Kiválasztás a tömegből – szubjektív szempontok
Folytatva az előző posztot a kiválasztás objektív szempontjairól, íme a negatív oldal. Hiba lenne tagadni, hogy léteznek olyan szempontok, amire a legjobban megírt CV-vel sem tudunk felkészülni, kivédhetetlenül kiszóródunk az alkalmasnak ítélt jelöltek közül.
E szempontok sehol sem publikusak, ezért amikor elutasító visszajelzést írnak, nagyon nehéz megindokolni azt, hogy az adott jelölt miért nem került be a kiválasztás következő körébe, vagy miért nem ő került ki győztesen az utolsó körös állásinterjúkból. Ezért sem igazán lett kultúrája a visszajelzés-küldésnek.
Kiválasztás a tömegből, objektívan
Ha egy állásra sokan, akár több százan is jelentkeznek, akkor nem valószínű, hogy csak egyetlen ember felel meg a tömegből. Mégis, csak egyet választhatunk, és szakmai alapon kell dönteni, egyre szűkíteni a kört. Néhány lehetőséget bemutatnék, ebből talán látható az álláskeresőknek, milyen döntéseket kell előkészíteni egy CV-vel, motivációs levéllel, állásinterjúkon. Nyilván sok szubjektív kritérium is előkerülhet a kiválasztásban (erről a következő posztban lesz szó), de most az objektív szempontokat próbálom összeszedni.
A poroszos oktatás és az álláskeresési nehézségek összefüggései
Többször okoltam már a poroszos oktatást cikkeimben az álláskeresési problémákért, és ez most aktuális témává vált, ezért kifejtem, mi bajom volt/van vele. Azt remélem ettől, hogy többen le tudják majd tenni a félelmeiket, beléjük nevelt gátlásokat az álláskeresés során. Másfelől megértem a most aggódó szülőket, és magam is aggódva figyelem az oktatás változásait, mert látni vélem, mit eredményez majd. Az a félelmem, lesz még olyan generáció, akiknek problémái lesznek az álláskereséssel (is) az oktatás miatt.
A tekintélyelvű oktatás célja, hogy jól irányítható, befolyásolható embereket hozzon létre. A módszerek, amikkel ez kialakítható, az emberek egyéniségében hatalmas rombolást végeznek. A 60-as, 70-es, 80-as évek elején születettek ezeket a jeleket mutatják, így a problémát általánosnak látom, bár nem tagadom, saját példám volt az első, ahol szembesültem ezzel.
Ügyeskedő és balfácán állásközvetítők
Azzal kezdeném, hogy hiszem, hogy korrekt, jól felkészült közvetítőcégekből sokkal több működik nálunk. Sajnos ügyetlen, képzetlen, de még rosszindulatú közvetítők is jelen vannak, sokat ártva ezzel a toborzó-kiválasztó szakmának, még inkább az álláskeresőknek. Az alant megírt történetek kb. 15 évnyi tapasztalatból származnak, így a helyzet nem annyira töményen rossz, mint látszik elsőre.
Az első csoportjuk azok a „közvetítők”, akik regisztrációs díjért külföldi, nyelvtudást nem igénylő, betanított fizikai vagy szakmunkát ajánló cégek, egyéni vállalkozók. Semmi közük sem a toborzáshoz, sem a HR-hez, ők csalók. Sose fizess senkinek azért, hogy állásod legyen!
Miért jó közvetítőn keresztül állást keresni?
Sokszor hallom, hogy a legtöbb álláskereső inkább kikerülné a toborzó, közvetítő cégeket, mert rossz tapasztalatai voltak, mert azt gondolja, hogy közvetlenül a munkáltatóval tárgyalva – kikerülve a közvetítői kört – hatékonyabb lehet az álláskeresése. A rossz tapasztalatokkal nehéz mit kezdeni, el kell ismerni, vannak kóklerek ebben a szakmában is.
Az álláskeresés gyorsasága és hatékonysága azonban sokkal több tényezőtől függ annál, minthogy ilyen egyszerűen ítéljük meg.
