A főnököm megtudta, hogy állást keresek!
Most mi lesz? Egy nehéz helyzet, amit kezelni kell valahogy, és hát alapból mindenki igyekszik titkolni munkahelyén, hogy akkor ő állást keres, mert az milyen már. Racionális oka alig van, sokkal inkább egy beidegződés, rossz reflex.
Talán kevesen emlékeznek a 90-es évek közepétől, a multik magyarországi megtelepedésétől kezdve arra, hogy régen még ún. „loyalty test”-ek is léteztek. Aljas technikának tartottam már akkor is, amikor átéltem: a munkáltató megbízására hamis állásajánlatokkal bombáztak embereket, és figyelték a reakciókat, majd „lépéseket tettek”. Ki lehet találni mit, egy munkanélküliséggel terhelt környezetben. Valószínűleg innen ered azóta is a félelem, hogy jaj, csak ki ne derüljön. És ma is vannak nem kellően diszkrét fejvadászok, félrement referenciaellenőrzések, name check-ek, pletykák…Ki tud derülni, hogy állást keres emberünk, és erre sokan nincsenek felkészülve. Mit kell reagálni, kell-e magyarázni, hogyan kell kezelni „lebukott” munkavállalóként, és „megcsalt” munkáltatóként. Az idézőjelek fontosak: pont ezeket nem szabad gondolni egy ilyen helyzetben a szereplőkről.
A rosszgyakorlat: a vezető megtudja, de nem szól semmit, és elkezdi a kollégát úgy kezelni, mint aki már fél lábbal kint van a cégből. Ebből nyilván a munkavállaló felmondása lesz, így nem lehet megtartani egy kollégát. Sőt, a vezetői sértődöttség oda tud fajulni, hogy preventíve kirúgja a „hűtlenkedőt”, hiszen így nála maradt a döntés (hatalom) illúziója – cserébe kárt okoz cégnek és cégkultúrának, de mit érdekli őt mindez? A revans fontosabb neki. Egy ilyen vezető mellett meg is kell tenni minden óvintézkedést, hogy ne derüljön ki az álláskeresés.
Legyen több pénz?
Menni vagy maradni? Hogyan kezeld a versenytárs cég állásajánlatát?
Nemrég egy ismerős komoly dilemmával keresett meg, a története sokféle tanulsággal szolgálhat munkavállalóknak és munkáltatóknak egyaránt.
Kiindulási pont:
Dolgozik egy komoly cégnél, komoly pozícióban. Nem a cég stratégiai irányának része a pozíciója, a munka sem olyan, mint amit ígértek neki, amikor felvették. Próbálja feltalálni magát cégen belül, keres olyan feladatokat, amik érdekelik, hasznos is a cégnek a munkája így is. Elismeréseket is kap, szakmailag is, emberileg is jól van a cégben, és jól vannak a többiek vele. Beszélt erről a bizonytalanságáról többször a főnökével, de nem kapott semmilyen érdemi választ. Emiatt megjelent egy enyhe szorongás: