Szűrni, vagy nem szűrni? Hogyan találjunk jó munkahelyet?

Szűrni, vagy nem szűrni? Hogyan találjunk jó munkahelyet?

Az előző posztomban volt egy gondolat, ami sokat segít a jó munkahely megtalálásában, ez:

Gondolhatod úgy, hogy ahol nem tolerálják a családcentrikus hozzáállást, ott nem akarsz dolgozni, az ilyen cégeket meg pont azzal tudod kiszűrni, ha tájékoztatod őket a családodról.

Ilyen szűréseket lehet csinálni fényképes CV-vel, vagy lakóhely megadásával is, de ezt a fajta szűrést sem szabad túlzásba vinni. Úgy általában igaz, hogy az ilyen szűrések segítenek jó munkahelyet találni. Sokszor mondjuk, hogy ahol probléma, hogy pl. valakinek családja van, ott nem akarunk dolgozni – és ez igaz is.

Ha átülünk a munkáltatói oldalra, felmerül egy kérdés: miért utasítja el azokat, akik valamiben eltérnek az ideálisnak gondolttól? (azért nem írok „ideálist”, mert nem hiszem, hogy ideális lenne az örökké 30 éves, 20 év munkatapasztalattal rendelkező, egyedülálló, csak a munkájának élő, napi 20 órát dolgozó munkavállaló)

Az elutasítás oka egyszerű: nem tudja, hogyan tudna együttdolgozni azzal, aki … valamilyen. Egyedülálló, kisgyerekes anya, mozgáskorlátozott, látássérült, hallássérült, nő, férfi, idős, fiatal, szemüveges, balkezes, szép, csúnya, diétabarát munkahely kell neki, messze lakik* stb. Ő is szűr, információk és előítéletek alapján.

*ugye nem írod be a lakcímed a CV-be?

Azaz, a dupla szűrésben megvan az a veszély, hogy a munkáltató ottmarad munkaerő nélkül, a munkaerő meg nem talál munkáltatót magának. Mindkét fél rettenetesen hatékony volt, de nem mindig jó így hatékonynak lenni, lsd. még a mellékelt kép…

Itt sem az a szűrés célja, hogy minden munkavállalóra/munkáltatóra legyen egy mondásunk, hogy miért nem, hanem az, hogy annak ellenére, hogy „valamilyen”, hogyan legyen mégis jó.

Mellékvágány, de ez a típusú szűrés odáig fajult, hogy pl. egy munkavállaló azért támogatja az életkori és nemi diszkriminációt az álláshirdetésekben, mert „legalább nem megy oda fölöslegesen 40 éves nőként, ha 20 éves férfit keresnek”. Tehát, az ő nézetükben direkt jó a diszkriminatív álláshirdetés, ami nagyon szomorú, de ennek megoldására most nem térek ki.

A munkáltatók proaktivitására ebben a kérdésben sok esetben nem számíthatunk, de néhány helyen már repedezik a jég! Pl. Nagyon nehéz embereket meggyőzni arról, hogy amit ő komoly pozíciónak gondol a cégnél, az valójában betanított adminisztráció, amit simán elvégez bárki, érettségivel, nem kellenek hozzá szuper kvalitások. És akad bőven olyan ember, akinek ilyen munka kell, mert számára ez biztonságot, kiszámíthatóságot és fix jövedelmet jelent, és erre van szüksége. Nem akar mindenki önmegvalósítani a munkában, de ettől még remekül el tudja látni a feladatait, felelősségteljesen, lelkesen akár, mert ő attól érzi jól magát, hogy képes megteremteni a saját biztonságos életvitelét.

