Az első álláskereső sulim
A Jól-Lét Alapítványnak hála, sikeresen megszerveztük az első álláskereső rendezvényt. Örültem, hogy főleg mosolygós, magukban hívő nőket engedtem útjukra a kicsit több mint két órás prezentációm után.
Törekedtem arra, hogy inspirációt adjak a közönségemnek, úgy tűnt, nekem elhiszik, hogy tudnak állást találni, és főleg azt, hogy olyat, ami nekik jó. Ez utóbbi legalább olyan fontos, minthogy legyen valamilyen állásod.
A zord időjárás miatt (én főleg ennek tudom be) a regisztráltak fele jelent meg, mivel versenyszférás rendezvényes tapasztalataim is hasonló statisztikát hoznak, így ez nem ért bennünket váratlanul. (Aki regisztrált, és nem jött, jöhet a következőre :), 2016. 02. 22-én. Regisztráljon újra, itt!)
Ezzel épp tele lett az alapítványi iroda, és még interaktív is lehetett az előadás, azaz bárki, bármikor kérdezhetett. Pont így képzeltem.
A fő üzenet a gyakorlati tudnivalókon túl, hogy a sikerért dolgoznunk kell. Nem titka van, hanem ára. Ez lehet akár kellemetlen felismerés is, de máris jön a biztató tény: az, hogy mit kell tenni egy állás megtalálásához, könnyen megtanulható, gyakorlati tanácsokkal támogatható, semmi misztikum nincs benne.
Mivel nők voltunk „négyszemközt” + 1 fő férfiember :), sok olyan téma került elő, ami főleg bennünket, nőket érintett. A legfontosabb, hogy minden online és offline megjelenéssel, kommunikációval azt sugalld: önálló, tettrekész nő vagy, akik készenáll arra, hogy azonnal munkába álljon, új feladatot (és nem kihívást) vállaljon, és eközben, ha van családja, azt is képes egyensúlyban tartani.
Regisztráljaink között volt néhány férfi, de mivel ez egy főleg női előadás lett, úgy éreztem, nem korrekt, ha eljönnek, és azt hallják, mit mondjunk, ha gyerekszülési terveinkre kérdeznek, többségükkel online konzultáció keretében folytatom a munkát.
Furcsa élmény volt nekem is az offline világban álláskeresésről beszélni, sokat tanultam én is, köszönöm mindenkinek! Köszönöm a Jól-Lét Alapítványnak a szakmai támogatást, a helyszínt, a regisztráltaknak, megjelenteknek az előzetes kérdéseket.
A következő alkalom 2016. február 22. 14:30, már lehet regisztrálni, itt, részletek a tervezett rendezvényről itt!
Álláskereső suli – 2016. február
Helyszín: Jól-Lét Alapítvány, 1126 Budapest, Márvány u 38.
Időpont: 2016. február 22, hétfő, 14:30
| Élménybeszámolóm az előző rendezvényről itt |
Mi lesz a téma?
NEM mondom majd el, hogy öltözz fel szépen az állásinterjúra, meg viselkedj udvariasan, mert ezt úgyis tudod…
De segítek abban, hogy jól válaszolj az alábbi kérdésekre:
– Mikorra tervezi a gyermekvállalást? (a kedvenc kérdésünk, ugye?)
– Miért vannak rések az önéletrajzában?
– Miért munkanélküli már régóta?
Beszélek arról, mit nem kérdezhet(né)nek meg állásinterjún, milyen „ajánlatokra” mondj nemet, hogy ne járj rosszul.
Segítek abban, hogy olyan önéletrajzot tudj írni, amivel jó eséllyel eljutsz állásinterjúra. Hogy szeress motivációs levelet írni, hogy ne félj az állásinterjú legrettegettebb kérdéseitől. Hogy olyan állást találj, ami neked is jó!
