Tipikus állásinterjú-hibák 2020-ban

Tipikus állásinterjú-hibák 2020-ban

A munkaerőhiány nem múlt el nyom nélkül az interjúztatók lelkében sem. Már másképp kell állásinterjúzni, mint munkaerőhiányban, de úgy már sohasem kell, ahogyan az előző válságban kellett.

Egy kis „történelmi” áttekintéssel kezdeném, mert hasznos, ha megértjük, miféle satuban vannak most a munkáltatók. Ha ezeket álláskeresőként látjuk, értjük, sikeresebbek lehetünk az állásinterjúkon.

  1. Állásinterjú a hirtelenjött kapitalizmusban

A rendszerváltás körül sokan veszítettél el a munkájukat, elindult a privatizáció, sok magáncég próbált megfelelő embert találni. Százszámra jöttek a CV-k egy álláshirdetésre, és 5-6 embert meg is hallgattak belőlük, de munkáltatói oldalon azt keresték, ki miért nem lesz jó. A legkisebb kockázat akkor volt egy új kollégában, ha minél inkább meg tudott felelni mindenféle elvárásoknak, még akkor is, ha azok irreálisak vagy törvénytelenek voltak (túlóra vállalása kifizetés nélkül, „hozzál számlát üzemanyagról” stb.) A nagy megfelelési kényszerben és valós kiválasztási tapasztalatok híján kétes színházi fellépéssé alakult az állásinterjúzás, mindenki azt mondta, amit kell. A sok egyforma válasz után felvették azt, aki a legszimpatikusabb, legközelebb lakik, legszebb, legtöbb törvénytelenséget hajlandó elviselni stb. A diszkrimináció jó terepet kapott így, hiszen ha szakmai alapon nem lehetett dönteni a zsarnok tanár rettegett vizsgájává silányított állásinterjúkon, akkor maradt ez. Az álláskereső csak túlélni akart, valahol végre egy állást találni, az ő célja a megfelelés volt.

  1. Állásinterjú munkaerőhiányban

Aztán jöttek az új szelek, munkaerőhiány és employer branding, munkavállalói élmény, mi több, jelöltélmény! Élvezze szegény jelölt azt is, ha nem választják ki! (Én ezt a jelöltélményes izét nagyon cinikusnak tartom. Nekem az is megfelelne, ha egyenrangú félként kezelnék az álláskeresőt, és akkor az sem baj, ha nem a legdrágább narancslével kínálják, és a nemleges visszajelzés nem egy HR-esből lett kezdő coach mentegetőzése lenne a telefonban.) A cél megint irreális volt, a ló túloldalán sem volt jellemző a hatékonyság. Utóbb már azt keresték, hogy a kevés jelentkezőből kit lehet a leggyorsabban adaptálni a feladathoz, mert nem volt arra sem erőforrás, hogy betanítsák. Csakhogy kész ember nincs a piacon, mert XY cég sajátosságait nem tanítják iskolákban, de még más cégeknél is nehéz megtapasztalni. De keresték a lila mókusokat ezrével, mintha a küzdelem lett volna a lényeg, nem az eredmény.

  1. Munkáltatói márkát munkanélkülieknek?

Most a két probléma mixéhez érkeztünk, sajnos megint van munkanélküli/álláskereső bőven, de ettől a munkáltatóval szemben támasztott munkavállalói elvárások nem csökkentek (még?) Már nem lehet velük zsarnok módon fellépni, közben ráadásul megjelent legalább egy öntudatos generáció, aki inkább kiröhögi a ranglétrát, nem akarja megmászni. Szerencsére.

Ezeket figyelembe véve, mégiscsak meg kell felelni pár elvárásnak, de közel sem annak, amit hirdettek. Az állásinterjú még mindig egy üzleti tárgyalás, tehát a hibákat, amiket el kell kerülni, ebből a szempontból szedtem össze. Íme:

Túl röviden válaszolsz

Ha jó helyre megyünk állásinterjúra, ott felkészülten várnak. Megtervezik, mit mondanak el, mit kérdeznek meg, és kb. a tervezett idő felét arra szánják, hogy te beszélj. Ha te nem beszélsz, akkor rövid, információkat nem adó és eredménytelen interjú lesz. Mindig olyan embert vesznek fel, akiről elhiszik, hogy jó vele együttdolgozni. Ha egy-egy szóval válaszolsz, akkor előnye lesz a jó társalgónak: mert jót beszélgettetek már az állásinterjún is, így ők is kisebb kockázatot látnak benned.

