Rúgd ki emberségesen!

Rúgd ki emberségesen!

fired-man.jpgHa megkérdezek embereket, mi bajuk a HR-esekkel, az álláskeresés körüli viselkedésük (visszajelzések hiánya, rossz állásinterjúkérdések, rossz hangulatú állásinterjúk) után általában ez a felvetés érkezik: nem elég emberségesek. Lehet, hogy ez igaz, lehet, hogy „csak” úgy érzi a munkavállaló, hogy nem bántak vele emberségesen a felmondás során, mégis kicsit most az ördög ügyvédje leszek: emberséges kirúgás pedig nincs.

Törekedni lehet rá, és észrevehető is, ha van erre akarat. De elég valószínű, hogy egy elbocsátott munkavállaló sosem fogja úgy érezni, hogy emberségesen bántak vele a kirúgásakor, mert veszteség érte, kudarcként éli meg, és mert a jövője és akár a családja jövője, megélhetése került bizonytalanságba.

A munkáltatói felmondás protokollja sok HR-es kézikönyvben megvan, szigorúan be is kell tartani. Ebben nem hibázhat a HR-es, és nem is hibázni szoktak, hanem ügyetlenkedni. Mert nincs meg hozzá a megfelelő érzelmi érettség: a munkavállaló mindenképpen sértett lesz, a HR-es mindenképpen a gonosz szerepét játssza. Pedig ezek pontos protokollleírások: túl a törvény által meghatározott kellékeken* néha még az is le van írva, a hét, a nap, a hónap melyik szakában kell közölni (a „cuki” péntek fél 5-ös felmondások, vagy a karácsony előttiek ugye), kinek kell jelen lenni a közléskor. Sőt a közléshez szöveges forgatókönyv is lehet, illetve az előkészületekhez is van folyamatleírás – ha nem kókler csinálta a kézikönyvet. De maga a közlés – mivel a felmondás egy jognyilatkozat – rideg és érzéketlen lesz, akármit is csinálnak. Mondhatja szerencsétlen közlő, hogy nagyon sajnálja, és együttérez, a munkavállalónak ez nem vigasz. A cég innentől teheti bele az energiáit abba, hogy mégse legyen annyira rossz a kirúgott munkavállaló véleménye, érzései. Ezt hívják outplacement programnak.

*A munkáltatói felmondás törvényileg megkövetelt kellékei: indokolás (ha nem próbaidőben történik a felmondás), jogorvoslati lehetőségek ismertetése, pontos dátumok közlése a megszűnésről, felmondási időről, munkáltatói jogkör gyakorlójának aláírása, felmondás keltezése. Ezen formai követelmények betartásának akkora jelentősége van, hogy ezek elmulasztása vagy hibás alkalmazása esetén a munkaügyi bíróság sokszor már figyelembe sem veszi a munkáltató érdemi érveit.

Mi az outplacement?

Magyarul gondoskodó elbocsátás. Komoly cégek felismerték a problémát, hogy egy-egy elbocsátás, pláne ha tömeges, jelentős károkat okoz a cég hírnevében, márpedig az „employer branding” legalább olyan fontos lett, mint az énmárka a munkavállalóknál. Jó cégről nem terjedhet olyan hír, hogy rosszul bánik a munkavállalóival, álláskeresőkkel, kilépőkkel, kirúgottakkal. Erre az általános megoldás mindenféle outplacement programok kidolgozása: ezek költséget jelentenek a cégnek, mégis úgy gondolják, hogy inkább ez a költség legyen, mint a kezelhetetlen hírnévromlás. Külön tudományágra tartozik egy ilyen program kidolgozása, amiben általában tömeges, de akár egyéni leépítéskor is próbál a cég segíteni a kirúgott munkavállalónak a talpraállásban. Sokféle eszköze van, pl. nyelvtanfolyamot finanszíroznak, álláskeresési segítséget rendelnek a munkavállalónak egy erre szakosodott külső cégen keresztül, havi pénzbeli juttatást nyújtanak bizonyos ideig, túl a végkielégítés összegén, vagy társcégekben megüresedett pozíciókat ajánlanak fel, illetve olvastam már olyan megoldásról, amikor az idősebb elbocsátottak előnyugdíjára szerződött a cég a társadalombiztosítással (nem tudom, ennek jogi keretei fennállnak-e még).

