Csapdák és előnyök – Miért jó specialistának lenni?
A specialista-csapdáról sokat meséltem már. Röviden: amikor valaki nagyon elmélyül egy témában (vertikális tudás), akkor az a teljes szakterületi tudáshoz képest (horizontális tudás) nagyon beszűkíti a lehetőségeit egy későbbi álláskeresésben. (Ironikusan: a piac szempontjából egy idő után nagyon sokat fog tudni a semmiről)
Aki ennek tudatában van, az több rokon szakterületben szerez specialista szintű ismereteket, így a technológiai elavulás vagy egy szakmai trendfordulás nem teszi őt tönkre.
Amikor a vezető vagy specialista dilemmáról mesélek, mindig hozzáteszem: mindkét út jó, a különbség a célokban és a szükséges személyiségjegyekben, hozzáállásban van.
Amit nem szabad: ezen a dilemmán NEM elgondolkodni. Mindenki generalistaként, juniorként kezdi a szakmát, de ha egyik vagy másik irányt nem jelöli ki, és ottmarad, akkor mind az álláskeresési esélyei, mind a szakmai és egzisztenciális növekedése veszélybe kerül.
Miért jó specialistának lenni?
A láthatatlan ember – top vezetők és top szakértők állásváltási dilemmái
Nem új hír, hogy a fejvadászok szenvednek sok-sok szakterületen, hogy jelöltet találjanak. Azzal nincs bajuk, hogy ügyfelet találjanak, új kollégát kereső cég bőven akad a piacon. Jelöltekből van hiány. Jelöltet felkutatni pedig komoly munka, főleg ha a „top” kategóriában kell találni valakit.
Jelen posztom a fejvadászok legnagyobb kihívásáról, a láthatatlan emberekről szól.
A láthatatlan ember ismérvei
Ő az, aki 15-25 éve egy helyen van, gazdasági/jogi/technológiai/műszaki specialista, vagy szakmai vezetői (általában szakértők vezetője vagy vezetők vezetője) pozícióban. Akár gyakornoksága óta ugyanott dolgozik, azóta folyamatosan lépdel felfelé a ranglétrán.