Az álláskeresés lelki gátjai 3. – Hogyan dolgoznak a segítők?

Az álláskeresés lelki gátjai 3. – Hogyan dolgoznak a segítők?

Az előző két cikkemben (itt és itt) az álláskeresők lelki problémáival, foglalkoztam, illetve azzal, hogyan éli meg ezt az álláskereső, az interjúztató. A segítői hozzáállás még hátravan. Segítőként azért érdemes ezzel is egy kicsit foglalkozni, hogy aki hozzám fordul, tudja, mit várhat, és miért azt a hozzáállást kapja, amit. Illetve, ha valaki nem gyakorlott segítőként akar valakin segíteni egy álláskeresőn, talán adhatok pár szempontot, ami az ő segítői szerepét is sikeressé teheti (mert tárgyi tudás nélkül a jószándékúnak hitt segítség is sokat árthat).

Köztudott rólam, hogy igen rossz társ vagyok egy közös siránkozásra, sajnálkozásra sem engem kell keresni. Mert ezek nem segítenek, ettől senki sincs beljebb. Ami segít, hogy a felvetett problémákra tudok valamilyen objektív megoldást javasolni (az is előfordul, hogy nincs ötletem, de akkor ezt is megmondom, ill. azt, hogy kinek lehet ötlete erre, hová érdemes fordulni, vagy hogyan lehet kideríteni, mi a probléma). Nem fogok senkit alaptalanul biztatni, vigasztalni, dicsérni. Nem fogok vele egyetérteni, csak azért, hogy ne bántsam meg, de természetesen arra is figyelek, hogy ha nem is értek egyet, bántó ne legyen az ellentmondásom. Csak akkor kap egyetértést, ha tényleg úgy gondolom, hogy egyetértek az adott felvetéssel. Hurráoptimizmussal sem vádolhat senki, a hitegetés sem az én műfajom.

A pozitív hozzáállás, mint lélekölő tevékenység

Amikor egy álláskereső segítséget kér, többnyire először a családnál, az ismerőseinél próbálkozik. Az első, lélekölően rossz válaszokat tőlük kapja.

Pl. Együttérző sopánkodás + semmitérő ígéret: „jaj, úristen, kirúgtak, most mi lesz veled, hát persze, hogy megpróbálok segíteni, ha hallok valamit jelentkezem” – és soha többé nem jelentkezik. Megoldás: konkrétan azt kérdezd meg, hogy az ő munkahelyükön tudnak-e neked való üres pozícióról, és/vagy bevinnék-e az önéletrajzodat a HR-esnek, vagy ha az nincs, akkor a szakmai döntéshozóknak? Erre lehet igent vagy nemet mondani, az általános segítségkérésre inkább üres ígéret lesz… A kifejezetten rosszindulatú „én megmondtam” típusú hozzáállásról azt hiszem, nem kell bővebben értekeznem… Azonnal menekülj az ilyentől!

Az “én a te helyedben” c. szólamok is késztessenek menekülésre. Soha nem segíthetünk valakit saját tapasztalatból, mert a saját tapasztalataink félrevisznek, nem objektív, hanem szubjektív szempontot adnak. Azt meg nem szabad használni másnál. Csakis tárgyi tudásból lehet objektív képet alkotni. Mentorálásnál, szervezett segítségnyújtásnál szintén nem szabad saját élettapasztalatokat belevinni a tanácsadásba – ezt minden önkéntes segítő tanfolyamon tanítják, és általában az a vízválasztó, hogy ezt a segített elfogadja-e, tudja-e alkalmazni. A saját tapasztalat példaként használható (én hasonló helyzetben azt csináltam, hogy … és az lett az eredménye, hogy... – ez így tanácsadáskor használható, a segített meg majd eldönti, neki tetszene-e ilyen megoldás)

