Válasz nélkül
Az egyik leggyakoribb álláskeresői kritika az egész álláskeresési rendszerünkkel szemben a pályázóktól, hogy nem kapnak visszajelzést az elküldött pályázati anyagukra. „Még egy autoreply-t sem”
Mivel az álláskeresőnek az a jó, ha arra koncentrál, ami előreviszi az álláskeresésben, ennek a felvetésnek nem nagyon szoktam teret engedni. A rendszerkritika kell, a változás kell, de állás nem lesz belőle, márpedig az álláskeresőnek arra van szüksége.
Különleges apropója van azonban annak, hogy mégis foglalkozom a visszajelzésekkel, és nemcsak a hiányukkal.
Visszatérünk!
A mindennapi munkahelyi munkába való visszatérés meglehetősen nehéznek tűnik azoknak az anyukáknak, akik évekig gyermekükkel voltak otthon. Azt feltételezik róluk és magukról, hogy kiestek a gyakorlatból, általános pesszimizmus uralkodik a helyzetükkel kapcsolatban. A GYES-GYED időszak alatt lehet, hogy megszűnt a régi munkahelye, nem igazán várják vissza a régi helyére, vagy esetleg előtte nem is volt munkaviszonyban. Természetesen nem lehetetlen nekik sem munkát találni, bár ilyenkor figyelmen kívül kell hagynunk mindazokat a sajtóhíreket és egyéb hangokat, amelyek ennek nehézségeit taglalják. Mert a megoldást soha nem teszik a probléma mellé, így hiszterizálás lesz az ilyen cikkekből, tájékoztatás helyett.
Ha állást kereső anyuka vagy, az első és legfontosabb az álláskeresésben (is), hogy félretedd a negatív hangokat, érzéseket.
A második, hogy felismerd a munkáltatók kisgyerekes anyukákkal szembeni előítéleteit, mert ezeket figyelembevéve, az aggodalmaikat előre eloszlatva lehet esélyed a sikerre. A munkaadók jórésze szerint a gyerekes nők megbízhatatlan munkaerők, mert azt feltételezik, hogy a gyereknevelés és a háztartás annyira leköti őket, hogy a munkahelyre már kevés energiájuk jut. Valójában semmi közük ahhoz, milyen életet él valaki munkaidőn kívül, milyen problémákkal, feladatokkal szembesül, így aztán ne is kösd az orrukra. Vértezd fel magad az ilyen helyzetekre, és készülj fel az álláskeresésre, ennek tudatában.
Szövegszerkesztési kisokos
Mostanában megjelent CV-s cikkeimre válaszul olvasóim küldtek jóadag álláspályázatot, véleményemet kérve róla. Ezúton is köszönöm a bizalmat! Egyedi levelekben természetesen mindenkinek válaszoltam, elemezve a tartalmakat, esetleg javasolva pár változtatást.
A kapott anyagok szövegszerkesztésének minősége viszont általános probléma volt, így publikusan érdemes kitérni erre is. Sok esetben az igényes külalakra való törekvést látom a pályázati anyagokban, aztán bekapcsolom a nem látható karakterek megjelenítését. A látvány időnként sokkoló, ezért úgy gondoltam, hogy a legalapvetőbb hibákat kiemelném, és szokásomhoz híven a lehetséges megoldást is megadom rájuk. Tekintve, hogy a legelterjedtebb, ezért általam is javasolt formátum a .DOC, most azokat a Microsoft Wordben rejtőző funkciókat mutatom be, amik az önéletrajzok írásához elengedhetetlenek.
A kétoldalas CV-k mítosza
Folytatva az álláspályázatok ideális terjedelmének tárgyalását, most vegyük górcső alá a CV-k ehhez kapcsolódó mítoszát.
Az ezzel foglalkozó szak- és egyéb irodalom általános vélekedése a „maximum két oldal” egy önéletrajzra, de egyes „tanácsok” szerint 1 oldalas a jó CV, a legelvetemültebbek másfél oldalt ajánlanak (vajon mire jó az a fél üres oldal, amit elvárnának???)
A helyes válasz pedig: attól függ…
Goldenblog 2012
A Jobangel blog is indult a Goldenblog 2012 versenyen, az életmód kategóriában!
A szavazás augusztus 20-án reggel indul és szeptember 6-án éjfélig tart. Minden kategóriában – kivéve az Egyéb kategóriát – két (egy szakmai és egy közönségzsűri) nyertest hirdetnek. Mindenki szavazhat minden kategóriában, viszont szavazni csak Facebook-belépéssel lehet.
Az összes induló blog közül egyet, az általatok legjobbnak gondoltat kell majd kiválasztani. Fontos, hogy kategóriánként csak egy szavazatot adhattok le. Tehát a szavazás során összesen 9-szer szavazhattok: mind a 9 kategóriában egy-egy blogot.