Tehát, ha pl. az önéletrajzban egy kisgyerekes anya jelezte, hogy kisgyerekes anya, érdemes a leendő munkáltatónak adnia egy kis infót arról, mondjuk a motivációs levélben, hogy hogyan lehet vele együtt dolgozni. Pl. ha csak 10:00-re tud bejárni dolgozni, az bőven lehet, hogy nem is akkora tragédia, mert ugyan mindenki bent van 9-re, haranghúzásra, de nem történik semmi érdemleges egészen 11-ig. Onnantól kezdenek csörögni a telefonok pl. Ilyen mintákat nagyon sok cég nagyon sok pozíciójában meg lehet figyelni, talán a munkáltató is rájön, hogy neki tulajdonképpen teljesen oké, ha valaki 10-re jár. A következő problémája az lesz, hogy hogyan „adja el” ezt a többi kollégának. Valós félelme kis cégek vezetőinek, hogy ha ő ezt megengedi, akkor mindenki 10-re akar majd járni, meg „home office-ni” akar. Innentől a beszélgetés átfordul a home office munkáltató számára előnyös pontjaira 🙂 és arról is elkezdünk beszélgetni, hogyan is kell egy ilyet jól kialakítani (nagyjából így)

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Berelhetoreklamfelulet hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Heni Juhász: A gyerekes munkavállalók vannak előnyben? Megleptél, mert ezt nem láttam, hallottam soha. De egy Facebook-csoportnyi anyuka is folyamatosan arról panaszkodik, hogy amint megtudják, hogy gyerek van, megváltozik az interjú hangulata. Mesélnél arról, de hogyan tapasztaltál mást? (Akár privátban is válaszolhatsz, de nagyon kíváncsivá tettél)

  2. Heni Juhász
    mondta:

    @Zabalint: teljesen jók a vélemények, bejegyzések…a nem korrekt hr-es és/vagy más munkáltatói oldalról érkező „szűrések” nagyon gázak…elcsodálkozom olykor, hogy mit meg nem engednek maguknak….rengeteg a saját tapasztalat…hogy sajnos vagy nem..nem tudhatom. De simán elmentem úgyis állásinterjúra, hogy elégedett voltam a melómmal. Persze a legnagyobb visszatartó erő még mindig az: vajon kikkel dolgozom majd együtt??!!
    @jobangel: a gyerek kérdést én már nem érzem kuriózumnak..az összes munkahelyen (köztük a reptéren is, -ami az egyik legembertpróbálóbb -,a gyerekes munkavállalók vannak előnyben, ezt már interjúkon is kommunikálják. Régen ez nem volt. Persze még mindig jobban szeretik ha egyedülálló vagy…de ez már más téma, hogy miért is.
    Egyébként szívesen olvasgatom a cikkeket…sokat lehet tanulni belőlük, és sokszor a hozzászólásokból is.

  3. babona
    mondta:

    Mivel elfoglalt az Angyal nem írt újat, a heti kommentem ide jön 🙂 TEhát adVA van egy cég, amelyik PR cikkeket írogat(tat), masszívan hirdet nyitott pozíciókat (tucatnyit is). Ellenben a dolgozóik nemrég komolyabb béremelést és jobb munkakörülményeket kértek, majd követeltek, cserébe kaptak ígéretet. Kis utánajárásal kideríthető (NET) hogy vajon elbocsátások/felmondások miatt keresik-e a szakképzett de gyakorlatlan munkaerőt, és akár nyugdíjasokat is bevonnának (kevesebb a bérköltség…). Nem lett volna olcsóbb megadni a szükséges béremelést, esetleg egyéb (több szabadidő) juttatásokat mint a költséges, bizonytalan kimenetelű toborzás és kiképzés? Vajon benne marad-e egy ilyen cég nálam a kalapban? Kiválasztom-e leendő munkahelynek?

  4. babona
    mondta:

    @Nancsibacsi: „Amelyik tudás nem kell a munkádhoz, annak a megtanulása kidobott idő. ” Na ezt Te sem gondoltad komolyan… Nem csak munkából áll az élet, bármennyire is próbálják kimosni időnként (pláne a munkáltatók) az agyakat. A nyelvtudás egyelőre egy jól használható skill (amíg Cortana/Siri/GoolgeplexDoubleZero nem tanul meg magyarul ).