Azt akarod mondani, amit hallani akarnak

Ahogy fentebb írtam: a színdarab közvetetten a diszkriminációt segíti. Nem kell szerepet játszani, amilyen vagy, úgy kell állást találnod. Nagyon sok erőfeszítést kíván mindig olyannak lenni, amilyet elvárnak, ez pedig komoly stressz lenne – a semmiért.

Amikor felkészülsz egy állásinterjúra, arra is gondolj, hogyan mutatod be magad, mik azok, amiket mindenképpen el akarsz mondani magadról. Milyen ember vagy, mi a fontos neked egy munkában, egy munkahelyen? Még akkor is mondd el, ha esetleg ezzel azt kockáztatod, hogy nem a tiéd lesz az állás. Rossz állást bármikor lehet találni, a legnagyobb munkanélküliségben is.

A válaszaiddal nem készíted elő a döntésüket

Minden egyes kérdésben ott a lehetőség, hogy olyan válaszokat adj, ami a melletted szóló döntésüket erősíti meg. A döntéshez információra és benyomásokra van szükségük. Információ az, amivel tud kezdeni valamit. Tehát, pl. a „meséljen magáról” részben ne mondd el, hogy „budapesti vagyok, férjezett, két gyermek édesanyja”, mert ezzel normális helyeken nincs dolguk, nemnormális helyeken meg diszkriminálnak, és kombinálnak, hogy mi lesz, ha beteg lesz a gyerek. Az már hasznos infó, hogy az elmúlt években olyan feladatokat végeztél, ami az álláshirdetés szerint ebben az állásban is kell, hogy ismered az iparágat, hogy van kiterjedt kapcsolatrendszered, hogy ennél a cégnél dolgozik most is két volt kollégád, akivel jól együtt tudtál dolgozni már a múltban is… Amikor kérdeznek valamit, tudni kell, mit is akarnak azzal a kérdéssel valójában. Pl. amikor a motivációidra kérdeznek rá, azt keresik, ők meg tudják-e azt adni neked, amivel majd jól leszel. És itt kéne elfelejteni a színdarabot: nem kötelező kihívásokat keresni, sőt, kifejezetten sokan vágynak stresszmentes rutinmunkára, és ezt vállalhatóvá kell tenni. A munkáltatók is felvállalhatnák végre, hogy az állásban többnyire nem kell se kreatívnak, se extrém ügyesnek lenni, hogy a legtöbb munka unalmas rutin, néha megtűzdelve egy-két rázósabb üggyel.

Nem tárgyalásként tekintesz rá

Keresd a közös pontokat a leendő munkáltatóval, és kérdezz jól. (Itt vannak olyan kérdések összegyűjtve, amiket neked fel kell tenned egy állásinterjún). A válaszokat értelmezed, visszaigazolod, hogy jól értesz-e mindent. Elmondod, te mit akarsz, mik az elvárásaid. Ez így információcsere, egymás megismerése. Tudniuk kell, mit viszel a cégbe, és neked is tudnod kell, mit kaphatsz ott.

Nem tisztázod a kérdéses pontokat

Hallasz valamit az állásinterjún, ami rossz érzést kelt benned, de kell az állás, így nem feszegeted. Ez egyenes út a rossz álláshoz. Mert az ilyen tényezőket lehet tisztázni, és eldöntheted, hogy akarod-e az állást, vagy ideiglenesen jó lesz, amíg nincs jobb, vagy szó sem lehet róla, hogy ezt vállald. Ha ez a döntésed megvan, ennek fényében tudsz tovább tárgyalni. Vagy csak azért végigmész az állásinterjún, hogy rutint szerezz, mert eldöntötted, hogy ide te nem jössz dolgozni. Ilyet is szabad.