Mi nem outplacement?

Van, amikor a HR-esek vagy döntéshozók személyes buzgóságának kiélése, saját lelkiismeretének megnyugtatása a cél, ilyenkor MLM-bemutatókat szerveznek az elbocsátottaknak (köszi :/ ), esetleg a biztosítós haverját ajánlja, aki épp „munkatársat” keres. Ha már valaki magától nem elég empatikus, akkor tán céges szabályzatban kellene ezeket tiltani.

A munkavállalói hozzállásról

Néha az elbocsátott munkavállaló valami félreértelmezett büszkeségre és méltóságra hivatkozva elutasítja az ilyen típusú gondoskodást. Súlyos hiba! A cég pénzt áldozott arra, hogy neked jobb legyen, és lássuk be, bármi, amit a jövődért tehetsz – a cég pénzén ráadásul – sokkal jobb neked, mint magadra hagyatva bolyongani az álláskeresésben. Egyes cégek elkövetik azt a hibát, hogy felajánlják: az outplacement program összegét készpénzben odaadják, ha az elbocsátott kéri. Naná, hogy kérni fogja, mert az azonnali pénzt látja… A jövőbeli állásáért viszont ezzel szintén semmit nem tesz. Lehet, hogy mégsem az azonnali pénz a megoldás hosszútávon…

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz a BircaHang Média szerk. hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Untermensch4
    mondta:

    @jobangel: Empátia, valós tartalommal. Egyik helyen a közelgő leépítés hírével egy napon hívtak vissza egy 3 évvel korábbi jelentkezésem kapcsán. Odamentem a főnökhöz, megbeszéltük hogy egyrészt ugye lesz némi leépítés, meg a másik helyen a kicsivel több pénz is jól jönne, bár azt a munkát nem tudnám úgy szeretni mint ezt. Egyetlen gond hogy pár napon belül szeretném. Meghallgatta, értelmes párbeszéd, szólt a hr-nek hogy ne tököljenek a papírokkal. Akkor már „betanítás” alatt lévő utódja mondta kedvesen (azért hallatszott hogy a tankönyvi kottából…) hogy ha a jövőben keresnének vkit erre a pozícióra, én meg épp munkát akkor nagyon szívesen látnak.
    Mondjuk utóbb kiderült hogy nem is akartak leépíteni meg egy hirtelen haláleset miatt kiesett még egy ember, így a hiányom tényleg érezhető lehetett. Volt kollégák mondták hogy 5 próbálkozó nem vált be helyettem sorban. Ezt a pár hónappal későbbi céges bulin mondták ahová meghívtak.
    Nulla költség de némi empátia.

  2. jobangel
    mondta:

    @Eltévelyedés: Nem kamu, ha jól csinálják. A cégnek azért jó, mert nem terjed róla, hogy kirúgtak egyszerre 50 embert, szép csendben végbemegy a leépítés. Ugyan van törvény által előírt bejelentési kötelezettség a munkaügyi kp-nak, de abból nem szokott hír lenni, viszont nem tesz jót pl. egy tőzsdén lévő cégnek, ha a sajtóban írják, hogy elküldtek 50-100 embert. Az outplacementben ez a 100 ember meg sem jelenik a munkaerőpiacon igazából, hamarabb talál állást néha, minthogy lejárna a felmondási ideje. Persze ez a cégnek pénzbe kerül, de még mindig jobb, mintha rossz hír terjedne.

