Az embernek kél káromkodni kedve…

Az embernek kél káromkodni kedve…

A József Attila-i idézet ellenére nem irodalmárkodni fogok, a káromkodást viszont ezzel letudtam, innentől már csak a sorok között… Két tanulságos eset jött most össze, ami a közvetítők (a.k.a. „fejvadászok”) iránti bizalmat rendíti meg, de álláskeresői és toborzó/közvetítői nézetből is van mit tanulni belőle.

1.

Ritka, egyedi pozíció nyílik nagy-nagy multinál, fejvadász hívja is a tökéletes Linkedin profilú jelöltet, aki éppen pont nyitott új lehetőségre. Dolgozott is már réges-rég e cégnél, azaz re-hire a cégnek, ami mindig jó, bumerángkarrier neki, amit át kell gondolni, de jónak tűnik. Pályázás igényes portfólióval, nemzetközi viszonylatban is presztízs szintű referenciaszemélyek közvetlen elérhetőségével, várakozás. Majd jön az értelmezhetetlen email a toborzó cégtől, miszerint az ügyfélcég úgy döntött, hogy „nem a mi jelöltjeinkkel mennek tovább”. Visszakérdezünk, és miért nem? Ilyen kérdést jobb telefonon feltenni, őszintébb a válasz, mert nincs idő diplomatikus hazugságon gondolkodni. Mákunk van, gyakornok veszi fel, nincs kamuzási rutinja. Hát hogy a cég és a közvetítő cég közötti konfliktus okán ezt a pozíciót most ők nem viszik tovább az ügyfélnél. Aha, és akkor ennek a jelöltek a kárvallottjai? Hát hogy sajnálják. Azzal sokra megyünk, köszi. Épp tönkretettétek pár ember élete nagy lehetőségét.

Nem adjuk fel könnyen, futunk még egy kört jelöltkével. Nosza, kapcsolatrendszer elő, nézzük meg, lehetne-e direktben jelentkezni. Hát nem, mert ha ők most közvetlenül szóba állnak azokkal a jelöltekkel, akiket balfék fejvadink vitt oda erre a pozícióra, akkor a jutalékot a fejvadásznak ki kellene fizetni… majd 1 év múlva lejár a moratórium. Ezekhez a jelöltekhez hozzá sem szólnak, mert ki tudja, milyen jogi következmény szakad a nyakukba. Multik nem kockáztatnak. Nincs jobb ötletem, mint a stresszoldó káromkodás, és megjegyzem ezután minden jelöltnek, hogy csak óvatosan ezzel a toborzócéggel, és személy szerint ezekkel a „toborzási specialistákkal”.

2.

Standard senior feladatkörű pozícióra jelentkezik visszatérő jelöltkém. Ő néha meglát egy-egy pozíciót, amit megkíván, segítek igényes anyagokat összerakni, és rúgjuk a kapufákat, de valamiért eddig nem lett gól. Mivel minden a helyén van vele, végzettség, attitűd, gyakorlati tudás ill. saját bevallása szerint is izgulós állásinterjúkon, sajnos tényleg úgy fest, mintha a szerencse kerülné el. Nem úgy a balfék fejvadász, mert az megtalálta. Első telefonos egyeztetések rendben lemennek, bár jelölt jelzi, hogy van egy elvárt kulcskompetencia a pozícióleírásban, amit ugyan tanult, tehetségből is megoldja, de gyakorlatban ebben a formában még nem csinálta. Ó, sose aggódjon, jó lesz, szól a fejvadi, majd egyeztet a céggel is állítólag, és annyira nagyon rendben van minden, hogy menjen AC-re. Házi feladat is van. Segítek neki, igényes anyagok készülnek késő este, dolgozunk vele sokat. Akadnak furcsaságok, elírt AC meghívó, összekevert dátumok pl. Jelölt tisztázza, és még egyszer kérdezi, hogy tutibiztos nem gond, hogy az a kulcskompetencia nincs meg 100%-ban? Ááá, dehogy, nagggyon akarják őt. AC lemegy. Emberünk jól szerepelt, de izgult, később a riportot is megkapja magáról, pont ez a mondás van benne, belesűrítve egy oldalnyi hablatyba.

Következő kör: döntéshozó vezetővel interjú. Jelöltem csillogtatja szakmaiságát, valóban míves nyelvtudását a döntéshozó anyanyelvén, bizakodó. Majd hallgatás, ígért határidőre a fejvadi nem jelentkezik. Naná, hogy utánamegyünk.