  5. Zabalint
    mondta:

    @lac64:
    De egyébként tudok olyan sztorit is, ahol a magyar középvállalat nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó részlegének vezetője nem tud rendesen angolul, és hivatalosan ugyan nem, de fű alatt állandóan neki fordítanak, tolmacsolnak, vagy csak siman lepasszolja más részlegeknek a munkát, akiknek amúgy nem lenne hatásköre. Ez nem ritka, és egyedi eset, sokkal több olyannal találkozok, ahol kellene az angol, de az illető nem tud, mint hogy valaki feleslegesen tud, mert úgysem használja. Persze ha nem tud, és emiatt kerüli a helyzeteket, azt be lehet állítani úgy, hogy nem is kell neki…

  6. Zabalint
    mondta:

    @lac64:
    Ja, csak akkor van szívás, ha mégis kell. Én dolgoztam olyan multinál, aminek nem itthon volt a piaca, és a munkaszervezés sem helyi szinten volt, ott 100% használta napi szinten az angolt. De dolgoztam olyasmi multinál is, mint ahol te, ahol a hazai leányvállalat a hazai piacra is szolgáltatott, és elég nagy önállósagot élvezett. Na, ott a belső levelezés 90%-a magyarul volt, és a legtöbb embernek jó ha évi 3 alkalommal kellett megszólalnia angolul. Ja, csak azon kevés alkalmak, és a kevés angol nyelvű levelezés épp ugyanolyan fontos olt, mint a többi munka, és alap elvárásnak számított, teljesen jogosan, hogy mindenki tudjon angolul. IT vonalon ha pl. egy külső, nem magyar céggel kellett megildani valamit, be is baszott volna, ha a rendszeradminisztrátorok közlik, hogy nem tudnak angolul, és valaki majd tolmácsoljon a külső cég szakemberei és közöttük…

  7. Linnax
    mondta:

    @Nancsibacsi: Hm. Én pont fordítva működöm, nem tudok angolul, mégis úgy tudtam gépelni, hogy azonnal észrevettem a hibákat. Én a szememmel tanulok. Az illető, akinek gépeltem, hálás is volt a „korrekcióért”.
    Érdekes, egy témát nem érintett senki (amitől egyébként én kiütést is kapok), ez a csapatmunka. Ez egyedül arra jó, hogy mindig a másikra lehessen kenni a hibákat. Én nem vagyok csapatjátékos, viszont ha problémám akad, azt mindig felvállalom. Két dologért „ugrok”: ha hazugnak hívnak vagy ha hülyének néznek. Egyébként fát vághatnak a hátamon. Érdekes, hogy kevesen értékelik!

  8. lac64
    mondta:

    @Zabalint: Multinál dolgozom, az irodai dolgozók kb. 10%-nál kell a beszélt idegen (nálunk angol) nyelv. Ezek az igazgatók és asszisztenseik, számvitel-, pénzügy-, kontrolling- és a beszerzés vezetője és ezen területek egy-két munkatársa. Van egy főállású tolmács, ha az anyacég akar még valamit, rajta keresztül kommunikálnak.
    Ismerősöm külföldi anyával rendelkező bank IT-ján dolgozik, még a rendszerszervezőknél sem elvárás a beszélt idegen nyelv, mivel döntően a magyar területtel foglalkoznak, és az üzlet is magyar nyelvű. Akkor jön elő a beszélt idegen nyelv, ha a bank nemzetközi projektet indít és oda kell delegálni valakit, arra pedig megvan az egy-két ember.

  9. Nancsibacsi
    mondta:

    @babona: Amelyik tudás nem kell a munkádhoz, annak a megtanulása kidobott idő. Engem pl. a SAP-hoz nem vettek fel az angol miatt. Nyilván szar a nyelvtanom, mert írásban, speckókhoz „programozó angolt” használsz, és ez ahhoz kevés, hogy egy filmsorozat tegnapi részét meg tudd vitatni az indiai kollégákkal az ebédnél. Ahhoz meg pont elég volt, hogy francia meg japán megrendelőkkel letoljak projecteket emailben. Mondták hogy tanuljak angolul – én meg mondtam hogy lóf.szt, és elmentem másik céghez, amelyik közelebb van, jobban fizet, és nem kell az angol 🙂

  10. Nancsibacsi
    mondta:

    @Zabalint: Ez a nagy butaság: „Környezetemben nem is ismerek olyan irodában dolgozó embert (nem csak IT területről beszélek), akinek ne kellene a szóbeli angol. Ma már alapkészség, nélküle fizikai munka van meg max. néhány csókos állas.”
    Miért? Mert ma már csak ott követelik meg az angolt, ahol az SZÜKSÉGES. pL. egy top 3-as bank: lakossági, KKV területen nem kell angol még fiókvezetőnek se. Nagyvállalati területen szóbeli angol csak kapcsolattartónak kell – aki a szerződéseket írja, annak elég az írásbeli. De van a cégen belül fordítás is, szóval ha a mintaszerződésből nem lehet copy-paste összerakni az újat, akkor elég magyarul megírni, nulláról, és lefordíttatják.