Szavazás mobilról
A legtöbb mobilról küldött szavazatot begyűjtő blog mobil különdíjban részesül. A mobil szavazás során az összes nevezett blogból egyre szavazhattok, kategóriáktól függetlenül. Így az abszolút kedvenceteket részesíthetitek előnyben. A mobilról és a weboldalon keresztül történő szavazás egymástól független, szavazz a szájton és mobilról is!
Ha tetszik a blog, szavazz a Jobangelre!
A méret a lényeg?
Mint már annyiszor hiányoltam, a CV és motivációs levél írásának művészetét nem tanítják iskolákban. E fájdalmamat muszáj kiegészítenem azzal, hogy ha „tanítják”, akkor sem járunk igazán jól. Például a CV és motivációs levél írását tárgyaló cikkekben mindig említenek valami méretkorlátot, de vajon milyen alapon?
Ennek következményeképpen sokszor kapok agyonsűrített, egy oldalra ráerőszakolt önéletrajzokat, illetve semmitmondó, se füle, se farka motivációs leveleket. Amikor egy olvasóm megkér, hogy nézzem át az anyagát, általában ezzel a hibával szembesülök elsőként.
Állásinterjú – ha különböző kultúrák találkoznak
Előző posztomban picit elnagyoltam, hogyan ajánlatos öltözni állásinterjúra, ha az interjúztató más kontinensről, kultúrából származik.
Az amerikai kontinensről, vagy Európa más országaiból származó interjúztatók szokásos elvárásainak könnyű megfelelni: szolid business öltözék, szokásos kosztüm, ruha, férfiaknak öltöny, nyakkendő, vagy csak ing-zakó, a megpályázott pozíciótól függően. A férfiaknak könnyű, hiszen egy távol-keleti, közel-keleti interjúztatóval való találkozóra is pont ugyanúgy kell felöltözniük.
Nőknél ez már kritikus kérdés. És nem csak az öltözék, hanem a teljes szituáció. Hiszen a közel-keleti, távol-keleti kultúrákban egy nő társadalmi szerepe többnyire egészen más, mint nálunk. De ezt a helyzetet is tudni kell kezelni.
Kánikulaöltözék állásinterjúra
Így 40 fokban valahogy ez jutott eszembe 🙂
Olvasható szerte a neten ezernyi cikk, hogy legyél szellős, kényelmes ruhában stb., na de pontosan miben? Erről soha senki nem beszél, ha mégis, az valami híres márka reklámja lesz, ahol egy vagyonba kerül bármelyik termék. Pár olyan praktikumról írnék most, ami talán segíthet az álláskereső hölgyeknek.
Rabszolgasors(?)
Előző írásomat folytatva ismét az új Mt-ről, pontosabban arról fogok írni, miként is lehet együtt élni ezzel a változással, mit tudunk tenni azért, hogy ne legyünk teljesen vesztes helyzetben. Legutóbb bemutattam, hogy az új foglalkoztatási formák megjelenése előnyös is lehet bizonyos helyzetekben. Érdemes megnézni a Mt-nek a szellemiségét is. Milyen elvek mentén szabályoz, miért állítom azt, hogy ad és elvesz, illetve milyen a szellemisége? Ars poeticája talán így fogalmazható meg: csak a legszükségesebbnek ítélt mértékben szabályoz és korlátozza a vállalkozás szabadságát. Új elemként jelenik meg, hogy mindkét félnek vannak gazdasági és szociális érdekei, melyeket figyelembe lehet/kell venni, vagy figyelembe fog venni a bíróság (pl.: kártérítési esetekben). Másik, véleményem szerint fontos elem a méltányosság elve, ami a PTK-ban és külföldi jogban ismert volt, de itt is megjelenik (pl. szabadság kiadása, vagy átirányítás esetén).
A közösség ereje
Sokszor hallom, hogy „én ugyan nem regisztrálok a Facebook-ra, Linkedin-re”… és jönnek az indokok, miért nem. Amit elfogadok, csak nem értek.
Mert bizony, mára az álláskeresés egyik legjobb eszközévé váltak. De amikor állást kezdesz keresni, már késő elkezdeni a közösségi hálód szövögetését. Annak már addigra rég készen kellene lennie.
A sok ellenérv, hogy időt vesz el, kiadja a kapcsolati adataidat, arra késztet, hogy publikáld az életedet, majdnem érthető. Azért majdnem, mert rajtad múlik, mire és hogyan használod. Ha tehát másra nem, akkor használd az álláskereséshez szükséges kapcsolati tőkéd karbantartásához. És most nem a barátok kihasználására buzdítalak, mert ellenérvként sokszor elhangzik. A kapcsolati tőke „ápolása” két alapvető tevékenységre irányul: segítséget kell tudnod nyújtani, és segítséget kell tudnod kérni. Hihetetlen, de főleg az utóbbi nagyon nehezen megy sokaknak.