A pozitív diszkriminációról
Először is, a diszkrimináció, lényegéből adódóan nem tud pozitív lenni, mert hiába mondjuk, hogy pozitív, benne van, hogy úgy hoz előnybe egyeseket, hogy mások hátrányba kerülnek. Ezért innentől csakis idézőjelben vagyok hajlandó ezen ellentmondást megjeleníteni 🙂
Tény, hogy a „pozitív diszkriminációból” kiinduló intézkedések nem érik el a céljukat, pedig a szándék támogatandó lenne, például a munkaerőpiacon. Pl. a nők, kisgyerekes anyák munkaerőpiaci hátrányai nem csökkentek a „pozitív diszkrimináción” alapuló intézkedések hatására, sőt kifejezetten rontják a helyzetüket – így talán fel kéne hagyni velük.Utópisztikus gondolatkísérlet, de számomra inkább vágyott állapot lenne, ha mindenkit csakis a munkára való alkalmassága alapján mérnének a munkáltatók, fel sem merülne az alkalmazásánál neme, kora, származása, lakhelye, családi állapota, szexuális hovatartozása, esetleges fogyatékossága, mint döntési szempont.
Mert ugyan ez a blog többnyire arról szól, hogyan lehet a meglévő helyzetekhez alkalmazkodni egy jól megírt CV-vel, megfelelő fellépéssel az állásinterjúkon, szerintem igenis szép lenne, ha nem kéne trükközni a korunk, lakhelyünk, családi állapotunk elhallgatásával, vagy éppen kiemelésével.
JobAngel sajtómegjelenések
| 2020 | |
 | HRportal.hu 2020. évi megjelenések: Ne vegyük fel, mert nem illik bele a csapatunkba! Hogyan nézzen utána a cégnek, ahová állásinterjúra megy? Milyen a tökéletes karrierútvonal? Tipikus állásinterjú-hibák 2020-ban A diszkriminációnak ezer arca van, és egyik sem túl okos Kvóta vagy nem kvóta, ez itt a kérdés |
| 2019 | |
| HRportal.hu 2019-es megjelenések: Téged is megtévesztett a munkáltatói márka? Hogyan lesz szabványos önéletrajzból vezetői bemutatkozó önéletrajz? Gyászol a cég - mi a HR szerepe? HR-es dilemmák a cégben - komolytól a komorig Így tilos jellemezned magad az önéletrajzodban |
| 2017 | |
 | A 2017. április 5-én a Nők Lapja Pszichében a munkaerőkiválasztásban használt pszichológiai tesztekről kérdezték a véleményem. Nem rejtettem véka alá 🙂 link |
| 2014 | |
 | A 2014. július 15-i IT People magazin szerint az ITBusiness karrierszkenner adatbázisában a legkeresettebb emberek toplistáján 3. lettem. Az eredményt mind a Jobangel blog, mind a napi, Avnet Kft.- ben végzett IBM termékmenedzseri és Avnet Academy oktatási specialista munkám generálhatta, sajnos ezt sosem fogom biztosan tudni, melyik leginkább. Mindenesetre mindenkinek köszönöm az érdeklődést civil és szakmai munkám iránt egyaránt! link |
| 2013 | |
 | 2013.09.23-án interjú készült velem a Klubrádió Szolidaritás.hu c. műsorában, az ismerősökön keresztüli álláskeresés nehézségeiről. Meghallgatható itt: link |
| Interjú velem (is) a HRportal.hu-n 2013 júliusában: link HRportal.hu megjelenések: link |
 | ITBusiness - 2012.05.19. Különösen büszke vagyok rá, hogy egyik legnépszerűbb cikkemet átvette az ITBusiness is, mind online, mind print megjelenésben, lévén a CV formázással nem lehet eleget foglalkozni. Link |
 | 2013. augusztusi számban a felnőttképzésről kérdeztek meg. A cikk teljes terjedelmében elolvasható: 1. oldal , 2. oldal. |
 | 2013. augusztus: Motivációs levél témában írt cikkemet vették át itt |
 | Megjelenések a CV Online blogban: A HR-esek misztikus adatbázisairól, az önéletrajzírás trendjeiről, és az elküldött álláspályázatokra várt visszajelzésekről írt cikkeimet ők is átvették. |
 | 2014. január: Az év eleji álláskeresési hajráról írt cikkemet ajánlják itt. 2013. augusztus: A Jobline.hu a rémes motivációs levél minták kapcsán idéz tőlem itt. |
 | 2013. augusztus: A HVG Karrier rovata a börtönviselt álláskeresőkről írt cikkemből idéz itt. 2016. május: A HVG Vállalat+Vezető rovata a Facebook-bakikról szóló cikkemet idézi, itt. |
A negatív diszkrimináció kivédése II.