Nem kezdesz béralkut

Az állásinterjú, vagy a sokadik körös állásinterjú utolsó momentuma szokott lenni, hogy megkérdezik a fizetési igényed, mondasz egy számot, rosszabb esetben egy intervallumot, a másik oldalon hümmögve felírják egy papírra és kész. Van még kérdése? Örülök, hogy megismertem, viszontlátásra. Ebből így a legritkább esetben lesz jó fizetés, jó állás. Először is, már az állásinterjúra híváskor egyeztetni kell, egyforma nagyságrendben gondolkodtok-e a bérezésről. Azonfelül nem intervallumot kell mondani, hanem egy minimumot, és jelezni kell, hogy tudod, hogy van egy tervezett költségvetésük erre (hiszen megbeszéltétek), és bízol benne, hogy megtaláljátok a közös pontot. Vissza is kell kérdezni, ez így elfogadható-e számukra.

Összefoglalva

Állásinterjún tárgyalunk, amire fel kell készülni. Magadból, a cégből, a tárgyalópartnerből akár. Információ nélkül nincs tárgyalás. Ha azon múlik egy állás, hogy ki a legfelkészültebb, legjobb tárgyaló, az viszont jó hír: szakmai alapú kiválasztás lesz belőle, mégpedig általános normaként.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes (jelen helyzetben csakis online, kamerás, élő konzultációs) segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz vg123 hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. a hosszú hajú progmatos srác
    mondta:

    @HellsAngel: hehe, szóval, azt mondod, a tisztességben, és a te értékrended szerint a család kifopgásolható értékrendben felnevelt felnevelt pávlik morozova rosszabb, mint amikor egy trillió dolláros bevételű, országokon és kontenenseken át is gond nélkül mozgó cég állítja veled szemben az értékeit?
    A szakma nélküliséget meg úgy olvasd át még egyszer barátom, ha nem úgy érted, hogy te tízszer annyit teszel bele tizedannyi pénzért, mint a nálad jobb helyre született emberke, de az jó, hiszen a tőled még szerényebb körülmények közé született embertársad tizedannyit se keres, mert árufeltöltőként dolgozza halálra magát, és ez így jó?
    hát dréga barátom, nomen est omen, legyen úgy neked, a széles úton sokan elférnek!

  2. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    „Ha túlkínálat van, akkor nem lesz egyensúly az alacsonyabb ártól (nem lesz több kereslet, csak mert alacsonyabb lett az ár).”

    Dehogynem lesz. És nem csak hogy kereslet lesz több (hiszen az adminisztratív munkakörök jelentős részének van automatizálási vagy máshogy szervezéses alternatívája, ami bizonyos bérszint felett jobban megéri), de a kínálat is kevesebb, hiszen mint írtam, amikor általánosan munkaerőhiány volt, akkor is túlkínálat volt az egyszerű, adminisztrativ munkakörökben, ezért sokaknál van az a bérszint, ami alatt már inkább választanak valamilyen más alternatívát, pl. elmennek gyárba vagy bolti eladónak.

    Egyébként a munkaerőpiaci túlkereslet vagy túlkínálat csak adott bérszinten értelmezhető fogalmak.

    „Az adminisztráció amúgy is egy kihalóban lévő munka, legalább akkora bajok lesznek ott, mint a kékgallérosoknál. „

    Ez így van, ráadásul amit ma Európában látunk, az csak nagyon kis része az egésznek, Indiában irodisták tömegei végeznek olyan munkát, amik azért nem lettek még automatizálva, mert vagy a szabályozás írja elő, hogy bizonyos dolgokat emberek nézzenek át, vagy pedig, és ez a gyakoribb, nincs még elég kapacitás, vagy valamivel drágább lenne ezen területekre is elkészíteni a szoftvereket. Ez viszont nem lesz mindig így…

    „De, ahol meg kell az adminisztráció – kifejezetten közszféra pl. – ott igenis fizessenek érte rendesen. Ami nem kell, az ingyen is drága, de ami kell, azért hajlandók fizetni. „

    De minek fizessenek rendesen, ha egyszer egyre kevesebb ilyen munkahely van ugyanannyi vagy egyre több potenciális munkaerőre?

    „És itt jön a Gizikék öntudata, hogy ha az összes Gizike 1000 fabatkát kér, és ebből nem enged, akkor hiába kínálgatják a 800 fabatkás állásokat.”

    Még egyszer: mivel Gizikék többen vannak, mint amennyire igény van, ezért ha eleinte 1000 fabatkát kér mindegyik, akkor akik így irodai állás nélkül maradnak, legközelebb alá fognak ígérni.

