Proaktív álláskeresés I. – Hideghívással
(Hideghívás: ismeretlen emberek felhívása, általában valamilyen termék eladása céljából.)
Egyik olvasóm kérte, hogy foglaljam össze, milyen módon lehet „rejtett állásokat” felkutatni. Én ezt inkább proaktív álláskeresésnek hívnám, mert valójában nem rejtik el ezeket a lehetőségeket a munkáltatók, csak még nem véglegesítették az igényüket, nem hirdették meg a pozíciót, esetleg ismerősökre várnak. Egyik módja az ilyen lehetőségek felkutatásának, hogy hideghívással nekiállunk cégeket felkeresni.
Katasztrófaturizmus
Olvastam ma egy lakossági pénzügyekkel foglalkozó cikket, benne pedig egy okosnak tűnő ember veretesen ostoba gondolatát arról, hogy minden háztartásban akadna néhány ezres öngondoskodásra, csak spórolni kell. Hát persze, ő biztosan így látja, ezért haragudni sem tudok rá. De szívesen elküldeném egy Békés megyei faluba személyre szabott tanácsokat adni, ahol ha egy családban 1 dolgozó akad, már örülünk, annyira kevés a munkahely. Eszembe juttatott viszont egy régi élményemet, amikor szintén hasonló – tájékozatlanságból eredő – szociális érzéketlenséget tapasztaltam.
Gimnazista gyakornok voltam egy önkormányzat iktatóirodájában, ahová a lakossági levelek is érkeztek. Igen, segélykérők is. A középkorú, selyemblúzos nő munkaköre szerint felbontotta ezeket is, iktatta, de emellett néha felolvasta, és kommentálta. Pl. egy poros füzetlapra írt pár sort, amiben a levélíró segélyt kér, mert konkrétan nincs mit ennie. A nő kommentje hozzá: „se illetékbélyeg, se semmi? De bunkó…!” Ekkor határoztam el, hogy én ilyen sohasem leszek. Illedelmes gyakornokként csak magamban dohogtam: Illetékbélyeg, mi? Mikor kenyérre sem futja?
Vállalkozóból álláskereső
Manapság természetes, hogy vállalkozások jönnek létre, szűnnek meg. Ez a folyamat munkanélkülieket, állásukat vesztett embereket is „termel”, velük, mint álláskeresőkkel, sokat foglalkozom. Megkeresés érkezik azonban a megszűnt vállalatok, vállalkozások volt vezetőitől, tulajdonosaitól is. Az ő problémájuk leginkább az, hogyan kezelik a munkáltatók azt, ha régebben vállalkozók voltak, de most mégis állást keresnek. Hogy valaha maguk tulajdonoltak egy vállalatot, most alkalmazottakká akarnak válni.
Szépen felmondani
Olvasói témajavaslat alapján szedtem össze pár tudnivalót a felmondásról. Mert a munkavállalói felmondásra tekinthetünk úgy is, mint a sikeres álláskeresés egyik lépésére. Ezt is lehet úgy csinálni, hogy a jövődre pozitívan hasson, és úgy is, hogy komoly problémákat okozzon.
Általában azt javaslom, akkor mondjon fel a munkavállaló, ha az új helyén már az új munkáltató által is aláírt munkaszerződés várja. Vagy legalábbis valami olyan írásos dokumentum, ami alapján biztos lehet benne, hogy a munkaviszony feltételei pontosan azok lesznek, amiket leegyeztetett az állásinterjúkon. (Multiknál divat erről „offer letter”-t küldeni, amit írásban el kell fogadnia a jelöltnek. Ha ez megvan még legalább 1-2 hét mire szerződés lesz.)
