Én megtehetem! – Tényleg megteheted?

Én megtehetem! – Tényleg megteheted?

crown.pngSok jó szakember követi el azt a hibát, hogy a specializációját és a tudását túlságosan felülértékeli, nem figyel arra, hogy mennyire sérülékeny az egyedi tudásából eredő pozíciója, és elhiteti magával, hogy bármit megtehet a munkaerőpiacon.

Ők már állásinterjún is így lépnek fel, hogy „én megtehetem”, „én megmondhatom”, „úgysincs más választásuk, mert kevesen vagyunk ilyen tudással a piacon, ne is alkudozzanak”.

Súlyos tévedés, és főleg hatalmas hiba karrierszempontból.

Általában az idősebb szakértők és specialisták gondolják, hogy nekik aztán mindent szabad, és ők bármit kérhetnek, úgyis megadják, bár mostanában a Z generáció tagjai is vallják ezt a nézetet (esetükben teljesen alaptalanul).

Tudni kell, hogy azoknál a  cégeknél, ahol komoly tervezés és stratégia van, az ilyen típusú „pótolhatatlan” munkavállalót kockázatként értékelik, és a kockázatok kezelésére kidolgozott, auditált stratégiáik vannak. Azaz egy ilyen pozícióban lévő munkavállaló/megbízott szabadúszó nem sokáig lesz kivételezett helyzetben. Egyes vezetői kézikönyvek kifejezetten javasolják, hogy a „pótolhatatlan” munkaerőt rúgják ki mielőbb. Ez nagyon erős leegyszerűsítése a megoldásnak, de a valóságban tényleg ez szokott történni: a pótolhatatlan munkaerő okozta függőségtől a cégek szabadulni akarnak.

Ezért a specialistáknak mindig azt javaslom, hogy legalább 2, de inkább 3 témában legyenek nagyon jók, mert egyetlen téma nem fogja őket eltartani hosszútávon.

———-

A specialisták hátránya, hogy a tudásuk csak egy szűk kör számára ér nagyon sokat, a többség számára tehát 0 forintot ér a specializációjuk. Hiszen pont azért számítanak „ritkaságnak”, mert a termék, szolgáltatás amihez értenek, szintén ritkaság, és csak egy szűk vevőkörnek van rá igénye. Előnyük, hogy nagyon sokat fizetnek nekik mindaddig, amíg kellenek.

Egy új szakterület első specialistái jobb helyzetben lehetnek, hiszen a többiek tőlük fognak tanulni. Érdekes dilemmával találják majd szembe magukat: ha átadják a tudásukat, akkor a saját versenytársaikat nevelik ki és ezzel terjed a „ritka” termék is, tömegtermék, tömegtudás lesz belőle. Ha nem tanítják meg, nem terjesztik el az újdonságot, akkor rövid időn belül az előző helyzet állhat be: egy szűk piac ritkaságaivá válnak maguk is, akikre az igény is ritkaságszámba megy. Így vagy úgy, de elveszítik az egyediségükből adódó előnyüket idővel.

Ilyen specialisták lehetnek egy régebbi, de még elvétve használt technológia szakértői is. Nekik fel kell készülniük a lehetőségre, hogy egyszer végleg kihal a specifikumuk. Itt is jól használható a fenti tanácsom: legyen 2-3 területe, amihez nagyon ért, és az a 2-3 legyen egy állandó szám. Mire az egyik specializációja elértéktelenedik, már képes pótolni egy másikkal.

—————

Egy „én megtehetem” esetnek szemtanúja voltam régen.

A történetbeli jelölt nemcsak szakértője volt a témának, de volt hozzá olyan szintű nyelvtudása is, ami a versenytársainak nem volt, és összesen tíz fő alatti létszámban mozogtak a piacon. Amikor emberünk állásinterjúra került, ezt elő is adta, és egyébként is túlságosan felülpozicionálta magát, mondván, az ügyfél rá van kényszerülve, nincs más lehetősége, ha őt a jelenlegi megbízójától el akarják csábítani, annak ám ára van, és nincs választásunk – a közvetítőnek és az ügyfélnek sem. Mi az, hogy majd külföldről hoznak embert, az még drágább lesz, mint ő, itt csak ő az opció. Próbálták meggyőzni, ne így álljon hozzá, mert gondot jelenthet. Mondjon magas árat, de ne magas lóról. A fenti elméleti hátrányokat természetesen vázolták neki, de nem sikerült meggyőzni. A bukása törvényszerű volt, persze nem lehetett tudni, hogyan és mikor fog megtörténni, de megtörtént – sajnos pont a szemünk előtt.

