Kiderül az önéletrajzodból, mihez értesz?
Mai mottónk: Le az általánosságokkal!
Az önéletrajzok egyik legtipikusabb hibája, hogy nem tartalmaznak konkrétumokat. Leggyakrabban abban a fejezetben nem, ahol a munkatapasztalatokról kellene megemlékezni.
Képzeld el a helyzetet, amikor egy titkárságvezetői pozícióra 150 önéletrajz érkezik, és minden jelölt beleírja, hogy eddig „általános titkársági feladatokat” végzett. Honnan fogja tudni nyomorú kiválasztó, hogy mégis mihez értenek? Alant pár ilyen jellegű baki, ill. helyette pár hasznos, beszédes leírás, amelyeket mintaként használhatsz. Ilyen mélységben kell tudni leírni az önéletrajzodban, milyen munkatapasztalataid vannak.
Letölthető önéletrajz sablonok
Meghajolva a köz akarata előtt, ami szerint leginkább az önéletrajz-minták keresése hozza ide a kedves olvasókat, íme néhány letölthető minta. A készlet később bővülni fog, az oldaldobozban mindig elérhető lesz. A sablonokat mindenféle minták „kijavításával”, és/vagy saját agyból hoztam össze, ill. próbáltam reprodukálni néhány olyan önéletrajz-mintát, ami nekem kifejezetten tetszett.
Használjátok őket sikerrel!
Önéletrajz-trendek
Talán furán hangzik, de még az önéletrajzunk formájánál is létezik „divat”, mint az öltözködésnél, vagy éppen a lakberendezésnél: az alapdarabok állandóak, de a kiegészítők, „színek”, formák változnak. Az önéletrajz alapelemei, mint elérhetőségi adatok (név, e-mail, telefonszám), iskolák, képzettségek, tapasztalatok, valószínűleg örökre megmaradnak, amíg csak CV-t kell írnunk. Lássuk, mi változik.
Változik például a fotók megítélése: ma már akármelyik mobiltelefonban kellően jó minőségű kamera van beépítve, így egy jobban sikerült fotót bárki tud készíteni. Ha pedig jó, akkor miért is ne tenné rá az önéletrajzára? Így manapság egyre kevesebb CV érkezik fénykép nélkül. Emellett az itt általam leírt szempontok változatlanul érvényben maradtak egy fénykép megítélésénél, szóval csak óvatosan a fényképekkel!
Nem kapok visszajelzést! 2.
A harmadik nagy panaszcsoport az álláskeresőktől az állásközvetítő oldalakra regisztrálás „értelmetlensége”.
Sokszor megkérdezik, érdemes-e regisztrálni, és én nem értem a kérdést…
1. Az online regisztrációk ingyenesek, és ugyan sok időt vesznek el, azonnal sok potenciális munkáltató elé kerül a CV.
2. Egyszer kell megcsinálni minden oldalon, utána az adott portálon könnyen és gyorsan lehet konkrét állásra pályázni.
3. Sokféle CV formátumot használnak, más a fontos számukra, így szabályosan begyakoroltatják az önéletrajzírást, motivációs levél írást az álláskeresővel.
4. Hírleveleket küldenek az aktuális ajánlatokról, így az álláskereső azzal kezdheti minden reggelét, hogy végigböngészi a neki való álláshirdetéseket a mailboxában, és elkerülheti a neki egyáltalán nem valókat, sok időt takarítva meg ezzel.
5. Ha egyetlen álláslehetőség sem kínálkozik ezen regisztrációk alapján, mit veszítettél a regisztrációval? Max. 1 napot.
Tehát, miért is ne lenne érdemes regisztrálni?
—-
PS. A regisztrációs tudnivalókat itt gyűjtöttem össze.
Nem kapok visszajelzést!
Ha már tegnap elkezdtem az álláskeresők által kifogásoltakkal foglalkozni, itt a másik gyakori HR-eseket támadó felvetés.