    „Ennek persze ellene hat a közmunka intézménye, hogy a realitások talaján maradjunk.”

    A közmunka intézménye konkrétan fizetés felhajtó erővel hat, mivel utolsó lehetőségként mindig ott van, hogy akkor elmegyek közmunkára.

    Az, hogy korábban közalkalmazotti munkaköröket közmunkás munkakörökké tudtak tenni, és még így is van aki elvállalja, azt mutatja, hogy hatalmas az adott területen a munkaerőpiaci túlkínálat. Ott nem a közmunka a probléma.

    „Ez persze nem jelenti azt, hogy csak kérni kell, és megadják, azt jelenti, hogy ha nem kérik, tutira nem adják meg.”

    Ez az összefüggés igaz olyan területeken, ahol kb. munkaerőpiaci egyensúly vagy túlkínálat van az adott bérszinten.

  3. babona
    mondta:

    @jobangel: ” – ott igenis fizessenek érte rendesen.” – Nem 1 és 0. Itt sem a legjobb kell, hanem „elég jó”. Ez kifejezetten a magyar, alacsony hatékonysággal működő cégekre is igaz, sőt a „nem elég jó, majd a többiek kompenzálják /egy darabig/ majd betanul különben is ROKONOM ISMERŐSE/MEG EGYÜTT BULIZUNK” szemlélet miatt sok helyen még a mérce alját sem üti meg az, akit felvesznek.
    Valahol láttam ( majd ezér’ szétszednek hogy nem linkelem a statisztikát ) hogy milyen arányban vesznek fel ismerőst… (1-2. conn). Nálunk nagyon elterjedt, érdekes német-osztrák-svájci területen sokkal ritkább. A szakmai-konferenciás ismeretségeket, LdIn kapcsolatok nem ide számítom.

    Nyilván lesz borzasztó 20+os kékgalléros munkanélküliség (járvány nélkül is lenne csak kisebb), de autószerelő, gázos-vizes-villanyos-asztalos stb továbbra is kell, max a szalagon válogatni meg a hegesztőrobotot nyomkodni nem kell annyi ember. Aki értelmes volt eddig is barkácsolt otthon vmit.

    Az adminisztráció meg a szolgáltatószektor (főleg ha elszalad az élelmiszerár meg beszakad az ingatlanpiac, amiben ugye a magyarok jó részének megtakarítása van) is nagyot bukhat. (Hideghívásos termékértékesítés? Biztos kell ez? Ugyse bírja megfizetni a terméket…)
    Azért optimista vagyok, csak megváltozik a környezet, talán előnyére. Megyek is kérek egy kis fizuemelést… Vagy inkább mégse… 🙂

  4. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: Ha túlkínálat van, akkor nem lesz egyensúly az alacsonyabb ártól (nem lesz több kereslet, csak mert alacsonyabb lett az ár). Az adminisztráció amúgy is egy kihalóban lévő munka, legalább akkora bajok lesznek ott, mint a kékgallérosoknál. De, ahol meg kell az adminisztráció – kifejezetten közszféra pl. – ott igenis fizessenek érte rendesen. Ami nem kell, az ingyen is drága, de ami kell, azért hajlandók fizetni. És itt jön a Gizikék öntudata, hogy ha az összes Gizike 1000 fabatkát kér, és ebből nem enged, akkor hiába kínálgatják a 800 fabatkás állásokat. Ennek persze ellene hat a közmunka intézménye, hogy a realitások talaján maradjunk. Viszont, az is realitás, hogy az kap magasabb fizetést, aki magasabb bérigényt jelöl meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak kérni kell, és megadják, azt jelenti, hogy ha nem kérik, tutira nem adják meg.

  5. Ha azt kérdik, mennyi volt a béred (amúgy nem tehetnék ezt), pofátlanul hazudj be 10-20%-kal többet annál, amennyiért már elmennél hozzájuk. Amikor felkínálják majdnem ugyanazt, majd hozzáteszik, hogy de van ám plusz cafeteria meg plusz év végi bónusz, és azzal együtt már érezhetően több mint „amennyit most keresel”, akkor nagy nehezen fogadd el, még akár azzal együtt is, hogy próbaidő alatt nem lesz cafeteria meg bónusz.

