Az álláskeresésre akkor is készülj, ha van állásod
A munkáltatói felmondások jórésze váratlan csapásként éri az alkalmazottakat. A sokk után a tanácstalanság következik, ill. a kapkodás, az álláskereső egyszerre próbál megtenni mindent az új állásért – így az sajnos ritkán jár eredménnyel. Az álláskeresés folyamat, ami bizonytalan ideig tarthat, az álláskereső szakmai háttere és a piaci helyzet függvényében. Hogy ez a folyamat rövidebbé váljon, az álláskeresést támogató tevékenységeket folyamatosan kell végezni, még akkor is, ha épp állásban vagyunk – mert sosem tudhatjuk, meddig tart…. Mivel készülhetünk?
Az elesettek megsegítéséről
Lehet, hogy ez kicsit eltér az álláskeresői témától, lehet, hogy nem, hiszen az álláskeresők többsége is segítendőnek tekinthető. A tevékenységem révén az átlagosnál több nehéz élethelyzetű emberrel találkozom, és próbálok is segíteni. Így mindig feldühít, ha a témában olyan véleményeket hallok, ami nem a segítésre irányul, hanem a beszóló felsőbbrendűségének erősítésére. Ezzel segíteni nem lehet.
Álláskeresési lehetőségek az álláshirdetések böngészésén túl
Álláskereséskor kézenfekvő az álláshirdetések böngészése, de vajon milyen lehetőségeink vannak még? Hol és hogyan lehet még álláslehetőségre bukkanni? Hol érdemes még keresgélni?
Az álláshirdetések mellett további csatornák vannak szép számmal:
Az önálló vállalkozás alternatíva az álláskeresésre?
Ezt a témát egy kommentelő vetette fel egy régebbi posztnál. Mivel nem vagyok vállalkozási szakértő, nem tudok ebben igazán segíteni a hozzám fordulóknak. Mégis van pár szempont – persze álláskeresői oldalról – amivel hozzájárulhatok egy ilyen döntés meghozatalához vagy elvetéséhez. Aki vállalkozóvá akar válni, és bizonytalan, annak érdemes erre szakosodott tanácsadókat felkeresnie a kérdéseivel!
Hiszek abban, hogy amit nagyon akarunk, és amiért mindent megteszünk, az sikerülni fog. Ezért azt is reális lehetőségnek tartom, hogy valaki a sokadik munkavállalói próbálkozása után – kellő tapasztalattal vagy jó ötlettel – saját vállalkozásba kezd.
A munkavállalóból vállalkozóvá válás témájában láttam már pozitív és negatív példákat is. Az alábbi példák fiktív példák, és az ihlető történeteik is kellően régiek ahhoz, hogy írni lehessen róluk. Annyit elárulhatok, hogy a végkifejlet mindig elégedettséget hozott az adott embereknek. Ehhez hasonló helyzetekkel találkoztam eddigi praxisom során, de valahogy sosem volt egyértelmű, hogy tényleg vállalkozást kell indítani, legalábbis szerintem nem, néha nem is ez volt a megoldás, mint utólag kiderült.
A vállalkozóvá válást fel lehet fogni egyfajta speciális álláskeresésként is: én, a vállalkozó keresek egy embert, akinek megfelelő kompetenciái vannak a vállalkozás napi viteléhez. Vajon én, a vállalkozó, felvenném-e magam erre a feladatra? Leginkább ezt kell mérlegelni, mikor kiválasztjuk, milyen vállalkozásba kezdünk.
Honnan tudjuk, sikerült-e az állásinterjú?
Az állásinterjúról kilépve szinte képtelenek vagyunk objektíven értékelni a teljesítményünket. Profi interjúztatók a legritkább esetben adnak bármiféle visszajelzést, így tényleg nem lehet tudni, hányadán is állunk. Jelekből lehet következtetni, de ezek észlelését eltorzíthatja a remény, vagy épp a reménytelenség érzése. Pár fogódzót próbálok adni, de sajnos pontos, tudományosan megalapozott válaszom nekem sincs (ahogy másnak sem lehet). Az is lehet, hogy amit jelnek veszünk, valójában nem is jel, csak épp valami miatt így sikerült.
