Magánélet-barát munkahelyet férfiaknak is! De hogyan?
Speciális nézőpontból, a férfiak nézőpontjából vizsgálja a munka-magánélet összeegyeztetési lehetőségeit egy rendezvény, e héten, csütörtökön.
A közélet sokat foglalkozik a nők munkába visszatérésével, a női munkavállalás, gyermek, család és munkával való összeegyeztetésével, „karrier és/vagy család” dilemmákkal. Női szempontból. De mi van a férfiakkal?
Felmondást kaptam karácsonyra!
Sok HR-es olvassa ezt a blogot, így azt gondoltam, most időben indítok egy „mozgalmat”:
Kedves HR-es! intézd el, hogy a cég előbb közölje a munkavállalóval – például mostanában – mire számíthat 2016. január elsejétől. Miért? Mert a te szakterületed a „human” resources, és minden, ami „human”, emellett szól, valamint a cégnek is így jobb. A munkavállalónak meg főleg.
Mit NE válaszolj egy adománygyűjtőnek?
Nem annyira álláskeresős téma, de mindenképpen fontos, mert rászorultak, elesettek segítéséről van szó. Márpedig erre manapság mindennél nagyobb szükség van.
Közeleg a karácsony, egyre többen gyűjtenek adományokat, nehéz sorsú gyerekeknek, hajléktalanoknak, időseknek, és bárkinek, aki segítségre szorul. A gyűjtéskor kapnak elutasító válaszokat is. Néha durvát, alpárit. Néha „csak” jólmegmondósat! Miért? Ha nem akarsz adni, akkor mondj nemet és kész. Nem kell indokolni, nem kell megmagyarázni, főleg nem bántani azt, aki segíteni akar másokon.
———————————————————————————————————————-
„nem adok, maguk tehetnek róla” és „az ilyen megérdemli a sorsát”
Nem tudhatod, milyen történet van egy-egy nehéz sors mögött, ne ítélkezz!
———————————————————————————————————————-
„ha önmaguk nem akarnak kitörni, akkor minek segítsek?”
Mert a kitöréshez nem elég az akarat, segítség nélkül nem fog menni.
———————————————————————————————————————-
„Nekem ki gyűjt?”
Annak örülj, ha nincs szükséged arra, hogy neked is adományt gyűjtsenek! Ha majd rászorult leszel, ők fognak gyűjteni neked is. Támogasd őket tehát, ha mással nem, legalább szép szavakkal!
———————————————————————————————————————-
„inkább add azoknak, akik …”
Az adománygyűjtők a saját munkájukat, idejüket, pénzüket áldozzák fel azért, hogy segíthessenek másokon. Az ő dolguk eldönteni, hogyan osztják el az összegyűjtött adományokat. Válassz olyan adománygyűjtőt, akinek a céljaival egyetértesz, ne a többieket oktasd ki!
———————————————————————————————————————-
Ne ígérj olyat, amit nem tudsz teljesíteni!
A legtöbb adománygyűjtő tapasztalta már, hogy ígértek neki segítséget fuvarozásban, szervezésben, de az utolsó pillanatban mindig „közbejött valami” annak, aki megígérte. Ilyenkor nagyon nehéz helyzetbe kerül az adománygyűjtő, mert ahelyett, hogy adományokért dolgozna, kezdheti újra a szervezést.
———————————————————————————————————————-
Nem szégyen, ha olyan helyzetben vagy, hogy nem tudsz felajánlani semmit. Az adománygyűjtők pontosan tudják, milyen az, mikor NINCS. Támogasd őket, ha mással nem, hát pár biztató szóval!
Te is úgy érzed, hogy nagy rád a felajánlott kabát?
Az utóbbi időben hárman is érkeztek hozzám ilyen „problémával”. Aggódtak, hogy a nekik felajánlott pozíciót túl nagy felelősséggel járónak, túl sok tudásanyagot kérőnek érzik. Az idézőjel a problémára nem véletlenül került. Ez nem probléma ugyanis, hanem lehetőség.
Bárki kérdez ilyenkor, azonnal azzal kezdem, hogy meg kell próbálni. Ha nem jön be, alacsonyabb pozícióra onnan is lehet váltani. De ez itt egy lehetőség, nem érdemli meg, hogy futni hagyjuk.
