Ha üzletkötői állásajánlat érkezik…
Van egy nagyon furcsa ellentétet szülő pozíció a munkáltatók és az álláskeresők között, mégpedig a sales, mint szakterület kapcsán. Ezért most egy kicsit a „sales” álláskeresők dilemmáiba szeretnék bepillantást engedni.
Ők azok, akik mindenféle szinteken (pl. házalós fazékárus egy elhíresült Z… nevű cégnél) eladni próbálnak valamit. „Fedőnevük” Business Development Manager, (Key) Account Manager, Sales Manager, értékesítő, üzletkötő, szállítmányozóknál fuvarszervező, a biztosítós világban tanácsadó, de valójában ő is csak biztosítási kötvényekkel házal. Persze előfordulhat, hogy a fuvarszervező tényleg fuvart szervez, és a tanácsadó tényleg tanácsot ad, de nem ez jellemző.
Szakmai munka szakirányú végzettség nélkül?
Legutóbbi kommentfolyamban érkezett egy felvetés – köszönet a témajavaslatért –, hogy főleg vidéken, idősebb munkavállalók szakirányú végzettség nélkül is komolyabb szakmai munkát végeznek, mégpedig jól. Ezzel szemben az álláshirdetésekben mindig szakirányú végzettséget kérnek, pedig úgy tűnik, nem szükséges, ránézésre anélkül is el lehetne végezni a feladatot. Most azt szeretném láttatni, hogy a szakirányú végzettség kérése sok esetben inkább biztonságtudatosság, mintsem fölösleges „papírimádat”.
Állások a túlélésért
Az álláskeresés folyamán felmerül a kérdés, hogy a rossz állás jobb-e, mint a semmilyen? Nemrég itt a blogon egy kommentfolyamban is előkerült, ez adta az ötletet, hogy részleteiben is körbejárjam a témát.
Határozott véleményem, hogy igen, a rossz állás jobb, mint a semmilyen, ezeket hívjuk túlélő állásoknak (survival job a témával foglalkozó angol nyelvű irodalomban). Ennek is több esete van, ezeket veszem most végig.
Ha van egy rossz állásod…
… akkor van motivációd, hogy változtass, keress egy jobbat. Tudod, mit nem szeretsz benne, mi az, amit majd a következőkben el akarsz kerülni. A rossz hangulat, a nem fizető munkáltató, a túl sok vagy túl kevés feladat, a bizonytalanság érzése, a szervezetlenség stb. Tehát kezdj el állást keresni, a jelenlegit pedig tekintsd túlélő állásnak. Véletlenül se mondj fel erős felindulásból, vagy „ennél minden jobb” megfontolásból. A munkanélküliség pl. nem jobb. Ilyenkor inkább előre kell gondolkodni, tervezni, annak érdekében, hogy a lehető legkisebb veszteséget szenvedd el.
Mennyit ér egy OKJ-s képzés?
Nemrég jelentős törvényi változás zajlott le a témában, ettől meg is drágultak az OKJ-s képzések rendesen, így még inkább felmerül a kérdés, megérheti-e erre költeni, ebbe energiát, pénzt fektetni. Én mindenkit arra biztatnék, hogy ha talál olyan képzést, ami tetszik, csinálja végig. Ebben a motivációja lehet a tudásvágy, igény a továbbképzésre, a meglévő tudásának rendszerezése, vagy közvetlenül állástalálás is akár.
A letölthető önéletrajz-sablonjaimban az iskolán kívüli képzéseknek külön rovatot hagytam, ami általában elvezet a kérdéshez, vajon mennyit ér egy önéletrajzban egy OKJ-s képzés vagy egyéb képzés? Ez kicsit lenézett, másodosztályú képzésnek tűnik, hát miért nem szakképző iskola, vagy főiskola vagy egyetem? Ennek okai mindenkinél az egyéni helyzetében keresendők, amihez a kiválasztónak nincs köze, így ezzel a kérdéssel nincs is miért foglalkozni. Ha nincs főiskola, hát nincs. Azt kell nézni, milyen tudás, tapasztalat van meg, főleg jelöltként, mert abból lesz állás, fizetés.
Minden tanulmány valami pluszt nyújt, valamiben jobbá, hatékonyabbá teszi az embert. Jelölt és HR-oldalról is azt kell nézni, mi az, amivel a jelölt rendelkezik ezáltal. CV-be, motlevélbe beírni, ezekben olvasóként észrevenni.
Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új állást kívánok!
Az általános nézetek és tapasztalatok szerint az adventi időszakban és a karácsony-Újév közötti napokban nem sok esélyünk van álláskeresésben.
Az igaz, hogy stratégiai döntések – pl. új kollégák személyéről – nem nagyon születnek ilyenkor, mindenki az operatív munkákkal van elfoglalva, az új állásért azonban mégiscsak tehetünk jópár dolgot. Mert az üzleti élet nem állt meg, a döntéshozói szinteken stratégiai tervezés, bevételtervezés, költségtervezés, kapacitástervezés folyik. Benne a lehetőséggel, hogy új pozíciók nyíljanak, új kollégák keresése induljon.