    Kb 100 fős fejlesztő cég: 1 fő üzletkötőnek, és 1 fő programozónak kell angol, mivel van egy külföldi partner, a többi embertől nem követelték meg (valójában ettől a kettőtől sem, csak amikor képbe került a külföldi partner, megnézték ki tud angolul). A többi kb 500 partner magyar. Ja, és többet lehet itt keresni mint pl. az SAP-nál, ahol az angol tudás ugyanolyan súllyal esik latba, mint a programozás.

    Szintén kb 100 fős cég, cimborám dolgozik ott 7 számjegyű pénzért PL/SQL fejlesztőként – az angolra RÁ SE KÉRDEZTEK, simán nem érdekelte őket. És persze bele se írta az angol nyelvtudását az önéletrajzba, mert mondta hogy az őt fárasztja, és ne akarjanak vele angolul beszélni, elég neki nyaraláskor, szóval jobb ha nem tudják.

    Tudom hogy még 5 éve is teljesen más volt a helyzet, mert boldog-boldogtalan megkövetelte az angolt, és van ahol ma is megkövetelik, mert tényleg kell, de ahol nem muszáj, ott már nem. A mai hirdetések sokkal szűkebb spektrumot céloznak meg – nem kell már rendszergazda-angoltanár-grafikus-programozó-futár-titkárnőnek lenni sehol se.

  11. Zabalint
    mondta:

    @babona:
    Nem, nem vagyok szerencsés, 20 éve tanulom az angolt de sehol nem vagyok olyanoktól akik 1-2 év alatt társalgasi szintre hozták magukat a semmiről úgy, hogy kint is éltek. Viszont akiket az angol nyelvtudás hiányossága miatt nem vesznek fel, azok nem ütik meg a középfokú társalgási szintet, de legtöbbször az alapfokút sem, hiába van róla papírjuk.

  12. Zabalint
    mondta:

    @Nancsibacsi:
    He? Mit nem találtam el? 4 különbőző cégről beszéltem, 4 egymástól eltérő profillal és mérettel, és mind a négyben kellett az angol nyelvtudás. Te meg 4 fős Pistike Bt-ről, arra mondtam, hogy oké, lehet ott nem kell a beszélt angol, csak a fizetés is töredéke. Magam egyébként jelenleg épp kis cégnél dolgozok, de bizony nem véletlenül kell tudni angolul beszélni is.

  13. babona
    mondta:

    @Zabalint: Mindenkit csak biztatnék, hogy tanuljon nyelvet (angol ugye alap, pláne IT-területen, autógyárban meg német ugye). De látom pár példán hogy kiket buknak el a munkáltatók az idegen nyelven megszólalni képtelen álláskeresőn. Az agilisabbja megcsinálja a maga cégét, a kevésbé vállalkozó szellemű meg belép valamelyik kis cégbe, esetleg külföldre dolgozik (mondjuk ez nem olyan gyakori, de létezik: érdekes, ott elég a nyelvtudása?), esetleg kimegy és megtanul jól beszélni is. Sajnos bármit mondanak, a nyelvtanuláshoz kell az idegen nyelv mindennapi, fokozott használata. Vannak hozzád hasonló szerencsés kivételek akinek nem kellett, de a nyelvtanulás könnyűsége/nehézsége teljesen egyénfüggő. A megszólalni képtelen angolul jól olvasó (író) programozóra van több példám is.

  14. Nancsibacsi
    mondta:

    @Zabalint: Kb nem találtad el:
    – a cég létszámának nagyságrendjét
    – a fizetés nagyságrendjét
    – a cég ügyfélkörét
    – a feljesztési területet
    Amúgy teljesen jó a hozzászólásod 😀

  15. Nancsibacsi
    mondta:

    @mildi: 15 éve már felvettek, mert meglett a pont az írásbelin, dupláztál, és csá – szóbelizned se kellett. Ami persze azért hülyeség, mert végigküzdi a gyerek a 4 évet, de minek?