Az ügyfélnek nem tetszett a függés gondolata: látván a kínálatot – 1 fő jelölt, számukra nem tolerálható személyiséggel és igényekkel – kiszámolták, hogy mi lenne, ha nem specialistát keresnének az egyedi rendszerükhöz, hanem ezt a specifikumot cserélnék le a rendszerükben. Alig néhány hónap elteltével új, jóval általánosabb tudással kezelhető rendszerelemet implementáltak.

A piac tehát változott, és erre a jelöltünk biztosnak hitt megbízó munkahelye is reagált: szerződést bontottak vele, hiszen ennek az ügyfélnek már biztosan nem tudják őt eladni szakértői napidíjért, a többi ügyfélre meg ott a többi szabadúszó szakértő, aki nyelvtudás híján eddig hátrányban volt ennél az egy ügyfélnél. A nyelvtudás többé már nem elengedhetetlen a szűk piacon, így ő pont annyit ér, mint a többi szóbajöhető jelölt. Ellenben a rossz híre, ami a tárgyalási stílusát jellemezte, megnehezítette a dolgát. Valószínűleg a közvetítő cégek sem felejtették el, hogy rajta bukott egy ígéretes projekt.

———-

A jelölt szakmai értékeivel legyen tisztában, legyen kellő önbizalma, de a realitásoktól sosem szabad elszakadni.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Kurgan hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: és legalább 3 startupot ismerek, ahol pont ebbe mentek tönkre…

  2. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @bastian:
    Szerintem meg nem minden specialista olyan, mint aminek leírod. Olyan is van például, aki valamilyen elavult technológiának a specialistája, és nem azért mert extra értelmes és szorgalmas, hanem mert 20 éven át dolgozott vele, közben a többiek már rég átnyergeltek valami modernebb területre, és eleinte ő egyre rosszabbul keresett, végül meg majdnem egyedül maradt, akkor már hirtelen felértékelődik a tudása, és nincsen semmi konkurencia, mert a fiatalabbak már nem akarnak megtanulni valami elavult dolgot, csak mert ritka, mert nekik ez hosszútávon már nem perspektíva. Szóval az ilyenek éppen az ellentétei annak a típusú specialistának, akiről írtál.

  3. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    Különleges esete ennek a jelenségnek, mikor maga az illető teremtette meg a speciális igényt, azzal, hogy tudatosan vagy szakmai gyengesége miatt megalkotott egy gány és dokumentálatlan rendszert, amihez csak ő, mint alkotó ért, viszont a cégnek nagyon bonyolult, kockázatos és drága lenne lecserélnie.

  4. belekotty
    mondta:

    @igi1: Következő héten már volt új állásom hasonló pénzért.

  5. jobangel
    mondta:

    @s: Az itteni nagy cég processzeit többnyire valahol máshol hozzák létre, kis magyar valóságunktól elrugaszkodottak időnként. Amit írtam a 45-50-es menedzserekről, az is kis valóságunkban igaz csak, egy Astro Teller szintű ember nem fog vállalati processzekbe ütközni 🙂

  6. HellsAngel
    mondta:

    @bastian: Szakembernek es specialistanak szerintem nem ugyanaz.

    Onnantol kezdve, hogy van egy szakmad, onnantol kezdve ertesz jo esetben hozza (legalabb egy kicsit) es nem csak biorobot vagy. Es nem kell valami oriasi dologra gondolni, ahogy a jo villanyszerelo es a rossz villanyszerelo, vagy a jo heggeszto es a rossz heggeszto kozotti kulonbseg pl. vilagosan mutatja, hogy mit is jelent a szaktudas. Nyilvan ezek az emberek sosem lesznek ugy fizetve, mint az urhajosok, mert nagy tomegeket ki lehet kepezni heggesztonek vagy villanyszerelonek, ha az ipari szukseg ugy kivanja.