Alföldi álláskereső Koppánya
Nem szeretek aktuáltémákat feldolgozni, főleg nem politikai érintettségűeket, pacifista lényemtől pedig a provokáció is távol áll. De most nem tudok szó nélkül elmenni az Alföldi-féle István, a király előadás kritikáiban felmerült egyetlen tényező mellett. Egyes vélemények szerint a darabot azzal is lehet támadni, hogy mi az, hogy egy börtönviselt ember főszerepet kaphat? Ezzel szívesen vitatkoztam volna: egy börtönviselt ember elvesztette volna szakmai tudását a börtön miatt? Elfelejtett volna színész lenni, énekelni? A magánéleti múltja alkalmatlanná teszi színpadi megjelenésre, szakmai munkára?
Anélkül, hogy Stohl létező vagy nemlétező tehetségéről értekeznék, ezzel a jelenséggel szeretnék foglalkozni: leírhatunk-e valakit a munkaerőpiacon a bűne miatt, ha a rászabott büntetését már letöltötte érte? Az örök életre szóló munkanélküliség lehet-e jogos következménye egy bűncselekménynek? Ami nekem ebből a szempontból fontos, hogy Alföldi számára a börtönviseltség valószínűleg nem volt döntő tényező, ő egy számára alkalmasnak tekinthető embert keresett a feladatra, és az alkalmasságát nem a magánéleti múltja alapján ítélte meg. Tanulhatna ebből minden HR-es: alkalmas embert keresünk meghatározott feladatra, nem ítélkezünk.
LinkedIn profilbeállítások álláskeresőknek
Első kérdés, hogy lehet-e állást keresni egy ingyenes Linkedin accounttal, vagy fizetős account kell? Lehet ingyenessel is, mégpedig sikerrel. (Íme a saját esetem) Mivel a Linkedin karrierkapcsolatok kezelésére van kitalálva, egyértelműen alkalmas álláskeresésre is. Főleg, hogy fizetős HR-accountot is kínálnak, ezzel kifejezetten toborzókat vonzanak az oldalra, így segítve az álláskeresőket. Egyes vélemények szerint a magyar toborzói-közvetítői piacot is átrendezte ez a szolgáltatás, tehát semmiképpen sem elhanyagolható tényező.
Ha rossz a híred a munkaerőpiacon
Néha előfordul, hogy nem sikerül szépen felmondani, elválni a volt munkaadótól. Ennek komoly veszélyei vannak a jövőbeli karrieredre, így érdemes kerülni a konfliktust. Néha ez sem sikerül, ilyenkor már csak azt lehet kitalálni, hogyan védd ki az esetleges ármánykodó volt munkaadót, illetve mit tehetsz még magadért.
Ne aggódj, senki sem tökéletes
Az álláskeresés olyan munka, ami felfokozott stresszhelyzettel jár, ezért néha óhatatlanul hibázunk ilyenkor. Akkor van baj, ha ezek a hibák kapkodáshoz vezetnek, és ezáltal újabb hibákhoz, majd kudarchoz, végső elkeseredéshez. Ezt elkerülendő, legyünk tudatában annak, hogy a másik oldalon is emberek ülnek, akik szintén hibáztak már életükben. Semmi rendkívüli nincs egy-egy hibában, az a kérdés, hogyan kezeled. Semmiképp se ess kétségbe! Ha ez a lehetőség elúszott, majd lesz másik. De az is lehet, hogy menthető a helyzet.
Termékek, szolgáltatások álláskeresőknek
Álláskeresők kétségbeesésükben hajlamosak lennének bármit megadni (főleg kisebb-nagyobb összegeket), csak végre állásuk legyen.
Fontos mérlegelni, érdemes-e ezt vagy azt megvenni, költeni valamire, ami sikeres álláskeresést ígér. Ismerve az álláskeresők anyagi helyzetét, általában nem javaslom ezeket. Nem feltétlenül azért, mert nem jó a kínált szolgáltatás, hanem azért, mert a költés kimenete bizonytalan.
Egyáltalán nem biztos, hogy kapsz valamit a pénzedért, ami előrevisz.