A kiégés-szindróma – 1.
Nemrég írtam arról, hogyan érdemes állásinterjún tálalni a személyes konfliktus miatti felmondást. Hogy mi vezethet személyes konfliktusokhoz, annak sok oka van. A kiégés (burnout) szindróma tünetei például sokszor okoznak olyan helyzeteket, amiket hétköznapi kifejezésekkel csak „meghülyült”, „elszállt magától”, „elege lett” és hasonlóan írunk le.
Furcsa folyamatnak tűnik, hogy mikor megérkezik egy új kolléga, a cég is, az újonc is boldog, szorgalmas, jól beilleszkedik, jól dolgozik, majd pár év után ugyanez a munkatárs lusta, hanyag, esetleg rossz modorú valaki lesz, aki utál bejárni dolgozni, és persze a cég sem rajong már azért, hogy ilyen alkalmazottja van. A magyarázat a kiégés (vagy tudományosabban kiégés-szindróma, burnout)
De kik és miben hibáznak, hogy ez megtörténik? Egy-egy állásban nem törvényszerűen fog kiégni, hitehagyottá válni a munkavállaló, nagyon sok múlik a munkahelyi környezeten, vezetőkön is – nemcsak a munkavállalón magán. Hogyan jutunk el ide, mikor mi történik, kinek mit kell tennie, hogy jól végződjenek a dolgok. Ez a cikksorozat erről fog szólni.
Hogyan teremts ideális munkahelyet?
A minap felhívást kaptam a munkatársaim.hu-tól, hogy írjak arról, milyen az ideális munkahely. Mint régebben az ideális főnökről írva, sok-sok jó főnökből építettem fel az ideálist, így van ez a munkahelyekkel is.
Voltak nagyon jó munkahelyeim, ahonnan a sors valamiért elsodort, voltak persze rosszak is. A jóktól elég sokat tanultam arról, hogy kell úgy bánni a munkavállalóval, hogy szeressen ott dolgozni. A rosszaktól azt, hogyan jutunk el a kiégésig…
De mitől lett jó munkahely egy-egy cég?
Közös jellemzőjük volt a törődés: fontos volt, hogy a munkavállaló jól érezze magát, erre sokféle technikát bevetettek. Céges szervezésű közösségi eseményeket szerveztek, a kollégák alkotó munkáinak kiállításától (festmények, szobrok stb.) a cég kertjének közös rendezgetéséig. Sokszáz ember között mindenféle érdeklődésű ember előfordul, így a kolléga, aki szabadidejében ejtőernyős oktató volt, tanfolyamot szervezett, a filmekért rajongó kolléga filmklubot. Mit adott ehhez a cég? Semmi olyat, ami ne lenne bármelyik cégnél: üres tárgyalót munkaidőn kívül, a filmklubhoz projektort és vetítővásznat. Ezek az erőforrások amúgy is megvoltak, csak a munkán kívüli használatukat kellett engedélyezni, aminek minimális költsége volt. Ezek olyan jólléti szolgáltatások, amik segítenek a kollégáknak jobban megismerni egymást, és sikerélményt is adnak. Ettől pedig mindenki jobban érzi magát.
Jó munkahely lesz egy cég a megvalósított cégkultúrától. Nem baj, ha a kollégák nem értenek egyet egyes kérdésekben, de ettől még tudjanak hatékonyan együtt dolgozni. Ennek megteremtése nem egyszerű, és a cégek elvárások támasztásával érhetik el ez: bizony, meg kell követelni a kölcsönös tiszteletet, kollégák között, de még vezető-beosztott között is. Ez utóbbi hiánya teszi a céget rossz céggé: ahol a vezető nem tiszteli a beosztottjait, ott nem jó dolgozni.
A szakmai háttér is fontos: Engem mindig inspirált, ha olyan munkahelyen dolgoztam, ahol a kollégákat a hivatástudat vezérelte. Nem csak azért akartak egy projektet, mert azért jobb fizetés jár, hanem azért, mert jó részt venni egy új rendszer, új szoftver létrehozásában, jó dolog alkotni. Akinek az a dolga, szeret szervezni, szeret pontos nyilvántartásokat készíteni. Ilyen kollégákkal körülvéve élmény dolgozni.
