Keressük új főkönyvelőnket! (Az előzőt a rendőrség keresi.)

Asimov után szabadon: a kockázatvállalás lényege pedig, hogy megleljük az értelmét a haszonban. Erre nagyon figyelnünk kell, ha az állásváltásban merül fel aránytalanul nagy kockázat.

Válságmendzseri vagy teljesen új témáról szóló állások, pozíciók lehetnek ennyire kockázatosak. A kétféle pozíciótípust kétféleképpen is kell kezelni, egyedileg kialakított stratégiával vágunk neki a karriertervnek ügyfelemmel. Seniorokat, jónevű, mély szaktudású specialistákat találnak meg ilyen pozíciókkal – külön kockázat, ha az ajánlott pozíció egyben első vezetői pozíciója is a jelölt karrierjében. Ha álláshirdetésre jelentkeznek, akkor többnyire csak az állásinterjún derül ki, miről is van szó valójában – rögtönözve tárgyalni a kockázatok csökkentésére nagy rutint kíván, ami ritkán van meg bárkinek egy állásinterjús környezetben, ez is a nehézsége ennek a típusú jelentkezésnek. A megoldás: időt kell nyerni.

Ha kifejezetten megkeresés útján indult az egyeztetés, akkor további kérdések merülnek fel, pl. miért pont te, miért most…

Ha megijedsz, és nem kívánod az adott pozíciót, készen is vagyunk, nem engedhetsz a csábításnak, a saját cégébe győzködve invitáló régi barátodnak sem.Az intuícióid nem hazudnak. A kockázatvállaláshoz erős önbizalom és szakmai meggyőződés kell. Ha nem vagy biztos abban, hogy az adott körülmények között azt a feladatot meg lehet oldani, akkor el kell engedni a „lehetőséget”.

Kockázat vagy menekülőút?

Tárgyalni akkor is kell, ha nemet mondani nem opció. A cégnél a megszűnt pozíciód helyett felajánlottak egy feladatot, amit már elrontott más, vagy olyat, amit még sosem csinált senki? Ha nem vállalod, leépítés vár rád, de maradnál a cégnél? Akkor tárgyalnod kell, és a a kockázataidat csökkenteni. Nőknél az üvegszikla-helyzet is felmerül, természetesen. Még az állásvesztést megúszni vágyó férfi kollégák is rendkívül előzékenyek, ha egy szinte biztos kudarcra ítélt szerephez oda lehet engedni egy nőt. Egy nő – (félre)ismerve a munkaerőpiaci lehetőségeit – inkább választja a menekülőútnak álcázott üvegsziklát. Egy nővel tehát egészen más megfontolással indítjuk a tervezést.

1. Válságmenedzser kerestetik!

Itt kockázat leginkább az, hogy a mástól megörökölt hibák is a te nevedhez kötődnek majd, mindegy, hogy a végén sikerült-e vagy sem kivezetned a céget a válságból. Az elődöd hibái miatt folyamatos gyanakvással figyelnek majd, amit bizalomhiánynak érezhetsz (valójában az is, de a szervezet maga óvatosságként gondol rá). A kockázatok szakmailag jól azonosíthatók, a leendő munkáltató elvárásait és a meglévő helyzetet pontosan azonosítani kell – nem lesz könnyű – még a munkaszerződés megkötése előtt. És a kockázatot be kell árazni, a fizetési igény és juttatási csomag meghatározása a kockázattal arányos legyen. De még ez előtt meg kell tudnod mondani jelöltként, hogy a feladat megoldásához mire van szükséged. Hatáskör, további szakértőktől támogatás, tréningek a leendő csapatodnak, vagy ahogy mondani szokás: pénz, paripa, fegyver… Emellett tudatosan kialakított elvárásrendszert kíván tőled, hogy biztosítsd a karriered: munkával, szakmai fejlődéssel, tervekkel. Mert amikor munkába állsz, a bevállalt válságkezelésre koncentrálsz majd napi sok órában… Muszáj, hogy a szakmai jövődre is gondolj közben, mert sosem volt igazabb a kegyetlen mondás, mint ebben a helyzetben: a te karriered csak téged érdekel! Mindenki más a cégnél a válság megoldásában érdekelt – és a saját karrierjében.

