogalmazni, és olyan dolgokat érdemes beleírni, amiről biztosan beszélni akar majd veled az interjúztató.

6. Őszinteség 2. Nem érdemes „vetíteni”. Mindenki tudja, hogy aki állást keres, annak vagy nincs épp állása, vagy elégedetlen a jelenlegivel. Ha épp nincs állásod, nagy előnyöd lehet, hogy azonnal tudsz kezdeni, ha ez számít. Be is lehet írni a levélbe rögvest. Ha nem vagy elégedett a jelenlegi állásoddal, ezt explicite nem illik beleírni a levélbe, mert egyfelől sárdobálásnak minősül, másfelől a munkáltató nem tud mit kezdeni azzal, hogy egy másik cégnél elégedetlen vagy. Azzal tud mit kezdeni, ha leírod, mi tenne elégedetté. Igen, pl. a megbecsültség, de mit értesz ez alatt? Mi tenne téged elégedetté? Hogyan képzeled a szakmai jövődet, mit tud ehhez hozzátenni a leendő munkáltató? Ha ez kiderül a levélből, nyert ügyed van. Mert majd azok akarnak veled beszélni egy új állásról, akik ezt képesek megadni neked. Így lesz olyan állásod, ami neked jó.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, nézd meg hogyan tudok segíteni a motivációs levél megírásában!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

###

 

Írj te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Belavoltam
    mondta:

    Ha megengedsz egy javaslatot: beszelj a blog uzemeltetojevel, hogy tegye fel az Akismet plugint, amivel tavol lehet tartani ezt a millio komment spamet.

    1. jobangel
      mondta:

      Köszi, igen, egy erősebb karbantartás folyamatban van, lesz Akismet is. Most épp a számlázási szabályváltozásokkal voltam elveszve…

  2. Belavoltam
    mondta:

    Off-topic. Az IT-iparban dolgozom senior devops mernokkent. Megneztem 1-2 salary guide-ot a magyar piacrol, amelyek alapjan a senior sav felso reszen van fizetesem.

    A linkedin-en rendszeresen keresnek, hogy erdekes-e szamomra az adott pozicio, es az elmult 1-2 honapban vegigvittem nehany palyazatot, hogy felmerjem, hol helyezkedem el a munkaero piacon. Szoval altalaban eljutottam az ajanlatig, es azt tapasztaltam, hogy amit most keresek, az tenyleg ennek a kategorianak a teteje. Azt olvastam regebben, hogy valtas eseten +20-30% fizetesemelest erdemes megcelozni. Viszont kiderult, hogy a magyar piacra dolgozo cegeknel jellemzoen 1,1-1,2M a lelektani hatar.

    Amikor egy multinacionalis szoftverfejleszto cegnel bedobtam a jelenlegi fizetesemnel csak egy leheletnyivel nagyobb osszeget, akkor a hiring manager leesett a szekrol, mondvan, naluk ez a senior mernoki pozicio brutto 1M, es boszen sorolta az egyeb juttatasokat, pl. belso kepzesek kollegaktol, stb, sot meg az is az ajanlat resze volt, hogy a kornyeken 10% kedvezmenyt adnak az ebedre. (Huha! – mondtam is magamban)

    Az utolso ajanlat egy masik cegtol, akik most nagyon bovulni akarnak, amit kaptam, az eves bonusszal (amit en ugy tekintek, ha van, jo, de nem arra epitek) egyutt a jelenlegi fizetesem +15%.

    Azt meg fontosnak tartom megjegyezni, hogy jelenleg nem keresek aktivan allast, meg csak par eve vagyok az aktualis helyemen.

    Gondolkoztam mar azon, mi lehetne (majd) a karrierem kovetkezo lepcsoje. Az egyik lehet az, hogy kicsit mas teruletre evezek. Cegunk most nyit a cloud fele, ami mindig is erdekelt, es ram osztottak ezt a feladatot. Ezerrel szivom magamba a cloud skill-eket. Bar az oldaliranyu mozgasbol nem kovetkezik automatikusan nagyobb fizetes.