Statisztikák szerint álláskeresés szempontjából leggyengébb hónapok június, július, augusztus és szeptember eleje. Ilyenkor születnek a legkevésbé döntések, ilyenkor hosszabb ideig tart állást találni. Közepesen erős hónapok február, március, április és május első fele. A legerősebb időszak pedig szeptember vége, október, november, december eleje, január. Tehát készüljünk erre az erős januárra, gondoljuk végig, mit tehetünk még most az álláskeresésben. Most érdemes lehet proaktívnak lenni, mert a máskor (pl. nyáron) kevesebb eséllyel kecsegtető módszerek is jobban működhetnek. (proaktív álláskeresési módszerek itt)
A leghülyébb tanácsok álláskeresőknek
Nem kevés álláskeresői irodalmat olvasok, főleg online, így aztán időnként meglehetősen ostoba tanácsokba futok bele, külföldi és magyar oldalakon egyaránt. Egyik-másik röhejes, így nem valószínű, hogy a jelöltek elkezdik használni, a többségük viszont kifejezetten káros. Íme néhány gyöngyszem:
Online állásbörzén jártam
A „hagyományos” állásbörzéken való megjelenésről, a rá való felkészülésről az előző börzés szezonban írtam itt és itt, ám az online, virtuális állásbörzék is egyre terjednek, érdemes rájuk figyelni. Költséghatékonyabb, időtakarékosabb, és jobban kezelhető offline megfelelőinél.
Nevedben az álláskeresői sorsod?
Megtörtént eset adta az ihletet a mai posztomhoz: Felhívtak egy jelölt által megadott referenciaszemélyt, az érdeklődő „Álláskereső Péterről” szeretett volna megtudni pár információt. A referenciaszemély döbbenten válaszolt, hogy sosem dolgozott „Álláskereső Péterrel”, fogalma sincs, ki az. Az érdeklődő nem adta fel – mert fontos volt neki a jelölt – tisztázták évszámok, munkahelyek és egyéb, jelölt CV-jében fellelhető adatok alapján, hogy kiről van szó. Kiderült, hogy a jelölt azelőtt „Példa Péter” néven élt, és referenciaemberünk pedig nem tudott a névváltozásról. Egy férfi esetében kevésbé merül fel a névváltozás lehetősége, de hála a kitartó toborzónak és a jóindulatú referenciaszemélynek nem lett belőle komoly baj. Amellett, hogy a jelöltnek fel kellett volna készítenie a referenciaszemélyt, ezt is tisztáznia kellett volna vele: hogy más néven fogják említeni.
A megkapott álláspályázati anyagok nagyrészében látjuk a jelöltek nevét, de kevesekben merül fel, hogy ez is okozhat fennakadást néha. Mielőtt ezt a történetet hallottam, én is csak a férjhezmenés vagy válás miatti névváltozásokra gondoltam. Ezeket szerencsére könnyű orvosolni álláskeresői oldalról, de kevesen gondolnak erre.
Nem minden álláskeresőnek lehet segíteni – esettanulmányok röviden
„Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.” Szepes Mária: Vörös Oroszlán |
—————-
Nem baj, ha valami nem megy egyedül, nem baj, ha segítség kell. Az a baj, ha a segítőnek sem hagyod, hogy dolgozzon érted, mert akkor minden hiába. Akkor hiába szedted össze minden bátorságod, hogy segítséget kérj, akkor hiába reménykedsz a segítőben. Pár ilyen esetről írnék most, tanulságul.
Kockázatos is lehet állást keresni ismerősön keresztül
Általános nézet, hogy manapság csak így lehet álláshoz jutni: ismerős beajánl, és akkor nyerő lehetsz.
Tisztázzuk a legelején a két alapfogalmat, ami ide kapcsolódik:
– Protekció az, amikor alkalmatlan ember, csak azért, mert „valakinek a valakije” kerül be egy pozícióba. Ez nyilván nem támogatható.
– Kapcsolati tőke, ajánlás az, amikor az egyébként alkalmas emberre ismerősei segítségével figyelnek fel a leendő kiválasztók. Itt valós kiválasztás történik, objektív szakmai úton, egyetlen előny, az ismerősi bizalom. Ennek pozitív dolognak kellene lenni, gyakorlati tapasztalataim szerint viszont időnként nem sikerül.
Hozzáteszem, ajánlás útján lehet álláshoz jutni, de nem csak így lehet. Azaz, a kezdők, akik nem ismernek senkit a szakmában, ne keseregjenek ezen.
Mivel az ajánlás is egy esély, mindenkit szakmai-baráti kapcsolatai ápolására, kapcsolati hálója folyamatos karbantartására, közösségi oldalak használatára biztatok. Szóljanak mindenkinek, hogy állást keresnek, kérjék meg az ismerősöket, járjanak nyitott szemmel. Ellenben sohasem biztatok senkit arra, hogy azt kérje, ajánlják be valahová. Persze az is működhet, de kockázatos. Az ismerősök útján való álláskeresésről írtam már sokat, de a kockázataira még nem tértem ki. Azt látom, hogy az ajánlások útján elfogadott állás, így felvett munkavállaló időnként konfliktusok forrása, barátságok megszakadásának oka lehet. Aki ajánl valakit, ajánlást fogad el, vagy ajánlott személlyé válik, legyen nagyon körültekintő.