  16. PeniValdes
    mondta:

    @mildi: nem tájszólásra gondoltam…az okés.

  17. Zabalint
    mondta:

    Ha már szűrés, én sok esetben tapasztaltam, hogy a potenciális munkaadó szűrése közvetve az én érdekemet is szolgálta. Pl. voltam anno egy hazai kereskedelmi banknál, első körben nem szakmai interjú volt, hanem vezetőkkel volt valamiféle motovációs jellegű kérdezősködés. Nagyon nem voltak szimpatikusak, és ez az érzés láthatóan kölcsönös volt. Csak rosszul jártam volna magam is, ha felvesznek, hiszen nagyon távol állt tőlem az ottani céges kultúra, de szerencsére nem nekem kellett nemet mondanom.

    Vagy másik, egy szoftverfejlesztő cég, ahol az interjún kb. úgy kérdezgettek, mint egy egyetemi vizsgán: mindenben a lexikális ismereteket firtatták, nem arra voltak kíváncsiak, hogy értem-e. Természetesen bénáztam, mert sosem voltam erős abban, hogy minden kulcsszót, nevet meg tudjak jegyezni, amit használok, de végülis ha a cénél ez a mentalitás, akkor jobb ha nem ott dolgozok.

    Vagy mikor rákérdezett az interjún feleségre, esetleg gyerekekre én meg hirtelen furán néztem, hogy wtf, persze válaszoltam, na ott sem lettünk szimpik egymásnak, nem is hívtak következő körre, de azt gondolom, jó is, ahol ezzel kezdik, ott kurkaszás van egymás életében, amit nagyon nem komálok egy munkahelyen, az a jó, ha mindenki annyit mesél magáról, amennyit ő szeretne.

    Amit viszont nem szeretek, amikor az emberi szimpátia szűrést az első körben a HR végzi. Mert nem a HR-essel fogok együtt dolgozni, tehát ha szimpatikus is vagyok neki, az nem jelenti azt, hogy a közvetlen felettesemnek is az leszek, és vica versa. Arról meg ne legyenek illúzióink, hogy ne lenne szimpátia szűrés, hiszen sokszor egy a csapattal nem kompatibilis jó szakember rosszab munkaerő, mint egy szakmailag átlagos, de jól passzoló ember. Jobb cégnél ezért eleve a HR-es szakmai vezetővel interjúra hív be, majd az utolsó körben a HR-essel van interjú, ahol a végső bértárgyalás is megtörténik.

  18. Zabalint
    mondta:

    @Nancsibacsi:
    Mezei fejlesztőként 4. munkahelyemen vagyok, és eddig a 4-ből 4 helyen kellett a szóbeli angol is, pedig ebből kettő kis cég, és csak 1 nagy nemzetközi multi. Környezetemben nem is ismerek olyan irodában dolgozó embert (nem csak IT területről beszélek), akinek ne kellene a szóbeli angol. Ma már alapkészség, nélküle fizikai munka van meg max. néhány csókos állas. Na jó, lehet hogy Pistike Bt.-nél, ahol kis hazai megrendelőknek gyártják a weboldalakat, nem kell az angol, de cserébe a 200 nettónak már örülhetsz.

  19. mildi
    mondta:

    tanító- és tanárképzőre, vagyis pedagógusnak, nem vesznek fel beszédhibával. figyelem, a tájnyelvi kiejtés nem beszédhiba! az óraadó, vagyis aki nem pedagógusként végzett, az más tészta. legalábbis 20 éve még így volt

  20. PeniValdes
    mondta:

    @Nancsibacsi: hehe láttam már pár elég beszédhibás pedagógust..és most ne olyan hibára gondolj amit csak egy logopédus vesz észre..hanem arra amit bárki…

  21. Nancsibacsi
    mondta:

    @Berelhetoreklamfelulet: Az hogy jól nézzen ki olyankor fontos, amikor a cég ügyfeleivel kapcsolator tart. De ez nem jelenti azt, hogy szépségkirálynő/király legyen, de mondjuk egy recepciósnak nem túl praktikus egy 200 kilós tetőtől talpig tetovált ex-MMA harcost felvenni. De üzletkötő is 10-es skálán legyen legalább 5 – ne legyen 20 kilónál több túlsúlya – vagy ha van, akkor legalább tudjon úgy öltözni, hogy a legjobbat hozza ki magából, stb. Pl. egy beszédhibás tanár – te alkalmaznád?