    Egy masik lehetoseg valamilyen lead mernoki szerep, esetleg egy kisebb csapat vezetese. A jelenlegi cegnel az utobbi a szervezeti felepites miatt aligha jarhato, az elobbi az informalisan kb. megvan. Legalabbis a kis csapatunkban magamat tartom a vezeto mernoknek, bar nincs ilyen hivatalos cimem 🙂 Mivel alapvetoen introvertalt vagyok, nem is feltetlen tartom magam alkalmasnak emberek vezetesere. Bar meg sose probaltam.

    Szoval a hosszu irasomnak az a konkluzioja, van-e olyan cikked, ami errol az elethelyzetrol ir, merre erdemes majd tovabb lepni, ha eljon az ideje?

    1. Tapasztalatom szerint leteznek jo introveltalt vezetok.

    2. Balfredo Alfredo
      mondta:

      “…a jelenlegi fizetesem +15%.”
      A munkavállaló állásváltoztatásának alapvetően két esete van: amikor muszáj (mert megszünt a munkáltató, mert leépítés tárgya a munkavállaló, …) meg amikor nem muszáj.
      Ha nem muszáj, mivel a munkavállaló alapvetően elégedett a munkájával meg a fizetésével és nem akar váltani, de egy másik munkáltató (esetleg fejvadász) el akarja csábítani máshová, akkor az _alapbér_ 20 %-os emelése a beugró. Ha ekkorát nem tudnak ajánlani, akkor nincs miről beszélni.
      Más emberek vezetése (meg mindaz, ami vele jár) annyira macerás dolog, hogy azt igenis meg kell fizetni. He erre próbálnak fortályos háeresek meg kápók rávenni, akkor 50% _alapbér_ emelés a tárgyalás kiindulási pontja.

      1. jobangel
        mondta:

        Az ökölszabály szerint az állásváltás kockázatát a nettó bér emelkedésének 30-50%-a fedezi. Az alatt csak akkor váltunk, ha van a pénzen kívül más ok is az elégedetlenségre.

    3. jobangel
      mondta:

      Eljutottál a vezető vagy specialista dilemmába, gratulálok. 🙂 Ez a seniorok problémája, mikor már muszáj dönteni, mert nem vagy többé mid-senior… Az elsővezetői fejtegetéseim is erről szólnak, ill. a vezetői álláskeresés mélységeiről is írogattam.
      De azon, hogy introvertált vagy-e, érdemes lenne elgondolkodni. Mert általában nem introvertált, aki azt mondja magáról… Hanem van benne valahol egy olyan gát, amit ezzel kényelmes magyarázni.

      Ilyenkor érdemes elővenni a valid személyiségteszteket, amik persze csak iránymutatást adnak, és véletlenül sem szabad szentírásnak venni, vagy csak az alapján döntést hozni (a két legegyszerűbb önismeretet segítő teszt a DISC és a 16 personalities, mindkettőt megtalálod a neten ingyen…) Aztán, ha ezek nagyjából betaláltak, érdemes lehet beleolvasni a Young-féle maladaptív sémákba, mert egy igen jó módszer a rossz tulajdonságok elemzésére. Ehhez már kell pszichológus is, kb. 5 alkalom, felméri, elbeszélgettek róla, és ennyi. Azért szeretem a sémákat ajánlani, mert egy olyan módszer, ami egészséges lelkületű emberre is pontos képet ad, nem cimkéz, és nem akar változtatni az emberen. Tényleg a megismerést szolgálja. Aztán ha mégis az jön ki, hogy érdemes valamelyik sémával foglalkozni, mert gondot okoz emberünk életében, akkor pszichológussal kell ezen dolgozni. Az egészséges többségnek nincs ezzel baja, jól elvan a sémáival 🙂

      Lépned akkor érdemes, ha sok-sok nézelődés után úgy gondolod, hogy az az ajánlat most jó, és vállalod a váltás kockázatát. Jól kell kérdezni állásinterjún, kapnod kell az ajánlattal együtt egy szakmai jövőképet, meg kell győződnöd arról, hogy jó irányt adnak.