    Ugyanigy szinte barki lehet (wanna be) jogasz, informatikus, tolmacs, zenesz.

    A specialista az, aki a szakmajan belul specializalodik egy nagyon szuk teruletre, es ebben jobb szinte barki masnal. Most hogy ahhoz mennyi IQ kell meg milyen magasnak kell hozza szuletni, hogy valaki specialista legyen, azt hagyjuk, aki benne van, az szereti azt gondolni, hogy o az ubermensch, bar ez legtobbszor csak illuzio (az egodra ugye jo hatassal van, ha a garazsodban a Porschedat simogathatod). Viszont teny, hogy ezek az emberek nagyon ertenek egyvalamihez, es ha plafonig er a szar, akkor muszaj oket hivni, ilyenkor akarmennyi penzt elkerhetnek.

    De ahogy egy agysebesz sem tudna magat holnapra kikepezni ful-orr-gegesznek (sot, egy 40 eves agysebesz valoszinuleg sehogy sem volna kepes erre), ugyanugy a top jogasz, informatikus, tolmacs sem tudna teruletet valtani holnap, meg ha az alapkepessegei meg is vannak hozza. A beugro szintu allasokhoz is sok ev specializalt tanulas kell, es akkor meg mindig csak amator vagy, kerdeses, hogy talalsz-e egyaltalan ceget, aki lat benned fantaziat, hogy kikepezzen.

  7. @jobangel: „Még jó, hogy sosem voltam HR-es, és nem kell hódolnom :)” Én is örülök ennek. 😉

    „A vezetői hülyeséggel nem értek egyet, inkább arról van szó, hogy mindent megtanult, úgymond okos, majd a cég processzei minden innovációt megakadályoznak.”
    A cég processzeit is emberek hozták létre. Nem kellett volna, de ők megcsinálták.

    „Ezért van az, hogy 45-50 körüli multis-nagycéges emberkék mind saját céget alapítanak”
    Nem feltétlenül. Astro Teller jelenleg a Google Új Fejlesztések részlegének igazgatója. Ő egyébként Teller Ede unokája. A Google pedig egy jó cég. Tele van egy csomó pökhendi faszkalappal, akikről írtál, de a Google szarik rá. Neki csak az elvégzett munka számít. Ott a managereknek szóló könyveket szerintem még arra sem használják, hogy kitöröljék vele a szaros seggüket.

  8. @jobangel: „Láss túl a demagógián. Versenyszférában milyen adófizetőre kened szét a költséget?”

    Én tisztán látom az ügyeket, de benned ne vagyok ennyire biztos. Az általad hozott példánál maradva: egy gyártósori leállás okozta kár hogyan lesz szétkenve, hm. Bizonytalan a termelés az adott országban. A cég kivonulásra, termelés csökkentésre kényszerül. A beszállítóitól nem vesz át annyi terméket. Csökken a foglalkoztatottak száma, nő a segélyt kérők száma. Csökken a befizetett adó. A konkurencia – kihasználva sz alkalmat – kicsit emel az árain. Stb.

    Ismét csak egyet mondok neked: British Petroleum.

    A környezeti kárt kinek a pénzén próbálják rendbe tenni? Fizet bele a BP is, ok. Azonban az emberek bolygóját baszták szét azért, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek. Ne legyél naiv.

