Felmondási ok: személyes konfliktus
Állásinterjún legalább egy volt munkahellyel kapcsolatban felmerül a kérdés, miért jöttél el/mondtál fel/mondtak fel neked ott. Többször kérdezik tőlem, mit kell mondani akkor, ha személyes konfliktus volt az ok. Pontosan ezt, hogy személyes konfliktus volt az ok. Ez az egyik leggyakoribb ok a felmondásra, így nincs miért nem vállalni.
A beszélgetés ilyenkor azzal folytatódik, amiről nem akarnánk beszélni. Mi volt ez a konfliktus? Szakmai véleménykülönbség vagy személyiségbeli? Mi okozta? Hogyan kezelted? Itt lehet elrontani a válaszadást. Hogy mi a jó válasz az álláskeresőtől erre, arra most kivételesen úgy tudok rámutatni, ha az állásinterjúztató oldaláról is megközelítem az elvárásokat, félelmeket ezzel kapcsolatban.
Beszóláskultúra
A címbeli kifejezést egy csapatépítő tréningen hallottam, sok érdekes magyarázattal együtt. Azért jutott most eszembe, mert korábbi posztomra érkezett több olyan privátban írt beszámoló is, amiben mások másfajta élményeiket osztották meg velem ugyanerről a tréningről, enyhítendő sommás kommentjeimet a leírtakhoz. Nem enyhült.
Lehet, hogy túlzásnak tűnik, amit néha egy élménybeszámolón hallunk. Egy valami biztos ilyenkor: aki ott volt, átélte, úgy élte meg, ahogy leírta (leírták). Nyilván ez nem objektív, egy élménybeszámoló sosem lehet az. Ezért minden beszámolónak igaza van. A tanulsága pont ebben rejlik.
Munkavállalói ROI – 4 – befejező rész
*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés
Az előző részek folytatása. (Előzmények: első rész és második rész, harmadik rész)
Ez a befejező rész. Csak egy dolgot nem szabad elfelejteni: Soha ne add fel! Mint a fa ezen a képen… Elméletileg nincs esélye. Gyakorlatilag sok éve él és virul. („I will survive”)
——————————
Munkavállalói ROI Kis magyar munkavállalói szenvedéstörténet • „Álom a munkaadóról, aki messzire ellát a sámli fölött” |
|
Kép forrása: Dailymail Online | Befektetési oldalon ez van: annyi önéletrajzot, próbamunkát írtam, hogy abból fel lehetett volna nevelni öt gyereket és el lehetett volna végezni öt egyetemet, írni lehetett volna öt könyvet, de legalább anyagi biztonságra lehetett volna szert tenni egy kicsivel is korrektebb, emberibb világban. Dolgoztam hajnalonként, karácsonykor, szilveszterkor, mindig kész voltam mindent bevállalni, legjobb barátaimmal sem találkoztam soha két hónapnál gyakrabban. A számokat nem is merem nézni, mert a mérleg még elborzasztóbb lenne. |
Munkavállalói ROI – 3.
*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés
Pár konkrét történet arról, mikkel, milyen erőfeszítésekkel próbálkozott már levélíróm.
Előzmények röviden: egy kommunikációs szakember, műfordítói szintű angol tudással állást keres. És nem talál… egyelőre. (Az önéletrajza rajtam keresztül elérhető.)
Részletesen a története: első rész és második rész)
Szerintem eddig is látszott, hogy a hozzáállásával nincs gond.
———
Munkavállalói ROI – 3
Kis magyar munkavállalói szenvedéstörténet •
„Álom a munkaadóról, aki messzire ellát a sámli fölött”
Kis mazsolányi történetek:
Egy-egy munkahiányos idő után minden munkát el kellett vállalnom, ezért az egyik alkalommal például hajnalban elmentem egy kertészetbe dolgozni és szegfűfejekről leszedtem a fölösleges bimbókat, nyolcra elmentem egy kiadóba, ahol képzettség nélküli szerkesztőként alkalmaztak, este elmentem angolt tanítani a város különböző pontjaira és végül éjjel szociológiai és politikai híreket fordítottam.