Sokan a jó munkahelyet azonosítják a jól fizető munkahellyel. Az anyagi megbecsülés fontos ugyan, de önmagában nem lesz elég. Nem véletlenül látom sok-sok önéletrajzban, hogy az álláskeresők „megbecsült tagjai” szeretnének lenni egy csapatnak.
Túl a jólléti szolgáltatásokon, a stabil szakmai hátteren, a napi munka megszervezése is fontos. Rossz eszközökkel, rossz körülmények között nem lehet jó munkát végezni. A rosszul szervezett munka jellemzője, hogy az egyik kolléga azt se tudja, mihez kapjon, a másik pedig azon dolgozik, hogy csinálhasson valami hasznosat, vagy annak látszót. Így nem lehet…
Ha a cég ad a szervezetfejlesztésre, akkor a HR, vagy a HR-es feladatokkal is megbízott kolléga aktív, és a munkavállalók cég iránti bizalmát erősíti. Pl. kincskereső akciókkal, amikor a kollégák egymást ajánlhatják név nélkül akár egy új, magasabb pozícióba. Mert lehet, hogy az a raktáros, aki a dobozokat pakolja, valójában 2 diplomás marketinges végzettségű szakember, csak éppen a munakerőpiaci lehetőségei eddig nem engedték kibontakozni. Ha a cég új kollégát keres, abba vonja be az ott dolgozókat: ha az ajánlás sikeres volt, az új kolléga bevált, akár jutalmazhatják is az ajánlót, ajándékkal, vacsorameghívással stb.
Összefoglalva, milyen is az ideális munkahely? Emberi, mindenben. Van bizalom, tolerancia, tisztelet. És jó ott dolgozni a szakmai elhivatottság miatt is.
Találd meg a kincseket a cégedben!
Ha HR-es vagy, íme pár ötlet, ami nem is költséges, hatékony is, láttam is működni. Ha nem vagy HR-es, akkor mutasd meg ezt a posztot a céged HR-esének, vezetőjének 🙂 Ha cégvezető vagy, kezdd el ezeket, vagy utasítsd erre a HR-esed. Jól fogsz járni, hidd el!
Mesélj a munkamódszeredről állásinterjún!
Az állásinterjú mára sok helyen valami félresikerült, előre megírt kérdésekre adott előre megírt válaszokból készült színdarabbá silányult, aminek nincs közönsége, és ha lenne, se tapsolna. De lehet ez másképp is, és mindkét félen, az interjúztatón és az álláskeresőn is múlik ez.
Az interjúztatónak nyilván kell egy olyan kérdéslista és interjúforgatókönyv, ami biztosítja, hogy minden jelölt azonos kérdéseket és azonos bánásmódot kapjon, a korrektség jegyében. Ám ennek tartalma is lehet kreatív, de ha mégsem az, még nincs veszve semmi, álláskeresőként legyünk mi kreatívak.
Ehhez a munkamódszert, tapasztalatot, vagy más, sztorizásnak helyet adó kérdések jó alkalmat kínálnak. Íme pár olyan munkamódszer, amivel az álláskereső sikeresen eladta magát:
Kalandos álláskereső történetek
Időnként nem úgy alakulnak álláskeresési terveink, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de emiatt nem kell aggódni, főleg nem megijedni attól, ha nem a megszokott utat látjuk magunk előtt. Néha álláskeresők nem egyszerűen otthagyják a régi állást és boldogan kezdenek az újba, hanem mindenféle csavarokkal, kerülőutakkal, véletlen történések okán kerülnek végül abba az állásba, amiben jól érzik magukat. Pár ilyen történet rövid leírása következik, hogy lássuk: szinte semmi sem lehetetlen, és mindig érdemes próbálkozni. Meg kell fontolni: mit veszítesz a próbálkozással?