Jön végre a válasz email, hogy háááát, bocsi, nem őt választották, az a kulcskompetencia gyakorlati tapasztalattal a döntéshozónak mégis fontos volt. Emberünk úgy érzi, átverték – szerintem jogosan érzi – és ezt kulturáltan le is írja válaszul. Toborzócskánk meg adja a sértődöttet, hogy há’de’tényleg a 2. legjobb jelölt volt (Szivi, ebben a sportban nem osztanak ezüstérmet…), és ő úgy érzi, az a korrekt, ha megadja a pontos visszajelzést. És ő személy szerint szereti, ha a jelöltek értik a kiválasztás szempontjait – mit foglalkozik ő azzal, hogy a jelölt mit szeret, ugye?! És még egyszer leírja, hogy nem az a konkrét, hiányos kompetencia volt az ügyfele legfőbb igénye. De, pont azt írtad előtte, hogy amiatt nem őt választották…. Jelöltünk meg tanácsadót fizetett, éjszaka dolgozott az AC anyagokon, lemondott egy fontos programot az AC miatt. Mert te nem voltál képes őszintén beszélni vele, és nem értetted meg azt sem, mit akar az ügyfeled. És sosem tudnánk meg, mi volt ez az egész, ha nem kérdezünk rá, mert sunyin eltűntél, mint szürke szamár a ködben.

————

Hol volt a hiba?

Az első esetben a toborzónak előbb tisztáznia kellett volna az ügyféllel a pozíció és az üzleti kapcsolatuk sorsát, még mielőtt kiküldi a jelöltek anyagát. Ehelyett a piacon lévő legjobb jelöltekkel próbálta megmenteni a saját ügyét az ügyfelénél – szó szerint a jelöltek karrierjét játszotta el annál a cégnél. Az ügyfél helyében is mérges lennék, gyakorlatilag csapdába csalta őket is. A jelölt is vesztett: az a feladat, az a pozíció most aktuális, 1 év múlva már nem fog megnyílni. Sőt, soha többet, mert olyan jellegű. Referenciaszemélyt „lőtt el” az ügyre (a szívesség drága dolog, ilyet csak egyszer lehet kérni!), portfóliót faragott sok munkaórában. Nyilván a toborzó sem nyert, de őt nem sajnálom. A második esetben az ügyfél döntéshozójával kellett volna arról egyeztetni, mi fontos neki, és nem hitegetni a jelöltet, hogy ő majd jól eladja. Értékesítés első lecke: a döntéshozóval beszélünk az igényekről!

Mindkét esetben összevissza beszélő, üzleti etikát lábbal tipró közvetítőkkel volt dolgunk. Ugyanaz a cég, két különböző toborzócsoportja, 1 hónapon belül. Régen igényes, nagynevű cégnek számított – azt hiszem, erre mondják, hogy „felhígult”, bár pejoratívabb kifejezés is eszembe jut: hogy mi lett belőlük, egy olasz szóval tudnám kifejezni, ami kanyart, fordulatot jelent. És felmerül bennem, hogy vajon lehetne-e valamilyen jogi felelősséget teremteni, mert a sajnálkozás nem hiszem, hogy megelőzi a jövőbeli hasonló eseteket, és felmérhetetlen károkat okozott a jelölteknek.

————

A korrekt eljárás kötelező, nem választható!

Ha nem lenne egyértelmű, azért nem érdemes ebben a szakmában sem etikátlannak lenni, mert a jelöltekből valahol előbb-utóbb döntéshozó lesz, és esetleg arról is dönt, melyik toborzócéggel dolgozzon együtt. Vagy esetleg újra jelölt lesz, de nem felejti el a neveket… Sőt, viszi a „jóhírét” a toborzónak, onnantól lehet sipákolni, hogy alig jelentkezik jó jelölt a keresésekre. Azt, hogy ezt miért is kell magyarázni, én nem értem.

Eközben olvasgatom a szakcsoportokat, ahol most az a legfontosabb kérdés, hogy akkor a jelöltek pszichológiai profilját hogyan lehetne még pontosabban felmérni, meg hogy automatizált interjúzás. Prioritások ugye… Az embernek kél káromkodni kedve…

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Személyre szabott segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierépítésedben, karrierváltásodban?  válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy jelentkezz be hozzám most!