  22. Nancsibacsi
    mondta:

    Programozóknál 5 éve a „tárgyalóképes angol” volt az, amit mindenhol kértek. De tényleg mindenhol: lóf.sz kis 4 fős webes cég, akinek még sose volt angol ügyfele, az is. Aztán rájöttek hogy a programozók 99 százaléka nem tárgyal senkivel sem, csak specifikációk alapján dolgozik, ami meg nyugodtan lehet angol, mert ha nem tudna angol szakszöveget olvasni, nem lenne programozó, és láss csodát: most már csak ott kérik, ahol a cég fele külföldi.

  23. jobangel
    mondta:

    @Berelhetoreklamfelulet: : khm, e blogon nem csicskázunk. Meg az életben sem… mert az élet eléggé változatos.

    Láttam már törpenövésű sales csoportvezetőt, félkarú web developert, csúnyácska mérnöknőt, kisgyerekes anyát meg kb. bármiben el tudunk képzelni, nem releváns szakmailag. De mondjuk munkarend, munkamorál, a cég és a kollégák szociális érzékenysége szempontjából nagyon is releváns. A csinibaba munkavállalóval az volt a baj, hogy sok férfi főni nem merte felvenni, mert mit szól az asszony… grrr. Nem mintha releváns lenne, hogy papucs döntéshoz nem tudja elhitetni otthon, hogy egy szép nővel is tud csak szakmai kapcsolatot tartani, de a lánynak azért nehezen lett állása. Volt, ahol kerekperec megmondták, hogy ez az ok.

    Tegnap egy kétgyerekes, szüleivel élő, elektromos kerekesszékes hölgyről szereztem tudomást, eddig is adminisztrátorkodott, keresünk neki hasonlót. Rengeteg munka íróasztalnál végezhető, lesz neki is. Utána egy plázában útbaigazítást kértem egy biztiőrtől, furcsán fókuszálva nézett rám, szájról olvasott… Tökéletes útbaigazítást kaptam tőle, merre találom, amit keresek. Ez az a nyitottság, és „miért is ne vennénk fel”, amit meg kellene tanulnia mindenkinek.

  24. Berelhetoreklamfelulet
    mondta:

    Első körben nem kell szűrni, csak keresni kell egy vállalható állást.
    Ha az megvan, akkor munka mellett már lehet szűrve keresni.

    Amúgy mo kis ország, ha nem bp-ről van szó, akkor kb. esélytelen szűrve embert találni mind2 oldalról. Bp-n jobban lehet válogatni, de azért ott sincs kánonán.

    „Egyedülálló”
    „kisgyerekes anya”
    „szép”
    „csúnya”
    „diétabarát munkahely kell neki”
    Ez mondjuk teljesen irreleváns információ, alapból aki ehhez hasonlót beleír a (szakmai) önéletrajzába, az titkári/csicska munkánál többre amúgy sem használható.

    A többinél lehet jelentősége. Pl.: mozgás korlátozott nem túl effektíven használható sok mozgást igénylő munkára, így max a saját idejét égeti, ha nem említi meg. Ugyan így a látás/hallás probléma is gond lehet sok helyen, és amúgy is kiderül az első napon a orvosi vizsgálaton, nincs értelme titkolni.

    Persze attól függ milyen állásra jelentkezik. Ahol az adott tulajdonságnak nincs relevanciája, ott fölösleges megemlíteni pl.: programozónál irreleváns hogy néz ki. De ha egy pultost keresnek, ott max a csalódások számát fogja növelni, ha titkolózik…

  25. Online Távmunkás
    mondta:

    A „messze lakik” érdekes kérdés, mivel az utóbbi 5 évben 4 kollégám mondott fel a sokáig tartó ingázás miatt, ebből egy az első hónapban, egy másik is próbaidő alatt. Viszont olyanokkal is dolgoztam, akik évek óta ingáznak naponta kétszer másfél-két órát.