Csináld jól! – A szakmai igényességről
„Amit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni!” – Lord Chesterfield
Sok álláskereső fakad ki egy-egy rosszul elvégzett munka láttán, hogy „én mennyivel jobban csinálnám, hogyan lehet mégis neki állása?” Igazuk van, mármint a kifakadást illetően.
Azonban ezt a fajta önbizalmat, hogy – „én jobban csinálnám” – és ambíciót – „én akarom jól csinálni” – át kell vinni az álláskeresői kommunikációba. A motlevélben, a CV-ben, az állásinterjún való viselkedésedben ez látsszon: jól akarod csinálni.
A csoda száműzetése
Ezzel a címmel Kornis Mihály írt egy nagyszerű esszét a Vigasztálások könyve című művében. Olvasva az ő sorait a csoda megalázásáról, az jutott eszembe, hogyha az álláskeresők elutasítanák a talmi csodákat, felhagynának a hamis csodák várásával, talán könnyebben vinnék sikerre az álláskeresésüket.
Miért? – Egy megkésett bemutatkozás
Elsőként kötelességem megemlíteni, hogy ez a blog nem jött volna létre sok közeli, távoli valamint élőben sosem látott netes ismerőseim nélkül, akiktől szintén sokat tanultam álláskeresés témában. Örök hála nekik!
Kapok néha érdeklődő maileket, amiben azt firtatják, mi abban a jó nekem, hogy embereket tanítok állást keresni? Miért teremtek az álláspiacon magamnak versenytársat? Mennyiért elemzek egy önéletrajzot? Mit kezdek az adatokkal? Számomra néha érthetetlennek tűnnek e felvetések, de most összefoglalva megválaszolom őket.
Tehát, ha valaki megtisztel a bizalmával, és megkér, hogy ugyan néznék már rá az önéletrajzára, miért nem tud vele állást találni, nagyjából el tudom mondani, és azt is, mivel lehetne hatékonyabb. Ingyen.
Ez nem „szolgáltatás”, és nyilván nincs üveggömböm, nem tudom a pontos választ (ahogy más sem), csak sejtem. E sejtés talán segít, talán nem. De legalább mindkét fél megpróbálta: aki segítséget kért, kapott, aki segíteni akart, segített. Win-win.
Bár nem vagyok aktív HR-es, el tudom mondani, mit láthat egy HR-es, mit gondolhat, mikor ránéz az illető anyagára. Tapasztalatból, empátiából, tárgyi tudásanyagból.
És pont ez a visszajelzés az, amit álláskereső az álláspiacon sosem kap meg, még ha kéri, sem lesz pontos a válasz. Nekem viszont szabad őszintének lennem, és (kegyetlenül) az is vagyok az álláskeresővel. Ha az önéletrajza használhatatlan, akkor teszek pár javaslatot a javításra, ha nincs tippje, mit is írjon a motlevelébe, talán lesz ötletem.
E „nemszolgáltatás” együtt jár a határidők „nemvállalásával”, tekintve, hogy általában éjszakába csúszik egy-egy válasz megírása, lévén munkaidőn túli hobbitevékenységként űzöm ezt. Aki nem kap azonnal választ, ne érezze úgy, hogy mellőzték, nem törődtek vele. Előbb-utóbb kap tőlem visszajelzést.
Bloggeri tevékenységem mögött nem áll semmilyen cég, jómagam egyszerű alkalmazott vagyok munkaidőben, teljesen más témában. A tevékenységem nem irányul arra, hogy bármilyen fizetős termék, szolgáltatás, megoldás felé tereljek álláskeresőket. Csak egy elhivatott segítő vagyok.
Következő kérdés, miszerint miért „nevelek” versenytársakat? Úgy gondolom, azzal, hogy embereket tanítok állást keresni, magamnak semmiképp sem ártok. Az, hogy minél több ember legyen tisztában az álláskeresés mikéntjével, mindenki érdeke: kevesebb munkanélküli, több elégedett ember, több járulék az államkasszába, és még sorolhatnám az előnyöket. Az, hogy erre „csak” egyének szintjén vagyok képes egy blogon keresztül, nem zavar, tekintve, hogy már ez is jóval több, mint amit pl. a közoktatás valaha is tett ezért az ügyért.
Adatvédelem: Nem, egyetlen önéletrajzot sem juttatok el harmadik félnek beleegyezés nélkül. Csakis személyes ismerőseim kereshetnek meg azzal, hogy tudok-e ilyenolyan profilú embert ajánlani. Ha igen, először az álláskeresőt kérdezem meg, tetszik-e neki a lehetőség, igenlő válasz esetén összehozom az érintetteket (és többé nem avatkozom bele a megegyezésbe).
Ha úgy érzed, ezzel a szemlélettel könnyebbé válna az álláskeresésed, hatékony segítségre vágysz, keress bátran válassz személyes konzultációs szolgáltatásaim közül: http://jobangel.hu/tanacsadas/
Óvakodj a Törpétől! II.