Utasítsd el a diszkriminációt!
A diszkrimináció olyan tényező, amire szinte minden sikertelen álláskereső szívesen hivatkozik. Sok álláskereső portál, blog kommentfolyama van tele ilyen panaszokkal: nem vesznek fel, mert kövér/sovány vagyok, nő vagyok, 40 éves kor felett vagyok, öreg vagyok, túl fiatal vagyok, szép/csúnya vagyok. Ezt egyénileg vagy jól látják, vagy nem, ezeket a problémákat egyedileg kezeljük azokkal, akik hozzám fordulnak. Jó lenne, ha készségszinten odafigyelnénk saját előítéletes működéseinkre,mert ezek vezetnek a diszkriminációhoz. Hiszen áldozatai lehetünk, tudjuk, hogy rossz ez és főleg igazságtalan, mert olyan tulajdonságainkon alapul, amelyekről legtöbbször nem tehetünk. Nem tudunk tenni az ellen, hogy betöltöttük a 40 éves kort, hogy nem babaarcú lánykának születtünk, hogy egyáltalán nők vagyunk.
Maggie de Block, egészségügyi miniszter, Belgium
A kép forrása: Wikipedia
Normális világban nem is kell. Ugyanakkor, ha arról van szó, mi hogyan ítélünk meg másokat, kevésbé vagyunk tudatosak, gyakran nem jutunk tovább azoknál a sztereotípiáknál, amelyek a társadalomban, a közgondolkodásban élnek.
Munkavállalói ROI – 2.
*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés
Folytatódik álláskereső levélíróm számvetése álláskeresési, karrierbeli hányattatásairól. Előzmények röviden: egy kommunikációs szakember, műfordítói szintű angol tudással állást keres. És nem talál… egyelőre. (Az önéletrajza rajtam keresztül elérhető.)
Részletesen a története első része itt
———
Munkavállalói ROI – 2
Kis magyar munkavállalói szenvedéstörténet •
„Álom a munkaadóról, aki messzire ellát a sámli fölött”
Hallom, van olyan hely, ahol az sem baj, ha valaki szuverén és képzeletgazdag, de nagyvállalathoz soha nem vettek fel, mert semmilyen dobozba nem illek bele, a kis cégek viszont szépen lassan kicsináltak.
Ezek mindazt megtestesítik, amit szívből gyűlölök: a rendezetlenséget. A folyamatok nincsenek kitalálva, nem tisztultak le, nincs egységes rendszer, senki sem kompetens semmiben, találomra van összeeszkábálva mindaz, amit a szerepekről gondolnak, ugyanilyenek a termékek, és a kis cég belső struktúrája folyamatos összeomlással fenyeget. Értelmetlen belenyúlni, mert a tulajdonos vagy vezető inkompetenciája a szervezőelv, ezért minden kísérletnek a fejlesztésre az a sorsa mint a víznek, amint nyomtalanul issza be a sivatagi homok. Miután semmilyen értékelhető értékelő rendszer nincs, ami elfogadhatóan, csak a hasznosságot tekintve érvényesen mérné a munkavállaló teljesítményét és mert az esztelen értékelés szempontjai folyamatosan változnak kb annyi kiszámíthatósággal mint az időjárás, mindez végül teljesen összezavarja a munkavállalót.
Munkavállalói ROI – 1.
*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés
Az alábbi levél íróját személyesen is megismertem, mert jó álláspályázati anyagai ellenére valamiért nem megy neki a jó állás megtalálása. Gondoltam, majd személyesen kiszúrom, hol a hiba… De a személyes fellépése is rendben van, bár próba-állásinterjút nem tartottunk, így ez csak feltételezés. Hozzáállása rendben van, és ha nem is egyértelműen a pozitív gondolkodás jellemzi, minden beadott álláspályázatát bizakodva, lelkesen, sok munkát belefektetve készíti el. Nem tudom, mi lehet a probléma, ami miatt nem boldogul. A „Sorsok” rovat a kilátástalannak tűnő álláskeresői sorsokkal foglalkozik itt a blogon, Ági esete pl. sokakat megmozgatott, ő lassan, de biztosan lépeget kifelé a gödörből. Az ő esetében sok-sok ember anyagi és tárgyi segítsége, adománya is kellett ehhez, amit ő is, én is ezúton is köszönünk.