  9. jobangel
    mondta:

    @s: Még jó, hogy sosem voltam HR-es, és nem kell hódolnom 🙂
    A vezetői hülyeséggel nem értek egyet, inkább arról van szó, hogy mindent megtanult, úgymond okos, majd a cég processzei minden innovációt megakadályoznak. Ezért van az, hogy 45-50 körüli multis-nagycéges emberkék mind saját céget alapítanak: addigra van egy csomó meg nem valósított ötletük (mert nem hagyták nekik), kapcsolatrendszerük, és multis fizetésből némi tőkéjük is. A specialista vonal meg esetleg oktatásból él, napi 1000-1500 eurós díjért 5-6 napot dolgozik egy hónapban, és nem nyomorog 🙂

  10. @jobangel: Van ilyen is, amiről te írsz. Igen, az okosabbja kerüli a felesleges kockázatot. Tehát nem a kockázatot kerüli, hanem a felesleges kockázatot. A legtöbb cég viszont nem túl okos managerek által van irányítva, befolyásolva. Ezek agyatlan barom módján kerülnek olyan helyzetbe, amit pedig jobb lett volna kikerülni.

    Egyet mondok neked: British Petroleum.

    Az igaz, hogy a kis cégek másként ostobák, mint a nagyok. A többségük azonban butaságokat csinál, azért mert lényegében a vezetőik hülyék. Egy cég sosem hülye vagy okos. Mindig a cég vezető emberei határozzák meg ezt a dolgot. Nektek, HR-eseknek pedig kiemelkedő felelősségetek lenne ebben (a személyi állomány összetételének alakításán keresztül), de az a nagy helyzet, hogy behódoltok az uralkodó trendeknek, azért, hogy életben maradhassatok egyáltalán.

  11. jobangel
    mondta:

    @s: Láss túl a demagógián. Versenyszférában milyen adófizetőre kened szét a költséget? Pl. egy szerverhiba okozta gyártósori leállás, ami óránként euro-tízezrekben mérhető kár, hogy lesz szétkenve? Ha ez az adott cég tőzsdén van, a kár hatványozódik (fiktív példa, de a nagyságrendek stimmelnek)

  12. jobangel
    mondta:

    @s: Erre írtam én is, hogy erőteljes leegyszerűsítése a problémának. De a cégek nem szeretnek kockázatot vállalni, és meg is tesznek mindent, hogy elkerüljék. Minél nagyobbak, annál inkább. Általában az ő hozzáállásuk jön be: inkább kihagynak egy kockázatos üzletet, minthogy vállalják a rizikót, de mivel elég nagyok, megtehetik. Ezért lesz az, hogy a mutyi, „megoldjuk okosba’ ” a kis cégek jellemzője. Mert ők meg rá vannak kényszerítve, hogy ügyeskedjenek.

  13. @jobangel: A költségeket szétkenik az ügyfelekre és az adófizetőkre. Hány éves vagy, Jobangel?

  14. „Egyes vezetői kézikönyvek kifejezetten javasolják, hogy a „pótolhatatlan” munkaerőt rúgják ki mielőbb.”

    Egyes vezetői kézikönyvek kifejezetten javasolják azt is, hogy mivel a hétvégi nyaralód könnyen kigyulladhat, ezért a legjobb – elkerülve a bizonytalanságot – ha te magad gyújtod fel. Le van a gond. Ne fossál a dolgoktól, menjél elébük – proaktívan.

    Nem véletlen, hogy a mai managerek többsége hülye, mint a faszom. Mert ilyen elvek szerint élnek.

    A szakértőktől való függés egy valós probléma, azonban ezt csak drága eszközökkel lehet csökkenteni, ha már felismerték. Általában a managerek ösztönösen viszolyognak a drága eszközöktől, – például több szakértő alkalmazása – marad tehát a függés.

  15. Legfeljebb a szakember visszamgy külföldre (azrt nincs állás, mert eppen most jött haza, v. Itthon szeretne lenni egy ideig a család miatt)

    Jó akart lenni a cikk mondanivalója ez igaz, csak rossz peldával hozakodtak elő

    a msgánszektpr eseteben se példálózink a monopóliumokkal

  16. jobangel
    mondta:

    @s: Igen, és az első katasztrófánál, amit az igazgató rokonának hozzánemértése okozott, kifizeti a százmilliós kárt… Ezt már a mutyisták sem vállalják be.

