Társ a Jobangelen: Bemutatom Mártit
Lehetett sejteni, hogy eljön a pillanat, amikor bővülnie kell a Jobangelnek, mert egyedül nem fogom győzni.
Eljött 🙂
Amikor egy vállalkozásban bővülésben gondolkodunk, olyan társat keresünk, akiben bízunk, aki kiegészít, aki jobbá teszi az egész küldetést.
Így Mártit hívtam meg társnak, akit 14 éves korom óta ismerek, tehát bízom benne, aki
HR-esként végzett és dolgozott sok évet, ezzel kiegészít, és olyan szolgáltatások is elérhetők lesznek a Jobangel keretei között, amik eddig nem. Pl. próba-állásinterjú és beilleszkedési tanácsadás.
Az álláskereséssel kapcsolatos kérdésekben a szemléletünk egyezik, illetve a segítő szándék is: ő is önkénteskedik, ő is ért a fizikai munkások, alacsony végzettségűek problémáihoz is.
További információk tőle, róla itt:
http://jobangel.hu/konzultaciok/
Nehéz a HR-esek élete (is)!
Állásra jelentkezőket sem könnyű találni, de ez egy szakmai nehézség, majd megoldja a HR-szakma. De ha már ott az álláskereső, akkor akadnak igazán bajaink, és nemcsak a HR-esek küzdenek ilyenkor, de mindenki, aki szeretné, hogy az adott álláskeresőnek állása legyen.
Vannak álláskeresők, akiken HR-esek, segítő hivatásúak, önkéntesek próbálnak segíteni, de néha azért a hajunkat tépjük attól, amiket művelnek (velünk). Ezek persze nem (mindig) rosszindulatú megnyilvánulások, simán csak oda nem figyelés, vagy a másik oldal nemismerése, vagy a rutintalanság, vagy sok esetben az elhatározás hiánya okozza, hogy márpedig az álláskereső állást akar, és ezért dolgozni is hajlandó. Mint tudjuk, az álláskeresés is munka, nem is könnyű.
Segíteni csak akkor tudunk, ha a segített is megtesz mindent azért, hogy legyen állása. Pár „apróság”, amire érdemes odafigyelni annak is, aki segítséget kér.
Élménybeszámoló egy álláskeresési tanácsadásról
Ezt az olvasói levelet olvasva egyik döbbenetből a másikba estem. Íme, az álláskeresési tanácsadás állatorvosi lova… Az elrettentő példa kifejezés mellett ez szerepelhetne az értelmező szótárban. Szerencsére a levél írója tudja, mi fán terem a tanácsadás, így mert „lázongani”. De aki nem mer, annak mennyi kárt okoznak vajon? (A posztban tárgyalt kurzus ingyenes – legalább pénzt nem kérnek… ezért…)
——————————–
Kedves Jobangel!
Szeretném veled megosztani azokat a tapasztalataimat, amiket egy 3 napos álláskereső tréningen szereztem. A tréningen ingyen vehettem részt, tekintve, hogy pályázati pénzekből szervezi egy humánerőforrás-menedzsmenttel (is) foglalkozó civil csapat. Állítólag akik elvégzik ezt a tréninget (és egyéni tanácsadásra is lehetőség van szintén ingyen), azoknak 80%-a állást is talál utána.Szóval örömmel áldoztam rá 3 napot, és végül is sokat tanultam, bár talán nem úgy, ahogy terveztem. Egy szó mint száz: megdöbbentő tapasztalataim voltak.
Hogyan válassz karriertanácsadót?
Kérdezik néha tőlem, mi a véleményem a coach-ok, karriertanácsadók munkájáról, hatékonyan tudnak-e segíteni egy álláskeresőnek? Elviekben igen. A gyakorlat azonban mást mutat, legalábbis számomra. Felhívom a figyelmet, hogy hozzám természetszerűleg nagyobb mennyiségben érkeznek panaszok, mint dicséretek a coach-ok munkájáról, mert az elégedett ügyfeleik találtak állást, így nem jutnak el hozzám. Nagyon elkeseredett ember is jött már hozzám, a tanácsadó azt mondta, esélye sincs… Volt, 2 hónapon belül lett állása a segítségemmel. Nyilván ez szélsőség, és hiszem, hogy kevesebb kókler van ezen a területen is, mint jó szakértő, csak éppen a rossz hír gyorsabban terjed, és maradandóbb a jó hírnél.