Az álláskeresők nagy többsége felháborodik azon, ha egy sikertelen álláspályázatról nem kap értesítést. Akár igazuk is lehetne, de szerintem nincs.
Először is nézzük a témát álláskeresői szempontokból:
– Kinek jó az, ha a sokadik helyről kapja meg, hogy „nem kellesz”??? Ismerem a választ, hogy „legalább nem tartanak bizonytalanságban” stb. Erre azt kell mondanom, hogy ez butaság. Már elnézést. Az, hogy elküldesz egy álláspályázatot, nem bizonytalan helyzet. Az állásra addig nincs okod számítani, amíg vissza nem jeleznek. Ha nem jeleznek vissza, akkor ne számíts rá. Hol itt a bizonytalanság?
– Ha nagyon fontosnak érzed azt a bizonyos állást, menj utána a pályázatodnak. Telefonon, e-mailben kb. 1-2 hét után kérdezz rá, megkapták-e, számíthatsz-e arra, hogy interjúra kerül a sor stb. Ilyen mintalevelet nemsokára posztolok, hátha segít.
– Mit kezdesz egy „nem” válasszal? Örülni biztosan nem fogsz neki, aggódni meg amúgy is van okod, minek még egy ok?
Magadat mérgezed azzal, ha ezeken bosszankodsz: A „nem” válaszok hiányán, az indoklás hiányán a „miért nem”, a visszajelzés hiányán. Nem érdemes bosszankodni rajta. Állásod sem lesz tőle, jobban érezni sem fogod magad.
Másodszor nézzük, hogy miért nem kapsz visszajelzést:
– Egy átlagos irodai állásra 3-500 jelentkezés érkezik a fővárosban 2 napon belül. Erre lehetne automatikus e-mail választ beállítani, de minek. Az kinek jó, ha közlik vele, hogy megkapták a pályázatát? Kit visz előre? Mit ér egy személytelen „köszönjük levelét” tárgyú válasszal? És persze egy automatikus üzenet nem garantálja, hogy bárki elolvassa egyszer is a pályázatot.
– Ha speciálisabb pozícióról van szó, a kiválasztók a kiválasztásra koncentrálnak, arra, aki megfelelhet a CV-je alapján. A többiek nem fontosak nekik, ami nem jó, de ezzel együtt kell élnünk álláskeresőként.
– Lehet, hogy nem biztosak a döntésükben, inkább nem mondanának le valakiről csak azért, mert első körben van jobbnak tűnő jelölt. Vagy esetleg olyan területre keres embert, ahol nincsenek túl sokan. Képzeld el a helyzetét: pl. fel kell vennie 2 embert, és van 11 pályázat. Ehhez 5 emberrel kell végigcsinálnia több kört. Azaz a 11 pályázatból 6-ot egyből félretett, 5 embert behívott, akikből 3-at nem választott. A kiválasztott 2-ből pedig az egyik más ajánlatot fogadott el a végén… Azaz több hét után van 1 jelöltje, pedig 2 kell. Akkor mihez nyúljon? A többkörös interjú után ki nem választott 3-hoz nem nyúlhat, hiszen komoly oka volt, hogy nem őket választotta. A félretett 6-ot meg azért tette félre, mert nem volt elég részletes, meggyőző stb. a beadott pályázat. De azokban még van potenciál. Ha viszont kiküldte volna, hogy „kösz, nem” kezdhetné elölről a folyamatot, ami az álláskeresőknek sem jó.
Szóval ne akarj „nem” választ kapni. Senkinek sem jó.
—
Fentiekhez hozzá kell tennem, hogy külföldön létezik erre egy jó megoldás: már az álláshirdetésben jelzik, hogy csak a pozitív elbírálásról küldenek értesítést. Ezt nálunk is be lehetne vezetni, remélem divatba jön. Viszont ezt látva úgy fest, a „civilizált nyugat” sem küld „nem” válaszokat… Mert már rájöttek, hogy nincs miért.