Kiknek ajánljuk:
- Munkahelyváltáson gondolkodóknak
- GYESről, GYEDről visszatérőknek
- Kisgyerekesek nőknek, akik épp munkahelyet keresnek
Témák:
- Álláskeresési csatornák: milyen lehetőségek vannak az álláshirdetéseken túl?
- Önéletrajz-trendek
- Szeresd meg a motivációs levelet!
- Mozgósítsd a kapcsolatrendszered!
Mit adunk?
Tárgyi tudást, kész önéletrajz-mintákat, egyedi, a te helyzetedre használható ötleteket.
Abban segítünk, hogy konkrétan Neked, visszatérő kismamaként, nőként, anyaként hogyan kell írnod magadról az önéletrajzodban, motivációs leveledben, hogy eljuss általa állásinterjúra! Nem sablonokat adunk, hanem konkrét megoldást! (A kurzuson résztvevők e-book formában ingyen megkapják a tanfolyam anyagát.)
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálj most!
A kiégés-szindróma – 3.
A kiégés szindrómához vezető út fázisai
Az első két fázis még csak a káros-kóros helyzetek esélyét hordozza magában, de irányt szab a továbbiaknak. A további fázisok pedig az alábbiak:
3. Rutin állapot
Én „fogmosás-fázisnak” is hívom, mert gyakorlatilag úgy végzed a munkád, mint a fogmosást, ha nem figyelnek oda arra, hogy jól érezd magad a munkádban. Minden nap ugyanúgy csinálod, semmi extra, megcsinálod, mert kell, de nyilván nem is fáj, nincs is benne sok öröm. Azaz, rutinszerűen végzed a feladataidat, jól és pontosan, de nem igazán teszel már hozzá semmit. Meguntad, kicsit már belefáradtál abba, hogy újíts, de azért még „elvagy” benne, ha nem lenne, hiányozna is.
A kiégés-szindróma – 2.
A kiégés szindrómához vezető út fázisai
A következő 2 részben egy olyan kiégési folyamatot nézünk végig együtt, amikor tényleg el tud romlani minden. Az eleje még nem vészes feltétlenü, de már vannak intő jelek. És persze néha igencsak rosszra fordulnak a dolgok már itt is. Fázisonként írok arról is, mit kérhet a munkavállaló segítségnek, mit adhat a cég, hogy ne legyen belőle kiégés.
1. Kezdő állapot
Ideális fázisnak is hívják, de ahogy én tapasztalom frissen állást kapottaknál, nem annyira ideális ez… A lelkes új kolléga belép a céghez, tanulni akar, pörög, bizonyítani szeretne. Ez is egyfajta stressz, a megfelelési kényszer szorongást okozhat, és sokat ront a helyzetén az a munkavállaló, aki ezt a szorongást nem tudja elengedni (nem elfojtani kell!!!). Az így keletkezett stressz akadályozza a jó teljesítésben, és már az elején elbukhat (néhányszor meg is történik). Figyelj erre, bízz magadban! Tudd, hogy azért választottak téged, mert megfelelőnek tartanak, úgy gondolják, hogy meg tudod tanulni, el tudod végezni, amit kell. Ennek tudatában nem kell stresszelned, szoronganod. Légy kíváncsi, merj kérdezni, most még ne ötletelj (hacsak nem kérik kifejezetten), hanem figyelj, tanulj! Próbáld megismerni a cég egészét, tudd meg, ki mivel foglalkozik, milyen feladatbeli probléma esetén kitől kell segítséget kérni. Térképezd fel a kapcsolatokat, ki kivel van baráti viszonyban, ki kit utál… Ezek fontosak lehetnek a beilleszkedéshez.
A kiégés-szindróma – 1.
Nemrég írtam arról, hogyan érdemes állásinterjún tálalni a személyes konfliktus miatti felmondást. Hogy mi vezethet személyes konfliktusokhoz, annak sok oka van. A kiégés (burnout) szindróma tünetei például sokszor okoznak olyan helyzeteket, amiket hétköznapi kifejezésekkel csak „meghülyült”, „elszállt magától”, „elege lett” és hasonlóan írunk le.