Jönnek majd a pozitívkodók, akik vagy komolyan gondolják a hurráoptimista szólamokat, vagy vigasztalásnak szánják (és mint tudjuk a vigasztalás célja az, hogy magát megkímélje a te bajaid meghallgatásától). A legfelháborítóbb, mikor el akarják hitetni veled, hogy direkt jó, hogy most kirúgtak, megaláztak stb. A „most valami jobb vár rád”, „minden változás új lehetőség”, esetleg a „majd lesz valahogy”, mind nem segít. Ezek a szólamok azt üzenik, hogy elég várni, és a probléma megoldja magát/megoldja valami felsőbb entitás (Univerzum, Isten, kinek-kinek világnézete szerint). Ez mind nem fog megtörténni. Tenned kell azért, hogy jobbra forduljanak a dolgaid. Ha esetleg szégyenkezés, bizalmatlanság, félelem vagy egyéb ok miatt kihagyod a család, közeli ismerősök felkeresését, az is érthető.

Professzionális segítség

A hivatásos/önkéntes segítőkkel (fizetősen coach, ingyenesen munkaügyi központok, alapítványok, Jobangel stb.) egy fokkal jobb helyzetbe kerül, mert itt nem kap a fenti káros impulzusokból. Mi megértéssel állunk hozzá, és a problémák feltárása után konkrétan beszélünk arról is, mit lehet az adott helyzetben tenni. Mi abban tudunk segíteni, hogy kitaláljuk közösen veled, milyen lehetőségeid vannak. Aki segítséget kér, tudnia kell, hogy a segítők ezerféle történetet láttak már, nem nagyon lehet meglepni/megdöbbenteni bennünket semmivel, bár új dolgot mindig látunk/tanulunk, és néha tényleg hihetetlen mélységeket látunk – én pl. a munkáltatás kultúrájában. Nincs mit szégyellni előttünk. Ha hibáztál, azt is értjük, nem is fogjuk a fejedhez vágni, hogy ”hogy lehettél olyan buta, hogy … ?” Lehet, hogy kiderül: nem is hibáztál, csak azt hiszed. Bármi is volt, megtörtént és kész, fontos, hogy tudjuk, mi és miért történt, mert annak fényében más lehet a javasolt megoldás. Nem fogunk számonkérni, leszidni, véleményt nyilvánítani, mert ez nem visz előre. Nyugodtan lehetsz őszinte, és ha nem vagy az, nem tudunk nekedvaló javaslatokat kidolgozni, és mindkét fél ideje kárbaveszett. Te is hiába jöttél, mi is hiába dolgoztunk. Nem kérünk megelőlegezett bizalmat, de ha hozzánk fordulsz, igyekszünk kiérdemelni azt. Egyenrangú felek leszünk, és mindkettőnknek, – neked is, nekünk is – te leszel a fontos.

Fontos, hogy mi nem ítélkezünk, még magunkban sem alkotunk véleményt (sem motivációnk, sem időnk nincs rá). A belülről motivált segítő ezeket ösztönösen tudja, de persze tanítják is az önkéntes képzéseken. Közös jellemzőnk a diszkréció: nem beszélünk ki senkit, sehol, semmikor. Én személy szerint nem vállalok referenciainterjút olyan emberről, akinek segítettem. A munkamódszer, ahogy mindig dolgozunk: információgyűjtés, elemzés, lehetőségek feltárása, akcióterv.

Az álláskeresési tanácsadás folyamata

Információgyűjtés: mi csak kérdezünk, de ha itt nem vagy őszinte, és nem mondasz el valamit (pl. kirúgtak, ez igaz, de elfelejted elmondani, hogy te sem brillíroztál épp a munkában – pedig nálunk ebből nem az fog lejönni, hogy lusta vagy, hanem az, hogy valamiért az a feladat nem volt neked való – értelemszerűen legalább mi meg fogjuk kérdezni, miért nem tudtál megfelelően dolgozni.)

Elemzés: a miértek keresése. Külső okok (pl. gazdasági környezet), lelki okok (miért volt elviselhetetlen a környezet, mit kell kerülni a jövőben neked egy munkahellyel kapcsolatban), egyéb problémák, amik nem az álláskereséshez kapcsolódnak, de hatnak rád. Nem fogunk faggatózni, olyan részletességgel beszélhetsz a körülményekről, amennyire te magad szeretnél.