  3. qwertzu
    mondta:

    @Bambano: Én csináltam ilyet kézzel, nem egy nagy dolog. Összeadod a két adópapíron lévő számokat és ugyanúgy beírod mintha egy lenne. Ha csak munkajövedelmed van, akkor az egykulcsos miatt még csak elbaszni sem lehet.

  4. pippa2011
    mondta:

    Lehet, hogy már téma volt, és jogi jellegű, de mi történik, ha az elbocsátás után derül ki, hogy pl.
    -csoportos leépítés után 1-2 évvel milliárdos bővítésbe kezdtek, tehát csak pillanatnyi helyzet alapján volt indokolt a leépítés, de hosszú távon már látható volt a bővülés.
    -ha a státus megszűnik ugyan, de tudomásunkra jut, hogy egyébként nyertek 2 milliárdot egy pályázaton és abban tudtak volna alkalmazni.
    – nem vettek figyelembe munkaviszonyt, ezért X évig rosszul soroltak be
    – egyéb körülmény, amit eltitkoltak, de utólag kiderül.
    Meddig lehet lépni, lehet-e egyáltalán?

  5. Online Távmunkás
    mondta:

    @Bambano: A karácsony előtti felmondás decembert jelent és a minimum 30 napos felmondási idő miatt januárban is kap pénzt, szóval ilyesmi előny nincs.

    A NAV programjával nagyjából 20-25 perc az első adóbevallás kitöltése és utána a lementett adatokkal 10 perc a további években, ha csak olyasmi szerepel benne, amit a munkáltató is vállal (családi adókedvezmény, önkéntes pénztárak, szakszervezeti tagdíj). Még összeadni se kell, mert az új munkahely olyan M30-as nyomtatványt ad januárban, amiben már szerepel az előző munkahelyen kapott fizetés, ha a kilépőpapírokat leadták.

  6. Eltévelyedés
    mondta:

    Ez az outplacement ordas kamunak tűnik, ha jogosan rúgtak ki, úgysem kelted a rossz hírüket. Ha nem értesz egyet a kirúgással, akkor tehetnek akármit, marad a tüske.

    Arról tudsz valami okosat írni, hogy mit tegyünk egy minél csinosabb búcsúcsomag eléréséért? Remélem nemsokára aktuális lesz. Igazából nem átképzési program meg ilyen marhaságok érdekelnek, ezt meg tudom oldani, megyek másik céghez. De minél több havi boríték azért csak megmelengetné a szívemet.

  7. Bambano
    mondta:

    @Online Távmunkás: mert ha adóéven belül két helyről is kaptál fizetést, akkor sok bérszámfejtő nem hajlandó megcsinálni az adódat, hanem saját kezűleg kell. ha karácsonykor közlik veled, hogy finító, akkor következő évre már nem kapsz fizut. ha meg ünnepek után, akkor pár napra még kapsz fizut az újabb évben is.

    legalábbis én így jártam, mikor legutóbb távoztam egy cégtől.

  8. Online Távmunkás
    mondta:

    @Bambano: Miért lenne bonyolult adózni? Már nincsenek adósávok, ami miatt a munkájukra alkalmatlan bérszámfejtők nem tudták az adót kiszámítani…

    @pippa2011: Arról nem is beszélve, hogy mennyire használható az adott outplacement szolgáltatás vagy csak időpazarlás. Volt olyan cég, ahol a volt munkatársak visszajelzései miatt megszüntették…

  9. Bambano
    mondta:

    a valóban szakértő hr-es tudja, hogy jobb a felmondást karácsony *ELŐTT* közölni, mint karácsony után. ennek az az oka, hogy az ünnepek alatt a legtöbb ember a családjával van, így nem marad egyedül a problémával.

    ráadásul bonyolultabb adózni, ha nem évfordulón váltasz munkát.

  10. Yobbágy Fery
    mondta:

    @jobangel: Ne reagálj rá, csak egy troll, nem szabad etetni, még ideszokik.

  11. jobangel
    mondta:

    @a BircaHang Média szerk.: Egy személyenként többszázezer forintos csomag, amire egy álláskeresőnek aligha futná. Annyira nem „tartalmatlan”.