A címbeli helyzetben egy „mezei” főkönyvelői állásról szólt a hirdetés, jelöltemmel naivan felépítettük az állásinterjú-kérdéseit szakmai és munkavállalói preferenciái vonalán, majd az állásinterjún szembesült a feladat részleteivel… Annyi lélekjelenléte volt, hogy a tárgyalásokat nyitva tartotta egy „ezt át kell gondolnom, keddig visszajelzek” mondással.

Volt min gondolkodni. A szakmai kockázat felméréséhez volt elég tudása, a további kockázatok kizárására jogásszal való konzultációt javasoltam, hiszen Btk-s tettek következményeit kellett rendberaknia. A munkáltató közben reménykedve várt, mert végre valaki nem elszaladt a feladat láttán, hanem legalább elgondolkodni szándékozott róla. Tanácsadóként pedig igyekeztem úgy támogatni az álláskeresőt, hogy minden szempontból biztonságban legyen. Évekkel ezelőtti a sztori, így az eredmény mostanra látszik: jól sikerült.

2. A feladat, amit még senki sem csinált

A gyors technológiai fejlődés eredménye is, hogy sok ilyen feladat és ajánlat keletkezik a piacon. Az első állásinterjún hallottak alapján riadtan jönnek seniorok hozzám: ez egy nagyon jó feladat lenne, de… nincs honnan megtanulni, senki sem csinált még ilyet, nincs szakirodalma, nincs dokumentált jógyakorlat, nem tudjuk, mik a realitások, bizonytalan a piaci fogadtatása az újdonságnak, ebbe könnyű belebukni. De milyen csábító, és egyébként is kellene már valami újdonság a karrierjében. Karrierváltás helyett egy extrém feladat elvállalása fejlődésnek, szakmai előrelépésnek tűnik. Vajon bele tud-e nőni a feladatba?

Analógiát hozok ennek feloldására: álláskeresők is sokszor mondják nekem, hogy a feladatuk olyan speciális, hogy ilyen máshol nincs, ezért érzik elveszettnek magukat új állást keresve. Munkavállalóként viszont brillíroztak egy „másik ilyen nincs” munkában. Egyértelműen nincs két egyforma pozíció, még akkor sem, ha az elnevezése azonos. Az álláskeresés megtervezésének alapját mindig az adaptálható tudás, tapasztalatok felmérése adja. Pont ehhez a módszerhez kell itt is nyúlni.

A feladat, amit még senki sem csinált, meghatározható az elvárt eredmények mentén, lebontható részeredményekre és olyan lépésekre, amikből a legtöbbet már biztosan csináltad, jól – ezért veled tárgyalnak erről. Tanulmányozz hasonló múltbeli sikereket, kudarcokat akár a piacról, akár a saját szakmai múltadból, bontsd részfeladatokra, funkciókra. A részfeladatokhoz rendelhetők időtávok, költségek, szükségletek (csapat, hatáskör stb.). Ez bizony komoly szakmai elemzés lesz, amit még a pozíció elvállalása előtt kell megtenned. Az álláskeresés pont úgy folyamatos munka, mint egy állásban naponta tenni dolgokat. Ha ezt megteszed, már van is mire tárgyalni… Ha az elején közösen rögzítitek, hogy mire van szükséged a sikerhez, akkor a munkáltató is tud „számolni”. Költséggel, idővel, sikerrel vagy kudarccal egyaránt.

————-

Eközben: mi lesz veled?

Ha ilyen kockázatot vállalsz, ez hogyan fog hatni a siker/kudarc a magánéletedre, szakmai jövődre, önbecsülésedre? Mivel készülsz a következményekre, anyagi tartalékképzésben, karriertervben és a magánéletben, de a lelki folyamataidban? A szünet nélküli koncentrálás sok energiát kíván, hosszú időn át. Bírni fogod? A család, párod hogyan viszonyul majd ehhez? A sikertelenség traumáját hogyan fogod viselni? Mi a karrierterved arra az esetre, ha nem sikerül? És ha sikerül, mi lesz Veled utána?

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!

# # #