  17. @Zorg a Rettenetes: van de egy bizonyos specialistánál már jegyzik azt is, h melyik cég nem vette őket fel, és melyik hívta be, ott milyen világ van

    amit a fenti példába mondtak, különlegesebb eset

    Ezért is mondom, h itt az üzenetnek van rejtett tartalma.

    ez viszont egy komolytalan cég volt, aki saját magának ártott és még büszke is rá.

    Rossz példával jöttek elő d egy jó szakembert, akár arrogáns akár nem, ha jól elvégzi a munkát igenis fizessenek meg, és egy interjúztatót, cèget ne érdekeljenek a jellemvonások, mert a munka minősége számít.

    Ezért húznak el a jó szakemberek külföldre, mert itthon lküldik őket mondvacsinált indokokkal

    A lőtéri kutyàt se érdekli, h ki arrogáns a munkhelyen, ha egyszer a főnök unokatestvére érted.

    A munkaadókcélja meg az, h a jó szakembereket se fizessèk meg rendesen, mint a fenti plda is mutatja.

  18. @jobangel: „Mutyi sincs, mert ha nem feketeöves szakember a témában, akkor nincs miről beszélni.”

    Mutyi van, mert ha nem fekete öves szakember a témában, akkor is felveszik az igazgató úr rokonát. Hoppá. Ez a MUTYI. Üdvözöllek Magyarországon.

  19. @bastian: Egyetértek.

    „Véleményem szerint egyre inkább „specialistákra” lesz csak szükség, a napi robotszerű munkák ki fognak halni, mindet automatizálni fogják.”
    Bill Gates is valami hasonlót mondott. El lehet hinni, a világ erre megy.

  20. BKV reszelő
    mondta:

    @Zorg a Rettenetes: Jól van, más is megértette. 🙂

  21. Zorg a Rettenetes
    mondta:

    @bastian: Legyél specialista, semmi gond, csak ne állj egy lábon egy olyan területen, amire csak 2-3 cég tart igényt.

    Én annyiban nem értek egyet a cikkel, hogy szerintem itt semmilyen dilemma nincsen, legalábbis feltörekvő területek esetén. Ha egy ritkaságot te teszel tömegtermékké, akkor minimális networking skillekkel el lehet érni hogy a következő öt évben te legyél a guru a témában. Ez szerintem még jobb pozíció, mintha egyedül te értenél a témához. Csak arra kell figyelni, hogy az egész szakmai közösség tisztában legyen azzal, hogyan tekintenek rád a céged szakemberei, és legyenek jól kommunikálhatóak az eredményeid.

  22. Zorg a Rettenetes
    mondta:

    @igi1: Annak is van egy számszerűsíthető költsége, hogy elküldik a specialistát, vagy nem veszik fel. Például úgy, hogy az adott rendszert kiváltják egy másik rendszerrel, felszámolják az osztályt/munkafolyamatot, hoznak külföldről szakembert, aki pár év alatt betanít több másikat, stb.

    Mivel a mérleg másik nyelvén is elég drága dolgok vannak, például a pótolhatatlan munkaerő esetleges kiesése, a saját értékéhez képest is pofátlanul drágává válása, a nem megfelelős személyiségű (arrogáns) munkaerő integrálása, ezért ebben a helyzetben sok cég folyamatosan mérlegeli, hogy melyik megoldás mennyibe fog kerülni.

    A cikk arról szól, hogy a komolyabb cégek folyamatosan figyelik ezeket a költségeket és kockázatokat, és ahogy lehetőség nyílik rá, azonnal felszámolják a függőségüket.

  23. bastian
    mondta:

    „Hiszen pont azért számítanak „ritkaságnak”, mert a termék, szolgáltatás amihez értenek, szintén ritkaság, és csak egy szűk vevőkörnek van rá igénye.”

