Van egy nagyon furcsa ellentétet szülő pozíció a munkáltatók és az álláskeresők között, mégpedig a sales, mint szakterület kapcsán. Ezért most egy kicsit a „sales” álláskeresők dilemmáiba szeretnék bepillantást engedni. Ők azok, akik mindenféle szinteken (pl. házalós fazékárus egy elhíresült Z… nevű cégnél) eladni próbálnak valamit. „Fedőnevük” Business Development Manager, (Key) Account Manager, Sales Manager,…
Legutóbbi kommentfolyamban érkezett egy felvetés – köszönet a témajavaslatért –, hogy főleg vidéken, idősebb munkavállalók szakirányú végzettség nélkül is komolyabb szakmai munkát végeznek, mégpedig jól. Ezzel szemben az álláshirdetésekben mindig szakirányú végzettséget kérnek, pedig úgy tűnik, nem szükséges, ránézésre anélkül is el lehetne végezni a feladatot. Most azt szeretném láttatni, hogy a szakirányú végzettség kérése…
Az álláskeresés folyamán felmerül a kérdés, hogy a rossz állás jobb-e, mint a semmilyen? Nemrég itt a blogon egy kommentfolyamban is előkerült, ez adta az ötletet, hogy részleteiben is körbejárjam a témát. Határozott véleményem, hogy igen, a rossz állás jobb, mint a semmilyen, ezeket hívjuk túlélő állásoknak (survival job a témával foglalkozó angol nyelvű irodalomban)….
Nemrég jelentős törvényi változás zajlott le a témában, ettől meg is drágultak az OKJ-s képzések rendesen, így még inkább felmerül a kérdés, megérheti-e erre költeni, ebbe energiát, pénzt fektetni. Én mindenkit arra biztatnék, hogy ha talál olyan képzést, ami tetszik, csinálja végig. Ebben a motivációja lehet a tudásvágy, igény a továbbképzésre, a meglévő tudásának rendszerezése,…
Az általános nézetek és tapasztalatok szerint az adventi időszakban és a karácsony-Újév közötti napokban nem sok esélyünk van álláskeresésben. Az igaz, hogy stratégiai döntések – pl. új kollégák személyéről – nem nagyon születnek ilyenkor, mindenki az operatív munkákkal van elfoglalva, az új állásért azonban mégiscsak tehetünk jópár dolgot. Mert az üzleti élet nem állt meg,…
Nem kevés álláskeresői irodalmat olvasok, főleg online, így aztán időnként meglehetősen ostoba tanácsokba futok bele, külföldi és magyar oldalakon egyaránt. Egyik-másik röhejes, így nem valószínű, hogy a jelöltek elkezdik használni, a többségük viszont kifejezetten káros. Íme néhány gyöngyszem:
A „hagyományos” állásbörzéken való megjelenésről, a rá való felkészülésről az előző börzés szezonban írtam itt és itt, ám az online, virtuális állásbörzék is egyre terjednek, érdemes rájuk figyelni. Költséghatékonyabb, időtakarékosabb, és jobban kezelhető offline megfelelőinél.
Megtörtént eset adta az ihletet a mai posztomhoz: Felhívtak egy jelölt által megadott referenciaszemélyt, az érdeklődő „Álláskereső Péterről” szeretett volna megtudni pár információt. A referenciaszemély döbbenten válaszolt, hogy sosem dolgozott „Álláskereső Péterrel”, fogalma sincs, ki az. Az érdeklődő nem adta fel – mert fontos volt neki a jelölt – tisztázták évszámok, munkahelyek és egyéb, jelölt…
„Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel…
Általános nézet, hogy manapság csak így lehet álláshoz jutni: ismerős beajánl, és akkor nyerő lehetsz. Tisztázzuk a legelején a két alapfogalmat, ami ide kapcsolódik: – Protekció az, amikor alkalmatlan ember, csak azért, mert „valakinek a valakije” kerül be egy pozícióba. Ez nyilván nem támogatható. – Kapcsolati tőke, ajánlás az, amikor az egyébként alkalmas emberre ismerősei…