    Velem már történt, hogy nem fértem bele az elképzelt bérsávba, de pár hónap után – gondolom, nem volt elég ember a piacon – utánam szóltak, hogy mehetek, megkapom, amit kértem.

  6. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Ez azért nem működik, mert adminisztrátor Gizikéből túlkínálat van, még a legnagyobb munkaerőhiányos időszakban így volt, mert a kényelmes, de speciális képzettséget nem igényől irodai munkákat sokan akarják, így egy része a Gizikéknek nem fog tudni irodai munkában elhelyezkedni. Ha mindegyik tudatosan megmondja, hogy márpedig X összeg alatt nem vállalja, akkor helyzeti előnybe kerül az, amelyik mégis hajlandó ezen engedni. Így végül megindul a verseny, és egyre olcsóbban vállalják, amíg beáll az egyensúly.

    Nem véletlen, hogy a senior architekt meg tud alkudni, mivel ő kevésbé helyettesíthető.

  7. Treff Bubi
    mondta:

    @Jobangel, ComLo, szerintem elbeszéltek egymás mellett. Ahogy én értelmezem, a munka=karrier tézis egy rendkívül idealista elképzelés, mert az ember személyes ambíciói és az adott közösség szükségletei között nagyon nagy eltérés szokott lenni. Lehet, hogy az adminisztrátor Gizike elképesztően jó lenne kollázsképek alkotásában, imádná csinálni egész nap, de esély nincs rá, hogy heti pár órányi hobbiként többet hozzon ki ebből, mert nem találna rá keresletet. Az emberek nagy részének a munka az a tevékenység, amivel megkeresi a pénzt olyan dolgokra, amiket igazán szeret csinálni. Egyszerűen nincs, nem lehet igény és felvevőpiac mindenki vágyaira. Aki szerencsés, azt a kurrens dolgok érdeklik és megkapja a flow élményt, miközben bevételt is termel.

  8. Trisi
    mondta:

    @jobangel: A magas bérigény mást is jelent. A nagy cégeknél ha megjelensz egy termékkel ami mondjuk öntudarta ébredő kávéfőző ami biztosan beváló jóslatokat mond reggelente, de adnád darabját 100 dollárért akkor kidöhögnek, mert komolytalan. Ha ugyanezt eladnád nekik 10000 dollárért akkor felkapják a fejüket, mert ez biztos nagyon komoly dolog és nagyon profi és mivel drága, ezért elit és biztosan kelleni fog nekik. Szívják a fogukat, de az alapvető emberi tulajdonság az „egyedi birtoklása”. Ez pont így működik egy állás esetén is.
    Mondjuk Gizike nehezen tud egyedi lenni…de a senior architect az viszonylag könnyen. De egy olyan Gizike akik nem csak aktát tologatna, hanem mondjuk fejlődne is…. simán értékelheti magát magasabbra.

  9. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @a hosszú hajú progmatos srác:

    Így igaz, erről szól a szakszervezeti tevékenység.

  10. jobangel
    mondta:

    @ComLo: Igen, egyetértek, a karrier meg az ambíció a legtöbb embernél nem szakmai előmenetelt jelent, hanem valami nagyon pejoratív, borzalmas dolgot, amit csak rossz emberek csinálnak. Az, hogy az állásában jól legyen valaki, és ne szenvedjen a munkában, lerombolja a „munka hőse” képet, megintcsak eretnek gondolat. Aki mindezeken túl teszi magát, és nekilát a saját szakmai életét menedzselni, az boldogulhat. Ennek nagy hátránya, hogy onnantól bármi történik, ő a felelős, nem lehet másra hárítani a bajait, külső tényezőket 100%-ban hibássá tenni a saját nehéz sorsáért. Sajnos, most van olyan aktív korú generáció, akinek fogalma sincs, hogy milyen lehetőségei lehetnének, és mit kell azért tenni, hogy legyenek. Ha esetleg tudja, akkor meg a környezete visszahúzza.