    Ha a posztíró egy percet is dolgozott volna „specialistaként”, akkor tisztában lenne vele, hogy ez messze nem így van. Arról van szó, hogy az emberek többsége ostoba és képtelen mélységeiben beleásni magát egy bonyolult (elsősorban technikai) területbe. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy az adott terület ritkaságnak számít, hanem inkább az, hogy nincs elég megfelelő kvalitású ember manapság (nem „szakember”, egyáltalán „ember”).
    Egy megfelelő „színvonalú” ember specialistaként bármikor átnyergel egy másik témára, mivel egyrészt képes rá, másrészt tud időt is szakítani rá (nyilván azért rokon területről beszélünk, nem kamionsofőr – agysebész átmenetről :)). A „normál” dolgozók egyrészt többnyire nem képesek területek között gyorsan váltani kvalitási és fásultsági, megszokási okokból, másrészt idejük sincs rá, hiszen minden nap megy a robot, a kevés szabadidőt meg nyaralással töltik.

    Véleményem szerint egyre inkább „specialistákra” lesz csak szükség, a napi robotszerű munkák ki fognak halni, mindet automatizálni fogják.

    Úgyhogy mindenkit csak arra tudok buzdítani, hogy legyen specialista valamiben, akkor jobb lesz a fizetése, mivel kisebb lesz a konkurencia, azokon a helyeken, ahol pedig elég ostobának lenni, robotszerűen dolgozni, azt meg kár csinálni és mivel az ébrenléti idejük döntő többségét munkával töltik az emberek, ezáltal az életük nagy része sem ér egy hajítófát sem.

  24. De majd vegyetek fel más szakembert a 10-ből

    (Ezek nyilván ismerik egymást a bért, és tudják ki hová adta el magát és kiket kell kerülni

    akárhonnan nézem nagy kárt csinált magának a cég

    IGENIS MEGTEHETIK MERT VAN MIRE,!

  25. @jobangel: ja és behívtatok akkor interjúzni ami megint kimaradt

    Ennyi

  26. @jobangel: egyet nem veszel figyelembe A SPECKŐS SZAKEMBERNÉL FORDITOTT KERESLET VAN!

    Vagyis a munkaadók vannak hátrnyban mert elvesztenek egy szakembert és kész

    Arrogancia ugyan már

  27. jobangel
    mondta:

    @igi1: Szövegértés egyes. Senki senkit nem küldött el. Láthatólag mindenki más megértette, miről szól a cikk, és mik a tanulságai.

  28. Remélem kedves jobangel nem hiszi azt, h ezzel csak jót tettek h elkûldték. Van az ilyennek azóta állása már jobb helyen, arra is fogadok!

  29. jobangel
    mondta:

    @igi1: khm. Ez a cikk olyan specialistákról szól, akikbe több tízezer eurónyi tanfolyamot, vizsgát fektetnek be a cégek, hogy specialistákká váljanak, ők pedig ugyanezért könyvtárnyi anyagot olvastak át, tanultak meg, tudnak naprakészen. Itt nincs olyan, hogy „betanítandó jelölt”, meg olyan sincs, hogy „papíron nincs képesítése”. Mutyi sincs, mert ha nem feketeöves szakember a témában, akkor nincs miről beszélni.

  30. Aztán lehet h az illetőt BEHÍVTÁK állsinterjúra innen is látszik, h kamuztok és direkt olyan példát dobtok be ami nem megszokott az életszerűtől eltérő

    Ez esetben ha valaki odig eljutott, h LEHET MIRE ARROGÁNSNAK LENNIE de a cég nem alkalmazza az arrogancia miatt ort bizony 2 eset van:

    – a cég nem tudja megfizetni a reális bert a speckós munkakörre (arrogancia = KIFOGÁS) akkor biza magának csinálta a cég a kárt mert 1 jó szakember igenis minden pénzt megér ha olcsőbb, mint a külföldi

    – negvan már a betanítando jelólt a munkakörre csak annak meg papíron nincs képesïtése

    Még egyszer: ha egy cég megengedheti ezt magának h egy szakembert arroganciára hivatkozva elküldjön az komolytalan és ott uram -bátyám ország van, mutyival.