.jpg)
A rossz munkahelyek elkerülése elemi érdeke minden álláskeresőnek. Ha találsz valamilyen állást, nem mindegy milyet. A legfontosabb, hogy jól érezd magad, elégedett legyél. Ha éppen olyan helyzetben vagy, hogy muszáj kompromisszumokat kötnöd, akkor sem mindegy, mik ezek. Van, ami sohasem elfogadható, tehát ne fogadj el azonnal egy állást, csakmert szorult helyzetben vagy. Lehet, hogy egy rosszul megválasztott állással még rosszabb helyzetbe sodrod magad.
Tegnapi cikkem folytatásaként alant még néhány dolog, amit el kell kerülnöd, ha nem akarsz egy pokoli munkahelyet.
Óvakodj a Törpétől! I.
Nem, nem a nagysikerű, a nyolcvanas években minden év szilveszterén tévében leadott filmről lesz szó. Hanem azokról a lelki-szellemi törpékről, akiktől az álláskeresésed során óvakodnod kell.
Sokan rosszul választanak állást, majd a munkahelyekkel kapcsolatos panaszokat gyűjtő blogokon landolnak, ami csak azt jelzi, hogy valós elégtételre nem számíthatnak. Panaszkodással meg nem sokra mennek, ezért inkább meg kell előzni ezeket a helyzeteket.
Hiszem, hogy az élet hosszútávon igazságos, és a zsarnok, tisztességtelen, perverz, kéjenc stb. munkáltatók elnyerik méltó „jutalmukat”, de mégis jobb, ha esélyt sem adunk az ilyeneknek. Az, hogy hogyan lehet felismerni az ilyen munkáltatókat, nagyon változó. Van pár kifejezetten erre utaló jelzés, és persze nem árt kicsit paranoiásnak is lenni.
Vészhelyzet
Ifjúkoromban megadatott, hogy elvégezzek egy ejtőernyős tanfolyamot. A szerintem legfontosabb tanulságát ma is őrzöm:
Vészhelyzet-oktatás, egy bizonyos „patkó” nevű, nagysebességű vészhelyzetet tárgyaltunk az igencsak tapasztalt oktatóval. Ez egy ejtőernyő-nyílási rendellenesség, ami bármikor előfordulhat, az ejtőernyő elakadását jelenti. Nem egyszerű megoldani, miközben zuhanunk.
A legfőbb tanácsa az oktatónak az volt, hogy küzdeni kell. Zsinórt vágni, tartalékernyőt nyitni, amit csak lehet, meg kell próbálni. Érdekes módon egyetlen tanonc sem kezdett el vitatkozni, hogy de így-úgy nehéz, meg nem lehet, meg nincs lehetőség, és kifogásokat, dogmákat, városi legendákat, ideológiákat sem kezdett el gyártani, mit, hogyan, miért nem lehet. Valahogy természetesnek tűnt: ha nem küzdünk, meghalunk, ezért a küzdés mikéntjét kell megtanulni.
Úgy érzem, ugyanúgy vészhelyzet van, az életünkről van szó, mikor állást keresünk. Bárkivel előfordulhat, benne van a pakliban, mint ejtőernyősnek a patkóhelyzet. A vita, kifogáskeresés nem segít. A küzdelem nem hiábavaló, hiánya pedig biztos halál: egzisztencia elvesztéséhez, család elvesztéséhez, kiszolgáltatottsághoz, nyomorhoz vezet.
Lezuhanjunk, vagy inkább küzdjünk? Érted már, miért kérem, hogy sose add fel?
A pozitív diszkriminációról
Először is, a diszkrimináció, lényegéből adódóan nem tud pozitív lenni, mert hiába mondjuk, hogy pozitív, benne van, hogy úgy hoz előnybe egyeseket, hogy mások hátrányba kerülnek. Ezért innentől csakis idézőjelben vagyok hajlandó ezen ellentmondást megjeleníteni 🙂
Tény, hogy a „pozitív diszkriminációból” kiinduló intézkedések nem érik el a céljukat, pedig a szándék támogatandó lenne, például a munkaerőpiacon. Pl. a nők, kisgyerekes anyák munkaerőpiaci hátrányai nem csökkentek a „pozitív diszkrimináción” alapuló intézkedések hatására, sőt kifejezetten rontják a helyzetüket – így talán fel kéne hagyni velük.Utópisztikus gondolatkísérlet, de számomra inkább vágyott állapot lenne, ha mindenkit csakis a munkára való alkalmassága alapján mérnének a munkáltatók, fel sem merülne az alkalmazásánál neme, kora, származása, lakhelye, családi állapota, szexuális hovatartozása, esetleges fogyatékossága, mint döntési szempont.
Mert ugyan ez a blog többnyire arról szól, hogyan lehet a meglévő helyzetekhez alkalmazkodni egy jól megírt CV-vel, megfelelő fellépéssel az állásinterjúkon, szerintem igenis szép lenne, ha nem kéne trükközni a korunk, lakhelyünk, családi állapotunk elhallgatásával, vagy éppen kiemelésével.