    Arról írni, hogy álljon ki magáért egy állásinterjún, meg ha magas fizetést akar, akkor magas bérigényt kell megjelölni, még 8 évnyi blogolás után is eretnek gondolatnak számít. Csakhát működik a dolog… 🙂

    A médiaiparba nem nagyon láttam eddig bele, 10 fő alatti álláskeresőt láttam onnan összesen. A legnagyobb baj a médiával, hogy nincs túl sok hely, gyorsan körbe lehet járni… Saját vállalkozást is nehéz csinálni, és talán az egyik olyan iparág, ahol a kapcsolatrendszer a legfontosabb ahhoz, hogy valaki előbbrejusson. Az életfogytig gyakornokság intézményével már más iparágban is találkoztam, onnan egyszerűen menekülni kell. Nem vagyok HR-es, de tanácsadóként azt szoktam mondani, hogy aki már nagyon sokat volt gyakornok mindenfelé, az készítsen magáról egy kompetencialistát, csináljon egy kapcsolatiháló-elemzést (éljen a Linkedin!), és nézze meg, hogy mindaz, amije szakmailag már van, hová lehet még jó a versenyszférában.

  11. HellsAngel
    mondta:

    @a hosszú hajú progmatos srác: Kivanom nektek birkaval egyutt, hogy eljetek egy osztalyok nelkuli tarsadalomban. Ahol nincs gyereked, apad, anyad (Engels konyvet irt arrol, hogy a tarsadalmi elnyomas alapegysege a csalad), nincs penz es klasszikus ertelemben vett szakmak sincsenek (hiszen akkor pl. egy szakma kepviseloi leulhetnenek egy sotet szobaban es osszeeskudve jol kiszurhatnanak a tobbiekkel).

    Lehet vitatkozni azon, hogy Marxnak es Engelsnek igaza volt-e, de ok legalabb tudtak, hogy minden mindennel osszefugg. Birkanal sose ertettem, miert jatszik multis katonat kulfoldon, miert nem Eszak-Koreaban tori a kovet 24 oraban. Hiszen a kommunista ember onzetlen es szereny, nincs szuksege fenyes lakasra, kenyelemre, egyetlen eletcelja, hogy halalra dolgozhassa magat a vilagforradalom erdekeben. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy az elozo rendszerben a Trabant es a hitvany 40 negyzetmeteres panellakas nem a technikai lemaradasunkat, hanem a szocialista ember felsobbrenduseget fejezte ki, aki a szuksegletein feluli reszrol nyilvan onkent lemond.)

  12. ComLo
    mondta:

    @jobangel: Szerintem rossz az alap gondolat: az emberek legnagyobb részének a munka nem karrier. Adminisztrátor Gizike, vagy Kasszás Erzsi nem azért él mert erről álmodott, hanem ez a megélhetéséhez kell. Egy számára idegen, nem testhezálló közegben, nem akar még egy plusz akadályt gördíteni maga és a munka közé. Mert lesz x millió másik ember, akinek ez nem karrier csak megélhetés.

    De a skála másik végére sem igaz ez az állítás. Amikor az adott munka a kerriered nagyon fontos lépcsőfoka. (Saját példa) Amikor hosszú tárgyalások után, megfelelő szakmai háttérrel, többezer jelentkezés után, megkaptam egy ausztrál állásajánlatot, ahol szponzoráltak, ők mondtak egy számot és én rábolintottam (zárójelben kisebbre gondoltam, de simán lehetett volna fordítva is). És kemény munkával elértem hogy fél év után leültünk beszélni arról, hogy akkor ezt hova emelhetjük. Mert van hogy a lehetőség hogy bejuss valahová, fontosabb mint hogy ott honnan fogsz indulni.

    De nézzünk egy másik példát amiben egyébként én szivesen látnám egy HR-es véleményét. Ez a mai média helyzete, amire sajnos volt egy kicsi rálátásom. A mai kereskedelmi televiziózásban gyakorlatilag rabszolgamunka folyik, ahhoz hogy bekerülj, éveket, néha évtizedeket kell gyakornokként ledolgozni napi 8-10 órában havi pár tízezer forintért. És ha nem bírod a rendszert, mehetsz isten hírével, mert másik 1000 ember szeretne bejutni a helyedre.

  13. jobangel
    mondta:

    @vuvuvu2: figyu, miután sokadjára is téves információkat kommentelsz a személyemről, nézz már rá a full publikuc LinkedIn profilomra, CV-mre. Utána fuss neki a fejtegetéseidnek, ami valami olyan érv, ami racionalitásra alapul, nem arra, hogy a tények ellenére szerinted milyen munkahelyeim voltak.