Lehetőségek feltárása: itt fognak a te helyzetedre alkalmazható megoldások előkerülni. Mindig több lehetőség van, de lehet, hogy nem tetszetősek, vagy kifejezetten kényelmetlenek, esetleg olyanok, ami azelőtt fel sem merült benned. Viszont előremutatóak, és az állástalanság kényelmetlenségéhez képest fejlődést biztosítanak. De az is lehet, hogy az derül ki, itt az ideje egy gyerekkori álmod megvalósításáért dolgozni (vállalkozás is lehet lehetőség).

Akcióterv: enélkül időpocsékolás az egész. El kell döntened, hogy a lehetőségek közül mit választasz, mikorra mit fogsz megtenni. Ezt a segítők többnyire rádbízzák, esetleg figyelmeztetnek, hogy túl laza határidőt szabsz, vagy túl hirtelen akarsz mindent. Sok esetben itt akad el a folyamat. Megvan az akcióterv, de a megvalósítás elsikkad. Halogatás, önámítás stb. miatt. Később már fél visszajönni hozzánk az illető, mert tart tőle, hogy szemrehányást kap, amiért nem vitte végig a tervet – nem kap. Kezdjük elölről, ha kell, az elemzéstől. Miért halogatott, mire várt stb. Ha olyan lelki problémákat látunk, ami túlmutat az álláskeresési tanácsadás keretein segítünk abban, hogy a megfelelő segítséget hol találja meg (az akcióterv része az is, hogy segítséget kér az álláskeresői problémáin túli bajai megoldásához is, olyanoktól, akik ahhoz értenek).

 

Fel kell készülnöd arra, hogy olyan felismerésekre fogsz jutni a segítővel való beszélgetés (e-mail váltás) után, ami kényelmetlen lehet. Az első, általános felismerés, hogy magadért te tehetsz a legtöbbet, a második általános tanulság mindig az, hogy valamit másképp kell csinálnod, mint eddig (ergo, eddig nem a legjobb megoldással próbálkoztál). Még az is lehet, hogy olyan javaslatokat kapsz, amikkel nem fogsz tudni megbarátkozni. Objektív nézőpontból jó ötlet lehet bizonyos esetekben álláskeresési problémákra a költözés, a karrierváltás, a továbbképzés, pillanatnyi megoldásnak az anyagi problémákra egy alacsonyabb pozíció, vagy fizikai munka elvállalása. Ez akkor is jó megoldás, ha egyébként nem kényelmes.

Mivel az álláskeresési tanácsadás kifejezetten karrierre, munkahelytalálásra koncentrál, ha egyéb problémák kerülnek elő (családi, egészségügyi stb.) azok megoldására mindig kell egy arra specializált szakember. Általános tapasztalat, hogy ha az egyik problémádat megoldod, vagy elkezded megoldani, az ezzel kapcsolatos megkönnyebbülés a többi probléma megoldásában is segít.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Irbisz: Ha szerintem is a legjobb megoldással próbálkozott, és mégsem ment, akkor valamit nem látok én sem. Tehát kérdezni, belemenni a részletekbe, hátha meglesz a probléma. Mert lehet, hogy emberünk tényleg mindent jól csinált, csak nem jó helyen (földrajzilag akár, vagy iparági szinten, cégméret szinten). Vagy nem jó időben (épp nincs álláskeresős-toborzós szezon ott, akkor hiába próbálkozik, ki kell várni, hogy legyen).

  2. Irbisz
    mondta:

    “Az első, általános felismerés, hogy magadért te tehetsz a legtöbbet, a második általános tanulság mindig az, hogy valamit másképp kell csinálnod, mint eddig (ergo, eddig nem a legjobb megoldással próbálkoztál).”

    Mit javasolsz, ha arra jutsz hogy a delikvens a szerinted is legjobb megoldassal/megoldasokkal probalkozott- csak epp megsem volt eredemenyes?