Jelen levél írója másfajta segítségre szorul: neki esély kell, hogy megmutathassa, mit tud (önéletrajzát rajtam keresztül lehet bekérni tőle, ha esetleg valaki alkalmazna egy jó kommunikációs szakembert, aki műfordítói szintű angoltudással rendelkezik). Valamiért eddig ezt nem kapta meg. Kompetenciái, szakmai háttere rendben vannak. Nincs szerencséje talán? Ebben nem hiszek.
4 részre vágtam hosszú számvetését, melynek minden szava tanulság. Íme az első rész:
Munkavállalói ROI
Kis magyar munkavállalói szenvedéstörténet •
„Álom a munkaadóról, aki messzire ellát a sámli fölött”
Számvetést szeretnék készíteni most. Senkit sem szeretnék besározni. Éppen csak elértem azt a pontot, amikor betelt a pohár és már csak azért is, hogy hangot adjak annak, mit éltem meg, és azért is, hogy ezen keresztül tükröt tartsak ennek a dolgos világnak itt, ezért szeretném elmondani a magam tapasztalatait erről a munkaerőpiacról.
Hátha más értelme is van ennek a kis írásnak, mint elregélni a személyes hányattatásokat. Nem fogom szépíteni a magam hibáit sem.
Élménybeszámoló egy álláskeresési tanácsadásról
Ezt az olvasói levelet olvasva egyik döbbenetből a másikba estem. Íme, az álláskeresési tanácsadás állatorvosi lova… Az elrettentő példa kifejezés mellett ez szerepelhetne az értelmező szótárban. Szerencsére a levél írója tudja, mi fán terem a tanácsadás, így mert „lázongani”. De aki nem mer, annak mennyi kárt okoznak vajon? (A posztban tárgyalt kurzus ingyenes – legalább pénzt nem kérnek… ezért…)
——————————–
Kedves Jobangel!
Szeretném veled megosztani azokat a tapasztalataimat, amiket egy 3 napos álláskereső tréningen szereztem. A tréningen ingyen vehettem részt, tekintve, hogy pályázati pénzekből szervezi egy humánerőforrás-menedzsmenttel (is) foglalkozó civil csapat. Állítólag akik elvégzik ezt a tréninget (és egyéni tanácsadásra is lehetőség van szintén ingyen), azoknak 80%-a állást is talál utána.Szóval örömmel áldoztam rá 3 napot, és végül is sokat tanultam, bár talán nem úgy, ahogy terveztem. Egy szó mint száz: megdöbbentő tapasztalataim voltak.
Sajtómegjelenés – Éva Magazin, 2015. december
Mára csak egy cikket hoztam, röviden összefoglalva a lényegét: ha tudsz adni, adj! Adományozni, segíteni mindenki számára hasznos, jóleső – segítőként is!
Amikor a múltbeli eredményeid fénye megkopik
A múltbeli sikerek, eredmények fontos pontjai az önéletrajznak. A leendő munkáltató látja, hogy a jelölt mögött van valós teljesítmény, látja, mire képes, mit tud elérni. (Erre speciális önéletrajzformát is alkottam, egy valóban eredményorientált önéletrajz megtekinthető itt)
Teljesítményorientált munkakörökben ez talán a legfontosabb tényező, csak ilyen témákat is tárgyaló pályázati anyaggal lehet jó állást találni. De van, amikor hiába a ragyogó eredmények, ez mégsem működik. Ennek okaira fényt kell deríteni, sajnos leggyakrabban pár, tipikusnak mondható ok áll a háttérben.