  14. a hosszú hajú progmatos srác
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: ez így van elvtárs, és amikor már bent vagy a cégnél, akkor el kell kezdened a diverzáns tevékenységet, hogy minél több kizsákmányolt proletárnak nyisd fel a szemét és állítsd őket az osztályharc oldalára, hisz a legmagasabb székben üldögélő mánáger vagy háercicamica is csak egy kizsákmányolt proletár az örök osztáyharcban, csak egy kicsit vastagabb karéj kenyeret kap!

  15. jobangel
    mondta:

    @L.Cz.: Ha majd az összes Gizike öntudatos lesz, és egyiknek sem lesz elég a garantált bérminimum, akkor leszünk készen.

  16. Bela Voltam
    mondta:

    @L.Cz.: Bemondhat Adminisztrátor Gizike nagyobb osszeget, amit jo esetben ala is tud tamasztani.

  17. L.Cz.
    mondta:

    @jobangel: Jó cél, hogy tárgyaljon az adminisztrátor is. Jól hangzik. De vajon tényleg tárgyalási pozícióban van? Ha egy senior architect nagyobb összeget mond, mint amire a menedzsment gondolt, akkor van értelme az interjúztatóknak beszélni vele. Nem biztos, hogy találnak másik jelentkezőt rövid időn belül, pedig szükség lenne rá.
    Ám ha Adminisztrátor Gizike azt mondja, hogy neki nem elég a garantált bérminimum és bemond egy nagyobb összeget, akkor megköszönik neki, hogy eljött és behívják a következő Adminisztrátor Gizikét, aki talán már elfogadja az ajánlatot. Vagy ha ő nem, akkor valamelyik abból a 40-50 jelentkezőből, akinek összesen annyi elképzelése van, hogy van valami diplomája és hétfőtől péntekig 8-tól 4-ig irodában akar ülni. Értük ugyanis nem kapkodnak két kézzel a cégek, a fene nagy öntudatot (én ugyan nem fogok nettó 130-ért dolgozni, nem azért diplomáztam) elég gyorsan rombolják a munkakeresés alatt havi 0 Ft-os bevétel mellett is érkező csekkek. Ha most nem volt jó Gizikének a garantált bérminimum, majd jó lesz egy vagy két hónap múlva, mikor már szépen megcsappant a megtakarítása (már ha volt neki).
    Ettől persze még lehet öntudatos Gizike, kezdeményezhet ő bértárgyalást, csak nem ér el vele semmit.

  18. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Mindig érdemes ilyenkor a nagy képet szem előtt tartani. A nagy kép fő eleme pedig az osztáluharc. Az osztályharc azt jelenti: háború van proletár (munkavállaló) és tőkés elnyomó (munkáltató) közt, mert az ellentét köztük megoldhatatlan.

    Kizárólag tűzszünet lehet ebben a háborúban, béke soha.

    Ehhez kell alkalmazkodni. Különösen állásinterjún.

    Maximális őszinte munkás = nagyobb esélyt ad a kizsákmányolásra.
    Maximális hazudó munkás = leleplezik azonnal.

    Taktikázni kell, a jól taktikázó sose ötközik meg frontálisan, nyílt terepen az ellenséggel, hanem csipkelődő, oldaltámadásokat végez, partizán módra.

  19. babona
    mondta:

    @jobangel: „Az a célom, hogy egy adminisztrátor is kezdjen el tárgyalni végre állásinterjún, ne csak egy senior architect. ” Jó lenne ha… sajnos egy fecske (oké lehet más szárnyas is:) ekkora ellenszélben nem csinál nyarat, esetleg leszakad a szárnya… 🙁 És nem a munkavállaló hajlandóságával van a baj. Az meg hogy a „ne dolgozz máshol „- ért nálunk fizessenek teljesen utópia ( ha ennyire jó vagy nem bírnád ki hogy ne tégy valami értelmeset máshol, ha a megélhetésedet kifizetik. )

  20. jobangel
    mondta:

    @Bambano: bárkinek, aki ebből tud profitálni. Az a célom, hogy egy adminisztrátor is kezdjen el tárgyalni végre állásinterjún, ne csak egy senior architect.

  21. Bambano
    mondta:

    @jobangel: kérdés, hogy te annak az elenyésző kisebbségnek blogolsz álláslevadászási tanácsokat, akiket egyébként szinte erőszakkal vesznek fel, vagy a többségnek, akire ez nem igaz?