Folytatva tegnapi témánkat, íme további lehetőségek a diszkrimináció kezelésére.
Van még legalább két olyan élethelyzet, ahol nagyon gyakori a diszkrimináció. Fiatal hölgyek, kisebbséghez tartozók, talán segítenek az alábbi sorok.
A negatív diszkrimináció kivédése I.
Nem titkolt célom, hogy az álláskeresők által gyártott kifogásokat módszeresen, egyesével cáfoljam meg, kínáljak helyettük valami mást, előremutatót. Így most diszkriminációs hetünk lesz.
Az álláskeresők egyik magyarázata arra, hogy miért nem talál állást az, hogy diszkrimináció áldozata lett. Ebbe a feltételezésbe lovallja bele magát, ami egyenes út ahhoz, hogy fel is adja az álláskeresést, bele is süllyedjen a depresszióba, reménytelenségbe, mert e tulajdonságán nem tud változtatni. „Kisgyerekes nő vagyok, fiatal nő vagyok, idősödő nő vagyok, cigány vagyok, vidéki vagyok, túl szép vagyok, csúnya vagyok, kövér vagyok, sovány vagyok stb., ezért nem találok állást”.
<
Szeretném egy kicsit az így gondolkodókat megnyugtatni: ha valakit diszkriminálni akarnak, arra biztosan találni fognak okot, azaz kár ezen elkeseredni. De a döntéshozók nem akarni szokták a diszkriminációt, „csak” előítéleteikből táplálkozva belesodródnak.
Az álláskeresőként kár a diszkrimináción lovagolni: a semmit sem tudsz az ellen tenni, hogy nőnek születtél, hogy elmúltál 50 éves stb. Hasznosabb, ha ezeket a tulajdonságokat az önéletrajzban valamennyire elfeded vagy éppen kiemeled, és/vagy ellensúlyozod a melletted szóló érvekkel. Erre kell koncentrálni. Alant pár technika, ami segíthet a hátrányosnak vélt tulajdonságod ellensúlyozására.
A fizetési igényről másképp
Az álláshirdetések egy jórésze rákérdez a bérigényre, ami érthető is lehetne, de úgy tűnik, a többség mégsem érti. Az álláskeresők tanácstalansággal, kisebb-nagyobb mértékben rosszindulattal tekintenek e kérdésre. Általános feltételezés, hogy „biztos a legolcsóbbat keresik”, és már lehet is háborogni, hát milyen dolog ez már, fuj, a mocskos kapitalisták, hangulatkeltés indul! Persze ez csak érzelmi reakció, a valóság ennél összetettebb.
Talán, ha megmutatom az érem másik oldalát, akkor másképp állnak majd ehhez a kérdéshez is. Sokat segítene mindkét oldalnak. Igen, az álláskeresőknek is, sőt főleg nekik.
Lúzerek, figyelem!
Miután a HR-esek munkájából egy újabb kis szeletet mutattam meg, még tán szimpátiát is sikerült keltenem irántuk, jöjjön a forrázás.
Most újra a tombolás rovatunkat olvashatjátok, túlfejlett kritikai érzékemnek köszönhetően. A célja az ilyen mérgelődéseknek, hogy lássuk: nemcsak a CV-írásban van hová fejlődni. Pont úgy nem megy a másik oldalnak a hirdetések megírása, az igényeik megfogalmazása. Persze az álláskeresők többnyire csendben mérgelődnek egy ilyen hirdetésre, az írójuk nem szembesül következményekkel. A rosszul megírt CV alkotója viszont sokat veszíthet. Azaz kedves Hirdetők, megint rajtatok a sor, hogy javítsatok valamin.
Szemben a múltkor kifogásolt hirdetéssel, itt nem az elvárások irreálisak, hanem a hirdetés maga olyan, mintha nem is tudnák igazán, mire van szükségük, és mintha nem is tudnák, hogy a nekik kellő embereket mivel lehet motiválni. Ez önmagában nem lenne baj, de ha nem értek valamihez, szakembert keresek, aki elvégzi helyettem a munkát.