Miért? – Egy megkésett bemutatkozás
Elsőként kötelességem megemlíteni, hogy ez a blog nem jött volna létre sok közeli, távoli valamint élőben sosem látott netes ismerőseim nélkül, akiktől szintén sokat tanultam álláskeresés témában. Örök hála nekik!
Kapok néha érdeklődő maileket, amiben azt firtatják, mi abban a jó nekem, hogy embereket tanítok állást keresni? Miért teremtek az álláspiacon magamnak versenytársat? Mennyiért elemzek egy önéletrajzot? Mit kezdek az adatokkal? Számomra néha érthetetlennek tűnnek e felvetések, de most összefoglalva megválaszolom őket.
Tehát, ha valaki megtisztel a bizalmával, és megkér, hogy ugyan néznék már rá az önéletrajzára, miért nem tud vele állást találni, nagyjából el tudom mondani, és azt is, mivel lehetne hatékonyabb. Ingyen.
Ez nem „szolgáltatás”, és nyilván nincs üveggömböm, nem tudom a pontos választ (ahogy más sem), csak sejtem. E sejtés talán segít, talán nem. De legalább mindkét fél megpróbálta: aki segítséget kért, kapott, aki segíteni akart, segített. Win-win.
Bár nem vagyok aktív HR-es, el tudom mondani, mit láthat egy HR-es, mit gondolhat, mikor ránéz az illető anyagára. Tapasztalatból, empátiából, tárgyi tudásanyagból.
És pont ez a visszajelzés az, amit álláskereső az álláspiacon sosem kap meg, még ha kéri, sem lesz pontos a válasz. Nekem viszont szabad őszintének lennem, és (kegyetlenül) az is vagyok az álláskeresővel. Ha az önéletrajza használhatatlan, akkor teszek pár javaslatot a javításra, ha nincs tippje, mit is írjon a motlevelébe, talán lesz ötletem.
E „nemszolgáltatás” együtt jár a határidők „nemvállalásával”, tekintve, hogy általában éjszakába csúszik egy-egy válasz megírása, lévén munkaidőn túli hobbitevékenységként űzöm ezt. Aki nem kap azonnal választ, ne érezze úgy, hogy mellőzték, nem törődtek vele. Előbb-utóbb kap tőlem visszajelzést.
Bloggeri tevékenységem mögött nem áll semmilyen cég, jómagam egyszerű alkalmazott vagyok munkaidőben, teljesen más témában. A tevékenységem nem irányul arra, hogy bármilyen fizetős termék, szolgáltatás, megoldás felé tereljek álláskeresőket. Csak egy elhivatott segítő vagyok.
Következő kérdés, miszerint miért „nevelek” versenytársakat? Úgy gondolom, azzal, hogy embereket tanítok állást keresni, magamnak semmiképp sem ártok. Az, hogy minél több ember legyen tisztában az álláskeresés mikéntjével, mindenki érdeke: kevesebb munkanélküli, több elégedett ember, több járulék az államkasszába, és még sorolhatnám az előnyöket. Az, hogy erre „csak” egyének szintjén vagyok képes egy blogon keresztül, nem zavar, tekintve, hogy már ez is jóval több, mint amit pl. a közoktatás valaha is tett ezért az ügyért.
Adatvédelem: Nem, egyetlen önéletrajzot sem juttatok el harmadik félnek beleegyezés nélkül. Csakis személyes ismerőseim kereshetnek meg azzal, hogy tudok-e ilyenolyan profilú embert ajánlani. Ha igen, először az álláskeresőt kérdezem meg, tetszik-e neki a lehetőség, igenlő válasz esetén összehozom az érintetteket (és többé nem avatkozom bele a megegyezésbe).
Ha úgy érzed, ezzel a szemlélettel könnyebbé válna az álláskeresésed, hatékony segítségre vágysz, keress bátran válassz személyes konzultációs szolgáltatásaim közül: http://jobangel.hu/tanacsadas/