  22. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Van az a pozíció, ahol a megjelölt bérigényed fölé ígérnek, és/vagy nem azért vesznek fel és fizetnek magas bért, hogy dolgozz náluk, hanem hogy ne a versenytársnál dolgozz 🙂 Az ilyen pozícióban ülőket néha meg kell nyugtatni, hogy attól, hogy egész nap nem csinálnak semmit, még nagyon értékesek, mert pont az a lényeg, hogy inkább itt csinálják a semmit, mint a versenytárs szerezzen versenyelőnyt a tudásukból.

  23. Bambano
    mondta:

    láttam információbiztonsági vezető pozíciót meghirdetve.
    elképzeltem, ha jelentkeznék rá, az állásinterjú legalább fele arról szólna, hogy amit kérdeznek, az miért törvénytelen… salary history? nem kaptak engedélyt ezen adat kezelésére.

    ha nem vesznek fel, túl jó vagyok? 😛 😛

    szerintem ne legyen bértárgyalás, megmondod a fizetési igényedet, ők meg elfogadják.

  24. jobangel
    mondta:

    @CaptainG: Hm, jó kis téma, köszi a témajavaslatot, lehet, hogy hamarosan megcikkezem. Mondjuk hozzátéve, hogy van, ahol az álláspályázat része a salary history is… Ahol már felmerül az is, vajon hol tudják ellenőrizni.

  25. ComLo
    mondta:

    Én ezt sokszor hangoztatom, egy életmód/HR tanácsadó blog elsőszámú ismérve, hogy van-e kommentszekció. Ha valaki megmondja a „tutit”, majd elzár minden lehetőséget hogy mások erre reagáljanak, az számomra baromira nem hiteles.

    Viszont a bértárgyalás rész számomra is kicsit kérdéses, magyarországon egyszer volt részem ilyenben, amikor egy fejvadászcég talált meg egy pozicióra, és az ottani HR-esel tényleg alaposan körüljártuk a témát.

  26. CaptainG
    mondta:

    En arra lennek kivancsi, egy cegnel kik ismerik a fizetesem pontosan. Nyilvan a kozvetlen managerem igen, de ezen kivul szerintem meg sokan masok is, pl az egesz HR osztaly. Errol is johet egy cikk.

  27. vg123
    mondta:

    Nem tudom ki jegyzi ezt a cikket vagy milyen cégeknél dolgozott, de mintha kissé túl idealisztikus
    tanácsok lennének a béralkuról. Bértárgyalás nagyon ritka. „Mondjak egy számot.” És az onnan a maximum, de nem adnak annyit.
    Van ahol kötelezően meg kell mondani, hogy mennyit kerestem eddig és mi az én minimumom, ami a maximum.
    Majd ők kiszámolják, mondanak valamit, hogy az én minimumom jól áll e az eddigi pénzemmel.
    Max. 10-20 százalék lehet a különbség.
    Mintha nem arról szólna egy váltás itthon, hogy sokat tanultam és már nagyon nem vagyok ehhez mérten jól fizetve.
    Egy végzettség akár duplázhatná is az ember értékét, de jó ha van egyáltalán valamicske béremelés a cégeknél. Ha munka mellett tanulsz, a fizetés marad ugyanannyi.
    Még mindig azt keresik, aki a legtöbbet eltűr. Mert 6 hónap próbaidőt is láttam már, aki beszól az repül. Állami cégnél volt, nem egy piti bt.
    Csak feladatok vannak. Mindegy mikor fejezed be, éjszaka vagy vasárnap, de rendes munkaidőben nem tudod befejezni vagy eleve hétvégén kell. Túlóra vagy szabadnap az vagy nem ismert fogalom vagy mondanak egy összeget és örülj, hogy valamit löknek mert leírva sehol sincs. A törvény szövege az az álomplafon.
    Illetve a túlóra fogalma alapműveltség (értelmező kéziszótár szerint), de ha nem számolják, nem jegyzik, akkor semmit sem ér ugye. A főnök előtt kimondani is tilos lehet.
    Vagy 10 túlóra egy csillag, 10 csillag 1 újabb túlóra kötelezettség. Pénzben nem jelenik meg.