JobAngel sajtómegjelenések
| 2020 | |
 | HRportal.hu 2020. évi megjelenések: Ne vegyük fel, mert nem illik bele a csapatunkba! Hogyan nézzen utána a cégnek, ahová állásinterjúra megy? Milyen a tökéletes karrierútvonal? Tipikus állásinterjú-hibák 2020-ban A diszkriminációnak ezer arca van, és egyik sem túl okos Kvóta vagy nem kvóta, ez itt a kérdés |
| 2019 | |
| HRportal.hu 2019-es megjelenések: Téged is megtévesztett a munkáltatói márka? Hogyan lesz szabványos önéletrajzból vezetői bemutatkozó önéletrajz? Gyászol a cég - mi a HR szerepe? HR-es dilemmák a cégben - komolytól a komorig Így tilos jellemezned magad az önéletrajzodban |
| 2017 | |
 | A 2017. április 5-én a Nők Lapja Pszichében a munkaerőkiválasztásban használt pszichológiai tesztekről kérdezték a véleményem. Nem rejtettem véka alá 🙂 link |
| 2014 | |
 | A 2014. július 15-i IT People magazin szerint az ITBusiness karrierszkenner adatbázisában a legkeresettebb emberek toplistáján 3. lettem. Az eredményt mind a Jobangel blog, mind a napi, Avnet Kft.- ben végzett IBM termékmenedzseri és Avnet Academy oktatási specialista munkám generálhatta, sajnos ezt sosem fogom biztosan tudni, melyik leginkább. Mindenesetre mindenkinek köszönöm az érdeklődést civil és szakmai munkám iránt egyaránt! link |
| 2013 | |
 | 2013.09.23-án interjú készült velem a Klubrádió Szolidaritás.hu c. műsorában, az ismerősökön keresztüli álláskeresés nehézségeiről. Meghallgatható itt: link |
| Interjú velem (is) a HRportal.hu-n 2013 júliusában: link HRportal.hu megjelenések: link |
 | ITBusiness - 2012.05.19. Különösen büszke vagyok rá, hogy egyik legnépszerűbb cikkemet átvette az ITBusiness is, mind online, mind print megjelenésben, lévén a CV formázással nem lehet eleget foglalkozni. Link |
 | 2013. augusztusi számban a felnőttképzésről kérdeztek meg. A cikk teljes terjedelmében elolvasható: 1. oldal , 2. oldal. |
 | 2013. augusztus: Motivációs levél témában írt cikkemet vették át itt |
 | Megjelenések a CV Online blogban: A HR-esek misztikus adatbázisairól, az önéletrajzírás trendjeiről, és az elküldött álláspályázatokra várt visszajelzésekről írt cikkeimet ők is átvették. |
 | 2014. január: Az év eleji álláskeresési hajráról írt cikkemet ajánlják itt. 2013. augusztus: A Jobline.hu a rémes motivációs levél minták kapcsán idéz tőlem itt. |
 | 2013. augusztus: A HVG Karrier rovata a börtönviselt álláskeresőkről írt cikkemből idéz itt. 2016. május: A HVG Vállalat+Vezető rovata a Facebook-bakikról szóló cikkemet idézi, itt. |
A negatív diszkrimináció kivédése II.
Folytatva tegnapi témánkat, íme további lehetőségek a diszkrimináció kezelésére.
Van még legalább két olyan élethelyzet, ahol nagyon gyakori a diszkrimináció. Fiatal hölgyek, kisebbséghez tartozók, talán segítenek az alábbi sorok.
A negatív diszkrimináció kivédése I.
Nem titkolt célom, hogy az álláskeresők által gyártott kifogásokat módszeresen, egyesével cáfoljam meg, kínáljak helyettük valami mást, előremutatót. Így most diszkriminációs hetünk lesz.
Az álláskeresők egyik magyarázata arra, hogy miért nem talál állást az, hogy diszkrimináció áldozata lett. Ebbe a feltételezésbe lovallja bele magát, ami egyenes út ahhoz, hogy fel is adja az álláskeresést, bele is süllyedjen a depresszióba, reménytelenségbe, mert e tulajdonságán nem tud változtatni. „Kisgyerekes nő vagyok, fiatal nő vagyok, idősödő nő vagyok, cigány vagyok, vidéki vagyok, túl szép vagyok, csúnya vagyok, kövér vagyok, sovány vagyok stb., ezért nem találok állást”.
<
Szeretném egy kicsit az így gondolkodókat megnyugtatni: ha valakit diszkriminálni akarnak, arra biztosan találni fognak okot, azaz kár ezen elkeseredni. De a döntéshozók nem akarni szokták a diszkriminációt, „csak” előítéleteikből táplálkozva belesodródnak.
Az álláskeresőként kár a diszkrimináción lovagolni: a semmit sem tudsz az ellen tenni, hogy nőnek születtél, hogy elmúltál 50 éves stb. Hasznosabb, ha ezeket a tulajdonságokat az önéletrajzban valamennyire elfeded vagy éppen kiemeled, és/vagy ellensúlyozod a melletted szóló érvekkel. Erre kell koncentrálni. Alant pár technika, ami segíthet a hátrányosnak vélt tulajdonságod ellensúlyozására.