      Ha pedig érdekelnek a cloud technológiák, a hivatalos sapkámban tudok neked ingyenes trial cloud learning subscription hozzáférést adni (tényleg ingyenes, nem vált be fizetősre egy óvatlan kattintással, meg x napon belül… ), ha írsz nekem az eva.csilla.fazekas kukac oracle.com címre. Hivatkozhatsz linkedin szakmai groupokra is, ott is ajánlgattam, így meg tudod tartani az inkognitód, mint kommentelő 🙂

      1. Balfredo Alfredo
        mondta:

        “Ez a seniorok problémája, mikor már muszáj dönteni, mert nem vagy többé mid-senior…”
        Nem értem, miért muszáj?
        Fórumtársunk leírja, hogy amennyit keres, az az adott szakterületen elérhető felső határhoz van közel. A számok az sejtetik, hogy kényelmesen meg is él ebből jövedelemből. Miért nem maradhatna ugyanezen területen és beosztásban, különösen ha olyan tevékenységet végez munka gyanánt, ami szívesen csinál?

        1. jobangel
          mondta:

          Maradhat, de a saját fejlődésén dolgoznia kell, és a vágyott szakmai irányait meg kell határoznia. Amit szívesen csinál, azt is csinálhatja még magasabb színvonalon, esetleg vezethet olyan embereket, akik azt csinálják. De a stagnálást ebben az esetben lefelé mutató ív követi: szakmai temető, elavult tudás stb. Ezek elkerülésén kell dolgoznia. Úgy, ahogy neki jó. Nem biztos, hogy munkahelyet kell váltani, lehet, hogy inkább egy újabb diploma lesz az, amit szeretne. Vagy ugyanannál a cégnél egy új pozíció. Vagy elkezdeni tanítani is mindazt, amit tud.

          1. Balfredo Alfredo
            mondta:

            Hozzászólásod szemléletesen világít rá, hogy a munka szükséges rossz!
            A példabeli munkavállaló végre eljutott oda, hogy azt csinálja, amit igazán szeret és meg is tud élni belőle. És mi történik? Nem az, hogy csinálja tovább és megél belőle, hanem mindenféle olyan dologgal kell hogy kezdjen foglalkozni, mint magasabb szinvonal meg mások vezetésének gondolata meg szakmai temető elkerülése.
            Ha jobban belegondolsz, a példádban felsorolt ajánlások csupa olyan dolgot tartalmaznak, amikkel a munkavállaló nem azért kezd foglalkozni, mert ahhoz van kedve, hanem azért, mert _mások_ ezt várják tőle. Ha viszont nem azért csinálja, mert kedve van hozzá, hanem mások elvárásai azaz a külvilág nyomása miatt, akkor az igenis szükséges rossz.

            Hogy adott helyzetben mit csinál a munkavállaló illetve hogy az adott ajánlások közül melyik zsákutca és melyik alternativa, az sok mindentől függ. Például a munkavállaló személyisége, az adott munka jellege vagy épp a munkaerőpiaci helyzet.
            “Amit szívesen csinál, azt is csinálhatja még magasabb színvonalon” Tegyük fel, hogy a munkavállaló zabhegyezőként dolgozik, imád is zabot hegyezni napi 8 órában és a normát is teljesíti. Hogyan tehetné mindezt magasabb színvonalon? Teljesítse túl a normát? Kollégái utálni fogják. Ne csak hegyezze a zabot, hanem fényesítse is? Vagy ne csak hegyezze és fényesítse, de versikéket is gravírozzon bele? Sőt olyan versikéket gravírozzon bele, amiket saját maga költött, lehetőleg minden zabszemre másikat? Ezeket a dolgokat a kápók nem szokták méltányolni, a főnökök sem, a vezetők is csak a legritkább esetben.
            “esetleg vezethet olyan embereket, akik azt csinálják.” Ha emberünk szívesen csinálja azt amit csinál, abból nem következik, hogy szeret másokat ugráltatni meg beosztottjai helyett fenéken billentést kapni. Miután a szívesen végzett tevékenységet akkora fizetésért végzi, amiből kényelmesen meg tud élni, a vezetői beosztással járó plusz pénz nem motíváció számára.
            “lehet, hogy inkább egy újabb diploma lesz az, amit szeretne.” Zabhegyezői diplomával a kezében szenvedélyesen zabhegyez napi 8 órában. Mi a vonzó egy újabb diplomában számára? Külső nyomás hatására elképzelhető, hogy megszerzi az újabb diplomát, de ebből nem következik, hogy szívesen csinálja mindazokat a tevékenységeket, amik az új diploma megszerzéséhez szükségesek.
            “Vagy ugyanannál a cégnél egy új pozíció.” Ha a munkavállaló azt csinálja, amit szeret és meg is él belőle, akkor mi az előnye számára egy új pozíciónak?
            “Vagy elkezdeni tanítani is mindazt, amit tud.” Megint az a kérdés, hogy mi a haszna és előnye ennek a tanításnak a munkavállaló számára? Hiúságának a legyezgetése? Továbbá létezik olyan helyzet is, amikor valaki magas szinten ismer és művel valamilyen tevékenységet, de képtelen tudását strukturált és hatékony formában vagy egyáltalán bárhogy másoknak átadni.

