Címke: pályaválasztás

Tanulás a felhőből – a jövő tanulási stratégiái

Most egy újabb előadásomat mesélem el, amit szintén egy gimnáziumi meghívásra követtem el, múlt héten. Az volt a feladat, hogy valami innovatív dolgot mutassak be gimnazistáknak, ami a hivatalos munkám mentén fontos, és hivatalos „sapkámban” jelentem meg – márminthogy a Zoom előtt, mert a biztonság a legfontosabb.
Lazán kapcsolódik ez az álláskereséshez, de a karrierhez kicsit jobban, ezért kap itt is helyet. Tanulás nélkül ezek sem fognak menni. Összemosódik ilyenkor minden, ami vagyok: IT értékesítő, IT tanulás/tanítás felelőse, + jobangel.

Lehet tudni rólam, hogy nálam nincsenek éles határok ebben, így jár az, aki meggyőződésből dolgozik a munkahelyén is, társadalmi munkában is 😊 Fontos nekem: az oktatás-tanulás, az ebből épülő karrierek, másik oldalon a technológiák lenyűgöznek, imádom látni a technológia gyors fejlődését. Így már nem is olyan nehéz. A fenét nem, ha gyerekek a célközönség, akkor a felelősség megsokszorozódik.

Z, a generáció – gimnáziumi pályaválasztás 2021-ben

Két hete meghívást kaptam egy informatikai gimnázium pályaorientációs napjára. A Z generáció tagjainak és sok esetben a szüleiknek is arról meséltem, milyen élet várhat rájuk informatikusként.
Mindezt gyakorlati szempontból. Nem ámítással, nem riogatással.
Az volt a célom, hogy megmutassam, hogy szinte mindenféle személyiségre és érdeklődési körre lehet IT-kötődésű állást találni, hogy egy jó út elején járnak. Illetve megmutattam, hogy a széles látókör vagy az elmélyült tudás mennyire segíthetik vagy épp akadályozhatják a karrierjüket. Szándékosan kerültem a Simon Sinek-féle generációs bullshitet, mert azonfelül, hogy az életkori diszkrimináció felé visz, nettó hülyeség az ifjoncokat valamiféle más dimenzióból idekeveredett, ismeretlen fajként kezelni, már bocs.

Ők azok a fiatalok, akik itt élnek köztünk, akik valakiknek a gyermekei. Akik látják a szüleik nehézségeit, a gazdasági környezetünket, és az azt befolyásoló egyéb tényezőket. NEM ostobák, és NEM csak annyit tudnak, amennyit elmondanak nekik. Ebből következően jellemző rájuk a pesszimizmus, a kilátástalanság, a „minden hiába” érzése. Ez az alap, innen adj karrierépítési tippeket, ha tudsz… Tudok. Hiszem és tudom, hogy minden nehézséget úgy tudnak majd a legjobban megoldani, ha van hozzá tárgyi tudásuk, EZÉRT kell tanulni.

Nem azért, mert követelmény van, meg felvételi. Az csak része a munkának, az egy feladat, amit meg kell csinálni. Mint a munkában majd: ha jó helyen vagyok, jól érzem magam, akkor is problémamegoldás lesz a feladatom, de szeretni fogom, és még fizetni is fognak érte…
Aztán, amikor életfeladatokról beszéltem nekik, mint pl. a felvételi, meg a pályaválasztás, két dolgot még el kellett mondanom. Hogy a feladatok többnyire egyetlen nagyon fontos készséget kívánnak, a problémamegoldást. Amihez megint tudás kell – és hajlandóság. Ez utóbbiból kijött a második mondás: hogy ez nem választható, hanem kötelező – saját maguk miatt. Ezt az egyik kedvenc filmemből vett képpel, idézettel illusztráltam.

Nem pályát választanak most a fiatalok, hanem karriert!

Mint sokminden az álláskeresés és munka témájában, a karriertervezés is egy bizonytalan téma lett. A „karrier” szótól sokakat kiráz a hideg. A „karrierista” az valami pejoratív, önzést és gátlástalanságot magába foglaló jelentést kapott, ezzel együtt a „karrier” is negatív képzeteket kelt. Pedig nem kéne.