Recepciós bárki lehet?
Vannak jokernek tartott állások, ahová olyan frissdiplomás fiatalok jelentkeznek, aki sajnos nem találnak állást a saját szakmájukban. Tipikusan adminisztrációs, ügyfélszolgálatos/portás/recepciós/takarító területen próbálkoznak, és még inkább sajnos, hogy rendre elbuknak. Nem értik viszont a bukás okát, hiszen adminisztrálni mindenki tud – ha megmutatják, mit és hogyan kell, márpedig a cégek belső működését külsős úgysem tudhatja. A recepciósnak is elég, ha kedves, segítőkész, szorgalmas, ez pedig minden dolgozni vágyóban ott van. Takarítani szintén mindenki tud, hiszen otthon is szokott. A közvélekedés legalábbis ennyit tart ezekről a munkákról, ez alapján gondolják, hogy bárki alkalmas rá.
Hogyan éld túl a munkahelyi bántalmazást? – Mobbing I.
Többször kérték már, hogy írjak a munkahelyi folyamatos verbális és lelki agresszióról, az angolul mobbingnak nevezett jelenségről. Erről azért nem könnyű nekem írni, mert nincs előremutató megközelítése a munkavállaló -nekem álláskereső – számára, ha már kialakult a cég közösségében. A megoldását minden esetben csak a menekülésben, álláskeresésben látom.
Leginkább azért, mert egy mobbing-áldozatból ugyanabban a környezetben sosem lesz megbecsült kolléga. Az üldözői sosem fognak másként tekinteni rá.
Én megtehetem! – Tényleg megteheted?
Sok jó szakember követi el azt a hibát, hogy a specializációját és a tudását túlságosan felülértékeli, nem figyel arra, hogy mennyire sérülékeny az egyedi tudásából eredő pozíciója, és elhiteti magával, hogy bármit megtehet a munkaerőpiacon.
Ők már állásinterjún is így lépnek fel, hogy „én megtehetem”, „én megmondhatom”, „úgysincs más választásuk, mert kevesen vagyunk ilyen tudással a piacon, ne is alkudozzanak”.
Súlyos tévedés, és főleg hatalmas hiba karrierszempontból.
…és megint kommunikálunk: A motivációs levél tipikus hibái
Nemrég néhány posztban (itt és itt) az álláskereséshez kapcsolódó kommunikációval foglalkoztam, de egy dolog még mindig fennmarad, mint probléma. Az értelmezés.
Sok lelkes álláskereső írt motivációs levelet a fent hivatkozott posztok hatására, küldték el nekem, hogy ők most felbátorodtak, a tanácsaim alapján ilyen lett a levél, jó lett-e? És örülök, hogy íme, nem volt hiába, mert ezek a levelek alapvetően jók, sablonmentesek, tényleg őszinték. Igen, így kell.
Álláskeresési stratégiák: mi működik és mi nem?
Sokszor, sok helyen lehet olvasni a panaszt, hogy „több hónap alatt elküldtem 100 CV-t, egy válasz sem jött, pedig több hónapja próbálkozom”. Nos, ha 100 CV-re nem jött válasz, akkor valami biztosan hibás az álláskeresési stratégiában. Talán a CV maga, talán az, hogy nem jól választod ki, mire érdemes jelentkezned. De ezt előbb is fel lehet ismerni, és hamarabb kell változtatni, nem több hónap, 100 CV után. Azért, mert ahogy orvoshoz is minél előbb kell menni, mielőtt nagyobb baj lesz, úgy álláskeresésben is mielőbb el kell kezdeni jól csinálni, mert minél több idő telik el a munkanélküli létben, annál nehezebb lesz állást találni.