További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# ##

Írj te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Sok évvel ezelött, még BP-en vártam az interjúra egy toborzócég (H… International) elöszobájában. A szomszéd asztalnál a toborzó ember a fülem hallatára ajánlotta fel azt az állást egy ismerösének, amire engem interjúztattak. Naiv voltam, nem mentem el azonnal, de nem is vettek fel.
    Azóta jelentös álláskeresési tapasztalatom van Svájcban, háát … a toborzó cégekröl már nem feketelistát vezetek, mert nem fér bele az excelbe, hanem semmilyet. És még azt mondják, hiányszakmám van. Az.

    1. jobangel
      mondta:

      No igen. És mindig azt mondják, nem ügyfélből van hiányuk, hanem jelöltből. Jobban kell bánni a jelöltekkel.

      1. Nem fogod elhinni:
        Voltam olyan toborzo cégnél, ahovà nem is jelentkeztem, hanem kiturtàk az adataimat valami adatbàzisbol (sem Facebook, sem Linkedin regisztràciom nincsen *).
        Behivtak, kiderült, a cég, ahovà embert keresnek, két héttel azelött utasitott el, amugy az a pozicio, amire kerestek valakit, nekem pont nem jo.
        A ficko, a toborzo cég fönöke elkezdett velem ordibàlni, hogy mit képzelek én, ennyi idösen (57) ilyen sokat akarok keresni, azonnal legyek olcsobb, satöbbi.
        Ez több, mint egy éve volt, az emlitett cég azota is keresi az emberét, a legkülönbözöbb helyeken futok bele a hirdetéseikbe.
        Amugy több ilyen cég is van errefelé, akik csak hirdetnek, hirdetnek, de senki sem elég jo nekik. Sajnos, a kék mokus itt is hiànycikk.

        * Meglehetösen sarkos véleményem van az ugynevezett közösségi oldalakrol …

        1. jobangel
          mondta:

          Áhhh, hány ilyet láttam. Egyébként ne a közösségi oldalakról legyen sarkos véleményed, a sourcerek tudják a dolgukat. Komolyan, némelyik már magánnyomozói szinten űzi a netes keresést. Csak mondjuk a toborzó szólhatott volna neki, milyen profilt kell source-olni, utána van még olyan az ügyféllel, hogy name check. Itt kibukhatott volna, hogy te már jártál ott, és nem az állásinterjún derült volna ki…

  2. Belavoltam
    mondta:

    Engem azoktol a recruiterektol raz ki a hideg, akik azt kerik, meseljem el, milyen pozicio erdekel? De ugy, hogy nem keresek aktivan allast. Mintha olyan lokupec lenne, akiknek nincs lova, es ketsegbeesetten keres egyet, hogy legyen mit eladnia, kulonben felkopik az alla.

  3. Francois Pignon
    mondta:

    Ez azért sok dolgot tisztázott… Azt eddig is sejtettem, hogy minket, csóri álláskeresőket „darab darab” alapon kezelnek, de nemzetközi szaktekintélyekkel így bánni. Nekik mindenki csak pár rubrika egy adatbázisban…?

    PS. Che bello è l’italiano! 😀

    1. jobangel
      mondta:

      Nem mind, és kifejezetten nem szeretnék általánosítani, azért is írtam le, ez most egy bizonyos cég.

      A feketelistám innentől 3 cégre bővült, az egyik bűne, hogy szcientológus módszertanokat használ és a direkt kötődés is közismert, így feltételezhetően a megbízóik is elfogadják azokat az elveket. A másikhoz eddig sok év alatt több mint 50 jó jelölttel pályáztunk (egy ideig striguláztam) , és soha senki egyetlen visszajelzést sem kapott. Eközben szakcsoportokban aktívak a cég “toborzói” , szóval mintha másra kellenének azok az executive CV-k… A harmadik most a posztbeli szereplő.

  4. Frédibéni
    mondta:

    Nahát….Van még cég manapság, aki AC-t csinál?

    1. jobangel
      mondta:

      Jó kérdés. Már nem nagyon lehet rá elég embert toborozni, mindenkinek elege van belőle.

      1. Mi az az „AC“?

        1. jobangel
          mondta:

          Assessment Center: https://jobangel.hu/tag/assessment_center/

          Már majdnem elavultnak számító módszer, de még nem tudott teljesen kikopni sajnos.