  12. pippa2011
    mondta:

    @Yobbágy Fery: Policiytól én nem várnék semmit, csak emberektől, akik adott helyzetben a lekiismeretüknek megfelelően cselekszenek. Nincs emberséges kirúgás. Az outplacement is csak a cég jó hírnevéről szól.

  13. a BircaHang Média szerk.
    mondta:

    @a BircaHang Média szerk.:

    „a cégtől” – akartam írni

  14. a BircaHang Média szerk.
    mondta:

    @jobangel:

    Ez már nem függ a céltól, azaz ez egy tartalmatlan udvariassági gesztus csupán.

  15. jobangel
    mondta:

    @a BircaHang Média szerk.: Nem a szöveg, hanem a szolgáltatás. A pénzt feléled, de ha mellé még kapsz némi álláskeresési segítséget, akkor jobbak az esélyeid a továbblépésre. És erre úgy költhet a cég, hogy egyébként nem dolga, csak azért teszi, mert rendes. Ha az.

  16. a BircaHang Média szerk.
    mondta:

    Lényegtelen. Az egyetlen fontos szempont, hogy adjanak pluszpénzt a végén. Kit érdekel, hogy milyen szöveget mondanak hozzá?

  17. Yobbágy Fery
    mondta:

    @pippa2011: De te ezeket a pluszokat a felettesedtől kaptad, nem pedig a céges (HR) policy részeként.

  18. pippa2011
    mondta:

    A segítő szándék sokkal többet ér, mint a pénz. Sőt, eredmémyesebb. Előző csoportos leépítésnél szépen kifizettek, de magától értetődő volt, hogy el kell küldjenek, ezért semmi együttérzést nem tapasztaltam. Hónapokkal előtte már múlt időben beszéltek rólam, hónapokkal később már nem köszöntek az utcán.

    Legutóbbi összevonásos elbocsátásnál a főnököm mindent megtett értem. Kiharcolt plusz 3 hónapot „az egyesítés zökkenőmentes lebonyolítása”-ra hivatkozva, ajánlást írt, ha találtam valamit, utánajárt, van-e ott ismerőse. Még a hirdetéseket is nézegette.
    A helyettese azt mondta, nyugodt szívvel ajánl bárkinek, és nagyon sajnálja, hogy el kell mennem. Ez az egy mondata mindennél többet ért! A pénz elfogy, de én azóta is ebből táplálkozom, nagyobb önbizalommal jöttem az új helyre, mint eddig bárhova.
    Végül egy harmadik kolléganőm tudott beajánlani az új helyemre.
    A nem közvetlen munkatársak már ugyancsak letojtak, kikörözésnél a HR-en már magáztak. Brrrrr!
    Empátia, empátia, empátia. Szerintem. Szorult helyzetben a legtöbbet ér, akár még egy új munkát is. 😉

  19. Yobbágy Fery
    mondta:

    Egy korábbi munkahelyemen volt ilyen, amikor egy átszervezés után megszűnt a pozícióm, igazából még örültem is, mert úgyis szerettem volna váltani (csak hát kényelmes helyem volt, szerettem a melót is, a kollégák is jók voltak, csak már nem találtam benne kihívást, még az új dolgokat is rutinból oldottam meg, illetve a fizetés is a piaci átlag alatt volt – mert ugye a munkáltatók még mindig szeretnek kevesebbet fizetni a hűséges alkalmazottaknak, mint azoknak, akiket az utcáról rángatnak be), az a csomag, amit a végkielégítés mellé adtak meg elég szép volt ahhoz, hogy ne izguljam magam halálra addig, amíg nem találok valami nekem tetsző állást.
    Jó, mondjuk az se volt mindegy, hogy asszony, gyerekek, hitel akkor még nem volt, de az is csak annyit változtatott volna a dolgon, hogy három hónap henyélés helyett csak egy lett volna. 🙂