Kincskereső közvetítők
Mint már egyszer saját történetemen keresztül bemutattam, a toborzók, közvetítők érdemi segítséget tudnak nyújtani az álláskeresőknek az álláskeresés folyamatában. Az álláskeresők oldaláról egy toborzó, közvetítő cégről legtöbb esetben csak annyi látszik, hogy kapott egy keresési megbízást, felad egy sablonos álláshirdetést, vár egy kicsit, majd interjúztat néhány jelöltet a beérkezett jelentkezőkből. Akik megfeleltek, következő körben már a megbízó cégnél interjúznak, onnantól a közvetítő látszólag nem csinál semmit. A valóság ennél jóval összetettebb.
Túlképzett, 45 feletti, gyakorlat nélküli pályakezdő – velük mi lesz?
A témajavaslatot és ezt a linket egy olvasóm küldte nemrég. A linkelt cikk szépen összegyűjtötte az álláskeresők legégetőbb kérdéseit, át is vette minden komolyabb portál. Választ viszont nem adott a felvetett problémákra, ahogy ez oly’ gyakran megesik ilyen cikkek esetén. Kétségbeesett lépések álláskeresőktől, mint letagadott diploma, letagadott család, életkori problémák. Jó, hogy erről cikkezünk, de megoldást is kellene rájuk adni. A legnagyobb baj, hogy a cikk addig jut, hogy az álláskeresők trükkökre kíváncsiak, el akarják rejteni a szerintük hátrányos tulajdonságukat. Néha ez a megoldás, de azért vannak más lehetőségek is.
Teendők állásbörzék után
Néhány állásbörzén túl vagyunk már, feltételezem, sokan részt is vettetek rajtuk. Remélem, a felkészülésben is tudtam segíteni, most viszont jöhet az utókövetés is. Mert az állásbörze sem a munkáltatóknak, sem a munkavállalóknak nem fejeződik be nap végén, sőt, most jön a munka java.
Munkáltatói oldalról megvannak a céges rutinok, de a munkavállalóknak nem igazán mondta el eddig senki, mit is kellene csinálni az első, állásbörzés találkozó után. Ebben próbálok segíteni alant.
Álláskeresés Linkedinen
Ahogy megjelentek a közösségi oldalak az álláskeresésben, egy komoly elváráshalmaz is kialakult a HR-es szakmában az álláskeresők közösségi jelenlétével kapcsolatban. Ezek a követelmények ugyan megszülettek, de nem kommunikálták őket, pont úgy jártunk, mint az önéletrajzírással: igények ugyan vannak, de sehol sem közlik őket. Most ilyen „titkolt” elvárásokról is mesélek.
Pályakezdők! Így készüljetek az állásbörzékre!
Eljött az állásbörzék szezonja, ami nagyon jó lehetőség minden pályakezdő álláskeresőnek. Egy részletesebb használati útmutatót adnék, hogyan és mivel kell az állásbörzére felkészülni ahhoz, hogy az állásinterjúkat eredményezzen egy pályakezdőnek is.
A segítségkérés kultúrája
Mottó: Egy lehetőségnél sohasem kaphatsz többet!
Néha még a lehetőséget sem adják, kérni kell. De hogyan kérj segítséget? Mert ez is nehéz, és van, aki rosszul fog hozzá.
Történt mostanában, hogy egy ismerősömnek panaszkodott a barátja, hogy nem talál állást, pedig jónevű főiskolán végzett informatikusként ennek nem így kellene lennie. Ismerős ajánlotta a Jobangel blogot, és azt is, írjon nekem, kérjen segítséget, majd szólt nekem is, hogy érzékeny barátja hozzáállását próbáljam meg formálni egy kicsit, lehetőleg nagyon finoman fogalmazva meg véleményemet. Pár hét elteltével se megkeresés, se állás. Ismerősöm már kellő képzést kapott tőlem álláskeresésből, próbált a barátja segítségére lenni, látott is néhány durva hibát a pályázati anyagban (pl. „az egyetemet nem tudtam elvégezni, mert…”, „még nincs gyakorlatom, de…”), viszont átfogóan nem tudott rajta igazán javítani, ezért tovább győzködte a mimózalelkű barátot, aki ennyit válaszolt: de hát mit írjak én neki?