Ha alább kell adni
Vannak helyzetek, amikor annyira nehezen megy az álláskeresés és annyira kell a jövedelem, hogy valamit muszáj elengedni – a jó fizetést, a jó pozíciót, a szakmát magát. Sokan még ilyenkor is ragaszkodnak a szakmai munkához, de eljön a pillanat, mikor már nem lehet… Általában azt szoktam javasolni, hogy ne is várják ezt meg, ha nem megy a szakmai álláskeresés, akkor a csak jövedelemszerzőhöz is hozzá kell fogni. Legkésőbb a tervezett álláskeresési idő egynegyedének letelte után! Azaz, ha a tartalékaid 8 hónapra elegendőek – és ez már ideális állapot manapság – akkor 2 hónap után el kell kezdeni a jövedelemszerző állásokat is keresgélni (alacsonyabb pozíció, fizikai munka, kevésbé népszerű iparág stb.) Tudni kell mellette, hogy az átlagos állástalálási idő 9 hónap. Ebben benne van az informatikus szakmacsoport is, ahol akár 2-3 hét is lehet, és az adminisztrációs állások is, ahol évek is eltelhetnek. Tehát valójában ez a 9 hónapos mondás nem jó semmire, de iránymutató, hogy mikortól látszik igazán kétségbeejtőnek a helyzet.
Önkéntes leszek!
A múlt hetem két napja azzal telt, hogy végre valahára előbbre lépjek egy nagy álmom teljesüléséhez: önkéntesek képzésén vettem részt a Jól-Lét Alapítványnál. A JÓL-LÉT Közhasznú Alapítványt 2002-ben hozták létre azért, hogy megoldásokat keressen az anyaság és munka/hivatás/karrier összeegyeztetésének nehézségeire. Ebben a munkában az álláskeresés segítésének is szerepe van, itt találtuk meg a közös pontot a jövőbeli együttműködésünkben.
Az önkéntessé válás – tapasztalataim szerint – az egyik legnehezebb „álláskeresés”, amivel valaha találkoztam.
Komfortzóna, mi?
Az ingázás előnyeit ecsetelő tavalyi cikkemre többen reagáltak úgy, hogy nem, nem jó ingázni. Mint írtam volt, mérlegelés után el tudja dönteni mindenki, neki jó-e? Én leírtam, racionális és szubjektív indokokkal, másnak miért lehet jó, nekem miért jó. Talán ez volt az első olyan téma (az ingázás), ami sokaknál felháborodást váltott ki: utazni egy állásért? A strukturális munkanélküliség egyik jellemzője, hogy a szabad munkaerő és a betölthető munkahelyek nem egy helyen jelennek meg. Ezért érdemes lehet utazni. Az „ingázni nem jó” tétel mellett is sokan felsoroltak racionális érveket, emellett viszont felmerültek bizonyos szubjektív szempontok is (korán kell kelni, messze van a busz/vasút), amik sokszor akadályozzák az álláskeresés sikerességét.
Sokan írták, hogy kényelmetlen ingázni. Értem, néha tényleg az, mindenkinek, még nekem is. De ha a munkanélküliség kényelmetlenségéből vagy az ingázás kényelmetlenségéből kell választani, akkor melyik a racionális választás?
Hogyan válassz karriertanácsadót?
Kérdezik néha tőlem, mi a véleményem a coach-ok, karriertanácsadók munkájáról, hatékonyan tudnak-e segíteni egy álláskeresőnek? Elviekben igen. A gyakorlat azonban mást mutat, legalábbis számomra. Felhívom a figyelmet, hogy hozzám természetszerűleg nagyobb mennyiségben érkeznek panaszok, mint dicséretek a coach-ok munkájáról, mert az elégedett ügyfeleik találtak állást, így nem jutnak el hozzám. Nagyon elkeseredett ember is jött már hozzám, a tanácsadó azt mondta, esélye sincs… Volt, 2 hónapon belül lett állása a segítségemmel. Nyilván ez szélsőség, és hiszem, hogy kevesebb kókler van ezen a területen is, mint jó szakértő, csak éppen a rossz hír gyorsabban terjed, és maradandóbb a jó hírnél.
Mit tanulhatsz meg álláskeresőként a Marsi/Mentőexpedíció c. filmből?
Nem tévedtél el, ez itt még mindig álláskeresős blog, nem filmajánló. A címben ajánlott film viszont mutat egy olyan hozzáállást, amit érdemes mindenképpen elsajátítani a sikeres álláskeresés érdekében is. A problémamegoldást, de nem úgy, ahogy lazán beírjuk az önéletrajzba, hogy problamamegoldó készségünk hűde milyen nagyszerű…
Spoileres poszt lesz, ezért mindenki csak saját felelősségére olvassa a kép utáni bekezdéseket!
Álláskeresői kérdések, amikre egyszerű a válasz
Álláskeresési tanácsadó munkám során tapasztalom igen sokszor, hogy egyszerű problémákat is túldimenzionálnak, túlgondolnak az álláskeresők. Nem tudom, mi okozza ezt, de sejtem, hogy az álláskeresés „tudományát” misztikumnak beállító cikkecskék, és a „jaj, nehéz állást találni”, „kiszolgáltatott vagy” szólamok is sokat ártanak a józan gondolkodásnak. Íme, néhány kérdés, amit fel sem kellene tenni, mert annyira kézenfekvő a válasz.