Furcsa folyamatnak tűnik, hogy mikor megérkezik egy új kolléga, a cég is, az újonc is boldog, szorgalmas, jól beilleszkedik, jól dolgozik, majd pár év után ugyanez a munkatárs lusta, hanyag, esetleg rossz modorú valaki lesz, aki utál bejárni dolgozni, és persze a cég sem rajong már azért, hogy ilyen alkalmazottja van. A magyarázat a kiégés (vagy tudományosabban kiégés-szindróma, burnout)
De kik és miben hibáznak, hogy ez megtörténik? Egy-egy állásban nem törvényszerűen fog kiégni, hitehagyottá válni a munkavállaló, nagyon sok múlik a munkahelyi környezeten, vezetőkön is – nemcsak a munkavállalón magán. Hogyan jutunk el ide, mikor mi történik, kinek mit kell tennie, hogy jól végződjenek a dolgok. Ez a cikksorozat erről fog szólni.
Hogyan teremts ideális munkahelyet?
A minap felhívást kaptam a munkatársaim.hu-tól, hogy írjak arról, milyen az ideális munkahely. Mint régebben az ideális főnökről írva, sok-sok jó főnökből építettem fel az ideálist, így van ez a munkahelyekkel is.
Voltak nagyon jó munkahelyeim, ahonnan a sors valamiért elsodort, voltak persze rosszak is. A jóktól elég sokat tanultam arról, hogy kell úgy bánni a munkavállalóval, hogy szeressen ott dolgozni. A rosszaktól azt, hogyan jutunk el a kiégésig…
De mitől lett jó munkahely egy-egy cég?
Közös jellemzőjük volt a törődés: fontos volt, hogy a munkavállaló jól érezze magát, erre sokféle technikát bevetettek. Céges szervezésű közösségi eseményeket szerveztek, a kollégák alkotó munkáinak kiállításától (festmények, szobrok stb.) a cég kertjének közös rendezgetéséig. Sokszáz ember között mindenféle érdeklődésű ember előfordul, így a kolléga, aki szabadidejében ejtőernyős oktató volt, tanfolyamot szervezett, a filmekért rajongó kolléga filmklubot. Mit adott ehhez a cég? Semmi olyat, ami ne lenne bármelyik cégnél: üres tárgyalót munkaidőn kívül, a filmklubhoz projektort és vetítővásznat. Ezek az erőforrások amúgy is megvoltak, csak a munkán kívüli használatukat kellett engedélyezni, aminek minimális költsége volt. Ezek olyan jólléti szolgáltatások, amik segítenek a kollégáknak jobban megismerni egymást, és sikerélményt is adnak. Ettől pedig mindenki jobban érzi magát.
Jó munkahely lesz egy cég a megvalósított cégkultúrától. Nem baj, ha a kollégák nem értenek egyet egyes kérdésekben, de ettől még tudjanak hatékonyan együtt dolgozni. Ennek megteremtése nem egyszerű, és a cégek elvárások támasztásával érhetik el ez: bizony, meg kell követelni a kölcsönös tiszteletet, kollégák között, de még vezető-beosztott között is. Ez utóbbi hiánya teszi a céget rossz céggé: ahol a vezető nem tiszteli a beosztottjait, ott nem jó dolgozni.
A szakmai háttér is fontos: Engem mindig inspirált, ha olyan munkahelyen dolgoztam, ahol a kollégákat a hivatástudat vezérelte. Nem csak azért akartak egy projektet, mert azért jobb fizetés jár, hanem azért, mert jó részt venni egy új rendszer, új szoftver létrehozásában, jó dolog alkotni. Akinek az a dolga, szeret szervezni, szeret pontos nyilvántartásokat készíteni. Ilyen kollégákkal körülvéve élmény dolgozni.
