Gyorsabban talál-e állást, aki állásból keres?
Kaptam egy ilyen kérdést, és mivel elég sokrétű választ tudtam rá adni, azt gondolom, egy posztot is megér. Kedves Olvasóm, köszönöm a témajavaslatot!
Egy állásváltáson gondolkodó ember dilemmája lehet, hogy állásból keressen-e állást, vagy mondjon fel, hagyja ott a nemszeretem helyet, és 100%-ban az álláskeresésre koncentráljon.
László Petra, a kivétel
Sok elkeseredett álláskeresőt vigasztaltam már azzal, hogy nincs helyzet, ami véglegesen tönkretenné a karrierjét, bármiből fel lehet építeni újra. Hírességek esetén is, akár börtönviseltség, akár egy alaposan elbaltázott tévéműsor vagy megosztó szereplés okozott törést a karrierben. Most revideálom álláspontomat. Van, amiből nem lehet felállni, felépíteni egy új karriert.
Pár napja még senki sem tudta, kicsoda László Petra, mára világhírűvé vált. Akkora hibát követett el, amekkorából valószínűleg nincs felépülés. Hogy kirúgták, hogy valószínűleg büntetőeljárás elé néz, átlagos dolog, mással is megtörtént már. Hogy világhírűvé válik azáltal, hogy egy gyerekre támad, mégpedig politikai-ideológiai meggyőződése mentén, meglehetősen egyedi.
A politikai, vallási, ideológiai meggyőződést álláskereséskor és később a karrier során érdemes óvatosan hirdetni, mert okozhat problémákat. Ám ő olyan helyen dolgozott, ahol ideológiai meggyőződése helyénvalónak tűnt, talán munkaköri feltételnek is. Mégis, a munkahelyén elfogadott ideológia nevében elkövetett agresszió (bűncselekmény) már a munkáltató számára is elfogadhatatlan volt, azonnali felmondással jutalmazta. Ezt valószínűleg Petra nem mérlegelte előre. Nem gondolom, hogy a rúgás pillanatában felmerült benne, hogy milyen következményei lesznek, hogy milyen hatással lesz az életére. Utólag talán még helyeslésre is számított. Amivel igazán elszámította magát, az a nemzetközi felháborodás. Azonnal a világ egyik leggyűlöltebb emberévé vált – és ez nem költői túlzás, mert különböző közösségi oldalakon többtízezer hozzászólásban marasztalták el tettét (hogy finoman fogalmazzak). Többé nincs esélye. Ő már mindenki szemében A Nő, Aki Felrúgott Egy Menekült Gyereket. Rosszabb, hogy nemcsak saját magát járatta le, a kommentek ijesztően eltolódtak magyarellenes irányba. Veszélyes lehet mostanában hasonlítani rá: szőke hajú, középmagas, magyar nőnek lenni, akivel össze lehet őt téveszteni. Azaz sokunk megítélését rontotta ezzel, sok embert sodort veszélybe.
Felmerülnek miért kezdetű kérdések. Miért tette, egyáltalán ilyen személyiséggel hogyan kerülhetett állásba, és miért őt küldték erre a konkrét munkára, ha tudták, hogy ilyen a személyisége. Nem tudom, milyen kiválasztási procedúrán ment végig, kik állásinterjúztak vele, milyen kérdéseket tettek fel neki a szakmai kérdéseken túl, mennyire mérték fel a személyiségét. Valószínűleg, ha ezt rendesen, szakmai alapokat követve végezték (volna), még erre használatos interjútechnikákkal sem derült volna ki, hogy ilyen hibát fog elkövetni a jövőben. A jelenlegi közhangulat, az általa képviselt ideológia és a saját személyisége együtt okozhatta mindezt, illetve valószínűleg nem érzi jól magát az sem, aki erre a terepmunkára osztotta be.
Tanulság sok van. Csak néhány ezek közül, karrierszempontból: hiába választ bárki ideológiai meggyőződését toleráló, értékelő munkahelyet, még ezen ideológiai meggyőződés nevében sem, szóban és tettekben sem érdemes semmilyen gonoszságot, bűncselekményt elkövetni. Általánosságban is igaz, hogy nem érdemes annyira meggyőződésesen és vakon vallani bármilyen eszmét, hogy az az emberség, józan ész rovására menjen.
Ne sajnáld az álláskeresőt! Segíts neki!
Ismerőseim jórésze már tudja, hogy bloggerként mivel foglalkozom, így ha álláskeresővé válnak, engem is felhívnak segítségért. Egyikük egyszer megjegyezte: felhívott többeket, hogy segítsenek, ahogy azt én is mindig tanácsolom. Sopánkodtak, sajnálkoztak, „jajaj, most mi lesz, hát persze megpróbálok segíteni”. Utána felhívott engem, és végre nem sopánkodást hallott. Én a már rutinná vált kérdéseim után (milyen állásokat keresel, mik a preferenciáid, mi a fizetési igényed?) azzal folytatom, hogy küldjön egy önéletrajzot, és megnézzük, mit lehet kihozni belőle, milyen stratégiát lehet érdemes követni.