Felmondási ok: személyes konfliktus
Állásinterjún legalább egy volt munkahellyel kapcsolatban felmerül a kérdés, miért jöttél el/mondtál fel/mondtak fel neked ott. Többször kérdezik tőlem, mit kell mondani akkor, ha személyes konfliktus volt az ok. Pontosan ezt, hogy személyes konfliktus volt az ok. Ez az egyik leggyakoribb ok a felmondásra, így nincs miért nem vállalni.
A beszélgetés ilyenkor azzal folytatódik, amiről nem akarnánk beszélni. Mi volt ez a konfliktus? Szakmai véleménykülönbség vagy személyiségbeli? Mi okozta? Hogyan kezelted? Itt lehet elrontani a válaszadást. Hogy mi a jó válasz az álláskeresőtől erre, arra most kivételesen úgy tudok rámutatni, ha az állásinterjúztató oldaláról is megközelítem az elvárásokat, félelmeket ezzel kapcsolatban.
Beszóláskultúra
A címbeli kifejezést egy csapatépítő tréningen hallottam, sok érdekes magyarázattal együtt. Azért jutott most eszembe, mert korábbi posztomra érkezett több olyan privátban írt beszámoló is, amiben mások másfajta élményeiket osztották meg velem ugyanerről a tréningről, enyhítendő sommás kommentjeimet a leírtakhoz. Nem enyhült.
Lehet, hogy túlzásnak tűnik, amit néha egy élménybeszámolón hallunk. Egy valami biztos ilyenkor: aki ott volt, átélte, úgy élte meg, ahogy leírta (leírták). Nyilván ez nem objektív, egy élménybeszámoló sosem lehet az. Ezért minden beszámolónak igaza van. A tanulsága pont ebben rejlik.
Munkavállalói ROI – 4 – befejező rész
*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés
Az előző részek folytatása. (Előzmények: első rész és második rész, harmadik rész)
Ez a befejező rész. Csak egy dolgot nem szabad elfelejteni: Soha ne add fel! Mint a fa ezen a képen… Elméletileg nincs esélye. Gyakorlatilag sok éve él és virul. („I will survive”)
——————————
Munkavállalói ROI Kis magyar munkavállalói szenvedéstörténet • „Álom a munkaadóról, aki messzire ellát a sámli fölött” |
|
Kép forrása: Dailymail Online | Befektetési oldalon ez van: annyi önéletrajzot, próbamunkát írtam, hogy abból fel lehetett volna nevelni öt gyereket és el lehetett volna végezni öt egyetemet, írni lehetett volna öt könyvet, de legalább anyagi biztonságra lehetett volna szert tenni egy kicsivel is korrektebb, emberibb világban. Dolgoztam hajnalonként, karácsonykor, szilveszterkor, mindig kész voltam mindent bevállalni, legjobb barátaimmal sem találkoztam soha két hónapnál gyakrabban. A számokat nem is merem nézni, mert a mérleg még elborzasztóbb lenne. |
Munkavállalói ROI – 3.
*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés
Pár konkrét történet arról, mikkel, milyen erőfeszítésekkel próbálkozott már levélíróm.
Előzmények röviden: egy kommunikációs szakember, műfordítói szintű angol tudással állást keres. És nem talál… egyelőre. (Az önéletrajza rajtam keresztül elérhető.)
Részletesen a története: első rész és második rész)
Szerintem eddig is látszott, hogy a hozzáállásával nincs gond.
———
Munkavállalói ROI – 3
Kis magyar munkavállalói szenvedéstörténet •
„Álom a munkaadóról, aki messzire ellát a sámli fölött”
Kis mazsolányi történetek:
Egy-egy munkahiányos idő után minden munkát el kellett vállalnom, ezért az egyik alkalommal például hajnalban elmentem egy kertészetbe dolgozni és szegfűfejekről leszedtem a fölösleges bimbókat, nyolcra elmentem egy kiadóba, ahol képzettség nélküli szerkesztőként alkalmaztak, este elmentem angolt tanítani a város különböző pontjaira és végül éjjel szociológiai és politikai híreket fordítottam.