Sokan a jó munkahelyet azonosítják a jól fizető munkahellyel. Az anyagi megbecsülés fontos ugyan, de önmagában nem lesz elég. Nem véletlenül látom sok-sok önéletrajzban, hogy az álláskeresők „megbecsült tagjai” szeretnének lenni egy csapatnak.
Túl a jólléti szolgáltatásokon, a stabil szakmai hátteren, a napi munka megszervezése is fontos. Rossz eszközökkel, rossz körülmények között nem lehet jó munkát végezni. A rosszul szervezett munka jellemzője, hogy az egyik kolléga azt se tudja, mihez kapjon, a másik pedig azon dolgozik, hogy csinálhasson valami hasznosat, vagy annak látszót. Így nem lehet…
Ha a cég ad a szervezetfejlesztésre, akkor a HR, vagy a HR-es feladatokkal is megbízott kolléga aktív, és a munkavállalók cég iránti bizalmát erősíti. Pl. kincskereső akciókkal, amikor a kollégák egymást ajánlhatják név nélkül akár egy új, magasabb pozícióba. Mert lehet, hogy az a raktáros, aki a dobozokat pakolja, valójában 2 diplomás marketinges végzettségű szakember, csak éppen a munakerőpiaci lehetőségei eddig nem engedték kibontakozni. Ha a cég új kollégát keres, abba vonja be az ott dolgozókat: ha az ajánlás sikeres volt, az új kolléga bevált, akár jutalmazhatják is az ajánlót, ajándékkal, vacsorameghívással stb.
Összefoglalva, milyen is az ideális munkahely? Emberi, mindenben. Van bizalom, tolerancia, tisztelet. És jó ott dolgozni a szakmai elhivatottság miatt is.
Találd meg a kincseket a cégedben!
Ha HR-es vagy, íme pár ötlet, ami nem is költséges, hatékony is, láttam is működni. Ha nem vagy HR-es, akkor mutasd meg ezt a posztot a céged HR-esének, vezetőjének 🙂 Ha cégvezető vagy, kezdd el ezeket, vagy utasítsd erre a HR-esed. Jól fogsz járni, hidd el!
Mesélj a munkamódszeredről állásinterjún!
Az állásinterjú mára sok helyen valami félresikerült, előre megírt kérdésekre adott előre megírt válaszokból készült színdarabbá silányult, aminek nincs közönsége, és ha lenne, se tapsolna. De lehet ez másképp is, és mindkét félen, az interjúztatón és az álláskeresőn is múlik ez.
Az interjúztatónak nyilván kell egy olyan kérdéslista és interjúforgatókönyv, ami biztosítja, hogy minden jelölt azonos kérdéseket és azonos bánásmódot kapjon, a korrektség jegyében. Ám ennek tartalma is lehet kreatív, de ha mégsem az, még nincs veszve semmi, álláskeresőként legyünk mi kreatívak.
Ehhez a munkamódszert, tapasztalatot, vagy más, sztorizásnak helyet adó kérdések jó alkalmat kínálnak. Íme pár olyan munkamódszer, amivel az álláskereső sikeresen eladta magát:
Kalandos álláskereső történetek
Időnként nem úgy alakulnak álláskeresési terveink, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de emiatt nem kell aggódni, főleg nem megijedni attól, ha nem a megszokott utat látjuk magunk előtt. Néha álláskeresők nem egyszerűen otthagyják a régi állást és boldogan kezdenek az újba, hanem mindenféle csavarokkal, kerülőutakkal, véletlen történések okán kerülnek végül abba az állásba, amiben jól érzik magukat. Pár ilyen történet rövid leírása következik, hogy lássuk: szinte semmi sem lehetetlen, és mindig érdemes próbálkozni. Meg kell fontolni: mit veszítesz a próbálkozással?