Élménybeszámoló egy álláskeresési tanácsadásról
Ezt az olvasói levelet olvasva egyik döbbenetből a másikba estem. Íme, az álláskeresési tanácsadás állatorvosi lova… Az elrettentő példa kifejezés mellett ez szerepelhetne az értelmező szótárban. Szerencsére a levél írója tudja, mi fán terem a tanácsadás, így mert „lázongani”. De aki nem mer, annak mennyi kárt okoznak vajon? (A posztban tárgyalt kurzus ingyenes – legalább pénzt nem kérnek… ezért…)
——————————–
Kedves Jobangel!
Szeretném veled megosztani azokat a tapasztalataimat, amiket egy 3 napos álláskereső tréningen szereztem. A tréningen ingyen vehettem részt, tekintve, hogy pályázati pénzekből szervezi egy humánerőforrás-menedzsmenttel (is) foglalkozó civil csapat. Állítólag akik elvégzik ezt a tréninget (és egyéni tanácsadásra is lehetőség van szintén ingyen), azoknak 80%-a állást is talál utána.Szóval örömmel áldoztam rá 3 napot, és végül is sokat tanultam, bár talán nem úgy, ahogy terveztem. Egy szó mint száz: megdöbbentő tapasztalataim voltak.
Sajtómegjelenés – Éva Magazin, 2015. december
Mára csak egy cikket hoztam, röviden összefoglalva a lényegét: ha tudsz adni, adj! Adományozni, segíteni mindenki számára hasznos, jóleső – segítőként is!
Amikor a múltbeli eredményeid fénye megkopik
A múltbeli sikerek, eredmények fontos pontjai az önéletrajznak. A leendő munkáltató látja, hogy a jelölt mögött van valós teljesítmény, látja, mire képes, mit tud elérni. (Erre speciális önéletrajzformát is alkottam, egy valóban eredményorientált önéletrajz megtekinthető itt)
Teljesítményorientált munkakörökben ez talán a legfontosabb tényező, csak ilyen témákat is tárgyaló pályázati anyaggal lehet jó állást találni. De van, amikor hiába a ragyogó eredmények, ez mégsem működik. Ennek okaira fényt kell deríteni, sajnos leggyakrabban pár, tipikusnak mondható ok áll a háttérben.
Magánélet-barát munkahelyet férfiaknak is! De hogyan?
Speciális nézőpontból, a férfiak nézőpontjából vizsgálja a munka-magánélet összeegyeztetési lehetőségeit egy rendezvény, e héten, csütörtökön.
A közélet sokat foglalkozik a nők munkába visszatérésével, a női munkavállalás, gyermek, család és munkával való összeegyeztetésével, „karrier és/vagy család” dilemmákkal. Női szempontból. De mi van a férfiakkal?
Felmondást kaptam karácsonyra!
Sok HR-es olvassa ezt a blogot, így azt gondoltam, most időben indítok egy „mozgalmat”:
Kedves HR-es! intézd el, hogy a cég előbb közölje a munkavállalóval – például mostanában – mire számíthat 2016. január elsejétől. Miért? Mert a te szakterületed a „human” resources, és minden, ami „human”, emellett szól, valamint a cégnek is így jobb. A munkavállalónak meg főleg.
Mit NE válaszolj egy adománygyűjtőnek?
Nem annyira álláskeresős téma, de mindenképpen fontos, mert rászorultak, elesettek segítéséről van szó. Márpedig erre manapság mindennél nagyobb szükség van.
Közeleg a karácsony, egyre többen gyűjtenek adományokat, nehéz sorsú gyerekeknek, hajléktalanoknak, időseknek, és bárkinek, aki segítségre szorul. A gyűjtéskor kapnak elutasító válaszokat is. Néha durvát, alpárit. Néha „csak” jólmegmondósat! Miért? Ha nem akarsz adni, akkor mondj nemet és kész. Nem kell indokolni, nem kell megmagyarázni, főleg nem bántani azt, aki segíteni akar másokon.
———————————————————————————————————————-
„nem adok, maguk tehetnek róla” és „az ilyen megérdemli a sorsát”
Nem tudhatod, milyen történet van egy-egy nehéz sors mögött, ne ítélkezz!
———————————————————————————————————————-
„ha önmaguk nem akarnak kitörni, akkor minek segítsek?”
Mert a kitöréshez nem elég az akarat, segítség nélkül nem fog menni.
———————————————————————————————————————-
„Nekem ki gyűjt?”
Annak örülj, ha nincs szükséged arra, hogy neked is adományt gyűjtsenek! Ha majd rászorult leszel, ők fognak gyűjteni neked is. Támogasd őket tehát, ha mással nem, legalább szép szavakkal!