            Természetesen nincs azzal semmi baj, ha a munka szükséges rossz, de ismerjük be, hogy így van és legyünk tudatában, hogy az álláskeresési tevékenységet – néhány kivételtől eltekintve – ez mozgatja. A munkavállaló nem azért jelentkezik újabb meg újabb pozíciókra, mert lételeme a cévék meg motívációs levelek írása, továbbá az állásinterjún való részvétel és a háeresek hülye kérdéseinek megválaszolása meg a még hülyébb személyiségtesztek kitöltése, hanem azért mert a _megélhetése érdekében_ _erre van kényszerítve_! Természetesen lehet és kell mindehhez jó képet vágni, de legalább _ömagunknak_ ne hazudjunk, ha már másokak kénytelenek vagyunk hazudni!

          2. jobangel
            mondta:

            A munka a mártíroknak szükséges rossz, bárki más megtalálhatja benne az értelmet, örömet. Ez utóbbi lenne a célom, hogy így legyen minél több emberrel.
            Mindenki tudhatja, kitalálhatja, hogy mi neki a “feljebb”. Hangsúly azon, hogy _neki_. A mások vezetése nem mások ugráltatása. A vezetés tanítás, példamutatás, stratégia a cégnek, az embernek meg lehet olyan örömforrás, amivel jól van. Azt sose feledjük, hogy a rossz vezető (aka ugráltató, zsarnok) nincs jól a szerepében. az imposztor-szindrómától kezdve a megfelelési kényszerig mindenféle lelki nyomorok sújtják, pont ettől frusztrált és rossz vezető. Egy újabb diploma általában azért jön az emberek céljai közé 35+ évesen, mert amit már jól csinál, azt szívesen kiegészítené egyéb tudással, amitől még jobban csinálja. A mintám nyilván nem reprezentatív, de sok műszaki embert látok, amint a gazdaságtudományok, vagy a környezetvédelem vonalán fog bele egy másik diplomába. Sőt, láttam 60+ éves nőt, aki a második doktori címét szerezte meg épp akkor. Egyikük sem hazudik magának.

          3. Balfredo Alfredo
            mondta:

            “A munka a mártíroknak szükséges rossz, bárki más megtalálhatja benne az értelmet, örömet. Ez utóbbi lenne a célom, hogy így legyen minél több emberrel.”
            Elbeszélünk egymás mellett! A munka lehet örömteli tevékenység is, de ettől még szükséges rossz, mivel a megélhetési kényszer, azaz külső tényező eredménye, nem a munkavállaló saját döntése.
            Ugyanakkor az is igaz, hogy a munka nem töltheti ki, mert nem szabad, hogy kitöltse az életedet! Kell hogy legyen szabadidő, hobbi, család, barátok, utazás, vallás, kinek mi.
            Megint véve azt a példát, amikor valaki napi 8 órában egy számára örömteli tevékenységet, mondjuk zabhegyezést folytatva dolgozik, ezzel nettó egymillió fabatkát keres és ebből megél, sőt megtakarítani is tud. Miért lenne neki a “feljebb” az, hogy vezetőként tevékenykedjen? Emberekkel foglalkozni egészen más készségeket kíván, mint a zabhegyezés. Arról nem is beszélve, hogy a vezető munkaideje nem 8 óra, hanem több.

            Egyáltalán, ha valaki a napi 8 órás tevékenységével elégedett és kényelmesen meg is él belőle, akkor lehet-e még neki “feljebb” a munkaviszony keretei között? Van olyan, hogy valaki nem csak dolgozni akar, hanem élni is! Ilyen megközelítésben az egyáltalán nem “feljebb”, hogy a napi 8 órán túl bármi olyan tevékenységet folytasson, aminek a munkájához illetve munkavállalói mivoltához bármi köze van. Miért nem lehet ezt a “feljebb”-et emberként és nem munkavállalóként keresni és megélni?