Kezdem érteni a HR-eseket!
Ezzel a felkiáltással térnek vissza néha alkalmi álláshirdető ismerőseim, akik először találták szembe magukat egy olyan halom önéletrajzzal, ami nem megfelelő: nem válaszol az álláshirdetésben megfogalmazott igényeikre, sőt, még csak nem is tárgyalja azokat a pontokat, amik az álláshirdetésben le vannak írva.
Fokozottan növeli a kiválasztó rossz érzését, ha ismerősi körben küldött szét levelet, Linkedinen, Facebookon, hogy ha esetleg tud valaki alkalmas embert…
Csak ezt ne!!! – A „mit ne” jelenségről
Kikérték már maguknak jónéhányan, hogy a bemutatkozómban „hasznavehetetlen” tanácsokról beszélek, pedig…. Az antikedvencem „légy kreatív!”, mint bárhol bevehető, semmire sem jó tanács, az önéletrajzírásnál kezdve, a főzésen át a gyereknevelésig találkozunk vele, de gyakorlati haszna nincs.
A kétes értékű tanácsok egy speciális változata a „mit ne” gyűjtemények, amiket első ránézésre jónak tarthatunk, majd felmerül a nagy kérdés: ez mind oké, de „mit igen”? Önmagában, ha tudjuk, mit nem szabad, még nem adja meg, mit kell csinálni egyes helyzetekben.
Miért nem jó politizálni álláskereséskor?
Egyértelműnek tűnik, hogy álláskereséskor a politikát és vallást, mint témaköröket mindenféle véleménynyilvánításainkban érdemes kerülni (tüntetés, Facebook kommentfolyamok, posztok, online fórumok stb.), mint azt múlt heti posztom kommentjeiben is fejtegettük az olvasókkal.
Normális esetben ennek nem kellene így lennie, de sajnos a mi kis magyar valóságunk speciális jegyeket mutat. Ezzel a poszttal nem is tanácsokat adnék, csak azt fejtegetem, miben milyen lehetőségek illetve buktatók rejlenek. Mert nem is biztos, hogy el kell rejtened politikai és vallási nézeteidet, lehet, hogy ez hozza meg a sikert. Vagy biztosítja a kudarcot.
Abszurd vállalati elvek a kiválasztásban
Vannak elvek egy-egy cégnél, amivel a kiválasztásban (is), a saját életüket nehezítik, nemcsak az álláskeresőkét. Értem én, hogy ezek az elvek egyes cégek presztízsét akarták volt szolgálni, de az értelmük a folyamatosan változó (ne szépítsünk: romló) gazdasági helyzetünkben igencsak elpárolgott.
Ahogy álláskeresőknek segítek, tapasztalok olyan vállalati mondásokat, amik a józan észnek, üzleti érdekeknek is ellentmondanak. De ezek elvek, azaz a cégek gondolkodás nélkül ragaszkodnak hozzájuk, még akkor is, ha ezekkel a legjobb potenciális munkavállalókat sakkozzák ki a saját cégükből, még mielőtt bekerülnének hozzájuk. Kicsik és nagyok egyaránt…. Pár ilyen – szerintem kidobásra érett – elv:
Hogyan ismerheted fel a rutintalan interjúztatót?
A CV-online blogjában írt legutóbbi cikkemben a rutintalan interjúztatókkal való viselkedésről írtam. Ami onnan kimaradt, annak részletezése, hogy hogyan is ismerhetők fel ezek az emberek.
Nagy hiba a HR-es interjúztatót az életkora alapján tapasztalatlannak értékelni. Lehet, hogy csak huszonéves, és 1-2 év munkatapasztalata van, de ha naponta 4-5-6 állásinterjún vesz részt, akkor már több mint 1000-1500 állásinterjút vezetett le még így is. Neked álláskeresőként valószínűleg sosem lesz ilyen állásinterjús rutinod (és ez persze nem is cél).
6 tipp álláskeresőknek pénzkeresésre
Spórolási tippet sokat találni a neten, álláskeresési tippekkel bőven ellátom én is az olvasóimat, de pénzkeresésre kevesebb használható ötlet van.
Vannak helyzetek, amikor pontosan tudjuk az álláskereső szakmai életútjából és a munkaerőpiaci helyzetből, hogy csak idő kérdése állást találnia. Viszont ezidő alatt is élni kell valamiből, csinálni kell valamit, amiért fizetnek. Ezekben a helyzetekben születtek az alábbi tippek, amik kipróbáltan működnek. Nagyon fontos, hogy ezekre hosszútávra nem lehet berendezkedni, de átmeneti megoldásként segíthetnek. Valakik ezeket mai magyar valóságunkban is elvállalták, csinálják, és enyhítettek vele anyagi gondjaikon:
Az álláskeresés nem bonyolult
Amikor ezt mondom, akkor arra gondolok, hogy a létező legkézenfekvőbb módon kell kezelni azokat a tényezőket, kérdéseket, amik felmerülnek.