A hirdetés így fest:
HR-esek panasznapja
Szeretném, hogy ha mindkét fél szóhoz jutna itt, és bár általánosságban az álláskeresők szorulnak inkább segítségre, ezt a bejegyzést akár egy „mit ne” gyűjteményként is vehetitek, kedves álláskeresők. Tény azonban, hogy sok-sok jogos panasz érkezik rátok a HR oldalról.
Tehát, most a HR-esek szemével nézünk végig jópár álláskeresői hibát.
A misztikus adatbázisok
Ez a poszt most egy kifejtős válasz lesz arra a kommentelői kérdésre, hogy az állásportálokon, vagy a cégek karrieroldalán egy jelentkezéshez miért kell még külön is CV-t feltölteni. Ezúton köszönöm a témajavaslatot!
Ugyanitt még ellenérvet találhatunk arra a városi legendára, hogy nem is érdemes adatbázisokba jelentkezni, az összes csak „kamu”. (e nézetek terjesztői szálljanak magukba, és gondolják végig, hány ember lehetőségeit teszik tönkre a így. Amennyiben a másoknak való károkozás a céljuk, forduljanak megfelelő szakemberekhez, hogy helyretegyék e szánalmas vágyukat.)
Az állásportálok úgy működnek, hogy a hirdetési lehetőség mellett/helyett a regisztrált álláskeresők adataihoz hozzáférést adnak minden munkáltatónak, közvetítő cégnek, aki ezt kéri – és persze súlyos összegeket fizet érte. Tehát a bekért adatok minőségének muszáj jónak lenni. Ezt csak úgy érhetik el a portálok, ha egyesével minden fontos adatra rákérdeznek, és irányítottan, legördülő menüből lehet kiválasztani a válaszokat. Ezért ilyen idegesítően hosszúak az regisztrációs adatok egy-egy állásportálon, ezért küldik a folyamatos figyelmeztetést, hogy frissítsd az adataidat x nap után. Persze a legördülő menük hátránya, hogy pl. az összes létező és valaha létezett iskolát nem lehet belevinni, így marad az álláskeresőknek lehetőségük egyéni megjelölésekre is. Már csak azért is kell a CV, hogy ha vki külföldi iskolákat végzett, vagy valami nagyon speciális tudás, tapasztalat, tény van az önéletrajzában, legyen hol felsorolnia. Az „egyéb”, mint választható menüelem azt szokta eredményezni, hogy mindenki „egyéb” lesz, mert lusta böngészni. Ilyenkor kap sikítófrászt minden szűrést végző egyén. Szóval, ha lehet, kerüld az „egyéb” menüpontot.
Cégek karrieroldalán a helyzet még ennél is súlyosabb: ott arra akarják használni az ilyen adatbázisokat, hogy hirtelen keresés esetén azonnal lehessen jelöltet találni.
Vegyünk néhány példát, mikor kell igazán az adatbázis:
Anyák napjára
Anyák napja közeleg, így egy kicsit a kisgyerekes anyukák munkaerőpiac helyzetével is foglalkoznék.
A téma nálam úgy csapódik le, hogy segítségkérő anyukák keresnek meg önéletrajzukkal, ötleteket kérnek, sokan már a kétségbeesés határán vannak, mert nem találnak állást, visszamenni a régi helyükre pedig különböző okok miatt nem tudnak.
A helyzetük valóban nagyon nehéz, de remény mindig van.
Lennél te is kétkezi munkás?
Most nem megoldást, vagy tanácsot kínálok, hanem problémákat, kérdéseket. Mivel nem tudom a válaszokat, inkább csak gondolatébresztőnek szánom eme bejegyzést. Kíváncsi vagyok, másnak milyen ötletei, válaszai, megoldásai támadnak ezt olvasván.
Egyfelől már megy a siránkozás, hogy megemelték az érettségi követelményeket. Borzalom, a végén még egy kicsit tanulni kell az érettségiért. Ezért minden empátiámat bevetve sem tudom sajnálni szegény diákokat. A tanárokat sem, csakmert így hatékonyabban kell tanítaniuk.
Másfelől mindenféle fórumokon, blogbejegyzések kommentjeiben megy a sirám, hogy a fizikai munkának nincs becsülete, meg, hogy mezőgazdaságból kellene élni, de mindenki diplomás akar lenni, és könyvtár-ruhatár szakokat emlegetnek, hihetetlen rosszindulattal. Divat lett a diplomások szidása. De ezzel egyidőben mégsem vált divattá a fizikai munka megbecsülése.
Érdekes ellentmondások jönnek ki ebből a két felvetésből.