            “Egyikük sem hazudik magának” Az sem hazudik magának, aki azt mondja, hogy egyébként szívesen csinálja azt, amit munkaként végez, de neki abból napi 8 óra tökéletesen elég, köszöni, de nem kér többet belőle. A 8 órán túl más jellegű, számára még nagyobb örömet és elégedettségeket okozó tevékenységeket kíván folytatni.

            Amúgy ez az állandó munkavállalói és munkáltatói “feljebb” kényszer eredményezi azt, amit Peter-elvként ismerünk és aminek következményeit mindnyájan látjuk és viseljük naponta, az élet minden területén.

          4. jobangel
            mondta:

            Most visszalőnék, miért _kell_, hogy az életünkben legyen “szabadidő, hobbi, család, barátok, utazás, vallás”? Ha _kell_, akkor az kényszer, nem? Nyilván nem, de pont így nem kényszer a munka sem, ha jól építjük fel.

            “Egyáltalán, ha valaki a napi 8 órás tevékenységével elégedett és kényelmesen meg is él belőle, akkor lehet-e még neki “feljebb” a munkaviszony keretei között?” — nem feltétlenül a munkaviszony keretei között. Láttam pl. nem kevés multis szakértőt, aki eljár egyetemekre tanítani, mert fontos neki, hogy gyakorlati tudást vigyen a fiatal szakemberjelölteknek. Vagy publikálnak, részt vesznek tudományos kutatásban, esetleg kitalálják, hogy mit tehetnének a társadalomért. Jótékonysági eseményt szervez, művészeknek mecénást szervez, meg még egy csomó mindent csinálhat… Egyéni ambíció kérdése, és amit te feszegetsz, hogy “kényelmesen megél belőle”, az az ambíció hiánya is lehet. A Peter-elv 52 éve lett publikálva, kb. annyira aktuális a mátrix-szervezetek és a projekt-alapú működés világában, mint Kotler az online marketingben…

          5. Francois Pignon
            mondta:

            Balfredo:

            folytonos vesszőparipád ez (mármint a szükséges rossz), és sok tekintetben egyet is értek, de van egy olyan dolog, hogy egy normális ember preferenciái folytonosan változnak. És ez nem csak egy ma már szinte semmit se jelentő mantra a sok közül (komfortzóna címke alatt). 10 évig én is úgy voltam vele, hogy teljesen meg voltam azzal elégedve, hogy a műszak végeztével eldobok mindent a francba és másnapig nem is kell gondolnom semmire.

            Teszem azt, ha megházasodik az ember és családot akar, akkor ez már nem olyan perspektíva, amiben le akar élni még 40 évet. Főként, ha látja, hogy néznek ki azok 50 fölött, akik még itt maradtak ebből a régi „nyugdíjas állás” c. világból. Na, ők gyakorlatilag belefásultak ebbe a szükséges rosszba. Borzalmas, amikor valakinek a személye összeforr azzal, amit csinál. Borzalmas alakok ezek szinte egytől-egyig. Miattuk nincs innováció, nincs előrelépés, nincs semmi, mert minden szakmai jellegű kritikát, újítási szándékot a személyük elleni támadásként élnek meg, hiszen „mindig így csináltuk”.

            El lehetne ezt is nevezni valami szép névvel, ahogy itt szokás. Legyen mondjuk Portás Józsi jelenség. Mikor negyven év után meghal vagy nyugdíjba megy, akkor döbbennek rá a látogatók, hogy más is ülhet ott „helyette”?

  3. Belavoltam
    mondta:

    Nekem tetszik a kepen lathato motivacios level. Eloszor is halalosan oszinte. Emberunk tenyleg beletette a melot, mert meg a temetesre is elment. Sot, meg helyesirasi hibat is javitott.

    En azt latom, hogy manapsag nem nagyon kernek motivacios levelet (legalabbis tolem). Abban az irigylesre melto helyzetben vagyok, hogy a linkedinen nem gyozom visszautasitani a recuitereket, hogy koszonom, de most nem aktualis egy valtas.