  31. @belekotty: de legalább flretettél!? :DDDD

  32. Ugyan mãr h meginn a süket duma

    Akinek vannak kapcsolatai annak tökmindegy miben lesz jó

    úgyis csak a főnök lehet rohadtul okos mindig mindenbe

  33. belekotty
    mondta:

    Én a saját példámat tudom felhozni. Multinál voltam, amely zsíros szolgáltatást nyújtott egy másik cégnek. Jött egy audit. Az kihozta, hogy engem csak Németországból tudnának pótolni. A cég ezek után nem hosszabbította meg a szerződését a partnerrel, mert a vezetés nem vállalta ezt a kockázatot. Persze ajánlottak más pozíciót, de nem tetszett, kiléptem. Ez 6 éve volt és akkor 700 ezret keresetem kötetlen munkaidőben, csak akkor mentem be ha valami gond volt. Szóval ennyit a pótolhatatlan emberekről.

  34. BKV reszelő
    mondta:

    @jobangel: Sosem lehet a ritkaságot megtartani ritkaságnak, eltekintve pár ritka 🙂 területtől. A ritkaságok vagy tömegtermékek lesznek vagy elhalnak általában. Azt gondolom, hogy amíg ritkaság, addig élni kell a tudással, de nem kell kaparni ha tömegtermékké kezd válni, hanem új ritkaságot kell megtanulni vagy éppen élni kell azzal a tudástöbblettel, ami felhalmozódott. Az utóbbi is fialtatható. Egy biztos, az élet diktálta trenddel szembe menni nem lehet, az a bukás biztos receptje szerintem.

  35. jobangel
    mondta:

    @BKV reszelő: A jelölt azért lehetett arrogáns, mert specialistaként elismerték, és azt hitte, ez mindig így lesz. De a környezet változott, és a változást pont ő indította el, anélkül, hogy tudatosult volna benne.

    Munkavállalóként egyébként a felsorolt dilemmákat hogy látod? Melyik tűnik jobbnak? Tömegtermékké tenni a ritkaságot és ezzel biztosítani a jövőd, vagy megmaradni ritkaságnak, és élni abból, amíg lehet, közben készülni a következő ritkaságra?

  36. jobangel
    mondta:

    @Kurgan: a garanciák miatt ez nem feltétlenül éri meg a közvetítős szakmában (ingatlanosnál ugye nincs garancia).

  37. Kurgan
    mondta:

    @jobangel: az általában igaz. Normális fejvadász így tesz, és segít neked ezzel is (nehogy irreálisat, túl sokat mondj és ezzel elveszítsd a jó lehetőséget), másrészt neki is érdeke.

    Ugyanakkor: előfordulhat az is, amit az ingatlanosoknál látok: inkább megpróbálja elsózni a lakást/jelöltet olcsóbban, gyorsabban, cserébe néhány % veszteségért – de hát az mindegy, hiszen jobb ma egy veréb…

  38. BKV reszelő
    mondta:

    Szerintem nem jó ez az írás. A jelölt, aki a példát szolgáltatja, az arroganciája miatt bukott. Az arrogáns jelöltek/munkavállalók halmaza nem egyezik meg a specialisták halmazával, sőt, szerintem a nem specialisták halmazával nagyobb az átfedése. Ettől még a konklúzió igaz, az arrogancia nem kifizetődő, akár specialisták vagyunk, akár nem és igen, a cégek a „fontos embert” kockázatként kezelik teljes joggal, mert egyfajta kiszolgáltatottságban vannak vele szemben, másrészt az ilyen ember eltűnése az üzletmenetet erősen meg tudja akasztani. Én munkavállalói oldalról szemlélődök, így lehetnek tévesek is a meglátásaim. Egyébként a specialisták halmazába sorolom magamat, mert ritka területhez értek, keresik a szakértőket, de rövidesen kihaló technológiáról beszélünk. Éppen útkeresek csúnyán fogalmazva. 🙂

  39. jobangel
    mondta:

    @Zorg a Rettenetes: Igen. Mégpedig azért, mert az ő érdeke is, hogy téged kihelyezzen az ügyfeléhez, és vannak olyan szerződések, amikor a te kialkudott fizetéseden alapul az ő jutaléka.

  40. Zorg a Rettenetes
    mondta:

    Csak lazán kapcsolódik a témához: Egy fejvadásztól jó ötlet-e megkérdezni, hogy egy fizetési igény az adott pozízióra (amire ő keres jelentkezőt) reális-e?