———————————————————————————————————————-
„inkább add azoknak, akik …”
Az adománygyűjtők a saját munkájukat, idejüket, pénzüket áldozzák fel azért, hogy segíthessenek másokon. Az ő dolguk eldönteni, hogyan osztják el az összegyűjtött adományokat. Válassz olyan adománygyűjtőt, akinek a céljaival egyetértesz, ne a többieket oktasd ki!
———————————————————————————————————————-
Ne ígérj olyat, amit nem tudsz teljesíteni!
A legtöbb adománygyűjtő tapasztalta már, hogy ígértek neki segítséget fuvarozásban, szervezésben, de az utolsó pillanatban mindig „közbejött valami” annak, aki megígérte. Ilyenkor nagyon nehéz helyzetbe kerül az adománygyűjtő, mert ahelyett, hogy adományokért dolgozna, kezdheti újra a szervezést.
———————————————————————————————————————-
Nem szégyen, ha olyan helyzetben vagy, hogy nem tudsz felajánlani semmit. Az adománygyűjtők pontosan tudják, milyen az, mikor NINCS. Támogasd őket, ha mással nem, hát pár biztató szóval!
Te is úgy érzed, hogy nagy rád a felajánlott kabát?
Az utóbbi időben hárman is érkeztek hozzám ilyen „problémával”. Aggódtak, hogy a nekik felajánlott pozíciót túl nagy felelősséggel járónak, túl sok tudásanyagot kérőnek érzik. Az idézőjel a problémára nem véletlenül került. Ez nem probléma ugyanis, hanem lehetőség.
Bárki kérdez ilyenkor, azonnal azzal kezdem, hogy meg kell próbálni. Ha nem jön be, alacsonyabb pozícióra onnan is lehet váltani. De ez itt egy lehetőség, nem érdemli meg, hogy futni hagyjuk.
Ha alább kell adni
Vannak helyzetek, amikor annyira nehezen megy az álláskeresés és annyira kell a jövedelem, hogy valamit muszáj elengedni – a jó fizetést, a jó pozíciót, a szakmát magát. Sokan még ilyenkor is ragaszkodnak a szakmai munkához, de eljön a pillanat, mikor már nem lehet… Általában azt szoktam javasolni, hogy ne is várják ezt meg, ha nem megy a szakmai álláskeresés, akkor a csak jövedelemszerzőhöz is hozzá kell fogni. Legkésőbb a tervezett álláskeresési idő egynegyedének letelte után! Azaz, ha a tartalékaid 8 hónapra elegendőek – és ez már ideális állapot manapság – akkor 2 hónap után el kell kezdeni a jövedelemszerző állásokat is keresgélni (alacsonyabb pozíció, fizikai munka, kevésbé népszerű iparág stb.) Tudni kell mellette, hogy az átlagos állástalálási idő 9 hónap. Ebben benne van az informatikus szakmacsoport is, ahol akár 2-3 hét is lehet, és az adminisztrációs állások is, ahol évek is eltelhetnek. Tehát valójában ez a 9 hónapos mondás nem jó semmire, de iránymutató, hogy mikortól látszik igazán kétségbeejtőnek a helyzet.
Önkéntes leszek!
A múlt hetem két napja azzal telt, hogy végre valahára előbbre lépjek egy nagy álmom teljesüléséhez: önkéntesek képzésén vettem részt a Jól-Lét Alapítványnál. A JÓL-LÉT Közhasznú Alapítványt 2002-ben hozták létre azért, hogy megoldásokat keressen az anyaság és munka/hivatás/karrier összeegyeztetésének nehézségeire. Ebben a munkában az álláskeresés segítésének is szerepe van, itt találtuk meg a közös pontot a jövőbeli együttműködésünkben.
Az önkéntessé válás – tapasztalataim szerint – az egyik legnehezebb „álláskeresés”, amivel valaha találkoztam.
Komfortzóna, mi?
Az ingázás előnyeit ecsetelő tavalyi cikkemre többen reagáltak úgy, hogy nem, nem jó ingázni. Mint írtam volt, mérlegelés után el tudja dönteni mindenki, neki jó-e? Én leírtam, racionális és szubjektív indokokkal, másnak miért lehet jó, nekem miért jó. Talán ez volt az első olyan téma (az ingázás), ami sokaknál felháborodást váltott ki: utazni egy állásért? A strukturális munkanélküliség egyik jellemzője, hogy a szabad munkaerő és a betölthető munkahelyek nem egy helyen jelennek meg. Ezért érdemes lehet utazni. Az „ingázni nem jó” tétel mellett is sokan felsoroltak racionális érveket, emellett viszont felmerültek bizonyos szubjektív szempontok is (korán kell kelni, messze van a busz/vasút), amik sokszor akadályozzák az álláskeresés sikerességét.
Sokan írták, hogy kényelmetlen ingázni. Értem, néha tényleg az, mindenkinek, még nekem is. De ha a munkanélküliség kényelmetlenségéből vagy az ingázás kényelmetlenségéből kell választani, akkor melyik a racionális választás?