    1. jobangel
      mondta:

      Nekem inkább a kétségbeesés jut róla eszembe, és szépen bemutatja, mennyit érnek az “őszinte”, megindokolt visszautasítások.

  4. babona
    mondta:

    Hát nemtom. Úgy gondolom az első pont (” Le kell ülni, meg kell fogalmazni, át kell gondolni. Aki erre képes rászánni fél órát (miután megvan a rutin, kb. annyi), az már komolyan akar valamit abban az állásban.” ) kábé a lényege.

    Elvileg az önéletrajz mellett ez lenne az “egyéniség”; gyakorlatilag van ahol “elvárás” az 5. pontban említett tárgyilagoskodás… Van egyfajta HR döntéshozó aki rossz néven veszi ha túlzottan “emberi” a bemutatkozás. Meg van aki a nagyon kreatívat keresi.
    Lényeg hogy ez jobban testre szabható mint az önéletrajz.
    A képre meg a g…le egész jókat dob be, bár a nigériai dátumú 🙂 kicsit fárasztó.

  5. L. Cz.
    mondta:

    “Ahol komolyan veszik, és kérik, ott racionális okok mentén teszik”
    Na de mindenütt komolyan veszik, ahol kérik? Ha egy hirdetésben csak azért kérik, “mer’ a multiknál is szokták kérni”, de amúgy vagy el se olvassák, vagy nem hozzáértő olvassa, akkor szerintem teljesen elég valami sablonszöveg is, ami két perc alatt megvan. Honnan lehet tudni, hogy tényleg olyan hirdetésről van szó, ahová érdemes a fent leírtak szerint jól megírni a motivációs levelet, mert lesz haszna?

    1. jobangel
      mondta:

      Azt nem tudhatjuk, mindenhol komolyan veszik-e. Azzal viszont nem kockáztatunk, ha mi magink komolyan vesszük a saját álláskeresésünket.

      1. Balfredo Alfredo
        mondta:

        Tehát #megmindigamunkavallaloahibas ?
        Mint más témáknál is leírták, Összeszerelőországban az egész toborzási-kiválasztási folyamatot leginkább a ‘majmolás’ írja le. Kérünk szívít, mert a multkulti cégek is szoktak. De nem olvassuk el, helyette a jelentkezők fészbúk oldalán kutakodunk. Hülye kérdéseket teszünk fel ‘személyiségteszt’ címszó alatt, mert valakinek a szomszédjának a sógorával csináltak ilyet, amikor felvették zabhegyezőnek. Motivációs levelet kérünk, mert az a divat, bár a levél megírásához a feltételeket nem biztosítjuk.

        Valóban igaz, hogy mind a cvnek, mind a motíváció levélnek megvan a maga szerepe. A cvből kiderül, hogy jelentkezőnek olyan tapasztalatai, végzettsége és tulajdonságai vannak, amik alapján esélyes arra, hogy eredményesen töltse be a meghirdetett munkakört. A motivációs levélből az derül ki, hogy a jelentkező hogyan képzeli magát a meghírdetett munkakörben.
        Mindez persze feltételezi, hogy az álláshirdetésben van elég info az illető munkakörről ahhoz, hogy a jelentkezőnek egyáltalán elképzelése legyen: hogyan dolgozna, mit tudna az eddigi tapasztalataiból hozzátenni/hasznosítani a munkáltató javára? Az álláshirdezések 99,99%-a egy nagyjából 50 szavas szókincsből építkezik, sőt a használt szókapcsolatok és mondatok is sablonosak. Vagy a jelentkező látatlanba írja le, hogyan kívánja felügyelni és megreformálni a nagyüzemi zabhegyezést?

        “Az álláskereső a motivációs levelet használhatja arra, hogy bemutatja magát, mint embert,” Ez így felemás. Egy munkahelyen elsősorban szaemberre és nem emberre van szükség. Vagy aki szabadidejében horgászik, az adott munkakörre alkalmasabb, mint mondjuk egy bélyeggyűjtő? Ha tényleg így van, akkor miért nem írták a hirdetésbe, a munkakör betöltésénél előnyt jelent felsorolásba a horgászatot? Arról nem is beszélve, hogy a munkahelyen abszolút káros pszicho- és szociopata munkavállalók ezzel a módszerrel nem szűrhetők ki.

        “és olyan dolgokat érdemes beleírni, amiről biztosan beszélni akar majd veled az interjúztató.” Hogy az interjúztató miről akar beszélni, az attól függ, hogy aznap jobb vagy bal lábbal, fej- vagy hasfájással kelt. Ennek nincs köze a motivációs levél tartalmához vagy egyáltalán meglétéhez.

        1. jobangel
          mondta:

          Nem kell hibást keresni.

          Egyetértek, elsősorban szakemberre van szükség. De felvennél-e egy jó szakembert vezetőnek, ha egyébként egy ordítozó vadbarom, és a beosztottjai nyugtatót szednek, hogy elviseljék? Pedig olyan jó szakember… Nyilván ez így nem derül ki a motivációs levélből. De a HR-es azért szakember, hogy ha állásinterjún elkezd beszélni a motivációs levélben foglaltakról, akkor látni fogja a disszonanciát.
          A hobbi a CV-ben számomra megkülönböztetés, mert a sok CV-ben kb. ez az, amiben jelentősen el tud térni az egyes pályázó a tömegtől. Voltam már sok short-list meetingen, sokszor csak úgy tudtunk emberekről beszélni, hogy “a gördeszkás”, a “Coca-colás srác”, meg “a csaj, akinek sárga virág van a hajában”. Mert egyébként tanulmányban, szakmai tapasztalatban azonos minden jó jelölt, a nevük szerint Kis-Nagy-Tóth-Kovács. Innentől a horgászat és a bélyeggyűjtés már megkülönböztető. Arra mindig kérem a HR-eseket, hogy a hobbiból ne következtessenek személyiségjegyekre, mert nagyon mellé tud menni. Egyáltalán nem biztos, hogy a sakkozó jó stratéga, a modellező türelmes a munkájában is.

          1. Balfredo Alfredo
            mondta:

            Valóban nem kell hibást keresni, bőven elég, ha találsz 😀

            Alapban természetesen igaz, hogy a cv meg a linkedin meg motívációs levél jó dolgok.
            Ugyanakkor ha őszinték akarunk lenni (miképpen a poszt címe is mondja), Összeszerelőországban ezek inkább csak majmolási és álcázási célokat szolgálnak, mivel a háeres is meg a kápó is alkalmatlanok. Kérnek motivációs levelet, de igazából fogalmuk sincs, mire való.

          2. jobangel
            mondta:

            Egy jól megírt motivációs levélből látszik mire való. Azzal tényleg nincs mit kezdeni, ha a jelölt a “meglévő tudását szeretné kamatoztatni egy sikeres csapat megbecsült tagjaként”. Mert nem tudjuk, mi a meglévő tudása, mifenét jelent ennek kamatoztatása, mit jelent számára a “sikeres”, mit jelent a “csapat”, mit jelent a “megbecsültség”. (Mert ezt nem szokta leírni a motlevélben a sablonhasználó, mert nincs benne a sablonban)

          3. Balfredo Alfredo
            mondta:

            Akkor látszik igazán hogy mire való, ha a fogadó fél, azaz a háeres látni akarja, azaz egyáltalán elolvassa.

            A dolog másik oldala – abban az esetben, ha tényleg elolvassák – hogy mit is írj bele, ami figyelemfelhívó, nem általános sablonszöveg, üzleti titkokat nem tartalmaz de ugyanakkor konkrét is. Vegyünk egy példát: korábban tapasztalatot szereztél egy kukoricafényesítő üzem vezetőjeként, most egy zabhegyező üzem vezetőjének jelentkezel. Motivációs levelet írsz, miközben annyit tudsz a potenciális új munkáltatódról, amennyi az álláshirdetésben meg a cég honlapján olvasható. Ezek jó eséllyel nem tartalmaznak annyi szakmai részletet, ami alapján a motivációs levélbe megalapozottan beírhatnád, hogy – mondjuk – 50 %-kal tervezed növelni az üzem termelékenységét. Sőt azt sem feltétlenül tudod, hogy a termelékenység növelése a cél, vagy inkább a fegyelmezett JIT minél tökéletesebb megvalósítása. Tehát mit írsz egy ilyen esetben a motivációs levélbe?